Mérlegen az EL-szereplés

www.storytv.huSokat kellett böjtölni, míg magyar csapat újra valamely nemzetközi sorozat főtábláján mérethette meg magát. Mi azonban, ha már ott jártunk, úgy döntöttünk, hogy idén sem szeretnénk kimaradni a jóból. Tavaly lemérhettük, hogy mennyire vagyunk távol az európai klubfutball közvetlen élvonalától. S amit elméletben sejtettünk, a gyakorlatban beigazolódott, nem volt reális esélyünk a pontszerzésre. De szégyenkezni sem volt különösebben miért. Idén a Zsolna nagyobb pofozógépnek bizonyult, de a Partizannak se termett több babér. Mi pedig ez alkalommal az erőpróbát, az európai másodvonal viszonylatában ismételhettük meg. Adja magát a téma, hogy polemizáljak kicsit arról, sikerült-e levonni a konzekvenciákat, elsajátítani a tapasztaltakat, azaz tudtunk-e tenni egy lépést előre a nemzetközi porondon. Hajtás után képekkel összegzek.

Debrecen – Metaliszt Harkiv 0-5

A csapat és Herczeg András legrosszabb előadása volt a nyitány. Sokan vélekedtek úgy, hogy hazai pályán el lehet kapni az ukránokat. S ez mintha átragadt volna a társaságra, ott motoszkált bennük tudat alatt. Tapogatózás, s a vetélytárs gyengepontjainak kipuhatolása helyett, bátran nekik estünk.  Miron Markevic tanítványai nem is voltak restek megbüntetni ezt a könnyelműséget. Egy egyéni hibát könyörtelenül kihasznált Edmar. Nem sokkal ezután adódott egy sansz az egalizálására, ám a kapufa nem velünk volt. A találkozó érdemi része le is zárult számunkra. Tankönyvekbe illő összjátékot követően Cleiton Xavier megduplázta a vendégek előnyét. Majd Kabát kiállítása végleg megpecsételte sorsunkat. Nem sikerült rendezni a sorokat a szünetben, egy sima Kiss-Ramos váltással nem lehetett lefékezni a beinduló ukrán gépezetet. Coulibalyt meg pláne felesleges volt pályára küldeni ebben a szituációban. De Herczeg a stabilitás fokozása helyett, gólszerzési potenciált is magában foglaló változtatást eszközölt. Markevic válaszul , emelte a tétet, Oleinik bevetésével, s az ukrán együttes egyre inkább felőrölte maradék hitünket és ellenállásunkat. A mélységi-szélességi játékok remek kombinálásával szétzilálták védekezésünket, s ennek tetejében minden össze is jött nekik. Az öt találatból akár három is a forduló gólja lehetett volna. Gyorsan megfizettük tehát a tanulópénzt. A meccs tanulsága az volt, hogy sokkal érettebb játék szükségeltetik a folytatásban.

Sampdoria – Debrecen 1-0

Dante poklának megjárása után, genovai kirándulás következett. Komlósi helyett Simac került a védelem tengelyébe. Játékosaink pedig pálforduláson mentek keresztül, nyoma sem volt az előző forduló válságjelenségeinek. A fegyelem szervezetséggel párosult, ami nem ízlett Komanéknak. Megszálltuk a centrumot oldalpasszokra kényszerítve a riválist, s ezzel párhuzamosan a beadásokat rendre tudatosan kialakított létszámfölényben vártuk. Veszélyhelyzetet csupán Pazzini vagy Cassano egyéni villanásai hordoztak magukban. A megszerzett labdákat kulturáltan hoztuk ki, a rengeteg helycserével operáló középpályás sor segítségével gördülékenyen nyomultunk fel egészen az ellenfél tizenhatosának előteréig. A komoly gólhelyzetek kialakításához szükséges plusz viszont hiányzott. Így átlövésekkel próbálkoztunk, kevés sikerrel. Ennek ellenére teljesen egyenrangú ellenfelei voltunk a genovai egyesületnek, ajtó-ablak szituáció előttük sem igazán adódott. Abszolút benne volt egy gólnélküli döntetlen a pakliban. Ám egy meggondolatlanság Laczkó részéről meghiúsította mindezt. Nem volt egyértelmű az eset, de számítani lehetett rá, hogy hazai környezetben ennyivel megtolják a jóval előrébb jegyzett hazaiak ,,kátyúba került szekerét”. Keserédes szájízzel lehetett nyugtázni, hogy masszív és összeszedett csapat képét mutatva, kijött a társaság a gödörből.

