Megtört a jég

coulibalyA legfontosabb, hogy végre nyertünk idegenben. Ráadásul kapott gól nélkül sikerült lehozni a meccset. Ugyan a játékosok ezt nem mondhatják ki, de a továbbjutás kérdése eldőlt. A bajnoki nagyobb súllyal esik latba, így Aczél Zoltán sok energiát nem fog fektetni a visszavágóba. Nincs más dolgunk itthon, mint bebiztosítani a finálét. Tovább után jönnek a részletek.

Haladás – DVSC-TEVA 0-2

Haladás: Rózsa – Schimmer(Csontos), Nagy II. Gábor, Korolovszky, Tóth P. – Sluká, Molnár Balázs(Nagy I. Gábor), Irhás(Sipos), Halmosi – Fodrek, Oross

DVSC: Verpecz – Nikolov, Mijadinoszki, Szűcs, Fodor – Farkas(Dombi), Ramos(Lucas), Bódi, Yannick(Mokánszki) – Salami(Szakály), Coulibaly

A tempó nem verdeste az eget, ennek ellenére egészen élvezetes játék alakult ki az első 30 percben. Mindkét csapat eltekintett ugyanis a tapogatózás perceitől, s  rögvest kezdeményezően léptek fel. Labdaszerzést követően alibi passzok helyett azonnal a kapu felé indultak a felek. Érződött, ha már idáig eljutottak, akkor szívesen zsebre vágnák a sorozat győztesének járó fődíjat. A széleken szellősen védekeztünk, s Fodrekel is meggyűlt a bajunk, ebből kifolyólag az első gólszerzési lehetőségek a hazaiak előtt adódtak. A szlovák légiós előbb egy formás akciót követően tévesztett, majd egy sarokrúgás után durrantott mellé. Az első Loki-helyzetre nagyjából negyedórát kellett várni, az viszont cseh mesterünket is tapsra késztette. Fodor tekert egy labdát pontosan középre, amit Salami lekészített éktársa elé, ám Coulibaly bombája elkerülte a kaput. Az olykor csapkodó játékból többnyire eseménydús összecsapás kerekedett. Volt kiugrás Irhás részéről, Bódi-mentés a gólvonalról, illetve Farkas-löket az ötös közeléből. Az összképet az ütemtévesztésekre visszavezethető rengeteg szabálytalanság tarkította. Valamint bosszantó bírói ítéletek szintén borzolták a kedélyeket. A játékrész végére leült a találkozó, a gól mégis ekkor született. A Haladás belső védői átértelmezték a kiütőt, s annak lábbal végzett verziója után a lecsorgó bőrgolyóra Coulibaly csapott le, majd harcolt ki tizenegyest. A büntetőt a sértett értékesítette, miután az elvetődő Rózsa mellett az ellentétes sarokba vágta a játékszert. Fordulás után, egyből a középkezdést követően növelhettük volna előnyünket. Szakály szerzett labdát, amit ügyesen játszott a védősor mögé Coulibalynak, de a francia támadó ajtó-ablak szituációban gyatra megoldást választott. A szombathelyiek visszaestek a második félidőben, összjátékukban alig akadt három jó átadás egymás után. Mi pedig büntettünk ezért, egy szemre is tetszetős támadás végén a rendkívül aktív Coulibaly helyezett a jobb alsóba. Nem sokkal később Bódi végérvényesen eldönthette volna a találkozó sorsát, de szemtől-szemben Rózsával a kapusba helyezett. Aczél Zoltán cserékkel igyekezett nagyobb erőbedobásra ösztökélni tanítványait, amely némi fáziskéséssel meghozta eredményét. Kínosan lassan teltek a percek a második félidőben, főként az utolsó negyedórában, amikor kapunk elé szegezett minket a Haladás. Halmosi lövésénél Verpecz védett nagyot, Sluká megpattanó szabadrúgása a keresztlécen landolt, végül Fodrek üres kapuba tartó fejesét Szűcs vágta ki az utolsó pillanatban. Fortuna ezúttal fogta a kezünket, így megúsztuk kapott gól nélkül. Nagyon úgy fest, hogy megismétlődik a tavalyi döntő párosítása.

Ami tetszett

– Coulibaly remekül futballozott, annak dacára is, hogy számos alkalommal meggyűlt a baja a felázott, mély talajjal. Rendre üresbe mozgott, így állandóan megjátszható volt. Megtartotta a labdákat, helyzetbe került, gólokat lőtt. Örömmel konstatáltam, hogy megtanulta a leckét, s többször keresztbe mozogva indult be a résekbe, mivel ezáltal jóval kisebb a lesre futás esélye, mint ha nyílegyenesen iramodik meg. Az ősz folyamán kis milliószor fejtette ki ezt neki ingerülten Herczeg András. Nem véletlenül mondtuk többen itt, hogy annyira nem gyenge, mint ahogy sokan gondolják 2-3 látott Loki-meccs alapján.

– Verpecz roppant magabiztos volt mindvégig. Nem pattantak ki róla a labdák, jól állította fel a sorfalat, s Halmosi lövésénél bravúrt is bemutatott.

– Kérésem meghallgattatott, Bódi megkapta a bizonyítási lehetőséget, amivel élni tudott. Hatalmas mezőnymunkát végzett a pálya közepén, kivette a részét a védekezésből, egy szóval a hasznos játékos prototípusát testesítette meg.

– Ramos most sem úszta meg sárga nélkül, viszont ezúttal nem szórta el a labdákat, nem vállalta túl magát, az egyszerűt választva megalapozta veszélyt hordozó kontrajátékunkat. Ennek tetejébe volt egy kimondottan fontos blokkolása a kaputól 10-12 méterre.

Ami nem tetszett

– Yannick iszonyatosan formán kívül van, akadt ugyan néhány szép labdaszerzése, de amúgy semmi extra, nekem kissé rozsdásnak tűnt.

– Komoly meccsen Nikolovot el kell felejteni. Az akcióközelben helyezkedés fogalmát meglehetősen tágan értelmezte. Gyakran kerültek mögé, s az oldalán gördült végig a hazaiak támadásainak döntő hányada. Leglátványosabb momentumként, egy megelőző szerelési kísérletnél csúnyán elkalkulálta magát.

– Bár egy nagy adag mázlival lehoztuk a meccset kapott gól nélkül, mégsem tudom dicsérni a felforgatott összetételű hátsó alakzatot, mert többször nem védőinken múlt a dolog. Gyenge felszabadítások, rossz helyre fejelt labdák, zavarok a tolódásokban. Alapvetően instabil volt a védelmünk.