Út a triplázásig – 3. rész

supka_0_1Fontos állomásához érkezett retrospektív utazásunk. Az elrugaszkodás megtörtént, minden adottá vált, hogy a korábbi eredményeket túlszárnyalva, beteljesüljön az álom. Úgy vágtunk neki az idénynek, hogy a hibákat kiküszöbölve, ezúttal már sikerülnie kell. A titkos favorit, hivatalosan is bajnokaspiránssá avanzsált. A gárda kulcsemberei nyíltan interpretálták vérmes reményeiket. Továbbá az első fajsúlyosabb nemzetközi menetelés mellett sem lehet szó nélkül elmenni.

Az MK-ezüstöt, illetve bajnoki bronzot hozó szezont követően, Dombi Tibi a következőképpen értékelt: “Ha a megszerzett bronzéremre gondolok, akkor elégedett vagyok, ha azonban a bajnokságot lebontom meccsekre, akkor már kevésbé. Több alkalommal ugyanis győzelmet szalasztottunk el. Remélem, tanulunk a hibákból, és jövőre fényesedik az érem.” Osztotta véleményét Selymes is, aki szintén ragyogónak ítélte a kilátásokat, s egészen pontosan így fogalmazott: “Bizonyára nem vagyok egyedül azon véleményemmel, hogy ebben a csapatban több volt. Együtt maradunk, és jövőre talán bajnoki címet is ünnepelhetünk majd…” A bajnoki cím megszerzése, először lett hivatalosan is artikulálva. A DVSC anyagi helyzete, itthon messze a leginkább irigylésre méltó volt. Ennek köszönhetően nem csupán a keret egyben tartása valósult meg, hanem még tovább izmosodott a játékosállomány, ráadásul minőségi focistákkal. 2003 nyarán került Debrecenbe Halmosi Péter, akit Ausztriából igazoltunk le. Visszatért két közönség kedvenc, Szatmári és Madar Csaba. Előbbi hosszú kihagyás után vált újra teljes értékű harcossá, míg utóbbi a fővárosból költözött haza. Megszereztük Nikolov Balázst a Dunaújvárosból, amit Szentes rendkívüli módon forszírozott. Továbbá jött még, Tomic mögé Takács Tamás, valamint újra próbát tett nálunk Csehi Zoltán.

Szentes a taktikai repertoár bővítésében találta meg az előrelépés zálogát. Meglátása szerint, nem tudtunk rugalmasan reagálni, a különböző felfogású csapatok jelentette eltérő kihívásokra. Ebből kifolyólag a következő pontvadászatra, több sémát is kidolgozott, szélesítve a taktikai variációk skáláját. Az elterjedt 4-4-2-es szisztéma normál változata mellett, volt egy defenzívebb verzió, amikor Selymes fellépett Halmosi helyére. S gyakran alkalmaztuk a 4-5-1-es hadrend, 2 fedezetes válfaját, hiszen a rendelkezésre álló garnitúrához jól illeszkedett az említett szerkezet. Éger és Szekeres masszív tandemet alkotott a hátsó alakzat közepén. Selymes és Nikolov személyében mindkét oldalon mobilis, a támadásokat felfutásaikkal, hatékonyan támogató szélső hátvéd várt bevetésre. Nem mellesleg, Nikolov csatlakozásával, Kiss újra egy sorral előrébb léphetett. S Habi, Kiss és Vincze egyaránt el tudott látni szűrő feladatokat. Sándor Tamás játékmesteri kvalitásai megkérdőjelezhetetlenek. A széleken pedig a Halmosi, Dombi, Böőr, Madar négyesből válogathatott a mester, mi tagadás, kellemes dilemma. Elől Sumudica, Bajzát, Andorka, Csehi négyesfogat.