Debrecen – PSV Eindhoven 1-2

Talán a legnagyobb érdeklődéssel várt erőfelmérő Dzsudzsákék vendégjátéka volt. A hátsó alakzat stabilitása nem erodálódott, ellenben a PSV játékosai kissé indiszponáltnak tűntek. Domináltak, birtokolták a labdát szó se róla, de támadásszövögetéseiket erős túlzás volna a fantáziadús jelzővel illetni. Dzsudzsák sem élete meccsét játszotta, nagyon akart, de egyre görcsösebbé vált, még akkor is, ha a győztes góljuknál elévülhetetlen érdemeket szerzett. Még nagyobb lett a meglepetés, amikor egy szöglet utáni kavarodást Mijadinoszki használt ki, megszerezve a vezetést, s egyben első gólunkat a főtáblán. Ezután még a korábbiaknál is kevesebb kockázatot vállaltunk, átengedtük a területet a hollandoknak, akik gyorsan lehűtötték a kedélyeket Engelaar révén. Nem villogott a PSV a folytatásban sem, de nem is volt miért, hiszen Reis gólja után is rettentően defenzívek maradtunk. Herczeg nem vállalta fel a bátrabb fellépést, a ,,vállalható” eredmény őrzése mellett döntött. Pedig legalább az utolsó 15 percre fordulva, egy Kiss-Bódi cserével meg lehetett volna próbálni egy támadóbb szellemű 4-5-1-es hadrendet (lásd a képen). Nem így történt, ezáltal esélyünk sem volt a pontszerzésre. A PSV nem muzsikált jól, de sokkal többet tett a győzelemért, s az egyéni képességek közti szakadék végül kiütközött, mert két egyéni megmozdulás döntött. Az teljesen egyértelmű, hogy a ,,nyílt sisakos” játék felér az öngyilkossággal, de ilyen gyámoltalanul sem lehet egy meccset lehozni. Meg kell érezni a sanszot, amikor például a védekezés feljebb tolásával meg lehet próbálni kiharcolni az egyenlítést, ahogyan tettük azt a Fiorentina ellen itthon a BL-főtáblán. Pedig ott némi túlzással az olaszok kettesével rúgták a gólokat. Mert a PSV aznap semmiképp sem volt életveszélyes.

PSV Eindhoven – Debrecen 3-0

Erre a meccsre nem érdemes túlságosan sok szót vesztegetni. Számos sebből véreztünk ekkoriban, illetve a maródiak listája szintén terjedelmes volt. Csupán a ,,túlélés” lebegett a szemünk előtt, megpróbáltuk minél kisebb csomaggal megúszni a vizitet. A PSV bizonyította, hogy nagyon is képes közönségszórakoztató játékot produkálni. Óriási fölényben játszottak, s játszi könnyedséggel söpörték be a három pontot, tucatnyi látványos akciót vezetve. ,,Kétirányú háromszögeket”(two-way triangle) vagy ha úgy tetszik rombuszt kialakítva a szárnyakon, különösebb nehézség nélkül nyitottak utat a középső harmadban Engelaar és Toivonen számára. Vagy a széleken Dzsudzsák és Afellay előtt. Szép gólokat lőttek.

Metaliszt Harkiv – Debrecen 2-1

Vissza az alapokhoz. Mit tehetsz, ha az ellenfél játéktudása nagyobb, mint a tied, ráadásul még kiemelten fontos is számára a győzelem megszerzése? Szálld meg a saját térfeled, különös tekintettel a saját kapud előterére, s labdaszerzés esetén gyors játékosaid játékba hozásával vezess gyors ellencsapást. Szurkolói nyelven ,,bunkerfoci”. A kontratámadásaink azonban a korábbi hibákból okulva jóval szisztematikusabban voltak felépítve. Zömében lapos felpasszok a mélyen visszalépő Kabátra, aki a labdaszerzést követően sprintben közlekedő szélsők felé pörgetett, vagy visszatette a labdát a tizenhatostól tizenhatosig futballozó Czvitkovics elé, s ő maga mozgott ki a szélre. Kiss és Varga biztosította a fedezetet, a szélső védők ,,röghöz lettek kötve”. Ennek következtében bármi történt, megoldott volt a saját zónánkban a létszámfölény, meggátolva, hogy rágyorsítsanak a védőinkre az ukrán támadók. Tökéletesen működött, ennek tetejében magát is elaltatta a Metaliszt, álmos kezdésével. Nem érdemtelenül szereztük meg a vezetést, egy szép támadás végén. Czvitkovics perdített a hálóba. Ám megint nem örülhettünk sokáig, megtámogattuk a megszédülő ellenfelet. Hatalmas egyéni hibát követően, némi szerencsével egalizált a Markevic-legénység, a labda ugyanis a menteni igyekvő Bódi combjáról került a kapuba. Ezzel átlendültek a holtponton, ritmust váltottak, s egyre komolyabb nyomás nehezedett ránk. Ennek ellenére visszavehettük volna a vezetést, ha a csereként beálló Yannick kiugratja a kapura törő Kabátot, ehelyett az ukrán hátvédet találta el. Az utolsó 5-10 percben már a félpályáig is alig jutottunk el. A 88. percben egy szögletet követően, a gólvonalról mentettünk, majd Oleinik indult meg az alapvonal mellett, lövése pedig Malinauskasról a rövid sarokba került. Az addig jól teljesítő litván portás óriásit bakizott, amivel jókora pontszerzési esély maradt kihasználatlanul. Oleinik egyébként rendkívül ügyes játékos, biztosra veszem, hogy nem a Metaliszt jelenti számára a végállomást.

