Izzadságszagú 3 pont

iziA kecskeméti blama után mindenképp győznünk kellett, ha akarunk még kezdeni magunkkal valamit ebben a szezonban, az elmúlt hetek történései alapján azonban ez nem volt ilyen kézenfekvő.

Már az is elég nagy meglepetésnek számított, hogy a Paks kedvezőbb helyezésről várhatta a meccset, mint mi. Mindkét együttesnek fontos volt a meccs, hiszen a Loki egy esetleges kétgólos győzelemmel újra dobogós lehetett volna, vendég siker esetén pedig ellenfelünk beérhette volna a 2. helyen lévő FTC-t. Kompromisszumos megoldás született: nyertünk, de csak egy góllal.

Ráadásul elég nyögvenyelősen. Nincs mit szépíteni (meg nagyon írni se erről a meccsről), igazából úgy tudtunk az ellenfél fölé kerekedni, hogy a kecskeméti pechsorozat után most egy kicsit nekünk kedvezett a szerencse. Hiába álltunk fel tetszőleges kezdőcsapattal (értsd: nem volt eltiltás, sérülés, így a legjobbakat küldhettük pályára), nem tudtunk mit kezdeni a rendkívül jól megszervezett, atombiztos atomvárosi védelemmel.

DVSC: Novakovics – Bernáth, Simac, Mijadinoszki, Fodor – Czvitkovics, Varga J., Ramos, Szakály P., – Salami, Kabát

PAKSI FC: Csernyánszki – Heffler T., Éger, Fiola, Csehi – Kiss T., Sifter, Sipeki, Bartha – Böde, Montvai

És ahogy kell, jött is a maghasadás, majd az atomvillanás: egy ex-debreceni közönségkedvenc talált a kapunkba. Évente ha 2 találatot szerez, s az egyiket pont a Debrecen ellen, ahol annak idején csapatkapitány, stabil tizenegyesrúgó meg még ki tudja mi minden volt. Igaz, nem is szakmai vagy anyagi, hanem családi ügyek miatt hagyta el városunkat. Nincs tehát fikázás, van viszont gratuláció Éger Lászlónak. Megérdemli, megdolgozott érte.

Csakhogy most már nekünk is kellett volna dolgozni valamit, mondjuk bedobni egy hidrogénbombát vagy napalmot, válaszul az atomra. Az első félidei produkció (2 fejelés, 1 sarkazás, 1 műesés) ugyanis nem érte el a célját. Jött is a csere: edzőnk Szakály helyére Yannickot hozta be, tőle várva, hogy megkavarja egy kicsit az ellenfél elektronpályáit. Nem hiszem, hogy ennek hatására, de az eddig általam is magasztalt védelem atomjaira hullott, a legvégzetesebb részecskeleválást épp az eddigi atommag, Éger László neve mellé jegyezhetjük fel: az ellentétes pólusú Czvitkovics jobb oldalról küldött be egy sugárnyalábot, melyre a 1. számú proton Csernyánszki rosszul mozdult ki, ezáltal magával rántotta a 2. számú proton Égert, aki így öngólt szerzett.

Mivel saját erőből nem tudtuk igába hajtani a rivális atom (értsd: csapat) elektronjait, megpróbáltuk a neutront (értsd: játékvezető) magunk mellé állítani. Ennek cívisvárosi mestere pedig Dombi Tibi, aki Ramos helyére állhatott be a 72. percben. Nem is csalódtunk benne: önfeláldozó, csupaszív játékának jutalma egy büntető lett, melyet az első gólunkban is kulcsszerepet játszó Cicó értékesített a jobb alsóba gurítva.

Innentől már nem léptek egymással reakcióba az atomok, nyertünk 2-1-re. Megvan tehát, amit akartunk, de ennyi. Felejtsük el gyorsan, s bízzunk benne, hogy a  következő, Bp. Honvéd elleni meccsen már látunk valami szépet is. Persze a legfontosabb ott is a győzelem, ami számunkra az első lenne idegenben a szezonban.

Hajrá Loki!

Cimkék:,