A debreceni „Herczegség”

haszoka„Nem gondolom, hogy az edzőket csak az eredmények alapján kellene megítélni. Azt is kell látni, hogyan dolgoznak, meg kell ismerni életfilozófiájukat és döntéseiket valamint a játékosokhoz való viszonyukat.”

(Louis van Gaal)

  • Történeti áttekintés

o Kezdetek és játékosi karrier

Herczeg András Gyöngyösön született 1956. 07. 11-én. Gyerekkorában a Debreceni Sportiskola játékosa volt, majd 1974-ben a Debreceni VSC szerződtette, később a DVSC egyik meghatározó játékosává vált. Az 1970-es évek végén több élvonalbeli csapat szerette volna szerződtetni Herczeget, de maradt Debrecenben. 1979-ben egy súlyos sérülés miatt csak alsóbb osztályú csapatoknál szerepelt. 1979 és 1981 között (sorkatonai szolgálata alatt) a mezőtúri Honvéd Szabó Lajos SE, majd rövid ideig a Hajdúböszörmény, később 1984-ig a Hajdúszoboszlói Bocskai játékosa volt. Pályafutását Karcagon (1984-1986), illetve Hajdúszoboszlón (1986-1988) fejezte be. Legnagyobb sikere az NB II megnyerése volt a DVSC-vel az 1978-79-es idényben.

o Edzői pályafutás

Visszavonulása után a Debreceni Sportiskolában kezdett el dolgozni, majd 1994-ben Garamvölgyi Lajos akkori vezetőedző maga mellé hívta pályaedzőnek. Emellett továbbra is eredményesen foglalkozott a fiatalokkal, ennek köszönhetően 1995-ben megválasztották az év utánpótlásedzőjévé. Ezt a pozíciót később Dunai Antal mellett is megtartotta. Dunai lemondása után Herczeg lett a Debreceni VSC vezetőedzője 1997 tavaszán. Kezdetben jól szerepelt a csapat, tíz mérkőzésből ötöt megnyert, háromszor döntetlent játszott, mindössze kettőt bukott el. A gárda nagy menetelésbe kezdett az Intertotó Kupában is: a fehérorosz bajnok Dynepr Mogiljevjeven kettős győzelemmel jutottunk tovább, a cseh Hradec Králové sem jelentett akadályt, a bundesligás Hansa Rostock gárdáját az itthon elért 1-1 után kint 2-1-re vertük, végül a lengyel Ruch Chorzów állította meg bennünket. A sikerek után jöttek a pénzügyi gondok. Herczeg András a fiatalítás megszállottja volt, de a csapattól a korábbi eredményeket várták a vezetők és a szurkolók egyaránt. Ezt nem sikerült elérni, aminek oka volt az is, hogy a már említett anyagi problémák miatt a játékosok nem kaptak fizetést, és ez kihatott a teljesítményükre is. Ezt követően ismét Garamvölgyi lett a cívisvárosiak mestere. Ekkor Dunai elhívta Herczeget az olimpiai válogatotthoz, ahol 1999-ig dolgozott. Mindeközben azonban Debrecentől sem szakadt el, továbbra is foglalkozott a fiatalokkal.

1999-ben a DVSC utánpótláscsapatának edzőjévé nevezték ki, majd a 2000–2001-es szezonban Tiszaújvárosban dolgozott. Ezután visszatért a debreceni utánpótláshoz, illetve a debreceni fiókcsapat, a Létavértes vezetőedzője lett 2001-ben. 2004-től Supka Attila mellett ismét a DVSC pályaedzőjeként dolgozott. 2007-ben, Miroslav Beránek távozása után kinevezték a csapat klubmenedzserévé. Titulusának elnevezését pro licence-es edzői engedélyének hiánya indokolta, amit azonban a tanfolyam 2010-es elvégzése után is megtartott. (A tanfolyam elvégzése követelménye volt a gárda BL alatti dirigálásának.)