Az első fordulóban rögtön Újpestre látogattunk, ahol sok babér nem termett számunkra. Kapuba is csak Tamási közreműködésével sikerült találnunk, nagyon sima 3-1-es bukta a rajton. Gyorsan feledtetve a rossz játékot, végig dominálva a meccsen,  nem okozott komolyabb fejtörést a Haladás legyűrése, 3-0.  A folytatásban viszont, sem a Sopron elleni gól nélküli döntetlent, sem a siófoki botlást nem tehettük ki az ablakba. Mindez különösebb felszisszenést nem idézett elő, mivel közben a figyelem inkább az UEFA Kupára terelődött. A selejtezőben a litván Ekranason keresztül vezetett az út a főtáblára. Az első felvonás gyötrelmesen alakult, de Bajzát a hajrában egyenlíteni tudott, így kedvező állásból várhattuk a hazai visszavágót. Otthon közel teltház fogadta a csapatokat, s Bajzát az első félidő végén góllal hálálta meg a rendületlen buzdítást. A litvánok azonban egalizálni tudtak, s hiába Klimavicius kiállítása, kihúzták a végéig. 1-1 ismét, így némi frissítő vételezése után következhetett a hosszabbítás. Bíztam benne, hogy érvényesítjük a létszámfölényüket, főként mivel fáradni látszottak a litvánok. Nem is kellett csalódnom , Bajzát ezüstgóljával kivívtuk a továbbjutást. Ezen felbátorodva gyors vonatként gázoltunk át a Zalaegerszegen, oktatófilmbe illő jelenetek végén Bajzát(2), Sumudica és Madar egyaránt beköszönt. A Csank-féle Videoton ellenben megálljt parancsolt. A bajuszos trénerek csörtéjén gyengén futballoztunk, a vereség kódolva volt. Majd a Pécs látogatott hozzánk, ahol egy raklap helyzet elbaltázása sem bosszulta meg magát, Sumudica találata három pontot ért. Az UEFA Kuában a gép a horvát bronzérmes Vartekset dobta, ami előzetesn komoly falatnak tűnt. Ám nem akadt torkunkon, sőt először a szezon során végre kellemes csalódásban volt részünk. A találkozó előtt némi vezetőségi dorgálásra is sor került, de a húzás fényesen bevált. Idegenben kontrajátékra rendezkedtünk be, jól játszottuk meg az üres területekre befutó támadókat, valamint a szárnyakon Dombi és Böőr számtalanszor került a védők mögé, így jóval több helyzetet alakítottunk ki, mint riválisunk. Sándor Tamás góljára még válaszoltak a horvátok, ám Kiss Zoli révén visszavettük a vezetést, sőt a végén Dombi hatalmas gólt ragasztott, ráadásul bal lábbal! A kudarc az edző állásába került, a  visszavágón már Miroslav Blazevics ült le a Varteks kispadjára, aki szövetségi kapitányként bronzéremig vezette a horvátokat. Az egykori sikeredző gyorsan le is szögezte, hogy csapata idegenben is képes a továbbjutás kiharcolására. Csalódnia kellett, mégsem tanulta meg tisztelni csapatunkat… Egy pillanatig sem álltak továbbjutásra, sőt kettős győzelemmel búcsúztattuk őket.

A két találkozó között a bajnokságban is megindult a szekér, előbb a Viharsarokból tértünk haza, három ponttal a zsebben, majd kitömtük a Ferencvárost. Kár volna tagadni, hogy hiába változtak meg a célok, a Fradi legyőzése továbbra is extra érzelmi töltetet jelentett. A Tomic – Nikolov, Éger, Szekeres, Szatmári – Kiss, Habi – Dombi, Sándor T., Halmosi – Bajzát összetételben futottunk ki a gyepre. Új hadrendünk tökéletesen működött, Garami mester nem találta az ellenszerét. Kiütéses siker kerekedett belőle.

A folytatás felemásra sikeredett, az MTK-tól nyalóka, majd egy gólos siker a Győrrel szemben, fordulatos összecsapáson 3-3-as döntetlen az Újpest ellen, illetve gól nélküli iksz Szombathelyen. A sort azért szakítom meg, mert eljött a várva várt UEFA-párharc, a sorsolás szeszélye a PAOK Szaloniki együttesét sodorta utunkba. “Leverünk benneteket, mint vak a poharat”– hirdették a görög fanatikusok, ám a kifeszített drapéria kínossá vált a meccs végére. Amikor a bíró hármat fújt a sípjába, egy csapásra a Loki lett a továbbjutás esélyese. A találkozó végeredménye már a 25. percben kialakult. Karamidosz révén vezettek a PAOK, de Bajzát nem hagyta sokáig örülni a görögöket. Sokat érő döntetlennel fordultunk. A visszavágón a Tomic – Nikolov, Éger, Flávio Pim, Szatmári – Dombi, Habi, Sándor, Kiss, Böőr – Bajzát tizenegy igyekezett kiharcolni azt, hogy tavasszal is érdekelt legyen még magyar csapat a nemzetözi porondon. Alapvetően biztonsági játékra törekedtünk, az elején a görögök, míg a meccs hajrájában a kitámadó vendégek miatt Sándorék hagytak ki ordító ziccereket, de a végén régen örültem annyira gól nélküli meccsnek, ami a mi továbbjutásunkat jelentette. Ezzel a Videoton ’84-85-ös bravúra után 19 évvel ismét állt még magyar csapat tavasszal a nemzetközi kupában! Hozzá tartozik még a krónikához, hogy miután Sumudica megtudta, Szentes nem számít rá a PAOK ellen,  se szó, se beszéd eltűnt a Nagyerdőből örökre.

