Halasztás…ukrajnai balhé

20101202debreceniNagy tételben lehetett volna arra fogadni, hogy az össznépi hisztizés végül eléri célját. Nyilvánvalóan játékosaink sem rendeztek csoportos harakirit, értesülve a repülőgépen a fejleményekről. Mert a körülmények ugye ,,szibériai fordulatot” vettek, ez nem is lehet vita tárgya. Így nagyobb konszenzus alakult ki a klubok között a halasztás szükségességéről, mint a Parlamentben a képviselők között, amikor saját bérezésük kerül napirendre. Tél tábornok is tovább fokozta a nyomást, mivel a döntés napján olyan hóesést zúdított nyakunkba, mintha megrendelték volna. A Szövetség meghátrált.

A két tavaszi forduló előrehozása mellett pró és kontra érveket egyaránt fel lehetett sorakoztatni. De ha már amellett törtek pálcát, hogy meg kell rendezni a mérkőzéseket, majd ragaszkodtak a Paks-Fradi tragikus körülmények közötti lebonyolításához, elvárható lett volna a rendíthetetlen következetesség. Ez ugyanis a vezetés egyik legfontosabb aranyszabálya, a visszakozás ellenben rendkívül rossz üzenet, koncepciótlanságot, hozzá nem értést tükröz. Pedig a Metalist ellen láttuk, a pályák állapota nem csak Magyarországon áll nagyon távol az ideálistól. Erre még lehet azzal replikázni, hogy oké, de ne Kelet felé tekintgessünk. A mai hírek azonban már Spanyolhonból is vészjóslóak. Az Osasuna gyepszőnyegét vastag hóréteg fedi, veszélybe került a hétvégi Barca elleni meccs megrendezése. Ennek ellenére mégsem rohannak úgy a Szövetséghez, mint félős gyerek anyukájához az első óvodai nap után. Csupán a legvégső esetben folyamodnak halasztáshoz. Végül jegyezzük meg azt a paradox helyzetet is, hogy bajnoki forduló rendezésére alkalmatlanok a jelenlegi magyar viszonyok, de december 16-án EL-meccsre minden gond nélkül sor kerülhet. Egy újabb magyar unikum.

S akkor egy huszárvágással ejtsünk szót a harkivi eseményekről. Az érthető, hogy a rettentő szerencsétlen vereséget követően, egyes játékosokon eluralkodott a tehetetlen düh érzete. Főleg, mivel két szereplő már csak a padról figyelhette a bénázást. Sőt akár örülni is lehetne annak, hogy a játékosokat ilyen mélyen érintette az újabb kudarc, még ha valószínűleg a péztárcákra is pozitív hatást gyakorolt volna, egy esetleges pontszerzés. Ám egy profi labdarúgónak tudnia kell ezt kezelni, kordában tartani. Nem akarok frázisokat puffogtatni, de minősíthetetlen, hogy egyesek a nemzet egészének megítélésére kiható cselekedetekre ragadtassák magukat. A szakmai stáb rendelkezésével szembeszegülve, a sport egyik legjelentősebb értékére,  a fegyelemre hánytak fittyet. Árulkodó, hogy le se tojták, milyen menetrendet követel meg a kettős kötelezettség (ekkor még nem tudhatták, hogy a Paks elleni meccs elmarad). Aztán panaszkodnak a kedves sporttársak, hogy fáradtak, meg hiányzik a kellő frissesség. Kabát nem tudom hányszor kívánja még bizonyítani, hogy annyi esze sincs, mint egy mákszemnek, ha begőzöl. Pont egy őrbódéba belebokszolni – ráadásul a lengyel konzulátus előtt –  ugyanis még  egy utolsó huligánnak sem jut eszébe. Tetteiket elítéljük, s reméljük kellő súlyú büntetéssel lesznek szankcionálva.