LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Rémálom 11

Elgondolkodtál már azon, hogy összeállíts egy csapatot a DVSC-ben megfordult kutyaütő játékosokból? Most már ne törd ezen a fejed, megcsináltuk mi! Összeszedtünk egy bő keretre való játékost, akik a 2000-es évek eleje óta megfordultak Debrecenben, erőltetve voltak hónapokon-éveken át, mégsem váltották meg a világot, sőt… Lássuk, hogy kik alkotják a DVSC Rémálom 11-ét!

Egyetlen kritériumot állítottunk fel magunk előtt a gyűjtésnél: jelenleg is a keretünket alkotó játékos nem jöhet szóba (pedig lenne kit betenni a csapatba…). Ezen kívül nem volt más szempont, jöhetett magyar, légiós, saját nevelés vagy zsoldos. A lényeg az volt, legalább fél évet a DVSC kötelékében töltsön, és legyen néhány NB I-es meccse is, amin láttuk a reménytelen játékát (így az olyanok kiestek a pixisből, akik olyan gyorsan mentek, mint amilyen hirtelen jöttek).

Egy szar csapathoz egy reménytelen formáció is dukál, így a 3-4-3-as hadrend mellett tettük le a voksunkat. Mivel egyes posztokon nagy volt a tülekedés, így a cserepadra is neveztünk játékosokat. És persze kellett egy vezetőedző is, aki még véletlen sem képes sikert elérni a gyenge kerettel. Lássuk tehát a névsort!

Kezdőcsapat

Mindaugas Malinauskas
Talán nem csak az elmúlt húsz év, de a DVSC teljes történetének legrosszabb kapusa volt a litván hálóőr. 2010 nyarán egy jónak mondható diósgyőri fél éve után igazoltuk le az akkor az UEFA által eltiltott Poleksic pótlására. Azonban hamar bebizonyosodott, hogy egy ügyetlen kapusról van szó. Számtalan potyát beszedett, a csapatnak sem ment abban az időszakban, bár legalább az Európa Liga csoportkörébe bejutottunk. Sokan azt mondják, hogy gyenge teljesítményében közrejátszhatott a még Diósgyőrben összeszedett fejsérülése, szerintem meg csak ennyit tudott.

Ludánszki Bence
Az első lord a csapatban! Lord Ludánszki a DVSC saját nevelésű játékosa volt, de igazán 2013 őszén “robbant be” a csapatba. Akkoriban a védekező középpályás poszton voltak hiányzóink, így pár meccsre beugrott, nem is rosszul. Később azonban kijöttek a hiányosságai, és egyre inkább irritáló volt, hogy Kondás Elemér sokszor indokolatlanul erőltette őt (A boriszovi Zsidai-Ludánszki cserét a mai napig senki nem érti). Jelen csapatunkba most csak védőként fért be a napjainkban Tiszakécskén futballozó játékos.

Katona Attila
Le merném fogadni, hogy őrá már kevesen emlékeznek. Ez nem véletlen, mert nem hagyott senkiben mély nyomokat. Négy évet Diósgyőrben focizott, mielőtt Vietnamba igazolt, mi onnan igazoltuk le 2009-ben. A védelem tengelyében, illetve a középpálya közepén is bevethető játékosnak talán egyetlen emlékezetes meccse sem volt Debrecenben, többnyire töltelék és időhúzó csere volt. Azt például tudtátok, hogy tagja volt a BL csoportkörbe jutó csapatnak? A Levadia elleni odavágón 67 percet töltött a pályán…

Völgyi Dániel
Egy újabb klasszikus következik, Völgyi “partyarc” Dániel személyében. Valószínűleg a szórakozóhelyeken több időt töltött szabadidejében, mint a futballpályákon, a hírek szerint Debrecenben is sok törzshelye volt. Senki nem értette, hogy mit akarunk vele, Gyirmótról hoztuk el Korhut pótlására (viccnek is rossz). Olyan rossz fizikai állapotban volt, hogy még abba a gyenge DVSC-be se fért be, éppen emiatt ebben a csapatban bérelt helye van.

Rezes László
Korábbi saját nevelésű játékosunkat annak idején Dzsudzsák Balázshoz hasonlították, már ami a tehetségét illeti. Ezt végül sosem láttuk tőle hosszú debreceni karrierje alatt. Bár elfogultság lenne azt állítani, hogy ne lettek volna jó és emlékezetes meccsei piros-fehér mezben, de összességében mégis arra emlékszünk a legtöbben, hogy hosszú éveken keresztül ott volt a tűz közelében nagyon kevés értékelhető meccsel a lábában. Ő is Kondás Elemér kedvencei közé tartozott, akiket sokáig favorizált a csapatban. Az utóbbi években egyébként Nyíregyházán focizik az NB II-ben.

