Nagy akarásnak…

dvsc9

A DVSC magához képest rendkívül jó teljesítménnyel, a nemzetközi szerepléshez megérett csapat képét mutatva megszerezte első győzelmét az európai kupasorozatok csoportköreiben. Ám sajnos nem magának, hanem az ellenfélnek szerzett 2-1-es diadalt… Mégis van azonban miről beszélni a meccsel kapcsolatban.

Mindenekelőtt szeretnék kitérni az időjárási körülményekre és a pálya talajára. A mérkőzést fogvacogtató -12 fokos hidegben játszották, de szerencsére a hó nem esett, és – amennyire a képernyőn látszott – a szél sem fújt túlságosan. A pálya egyszerűen rettenetes volt. Alig lehetett rajta pár természetes futó lépést megtenni, ha nem kezdett el időben fékezni a játékos, biztosra vehette, hogy elesik. Le a kalappal a srácok előtt, hogy ilyen körülmények között ilyen focit tudtak játszani, hiszen a gyep egy lepukkant libalegelőre hasonlított a leginkább. Ennyi erővel a Hortobágyon is rendezhették volna a meccset. Nem tudom, miért panaszkodnak egyes „szakértők” , hogy nálunk példátlanul szarok a pályák, mikor olyan országokban, ahol nálunk sokkal több pénzt költenek a focira, és ahol EB-rendezésre készülnek, ilyenek előfordulnak. Értem én, hogy nem róluk kell példát venni, de nem lehet mindent egyszerre.

A Metaliszt, több játékos sérültsége miatt a várható 4-4-2-es helyett 4-3-3-as felállást választott. Azonban már a kapuban is változás volt tapasztalható: a szintén sérült Disljenkovics helyét Sztarcev vette át. A védősor nem adott okot megdöbbenésre: Villagra, Papa Gueye, Obradovics, és Psenyicsnyih kezdett. A középpályán viszont Fininho nem került bevetésre, így a szűrő szerepét betöltő Bordian mellé két támadó szellemű játékos, Valjajev és Edmar került. Elöl pedig a befejező ember Deviccsel Cleiton Xavier és Oleinik igyekezett gólt rúgatni.

A Lokinál szokatlanul merész kezdőcsapatnak örülhettünk a kezdő sípszó elhangzásakor. Azért helytálló a merész kifejezés, mert Herczeg András klubmenedzserünkre egyáltalán nem jellemzőek a kockázatos húzások. Igaz, a 4-5-1-es alakzattal – ami nevezhető akár 4-2-3-1-esnek is – szintén inkább a védekezésre helyeztük a hangsúlyt. Ez teljesen rendben is van, idegenben játszottunk, nem akartunk gólt kapni, szerezni is maximum kontrából, erről nincs is mit többet beszélni. Természetesen Malinauskas a kapuban, Laczkó a bal szélen, aztán Simac, utána pedig Mijadinoszki és Bernáth a sorban. Komlósi töketlenkedése miatt tehát nem kellett aggódnunk, s nagyon szimpatikus volt a mostanában mellőzött Bernáth Csaba szerepeltetése Nagy Zoli helyett. Ennek valószínűleg az volt az oka, hogy Herczeg stabilizálni akarta a védelmet, és biztos akart lenni, hogy a védőposztra állított embere védőposzton is marad. Nagy ugyanis gyakran kíséri a támadásokat, ahogy Laczkó is, két ilyen szellemiségű játékos márpedig nem kezdhet egy kontrákra építő csapatban. Így került a képbe Berni, aki nem tartozik a gyors játékosok közé, s beadásairól sem híres, ám a védekezésben mindig lehetett – és ahogy ma bizonyította, lehet is – rá számítani. Az öt középpályás közül Kiss Zolira és Varga Józsira hárult a védekezés, Szakályra, Bódira és Czvitkovicsra pedig a támadás. Amolyan előretolt ékként pedig Kabát Peti kapott szerepet.

