Tisza, de nem cipő

tisza 1A közelgő Megyeri úti látogatás előtt éppen aktuális feleleveníteni egy olyan játékos karrierjét, aki mind a két klubhoz kötődik, de most egyiknek sem tagja. A cívisváros szülöttje ugyanis jelenleg Belgiumban játszik, képességeit ötször mutathatta meg a nemzeti 11 kötelékeiben, s az idei szezon őszi felében az Újpest csapatkapitányi karszalagját viselte. Ahogy sokan már biztos kitalálták, Tisza Tiborról van szó. A cikk írója nem más, mint blogunk első vendégszerzője, PKM.

Tisza Tibor 1984 novemberében látta meg a napvilágot Debrecenben, s alig töltötte be az iskoláskort, már a híres Debreceni Olasz Focisuliban kergette a labdát. Általános iskolában szorgalmasan járt edzésekre, így 14 évesen átkerülhetett a Debreceni VSC-be, ahol egy éven belül Ifjúsági B bajnokságot nyert a csapattal. A rákövetkező években Tibi a csikócsapat vezéregyéniségévé vált. Először házi, majd rögtön utána országos gólkirály lett a junior ligában, s mindkét év végén az ezüstérmet akaszthatták a nyakába.

A sikereket azonban beárnyékolta egy borzalmas térdsérülés, ami kis híján derékba tört egy ígéretesen induló pályafutást. Egy teljes évet kellett kihagynia, amíg az orvosok újra élsportra alkalmasnak találták… Ez alatt, hogy ne essen ki a formából, egyedül edzett, futott, olykor-olykor reggel a gimnázium előtt még úszni is eljárt. Mindent megtett azért, hogy valóra váljon számára az, ami egyébként minden debreceni kis focista álma, azaz hogy bemutatkozhasson  a “nagyok között”, s magára ölthesse szeretett városa piros-fehér szerelését, s – idővel persze – góljai után a nevét skandálja az Oláh Gábor utcai publikum. Minden álma megvalósult, de nem teljesen úgy, ahogyan azt eredetileg eltervezte.

2003 nyarán az akkori edző – Szentes Lázár – a 18 éves tehetséget beemelte a felnőtt keretbe. Az a szezon volt a Bajnokok Ligája csoportköre előtt a klub legeredményesebb idénye az európai kupaporondon. (Sőt, a Videoton legendás menetelése – 1985 – óta először fordult elő magyar csapattal, hogy még tavasszal is állva maradt a második számú sorozatban. De jött a BL csoportköréből kiesett Brugge, s a két egymás elleni mérkőzésük alapján egyetlen góllal ugyan, de jobbnak bizonyultak a DVSC-nél…) Tibi balszerencséjére ezekhez a sikerekhez nem tudta a nevét adni, hiszen nemhogy az UEFA-kupában, de még a bajnokságban sem kapott egy percet sem a bizonyításra. Edzeni a nagyokkal edzett, játszania viszont a fiatalokkal kellett.

Emiatt egy év múlva, 2004 nyarán igent mondott az NB1 akkoriban és azóta is hektikusan (ahogy Véber Gyuri mondaná) teljesítő csapatának felkérésére, átigazolt Diósgyőrbe. Így bemutatkozhatott az élvonalban, ráadásul piros-fehérben, de az a piros-fehér más, mint a debreceni… Ám Tibit látszólag ez egyáltalán nem zavarta, és hamar a népes miskolci közönség kedvencévé lépett elő. Persze, aki második felnőtt bajnokiján beveszi a Fradi kapuját, ráadásul az Üllői úton, azt hamar szívébe zárja a szurkolóhad. Tibi pedig középpályás létére meglepő gólérzékenységről tett tanúbizonyságot. 42 diósgyőri fellépése során 15 alkalommal zörgette meg az ellenfelek hálóját. Emellett az előkészítésben is tevékeny szerepet vállalt. Rendkívül pontos szabadrúgásai már ekkor a védjegyévé váltak, erre kiváló példa az alábbi, Fehérvárnak lőtt trükkös csavarása 0:55-től:

Nem véletlen tehát, hogy egy idő után minden szabadrúgás előtt felhangzott a híres rigmus: “Tisza, Tisza, Tisza, Tisza-gól! Tisza-gól! Tisza-góóóól!” Tibi pedig igyekezett meghálálni a biztatást. Teljesítményére felfigyelt Róth Antal, az U21-es válogatott edzője, s nem sokkal felnőtt élvonalbeli bemutatkozása után meghívta csapatába a fiatal talentumot. Ahol nem vallott szégyent, olyannyira nem, hogy hamarosan kihagyhatatlan lett a legidősebb utánpótlás-válogatottból. Érezhető volt, hogy a tehetsége alapján egy bajnoki címre esélyes együttes kezdőcsapatában is állandósítani tudná a helyét. Így 2006 tavaszán átigazolt a 21. bajnoki címét mindig az éppen következő évre kitűző patinás fővárosi együtteshez, az Újpesthez.

Tavasszal – első fővárosi idényében – lemásolta az őszi szezonját (5-5 gólt rúgott még diósgyőri, majd újpesti színekben egyaránt), így első szezonjához hasonlóan ismételten 10 találattal zárta az idényt. Ráadásul új csapatával alig csúszott le a bajnoki címről, amit a sors fintora folytán pont nevelőegyesülete, a DVSC szerzett meg egy rendkívül kiélezett utolsó forduló után. A következő sorozat borzalmasan indult az Újpest és így Tisza Tibi számára is. Az UEFA-kupában a korántsem világverő FC Vaduzzal sorsolták őket össze, amely gárda a Szusza Ferenc stadionban 4-0-ra elpáholta a lila-fehéreket. A vereség hátterében sokan – így ezen sorok írója is – a magyar futball egyik vitatott személyiségének, Bicskei Bertalannak a megbuktatását látják. Az ő életútja külön cikket érdemel, több szó most ne essék itt róla.

Annyi előnye volt a korai kudarcnak, hogy már korán csak a bajnokságra kellett koncentrálniuk Tibiéknek, akik minden bizonnyal szerettek volna egy helyezéssel előrébb végezni a tabellán. Az, hogy végül nem így lett, a legkevésbé sem rajta múlt, aki csapata házi gólkirályaként 12 góllal zárta a szezont.

Ráadásul Várhidi Péter meghívása után bemutatkozhatott a felnőtt válogatottban is. 2007. február 6-án egy Ciprus elleni barátságos mérkőzésen állt be 14 percre Huszti cseréjeként Limassolban. A meccset egyébként – először a két válogatott párharcának történelmében – elvesztettük…

A szezon érdekessége, hogy a Ferencváros egy azóta már bizonyítottan hibás bírósági ítélet miatt a másodosztályban sínylődött. Tibi és csapata végül a negyedik helyen zárt, a bajnok ismételten a DVSC lett, első vidéki csapatként végrehajtva azt a bravúrt, hogy zsinórban háromszor nyer bajnokságot.

2008-ban az Újpest újfent negyedikként végzett, Tibi pedig pályafutása legjobb szezonját futotta. 22 mérkőzésen 15-ször mattolta ellenfelei védelmét, egyik-másik gól pedig kifejezetten csodálatosra sikerült. Például ez a Győr elleni bomba 2008 tavaszáról:

Egy évvel később az Újpest már a bajnoki címért harcolt, de a nagy menetelése után idejekorán feladva a harcot végül 9 ponttal zárt a DVSC mögött. Tisza már második bajnoki ezüstjét könyvelhette el, ezúttal csak 7 gól állt az idény végén a neve mellett, de mentségére szóljon, hogy mindössze 16 meccsen lépett pályára, így pedig már nem is rossz az arány, főleg egy középpályástól!