Legnagyobb sikerei a DVSC-vel:

a) vezetőedzőként:

Magyar Kupa-győzelem 2008-ban illetve 2010-ben,

bajnoki cím 2009-ben illetve 2010-ben,

kvalifikáció a 2009–2010-es UEFA-Bajnokok Ligája főtáblájára,

csoportköri szereplés az Európa Liga 2010-2011-es kiírásában

kétszeres Szuperkupa-győzelem (2009, 2010)

az „Év vezetőedzője 2010-ben”

Ligakupa-győzelem 2010

Ligakupa-ezüst 2009

b) pályaedzőként:

három bajnoki cím (2005, 2006, 2007)

három Szuperkupa-győzelem (2005, 2006, 2007)

bronzérem (2005)

c) egyéb:

az „Év utánpótlás-edzője 1995-ben”

aranyérem az ifi B korosztállyal

  • Értékelés

Herczeg András véleményem szerint a mai magyar futball legnehezebben értékelhető, vagy inkább kifogásolható személyisége. Merthogy most azok jönnek, a kifogások. Kifogások? Ide? Hogyan? Minek? – gondolhatják sokan, akik nem élnek Debrecenben, vagy még ha itt is élnek, nem nagyon követik figyelemmel a foci történéseit, hanem csak ismételten nyugtázzák magukban, ha megint nyer valamit a csapat. Igen, kifogások, mert bár a fenti eredmények magukért beszélnek, valami még sincs rendben. Kifogások, mert bár az utóbbi években mindig kikerekedett valahogy a tabella a szezon végére, egyre aggasztóbb, hogy ezek a szép sikerek már nem, vagy nemcsak a Lokin múlnak, hanem a pl. a Győr-Videoton párharc kimenetelén az előző idényben, vagy azt megelőzően az Újpest-Videoton végeredményén.

Mindenki Bandija márpedig kimondottan vegyes megítélésű szakmai szempontból a szurkolók körében. De lássuk csak, miféle szakmai kritikája lehet például egy magamfajta laikusnak!

1. Edzésmódszerek

Bár nem vagyok rendszeres látogatója kedvenc csapatom tréningjeinek, egy dolog látszik: sok a sérült! Nem esetlegesen, vagy időszakosan, hanem rendszeresen. Bár jelenleg nem klubmenedzserünk tiszte az edzések levezénylése, minden bizonnyal van beleszólása az erőnléti munkába. Így valamennyire az ő lelkén is szárad, hogy a mostani keretben – saját emlékezetem szerint – 7 olyan játékos van, aki az ősz folyamán legalább egy mérkőzést volt kénytelen sérülés miatt kihagyni, vagy most is sérült. Köztudottan nem tesznek jót a focistáknak a dupla edzések, márpedig klubunk gyakran él ezzel az eszközzel. Az ilyesfajta módszerek ugyanis előbb-utóbb krónikus fáradtságot, mentális monotóniát okoznak, amely a képzés, felkészítés minőségére negatívan hat. És általában ilyenkor jönnek a sérülések, amik lehet, hogy nem eredeztethetőek közvetlenül a túledzésből, de indirekt módon bizonyára hatása van azok kialakulására.

2. Fegyelem

Herczeg András nem kifejezetten az a hőbörgős fajta, idegbeteg (a szó jó értelmében) szakember, bár van az a szituáció, amikor kijön a sodrából és hangosan dirigál az oldalvonal mellől. Ha hasonlítanom kéne valakihez, azt mondanám, olyan Ancelotti-féle. Mérkőzés közben szorgalmasan jegyzetel, hogy a szünetben megpróbálja kiküszöbölni a hibákat. Az elmúlt hónapok egyik mérkőzésén viszont – történetesen a DVSC-FTC bajnokin – az első félidő végén már a fél stadion azt mormolta a bajsza alatt két szotyi között, hogy Kabát Petit le kell hozni, mert az ellenfél feltűnően provokálja, s már van egy sárgája is. Erre mindenki nagy megdöbbenéssel láthatta, hogy Kabát a második félidőre is kijött, s „persze” ki is állították. A meccs után szárnyra kelt egy pletyka, miszerint Bandi le akarta őt cserélni, de a játékosok lebeszélték (!) róla. Hiába próbálta magát kimenteni utána, hogy a szívére hallgatott az esze helyett, az előbbit sokkal valószínűbbnek tartom, s ez elfogadhatatlan. A farka csóválja a kutyát! Na ne már! Persze nem bizonyítható a sztori, s a 3 pontot is behúztuk végül; jelzés értékű, hogy egyáltalán felmerült egy ilyen változat is. Akármelyik is igaz tehát, kijelenthetjük, hogy nem teljesen tisztázottak a szerepek a csapatnál.