Debrecen – Sampdoria 2-0

A csapat és Herczeg András legjobb előadása, s nem pusztán az eredmény miatt. Hosszú idő után játszottunk ismételten igazán látványosan. Kiváló húzás volt, 4-5-1-es formációt választani, hiszen a tartalékos Samp a középpályán tűnt a legütőképesebbnek. Így mi kerültünk fölénybe a pálya közepén, a mi akaratunk érvényesült. Kabát roppant agilisan játszott, s jól vette ki a részét az összjátékból. Magyar pályákon ritkán látható, a modern futball követelményeinek maradéktalanul eleget tevő játékkal rukkolt elő mindkét szélsőhátvédünk. Laczkó és Bernáth bejátszotta a pályát, alapvonaltól alapvonalig fociztak, kielégítve a ,,fullback” pozíció valamennyi tartalmi kritériumát. Kulcsszerep hárult Yannickra, aki ,,megette reggelire” a fiatal Grieco-t. Kreatív támadásvezetések után, szép számmal dolgoztunk ki helyzeteket. A támadás-védekezés közti egyensúly szintén megfelelő volt, a Samp ellenakcióit csírájában fojtottuk el. Pedig nem így indult a meccs, a 26. percig sok izgalmat nem hozott számunkra az összecsapás. Aztán azonban egyre magabiztosabbá váltunk,  s az első gólt követően végleg elhittük, hogy ezt a meccset meg lehet nyerni. A Samp Kabát találata után végérvényesen elbizonytalanodott, csak szenvedtek a gyepszőnyegen. Többször is eldönthettük volna a találkozó sorsát, de erre csak a 86. percben került sor. Megszületett az olyannyira óhajtott győzelem a csoportkörben, s emelt fővel búcsúztunk a további küzdelmektől.

A csoport végeredménye:

1. PSV Eindhoven               10-3       14 pont

2. Metaliszt Harkiv             9-4         11 pont

3. Sampdoria                      4-7         5 pont

4. DVSC                              4-13       3 pont

Összegzés

Azt gondolom, kondicionálisan mindenképpen sikerült előrelépni az egy évvel korábbihoz képest. A játékosok az erőnlét tekintetében jobban reagáltak a kettős terhelésre, pedig a rotációs lehetőségek szűkebbé váltak. Herczeg András alig tudta pihentetni kulcsjátékosait.  Megvolt az a képességünk, hogy megnehezítsük az ellenfél dolgát, ami szintén jelentős pozitívum. Örömmel konstatáltam továbbá, hogy leírtunk egy fejlődési ívet. A Metaliszt ellen már teljes mértékben egy nemzetközi szerepléshez megérett csapat képét mutattuk. A Sampdoria ellen pedig végre élni tudtunk az adódó lehetőséggel. A másik serpenyőbe kerül viszont, hogy gyermeteg hibákat nem tudtunk levetkőzni, amelyeken pontok mentek el. S amelyeket ha begyűjtünk, akkor a gyengélkedő Sampdoria előtt végzünk, nem is beszélve a dolgok financiális oldaláról. Be kell látni, hogy támadásaink ereje nem ütötte meg a megfelelő szintet. Az utolsó fordulót leszámítva, csak elvétve tudtunk komoly ziccereket kidolgozni. Újfent világossá vált, hogy néhány játékosunk tudása, alulról sem súrolja az itt szükséges küszöbértéket, nem képesek felvenni a hatványozottan nagyobb ritmust. Örülhetünk, ha megoldják védekezésbeli feladatukat. Összességében tettünk egy jelentős lépést előre, de radikális áttörésre nem került sor.

Végezetül minden kedves olvasónknak, boldog, békés Karácsonyi Ünnepet kívánunk!

( Az első kép forrása: uefa.com)

(A második kép forrása: soccer-training-guide.com)