Ám ekkor sok “kollégájához” hasonlóan az ő fejében is elkezdett motoszkálni a gondolat, hogy ideje külföldre szerződni, mert érzése szerint csak ott tud tovább fejlődni (meg persze a magyar viszonyokhoz képest tekintélyes összeget megkeresni). 2009 nyarán a pepsifoci.hu megszellőztette, hogy Celtic Glasgow figyeli / figyelte Tibit. Ő pedig kijelentette, hogy már elég érettnek érzi magát egy külföldi szerződéshez. Csak emlékeztetőül: a szóban forgó év – 2009 – őszének végén töltötte be a 25. életévét.

Ezért augusztus közepén, nem sokkal a nyári átigazolások lezárása előtt a belga másodosztályba igazolt, igaz csak kölcsönbe egy évre (azért még négy meccsen berámolt kettőt az akkor még az 1895-ben alapított sörről elnevezett ligában). Sok Újpest-szurkoló a korábbiakhoz képest gyengébb teljesítménye és talán a “szőrös talpúak” elleni idegenbeli mérkőzésen kimaradt híres-hírhedt ziccere miatt nem is annyira bánta, hogy elment.

A belga másodosztályban a Royal Antwerp csapatát erősítette, nem is akárhogyan! Már rögtön a bemutatkozó mérkőzésen gólt rúgott, a szezon végén pedig házi gólkirályként, a teljes ligában pedig harmadikként, 15 találatot szorgoskodott össze. Februárban például 6 mérkőzésen 5 gólt vert be, ezzel ő lett a hónap magyar légiósa! A csapattársak azonban nem tudtak felnőni Tibihez, az Antwerp középcsapatként a 8. helyen zárta  a bajnokságot.

A kölcsön lejártával visszatért Újpestre, s a Debrecenbe távozó Kabát Petya után már-már rangidősként “megörökölte” az újpesti csapatkapitányi karszalagot. Az ősz legemlékezetesebb mérkőzése egyértelműen a Fradi elleni 6-0 volt, amin Tibi két gólt is szerzett (a másodikat az isteni Diego-hoz hasonlóan kézzel). A csapatnak viszont ezt a mérkőzést leszámítva nagyon nem ment, váratlan vereségek jöttek sorban, pénzügyi problémák adódtak, amikről ellentmondásos információk láttak napvilágot.

Tibi a téli szünetben a neki ajánlott hosszabbítási szerződésen olyan sokáig gondolkozott, hogy elvették tőle a csapatkapitányi karszalagot, majd ezután nem is utazott el a januári bükfürdői edzőtáborba és a szombathelyi teremtornára sem. Ekkor már sejteni lehetett, hogy elmegy a klubtól. A kérdés csak az volt: hová? Mészöly Géza megerősítette, hogy a Debrecen bejelentkezett érte.

Ő azonban ismét a külföldet választotta, s megint Belgiumban kötött ki, ugyancsak kölcsönben. Ezúttal azonban már az első osztályba igazolt, jelenleg is a Sint-Truiden csapatát erősíti, a csapat tavaly a negyedik helyen végzett, ám jelenleg csak a 12. helyen áll, igaz a belga bajnokság sajátosságaiból adódóan a szezon végén majd az Európa Ligás helyekért fog játszani. Sőt már játszik is. Ennek a csapatnak viszont már nem tud a vezéregyénisége lenni, mint tavaly az Antwerp-nek. Alig kap lehetőséget, talán még gólt sem szerzett…

Kíváncsian várjuk, mit hoz a jövő: marad a jelenlegi csapatánál, visszatér Újpestre, esetleg Magyarországon belül máshová (amivel egész biztosan kivívná az újpestiek rosszallását), netán Belgiumban máshová, vagy egyéb országot választ. Minden lehetőséget felsoroltam, így nagy meglepetés már nem érhet.

Összegzésképpen:

Láthattuk, hogy Tibi tehetsége és játéka jóval meghaladja a magyar átlagot. Igazán kár, hogy pont szülővárosa csapatát nem tudta felnőttként sosem erősíteni. Ő tipikusan az a játékos, aki bármelyik Lokiba beférne, a jelenlegibe mindenképp!

Mindkét csapat örülhet a hétvégén, hogy nincs az ellenfélnek egy Tisza Tibije!

PKM