Csapatunk nagyon jól, mondhatni klasszis módon kezdett. Stabil védekezés, helyenként támadások jellemezték játékunkat, pár figyelmetlenségtől eltekintve nem nagyon lehetett rajta fogást találni. Általában elmondható, hogy abszolút átengedtük a területet ellenfelünknek, nem tartottuk meg – de valószínűleg nem is akartuk megtartani – a labdákat, rendre a kezdőkör számunkra belső félkörénél kezdtük meg a védekezést, s vártuk, hogy az ukránok kezdeményezzenek. Az olajozott védekezés miatt viszont a hazaiak próbálkozásai nem nagyon jártak sikerrel. Az első homokszem a 23. percben került a gépezetbe, Simac könyökölte le ellenfelét sárga lapot érően. Aztán rögtön jött a második is, mikor a 24. percben Valjajev lőtt kapura, ám ezúttal hálóőrünk óriási bravúrt bemutatva megfogta a labdát, ami életbevágóan fontos volt, hiszen ellenkező esetben már csak a kipattanóra éhező Olijnyiken múlt volna, hogy hátrányba kerülünk-e. A 33. percben Kiss Zoltán kapott remek labdát már az ellenfél térfelén, ahelyett azonban, hogy a gólszerzésre figyelt volna, egy test-test elleni ütközéssel elszerencsétlenkedte az egészet. Pedig egy önszöktetéssel és a szerelni próbáló védő elleni keresztmozgás helyetti egyenesen futással könnyedén ziccerbe kerülhetett volna. De hogy őszinte legyek, nem lepődtem meg a jelenet kimenetelén. Sokszor mondják, hogy Kiss minden poszton bevethető, univerzális focista, én azonban úgy gondolom, hogy egyiken se jó igazán. Szerintem ő tipikusan az az ember, akit csak a 70. perc körül szabadna becserélni, ha már elvesztettük, vagy szinte biztosan megnyertük a meccset. Egyébként nem ez volt az első veszélyeztetésünk a találkozó során, korábban Bódi és Cicó is eltalálta a kaput lövésével. Ezt követően az első félidőben a Harkiv erőtlen próbálkozásain kívül nem történt említésre méltó, talán annyi, hogy Bordian és Bernáth összefejeltek, ám mindketten tudták folytatni a játékot.

A szünetben cserélt egyet a Metaliszt, Bordian helyett Liszenko jött be. Lehet, hogy mégiscsak lett következménye annak a fejfájásnak. A mieink azonban nem nagyon foglalkoztak Bordian problémájával, s milyen jól tették! A jobb oldalon Szakály indította a meginduló Kabátot, aki egészen az alapvonalig futott, majd onnan indult meg befelé, hogy aztán mintaszerűen időzítve passzoljon Cicónak, aki egy védő és a kapus szorításában mesterien sarkazott a kapuba! GÓÓÓL! Bizony, vezetünk a 48. percben, az első idegenbeli gólunkkal az Európa Ligában. Sajnos nem sokáig tartott az emberfeletti öröm. Cleiton Xavier szöglete után Laczkó ugyan könnyedén kifejelte a labdát, ám a játékszer Edmarnál  landolt, aki megfontoltan a tizenhatoson belül a bal összekötő helyén üresen (!) álló Olijnyikhez passzolt. Bár a sárga 11-es lövése a kapufát találta el, az ordító védelmi hiba nem maradt megtorlatlanul, ugyanis a kipattanó labdába belebotlott a tanácstalan Bódi Ádám, aki szerencsétlen mozdulatával öngólt szerzett. Nagyon bosszantó, mégsem tudtam szegényre egy rossz szót sem mondani. Szemmel látható a fejlődése, ezen a meccsen óriási mezőnymunkával és futómennyiséggel vette ki a részét az összecsapásból, erre egy szerencsétlen mozdulattal szinte az összes addigi erőfeszítése semmivé lett. Micsoda pech! Nem akarok okoskodni, de azért megpróbálhatott volna reflexből átesni a labdán. Nem várom el, hogy álljon meg, vegye le és indítson támadást – hisz’ ez nem is lett volna kivitelezhető – de azt igen, hogy mindent kockára téve küzdjön a csapatért. Ha látta, hogy ebbe már nem érhet bele úgy, hogy jó legyen, igenis át kellett volna ugrania – legalábbis szerintem. Nem tudom szó nélkül hagyni Tóth Csaba kommentátor azon megjegyzését, miszerint a találatot a Harkiv a hirtelen ritmusváltásának köszönhette. Micsoda baromság! Milyen ritmusváltás?! Inkább óriási mázli – a részükről persze. Szerencsére a srácok nem agyaltak ilyeneken, hanem ott folytatták, ahol abbahagyták. A bekapott gól után egyáltalán nem estünk össze – bár őszintén szólva én tartottam ettől egy kicsit – sőt, bátran és határozottan futballoztunk. Herczeg András az 55. percben szánta el magát az első cserére, amikor Bódi helyére Yannickot állította be, ami érzésem szerint teljesen felesleges volt, és ez utólag is bebizonyosodott. A 60. percben simán helyzetbe hozhatta volna Kabát Petit, ha a bal oldalról nem a védőbe lövi, hanem vagy a védő előtt tekeri Kabát elé, vagy a védő mögött helyezi egyenesen Kabát lábára a labdát. Klubmenedzserünk ezután ismét tanúbizonyságot tett arról, mennyire nincs érzéke a cseréléshez, és a makulátlan produkciót nyújtó és egészen motivált Kabát helyére behozta Coulibalyt. Coulibalyt! Nem akartam hinni a szememnek! Az a játékos egyszerűen egy nagy nulla – legalábbis egyedüli csatárként. Ha nincs párja a pályán, egyszerűen képtelen értékelhető teljesítményt nyújtani. Szerencsére volt időm ezen idegeskedni, mert a Metaliszt még mindig nem tudott egy épkézláb lehetőséget kialakítani. Coulibaly beállításával pedig mi már nem is reménykedhettünk ilyesmiben. Az eseménytelenséget a rendezők is érezhették, mert láthattunk egy kis bemutatót a hazai szurkolók hidegtűrő képességéről is, bár nem tudni, hogy hány feles vodka csúszott le „doppingként” a látványos félmeztelen parádét megelőzően. Ami a különleges produkciókat illeti, Vorobej sem akart lemaradni, s a Szakály kapuralövését követő ellentámadás során egy nagyon „tetszetős” műesést mutatott be önfeláldozóan a jeges talajon a tizenhatoson belül.  A játékvezető nem vette be a megmozdulást, így továbbra sem változott a véleményem – ami a lefújás után is hasonló maradt – azt illetően, hogy hiba nélkül végzi a munkáját Stalhammer bíró. A 81. percben Szakálynak kellett elhagynia a játékteret csere okán, hogy az utolsó 10 percben Ramos is futkorászhasson egy kicsit. Túl sokat ugyanis nem tudott hozzátenni a játékhoz. Nem meglepő, hiszen szegény már passzolni is régóta képtelen. Ezután Malinauskasnak sikerült fiatal szervezetemet infarktusközeli állapotba hoznia, mikor egy sima beadásnál a kezéből veszélyesen pattant tovább a labda a kapunk felé, de hál’ Istennek fölé ment. De Vorobej lövésénél sikerült egész gyorsan kiköszörülni a csorbát. Ő azonban úgy gondolta, nem ezzel szeretne megmaradni a debreceniek emlékezetében, így hát egy ismételt Vorobej-lövés után az ukránok legjobbja, Oleinik húzott befelé a bal oldalról az alapvonalhoz közel, s egy cselt követően nullszögről (!) kapura lőtt. A cselre kimozduló kapusunk már csak belekapni tudott a labdába, így hatalmas hibája miatt fordítani tudott a Harkiv (88. perc). Ramos egy kis színészkedéssel még megpróbálta kiállíttatni Cleiton Xaviert a 91. percben, ehelyett mindketten sárga lapot kaptak.