3. Meccselés

Ez alatt a taktikai változtatási képességet egy meccs alatt, a cseréhez való érzéket, kezdőcsapat összeállítását, a meccsbe való belenyúlás képességét értem konkrétan. Talán ez kapcsolódik is kicsit az előző szempontban leírtakhoz. Herczegnek ez a meccselő képessége – finoman szólva – nem kifinomult. Rendszeresen rosszul cserél (ld. legutóbb Harkivban Bódi helyére Yannick, vagy Kabát helyére Coulibaly), ráadásul olyannyira, hogy néha meccsek mennek el ezen (ld.: Pakson Szakály helyére Spitzmüller már a 45. percben úgy, hogy Ramos kezdett, 2-2 a vége). Olykor-olykor már a kezdőcsapat névsora sem kecsegtet sok jóval (ld.: a siófoki 4-1, ahol Varga jobb hátvédként (!) játszott, ráadásul Komlósi, Máté és Ramos is végig pályán volt). Ilyenkor persze lehet a sérülésekre hivatkozni, de akkor én meg az 1. pontra hivatkozom. A taktikai variációnk régebben kimerült annyiban, hogy amíg Dombi bírt végig egy meccset, addig Cicóval félidőben oldalt váltottak, most már ez sincs. Csupán a 4-4-2 és a 4-2-3-1 közti választás maradt meg (a 4-3-3-ról már rég nem lehet álmodni sem), amitől valljuk be őszintén – de egyébként az idegenbeli mutatókon látszik is – egyik ellenfél se csinálja össze magát. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a meccsek utáni értékelői olyanok, mintha egy tetszőleges három évvel ezelőtti meccsről hallanánk a véleményét, mert van benne minden, csak konkrétum nincs.

4. Játékospolitika és rotáció

A magyar klubokra általában jellemző, hogy kevés pénzből tudnak gazdálkodni, s ebből a kevésből próbálnak minőségi embereket igazolni, ami vagy sikerül, vagy nem, sajnos legtöbbször az utóbbi. Így nagyon gyakran „marad” az utánpótlás. Az idézőjel indokolt is meg nem is. Indokolt, mert ők még nem „kész” játékosok, nem profik, időt kell áldozni fejlődésükre, beszoktatásukra, tehát nem lehetnek teljes értékű támaszai az egyesületnek. Nem indokolt azért, mert helyiek, magyarok, ismerősek, potenciális példaképek, s különben is, kiben látnák életük értelmét a mindenkori középkorúak és öregek, ha nem a jövőt jelentő fiatalságban. Debrecenben a hozzáállással nincs is probléma, csakhogy a hogyan sem mindegy. Ott van például Rezes, aki pár éve ígéretes tehetségnek tűnt, azóta viszont megrekedt egy szinten, s képtelen továbblépni. Úgy tűnik, hogy Szilágyi Peti szintén erre a sorsra fog jutni. Ezekkel a srácokkal törődni kellene, gondozni őket. Idény nyáron lecsaptunk az U20-as vb-bronzérmes Balajtira, hogy aztán ősszel kapjon 25 NBI-es percet, és még sorolhatnám. Spitzmüller, Szűcs, Kulcsár évek óta csak a DEAC-ba, vagy oda se jók, emellett még mindig ők az ígéretes tehetségek, miközben hármójuk közül a legifjabb is ’86-os. Vannak persze olyanok is, akikben tényleg van fantázia (Fodor, Korhut, Bódi), sőt akik már fiatal koruk ellenére alapemberré váltak (Varga, Laczkó), de az arány kb. fele-fele, ami szerintem nagy pazarlás. Ha meg igazolásra adjuk a fejünket, akkor olyan posztot válasszunk, ahová tényleg kell is ember. 5 csatárunkból 2-3 mindig sérült, de mi dán meg török kapust tesztelünk, mikor kapusból van két nagyon jó (Pantics és Verpecz), meg egy fogjuk rá, hogy jó (Malinauskas). Igaz, vannak próbajátékon csatárok is, de ne egy finn másodosztályú gólkirállyal akarjunk már nemzetközi áttörést elérni, könyörgöm. Merthogy elvileg az a cél.

Herczeg Andrásnak az idei év végével lejár a szerződése, de igazából csak rajta múlik a folytatás. Akárhogy is lesz, a döntés már valószínűleg megszületett, holnap (vagyis ma) ugyanis bizonyos sajtóértesülések szerint igazgatótanácsi meghallgatás lesz, ami minden bizonnyal már csak a hivatalos bejelentésekről fog szólni.

Személyes véleményem szerint Bandi nem marad, hanem pihenőre vonul egy időre, hogy kiereszthesse a fáradt gőzt, értékelje magában az eddigieket, s majdan egy arra alkalmas pillanatban, a jelenlegi gyengeségek leküzdése után visszatérjen oda – ha nem is vezetőedzőként, de akármi másként –, ahol ő mindig is jól érezte magát, a Lokihoz.

Egy dolog még – a fentiek ellenére is – hátra van:

KÖSZÖNJÜK SZÉPEN, HERCZEG ANDRÁS!