csapat200405tAz őszi idény hátralévő három meccsén lenyomtuk a Sopront és a Zetét, de másodszor is beletört a bicskánk a nagy szezont futó Siófokba. Télen az eltűnt Sumudica pótlására Igor Bogdanovics(a képen) került szerződtetésre a piros-fehérekhez, aki a Crvena Zvezda gárdájában számos parázs rangadót élt át testközelből. 2004. február 6-án az FC Bruges elleni esti erőpróba tartott lázban. Sokan kísérték el a csapatot Belgiumba, akik a helyszínen konstatálhatták egykedvűen, hogy egy szerencsétlen találattal a Bruges került előnybe. A visszavágót március 3-án rendezték, ahol csúsztunk-másztunk, s talán a meccs végén Sándor buktatásáért büntető is járt volna nekünk, de a játékvezető máshogy ítélte meg, úgyhogy a 0-0 után ezúttal a belgák örülhettek. Majd elindult a tavaszi pontadászat, s a maradék 6 meccsen, 3 győzelem mellett 3 döntetlen volt a mérlegünk. Gond nélkül kvalifikáltuk magunkat a felsőházi rájátszásba. Ahol az UTE-t elkentük a nyitányon, Vanczák öngóljával, valamint Bogdanovics szép lövésével. Aztán a Sopront is két vállra fektettük. Utána két értékes pontszerzés az MTK, majd a Siófok otthonában. Három esélyes rangadón újra legyőztük a Fradit, embert próbáló izgalmak után. Tököli korán vezetéshez juttatta a zöldeket, ám a második játékrészben 15 percen belül háromszor is mattoltuk Szűcsöt. Flávio Pim, Halmosi és Bogdanovics voltak eredményesek, az utolsó percben Tököli már csak kozmetikázni tudta az eredményt. Átvettük a vezetést a tabellán, célegyenesben voltunk, de heroikus végjáték következett. Extrénerünk, Komjáti András így nyilatkozott  a forduló végén: “Lépéselőnybe került a Debrecen, de ötforduló még hátravan a bajnokságból, mindenesetre masszív, jó csapat a DVSC, és esélye van arra, hogy megtartsa az előnyét.” Hrutka pedig igazi jósnak bzonyult: “Nagy lépést tett a Debrecen a bajnoki cím megnyerése felé, mégis úgy gondolom, hogy az utolsó fordulóban, május 26-án az Üllői úton dől el az elsőség kérdése, mégpedig természetesen a Ferencváros és a Debrecen között.” Belerohantunk egy hármasba a Megyerin, majd nagyon fájdalmas kisiklás otthon a Sopron ellen (1-2), ráadásul Bagoly nevéhez fűződött a győztes találat. Ám gyorsan kimásztunk a gödörből, az MTK és a Siófok nótáját egyaránt elhúztuk, az utolsó forduló előtt tehát nálunk volt a momentum. Így állt a tábla a forduló előtt: Debrecen 56 pont, Újpest 55, FTC 54. Az Üllői úton kellett volna pontot tenni az i-re, de elbuktunk. Pintér Attila elképesztően feltüzelte az övéit, míg mi  kissé megszeppenve léptünk pályára. Geráék odaszegeztek minket azonnal a kapu elé, s gyorsan elléptek két góllal, Gera és Tököli révén. Sándor visszahozta a reményeket, de aznap nem bírtunk a fékezhetetlen rohamokkal. Lipcsei bebiztosította győzelmüket. Sajnos a látottak alapján megérdemelten arattak sikert, el kell ismernem. Drámai versenyfutásban, elorozták előlünk a bajnoki serleget, nekünk újra “csak” bronz jutott. Azt a történeti hűség kedvéért meg kell említenem, hogy Tököli amúgy jogtalanul játszott azon a meccsen, mivel a csatárt kiállították az előző fordulóban. A DVSC feljelentést tervezett az UEFA-hoz, ám a liga behívatta a Loki vezetőit…találgatni, vádaskodni nem kívánok. Még egy mondat az MK-szereplésről, ami nem nyúlott hosszúra, miután a Vasas már a 32 között kiejtett minket a Fáy utcában.