Spitzmüller István
A fő lord, egyúttal a csapat kapitánya. Igazi szimbóluma a tehetségét sohasem igazoló örök ígéret kategóriának. Éveken keresztül lehetett az első keret tagja, amikor pedig ilyen-olyan okokból elfogytak előle az emberek, akkor rendre meg is kapta a lehetőséget. Emlékszem, Ligakupa mérkőzéseken még a kapitányi karszalagot is viselte jó párszor. Azzal nem lehet őt vádolni, hogy ne tett volna meg mindent, ha pályára küldték, ám a képességei igencsak behatárolták a teljesítményét. Kevesen sajnálták, mikor 2014-ben végre elkerült tőlünk Nyíregyházára. Napjainkban ismét Debrecenben focizik, de nem a Lokiban, hanem az NB III-as DEAC-ban.

Danilo Sekulic
Nagy reményekkel érkezett 2016-ban a Vojvodinától, ami azért mégiscsak egy élcsapat Szerbiában. Aztán az hamar kiderült, hogy valaki jól átvert minket, amikor szerződtettük. A srác ugyanis tökéletes mintapéldánya az alibifocistának. Képes lehozni úgy 90 perceket, hogy SEMMIT nem csinál. De tényleg. Futkározik fel-alá, néha megkapja a labdát, akkor gyorsan tovább is passzolja a mellette lévőnek, vagy eladja. Szerelési kísérlet, minek az? Mondjuk egy védekező középpályástól elvárható lenne… Kevés ennyire alkalmatlan játékost láttunk Loki mezben, szerencsére már nem boldogít minket, bár papíron még mindig a DVSC igazolt játékosa…

Varga Zoltán
Egy igazi gyöngyszem következik a csapatban. Annak idején a REAC-tól (!) igazoltuk, és nagyjából senki nem értette, hogy minek, pláne hogy akkoriban a bajnokság legjobb csapata voltunk. Az nagyon hamar ki is derült, hogy tényleg nem egy istenadta tehetség, próbálgatta a stáb néhány mérkőzésen, de hamar kiderült, hogy az ő szintje a REAC. Vissza is küldtük fél év után postafordultával, igaz csak kölcsönbe. Összességében 1,5 évig volt a DVSC igazolt játékosa, aztán Pécsen kötött ki.

Pölöskey Péter
A csapat mémjátékosa. Már a Fradiban sem szerették a szurkolók az ügyetlensége miatt, hiába tette ki szívét-lelkét a pályán. Azt követően került hozzánk, hogy a zöld-fehérektől kirúgták. Mi felkaroltuk őt, bár nem értem, hogy miért. Már a leigazolásakor bukásra volt ítélve. Volt egy időszak, mikor Coulibaly kikerült a csapatból a fegyelmezetlensége miatt, akkor vele próbáltuk őt pótolni… Rúgott nálunk pár gólt, és talán volt is 1-2 jó meccse, de összességében örülök, hogy hamar elvarrtuk a szálat, és megszabadultunk tőle.

Sitku Illés
Ő még az első bajnokcsapat tagja volt 2004-ben. Nagy reményekkel igazoltuk őt le a széteső Siófoktól több korábbi csapattársával (Csernyánszki, Virág), és bíztunk benne, hogy az előző évben mutatott góltermelést folytatja nálunk. Ez végül nem következett be, a bajnoki címmel végződő szezonunkban írd és mondd egyetlen gólra futotta tőle, pedig azért megkapta a lehetőséget. Nyáron aztán át is tette a székhelyét Fehérvárra. Egyébként érdekes, de napjainkban, 41 évesen is aktív, Dorogon focizik.

Jimmy Jones Tchana
2007 telén Görögországból érkezett az extrém külsejű francia-kameruni támadó Debrecenbe. Annak idején az egyik honi focis portál Csana Norbertként mutatta be egy edzőmérkőzésen (“A hazaiak szakvezetése az első félidőben több fiatal játékosnak is lehetőséget adott, akik közül Csana Norbert teljes mértékben élt az adódó lehetőséggel: duplázni tudott.”), akitől sokat várt a debreceni publikum. A francia légiós első bajnokiján csereként beállva győztes gólt szerzett a Vasas ellen, azt követően viszont kevés sikerélménye volt a Cívisvárosban. Hamar lapátra is került, Sopronban kötött ki. Ezt követően Magyarországon megfordult még Diósgyőrben és Békéscsabán is a mezére csak a “Jimmy” nevet felírató támadó.

Cserék

Verpecz István
Minden csapatba kell egy cserekapus, ez a mostani összeállításunkban Verpecz szerepe. Elvégre sokáig ő is csak cserekapusa volt a DVSC-nek, aztán egy időben kikoptak előle a riválisok és a kezdőben találta magát. Ezzel volt, mikor tudott is élni, ne vitassuk el tőle a jobb meccseket, és a megnyert trófeákat (emlékezetes a 2012-es MTK elleni kupadöntő). Ettől függetlenül mindig benne volt a hibafaktor, ami főleg a nagy tétre menő mérkőzéseken jött ki (Rosenborg többek között). Boriszovban állítólag nem akart beállni csereként, mert nem állt készen arra, hogy egy ilyen fontos meccsen védjen, ezért Novakovics sérülten védte végig a találkozót.