Az eredmény már nem változott, továbbra is várat tehát magára első megszerzett pontunk az európai küzdelmekben.

Osztályozás

Malinauskas 6 – Az öngólról nem tehetett, s az utolsó percekben elkövetett hibája ellenére sem hagyható figyelmen kívül addig nyújtott bravúros teljesítménye.

Bernáth 6 – Feladatát végig megoldotta, nagy hibát nem vétett, talán az első kapott gólnál a posztján lett volna a helye, de a benti tömörülés miatt nem hibáztatható egyértelműen.

Simac 8 – Egyszerűen senki nem tudott elmenni mellette, kiváló teljesítményt nyújtott.

Mijadinoszki 8 – Remek ütemmel lépett bele az ellenfél lövéseibe, neki köszönhetően átlövésből szinte egyáltalán nem veszélyeztettek az ukránok.

Laczkó 8 – Hozta a tőle megszokott formát. Hátul jól védekezett, s néha előremerészkedve a támadásokba is bekapcsolódott. Hiba nélkül játszott.

Varga 8 – Igazi zongoracipelőként viselkedett. Soha nem állt a pályán, rengeteg labdát szerzett, s jól is továbbította azokat. Le a kalappal!

Bódi 4,5 – Sajnos az öngólja nagyon sokat nyom a latban. Pedig addig nagyon jó volt. Kár, hogy nem kapott lehetőséget hibája kijavítására, szinte egyből lecserélte Herczeg.

Szakály 7 – Összességében jó teljesítményt tudhat maga mögött, néha azonban el-eltűnt a pályán.

Czvitkovics 9 – Egyetlen gólunk szerzője végig kitűnően játszott, mondhatni hiba nélkül.

Kiss 5 – Nem volt jó ma (sem). Nem az ellenfelet lökdösni kell felmenni. Néhány jó szerelése mellett rengeteg labdát adott el. Nem igazán illett a csapatba.

Yannick 4 – Nagyon gyenge volt. Rendre rossz megoldást választott, ha hozzá került a labda, ütemtelen helyezkedésével pedig néha saját csapattársait zavarta.

Kabát 8,5 – Megszokott motiváltság, pontos és türelmes játék, fegyelmezett védekezés a középpályán, higgadt gólpassz. Így kell csinálni.

Coulibaly – Most mondjam azt, hogy értékelhetetlen? Na jó, legyen 4. Végül is annyit éppen csinált, mint Yannick…

Ramos 5 – Voltak labdaszerzései, a passzok viszont nem sikerültek. A zavaró feladatot viszont megoldotta.