csapat0405Az elmúlt 3 évben a csapat működtetése évente 400 millióba került. A 26 százalékos részesedést birtokló városi önkormányzat, az első évben 0 forintot, a másodikban 42 milliót, a harmadik évben a klub eredményeit látva 100 milliót szavazott meg támogatásként. Illetve fenntartotta a tulajdonában lévő és a klub által használt létesítményeket. Az Intertotó Kupából gyorsan búcsúztunk, a Spartak Trnava idegenben lőtt góllal búcsúztatott minket (0-3, 4-1). A keretet érintő változásokat illetően Szekeres és Bajzát távozása érzékeny veszteséget jelentett, Selymes pedig visszavonult. Hazatért viszont Kínából Kerekes Zsombor, továbbá leraboltuk a Siófokot. Érkezett Csernyánszki, Tomic tehermentesítésére, továbbá a Sitku Illés, László András, Virág Béla, Hegedűs Gyula négyest is onnan csábítottuk el. Szekeres pótlására pedig Komlósi Ádámot szemeltük ki. Összességében azt lehet mondani, hogy míg a vetélytársak gyengültek, mi csak ha minimálisan is, de erősödtünk. Ennek megfelelően elkaszáltuk a Honvédot a rajton, de nem kis megrökönyödésre elcsúsztunk hazai környezetben a Győrrel szemben. Aztán kapott gól nélkül hoztuk le a Diósgyőr és a Fehérvár elleni fellépést (2-0, 3-0). Nem meglepő vereség a Hungária körúton, végig csak futottunk az eredmény után. Majd egy négyes győzelmi széria. Sorrendben így jöttek, Kaposvár 2-1, Nyíregyháza 2-0, Vasas 3-1, Sopron 3-0. Mindhiába, jött az Újpest, és Kovács Zoltán 102. alkalommal is betalált ellenünk, megszakadt a sorozat. A Pápa elért 1-1-es pontvesztéssel pedig már 6 pontra nőtt a hátrányunk a Fradival szemben, ami megpecsételte Szentes Lázár sorsát. A karmesteri pálca Supka Attila kezébe került, aki a nyolcvanas években már szolgálta játékosként a Lokit. Ettől kezdve már végig szárnyalt a DVSC, Bogdanovics duplájával 2-0 arányban lenyomtuk a Fradit például, ezáltal három pontra olvasztottuk hátrányunkat, s második helyen zártuk az őszt, 5 ponttal megelőzve a ZTE-t. A Kupából viszont kizúgtunk, ugyan a Felcsútot lenyomtuk 3-2-re, de a Sopron ellenszerét nem találtuk, 1-0-ra nyert a Matáv a 8 közé jutásért rendezett összecsapáson.

A télen nagy játékoskeringőre nem került sor, egyedül a felejthető Milos Kolakovics csatlakozott a kerethez, amely először utazott Belekbe ekkor, edzőtáborozni. A tavaszt két győzelemmel, s egy bukfenccel indítottuk, amivel befogtuk a Fradit a táblázat élén. Aztán a Fehérvár elleni döntetlennel, illeve az MTK kiütésével végre átvettük a vezetést. A csapat jóval támadóbb felfogásban játszott a Szentes-érához képest. Ennek pedig számos együttes itta meg a levét. A Vasas 5-2-es leverésével, majd a Sopron 3-0-ás kiütésével már 9 ponttal léptünk el közvetlen riválisainktól. Bennem ekkor érett meg végérvényesen, hogy ezúttal már nincs pardon, senki nem tud letéríteni minket az útról. A Megyeri utat megint nem sikerült bevenni, de a Pápa legyőzésével nagyot léptünk, s az Üllőin tökéletes volt a gól nélküli döntetlen. A 28. fordulóban a Békéscsaba vendégeskedett az Oláh Gábor utcában, 5-1-re (Sándor 2, Bogdanovics, Éger, Szatmári) lemostuk őket, s miután másnap a Fradi kikapott Pécsett, beköszöntött a katarktikus pillanat, világgá kürtölhettem, hogy BAJNOK A LOKI! A tényleges bajnokavatásra, ünnepélyes keretek között egy héttel később a Pécs ellen került sor. A zárófordulóban, Zalaegerszegen elszenvedett vereség, már senkit sem izgatott.