Szilvási Péter
A magyar U21-es válogatott csapatkapitánya nagy reményekkel érkezett Debrecenbe 2015-ben egy németországi kitérőt követően. Két és fél évig tartozott a DVSC keretéhez, ez idő alatt nagyon kevésszer láttuk őt a pályán, többnyire kupameccseken játszott, illetve utolsó évében előszeretettel küldték be őt időhúzó cserének. Egy rendkívül darabos mozgású és lassú játékos volt, a hírek szerint komoly fizikális gondjai volt és a sérülések sem kerülték el. Dicstelenül távozott az örök tehetségek gyűjtőhelyére, Gyirmótra.

Takács Zoltán
Egy időben ő volt a kezdő balhátvédünk, több-kevesebb (inkább kevesebb) sikerrel. Nem volt ügyes játékos, ennek ellenére igen sok pontrúgást ő végezhetett el (a legendás Durica-öngól előtt például ő hagyta ki a tizit). A hideg kirázott, ha a kezdőcsapatunkban volt, de két évig el kellett őt viselni a csapatban. Innen külföldre, egész pontosan Olaszországba vezetett az útja, az akkor még harmadosztályú SPAL-hoz igazolt, de később megfordult Újpesten, a Vasasnál és Siófokon is.

Ioan Filip
Egy igazi antifutballista… Csak azért nem került be a kezdőbe, mert vannak nála jobbak, akarom mondani rosszabbak. Kicsivel több, mint két évig boldogított minket, pedig eleinte nem tűnt rossz fogásnak, elvégre az az évi román bajnokcsapattól érkezett. Az azonban hamar kiderült, hogy ő nem az a klasszikus ütköző középpályás (bár most sem tudom, hogy akkor valójában hova jó ő). Labdát alig szerzett, mindig csak kísérte az ellenfél játékosát, a passzait meg inkább hagyjuk. Szerencsére már nincs itt.

Illés Gyula
Nagy reményekkel igazoltuk le őt Zalaegerszegről 2011 telén. A Zetében voltak nagyon jó meccsei, nem egyszer minket is megtréfált, így komoly erősítésnek tűnt. Azonban hamar kiderült, hogy csak egy local hero volt ő Egerszegen. Nálunk ugyanis meg sem közelítette az akkori szintjét. Pedig a lehetőséget megkapta, és ha jól emlékszem, a stáb még megpróbált belőle balhátvédet is faragni, sikertelenül. Hogyhogy nem, neki is Gyirmótra vezetett az útja tőlünk.

Roguy Méyé
Minden jó (jelen esetben rossz) csapatba kell egy néger. A kezdőben nincs igazi színesbőrű játékos, így a cserepadra vagyunk kénytelenek kettőt is betenni. Az egyikük a gaboni vipera, Méyé, akit a ZTE 2009-ben 1 millió euroért értékesített Törökországba. Pár évvel később visszakerült Zalaegerszegre, majd a bedőlő ZTE-ből mi menekítettük ki a veretlen szezonunkban. Sajnos azonban nem vált be, egy gólt ugyan szerzett, de egyébként nem muzsikált jól. Egy évet sem volt itt, állítólag családi okok miatt hazatért Gabonba.

Eugéne Salami
Zdenek Scasny kérésére igazoltuk le 2011 telén. Az edzőmeccseken nagyon meggyőző volt, kettesével rugdosta a gólokat. Fél szezon alatt egy gólra futotta tőle, finoman sem volt meggyőző a játéka tétmérkőzéseken. A madarak meg azt csiripelik, hogy alsó hangon 6-7 évet letagadott a valós életkorából… A papíron most 30 éves futballista jelenleg Kiskőrösön focizik, de előtte Kecskeméten szórta a gólokat a megyei bajnokságban.

Vezetőedző

Komjáti András
2000 nyarán Garamvölgyi Lajost váltotta a kispadon. Nem húzta ki egy teljes szezonig, ugyanis az előző szezonban hatodik helyen végző Lokit kis híján kiejtette, és végül nem rajta múlt, hogy nem is esett ki a csapat. A tavaszi hetedik forduló után a 12., tehát az utolsó helyen állt a csapat, amit nem tűrt el a vezetőség és menesztette Komjátit 2001 márciusában. A szezon végén nem is végzett bennmaradást jelentő helyen a csapat, végül az ismert történetnek köszönhetően megmenekültünk. Ez így megfelelő ajánlólevél ahhoz, hogy ő vezesse ezt a kiváló csapatot.

Lássuk tehát a “Worst XI”-et, azaz a DVSC Rémálom 11-et

Futottak még kategória, azaz akik túl jók voltak ahhoz, hogy bekerüljenek a meccskeretbe

Szűcs I., S. Mardare, Fodor M., Bíró P. (nem a jelenlegi csatárunk, hanem a 2000-es években nálunk játszó belső védő). B. Cosic. Hegedűs Gy.. Virág B.. Lucas, Wittrédi, M. Tulio, T. Issiemou, Vincze G., T. Flick, Castillion, Dudu, Zsolnai R., Ferenczi I.

Nálad kik alkotnád a Falábúak csapatát? Írd meg kommentben!