Mi szerepeltünk a legkiegyensúlyozottabban. Az őszi szezonban majdnem ugyanannyi pontot gyűjtöttünk, mint a tavasziban. Mi nyertük a legtöbb meccset, kaptuk a legkevesebb gólt, s nálunk csak az Újpest volt gólerősebb. Azaz kétség sem férhetett sikerünk jogosságához. A házi gólkirályi címet Igor Bogdanovics kaparintotta meg, 15 találattal. Az idény alapcsapata kb. eképp festett: Csernyánszki – Nikolov, Éger, Komlósi, Szatmári – Dombi, Sándor, Habi(Kiss), Halmosi – Bogdanovics, Kerekes(Sitku).

A következő szezonra Supka Attilának minden posztra volt két, magyar viszonylatban kiemelkedő tudású játékosa. Ibrahim Sidibe és Bojan Brnovics szerződtetésével a csatársort állította a vezetőség SPM-fokozatba. Szintén eredetileg a támadó részlegbe érkezett Cottbusból, Mészáros Norbert. A diósgyőri kölcsönből visszatért az utánpótlás-válogatott középhátvéd Máté Péter, s a fővárosból Dragan Vukmir is Debrecenbe tette át székhelyét. A Soprontól pedig sikerült megszerezni a védősor és a középpálya bal oldalán egyaránt bevethető Szabó Ottót. Emellett megállapodtunk Jámbor Lászlóval is, aki az erőnléti felkészítésért felelt. Ezzel szemben a távozók listáján kiegészítő emberek virítottak, úgy mint Sitku és László, vagy a totális csőd Kolakovics. A Loki az új szezon első tétmérkőzésén, a Szuperkupa-döntő odavágóján nem kis meglepetésre, csúnyán lebőgött 4-2 arányban. Hazai pályán azonban már nem kegyelmeztünk, 3-0-ás győzelmünkkel, összesítésben 5-4-gyel elhódítottuk a Szuperkupát. Arra a kérdésre, hogy milyen minőséget képvisel még a cseresorunk is, rögtön az első fordulóban csattanós választ kaptam, különösebb nehézség nélkül győztük le a Zetét. A pihentetés annak szólt, hogy a BL-ben a horvát bajnok Hajduk Split várt fiainkra. A Hajduk játékosai meglehetősen nagy mellénnyel érkeztek a cívisvárosba, ám kijózanító pofonba szaladtak bele. A kezdő: Csernyánszki – Nikolov, Éger, Máté P., Szatmári – Dombi, Habi, Sándor T., Halmosi – Kerekes, Bogdanovics. Az első játékrészben már kettővel mentünk, Bogdanovics duplájának köszönhetően. A fordulás után Kerekes is túljárt Kale kapus eszén. 3 gólos előnnyel utaztunk ki Horvátországba. A visszavágó előtt Blazevics 6-2-t jósolt, arroganciája miatt alaposan móresre tanítottuk, s talán egy életre az eszébe véste, hogy komolyan vegye gárdánkat. Halmosi már az elején lehűtötte a kedélyeket, s onnantól nem volt megállás, egyszerűen leiskoláztuk őket.

A Loki óriási szenzációt okozott ezzel az eredménnyel, hiszen a Hajduk fennállása óta nem szenvedett otthonában 5 gólos vereséget. A sorsolásnál viszont nem mosolygott ránk a szerencse. Az angol sztárcsapat, a Manchester United érvényesítette a papírformát, két 3-0-ás győzelemmel léptek tovább. A kettős vereség dacára az UEFA Kupában foytathattuk, de három meghatározó játékosunkat elvesztettük. Kerekes a Tilburg, Böőr a Manisaspor, míg Bogdanovics a Genclerbirligli alkalmazottja lett. De sem Böőr, sem Bogdanovics nem találta meg a számítását Törökországban, így rövidesen mindketten visszamenekültek Debrecenbe. Sok örömünk nem volt a jó erőkből álló Sahtar Donyeck ellen, 6-1-es összesítéssel léptek le bennünket. Maradt tehát a bajnokság, célpontban a címvédéssel. Ahol jobban ment a szekér, veretlenül abszolváltuk az őszi idényt. Számos bosszantó bírói tévedés súlytotta azonban a mieinket. Nemzeti Sport idézetek következnek, tehát nem lehet elfogultságról beszélni. DVSC-Újpest 2-2: “A 78. percben Bede Ferenc lépett elő főszereplővé, a bíró előbb tévesen ítélt meg egy 11-est az Újpestnek, majd a DVSC nyilvánvaló 11-ese helyett nemes egyszerűséggel továbbot intett…” Aztán Tatabánya-DVSC 3-3: “Amikor már azt hittük, hogy a Debrecen – amely több mint 20 éve nem nyert Tatabányán – győztesen távozhat a Bányász-stadionból, következett egy furcsa bírói ítélet: 11-es a Loki ellen…” A 13. fordulóban, FTC-DVSC 0-0: “Súlyos bírói tévedések fosztották meg a Lokit a három ponttól…a Loki mindkét találata szabályos körülmények között született, a hajrában pedig Sidibe elhúzott a hazai kapus, Szűcs Lajos mellett, tíz méterről kapura lőtt, de a bevetődő Budovinszky kezéről szögletre pattant a labda…” Végezetül Pápa-DVSC 3-3: “A 88. percben Máté próbálta fedezni a labdát, Kincsessel csatázott, aki elesett, és a bíró meglepetésre 11-est ítélt. A büntetőt Kovrig értékesítette.” Ez 8 pont, amitől megfosztották csapatunkat. Ennyit az újpesti szurkolók szezon végi “Szima-ligázásáról”.  Úgy mehettünk téli pihenőre, hogy a liláktól 1 ponttal lemaradva a 3. helyet foglaltuk el a táblázaton.

A tavaszi szezonban újra a csapat mezét viselte Böőr és Bogdanovics, valamint piros-fehér kötelékbe került Ferenczi István is. Jött még a finoman szólva sem acélos Hengemühle és Hrisztov. A 2006-os év rosszul indult, rögtön az első tavaszi fordulóban elvesztettük veretlenségünket. A zalaegerszegi kudarc után, szép győzelmet arattunk a Hungária körúton (4-2). A Győr elleni döntetlen után került sor a nagy vetélytárs Újpest elleni ki-ki meccsre. A roppant színvonalas találkozón a hazaiak a szerencsével sem álltak hadilábon. Máté Péter öngólt vétett, majd Nikolov egyenlítő találatát követően, a hosszabbításban harcolták ki a győzelmet. S persze ki más jegyezte volna a három pontot jelentő gólt, ha nem Kovács Zoltán. Visszacsúsztunk a 4. helyre, de innen már csak felfelé vezetett az út. A Diósgyőr még elrabolt tőlünk két pontot, de utána 8 meccsen keresztül hibátlanok maradtunk. Ám még így is a lila-fehéreknek állt a zászló. Csak abban az esetben védhettük meg a bajnoki címet, ha a zárómeccsen több pontot szerzünk, mint Mészöly Géza alakulata. Mi a sereghajtó Pápával meccseltünk, s el is intéztük őket 4-1-re. Az Újpest ellenben a bronzéremért hajtó Fehérvárral mérte össze erejét. Rajczi kiállításával nehéz helyzetbe kerültek, de ennek ellenére Tisza jóvoltából ők szereztek vezetést, ám a Vidi fordítani tudott, s megnyerte a mérkőzést. Ez egyben azt eredményezte, hogy a Debrecen, a Győr után második vidéki együttesként megvédte bajnoki címét!

Az MK-ban is egészen az elődöntőig meneteltünk. A 16 között a Tatabányát búcsúztattuk. Idegenben Hrisztov és Dzsudzsák góljaival, kettővel megléptünk, kényelmes állást alakítottunk ki tehát a visszavágóra. Majd otthon bebiztosítottuk a továbbjutást. Ami nem ment a bajnokságban, ment a kupasorozatban, hiszen a negyeddöntő első felvonásán, Sidibe góljával bevettük a Megyeri úti oroszlánbarlangot. Majd hazai pályán szintén fölülmúltuk Rajcziékat 2-0 arányban. A végállomást a Fehérvár jelentette, kettős vereséggel estünk ki (0-1 és 2-3). A bajnokságban a legeredményesebb játékosunk Sidibe lett, aki 18 alkalommal köszönt be az ellenfelek hálójába. Brnovicsal karöltve 27 gólt termeltek. Az idény alapcsapata így nézett ki: Csernyánszki – Bernáth (Vukmir), Éger, Máté (Komlósi), Szatmári – Dombi, Kiss (Madar), Sándor, Halmosi – Sidibe, Bogdanovics (Brnovics). Nagyjából 450 millióból gazdálkodtunk, az utánpótlást leszámítva, amely ekkoriban már külön gazdasági társaságként működött.

(A képek forrásai: pepsifoci.hu, nso.hu, dvsc.hu)