Új rekord születőben?

9565_thumbAhogy 7 évvel ezelőtt az Arsenal haladt hétről hétre afelé, hogy veretlenül nyerje meg a Premier League-et, úgy közeledünk mi most egyre inkább ahhoz, hogy idegenbeli győzelem nélkül fejezzük be a bajnokságot. A 22. forduló ugyanis nem hozott mást a Lokinak, mint egy újabb döntetlent, de abból legalább az izgalmasabb, gólgazdagabb fajtát, nem úgy, mint múlt héten. Bár az előző fordulóbeli, Győr elleni hazai meccsen és a mostani rangadón is ikszeltek a felek, ezzel el is mondtunk minden fellelhető hasonlóságot a két találkozóról. Okos taktikát választottunk, példásan küzdöttünk, helyenként kifejezetten látványos akciókkal tarkítottuk játékunkat. Mindezek tudatában különösen fájó a 2-2-es végeredmény, melynek kialakulásában néhány külső körülmény is közrejátszott.

Újpest: Balajcza – Szokol, Rubus, Takács Z., Pollák – Böőr, Mitrovics, Tajthy, Balogh B. – Lázár, Ahjupera

Loki: Verpecz – Bernáth, Komlósi, Mijadinoszki, Mardare – Czvitkovics, Ramos, Varga – Salami, Yannick – Coulibaly

Öröm volt látni, hogy a srácok nem a szokásos megilletődöttséggel futnak ki a gyepre a Megyeri úton, hanem csakis a győzni akarás jár a fejükben. Egyedül Verpecznek okozott kisebb nehézséget felvenni a meccs ritmusát – néhány ártatlan hazaadást csúnyán kivágott a pályáról -, de rövidesen ő is belerázódott.

kezdő 3A kivételes motiváltságon kívül volt még valami, amin meglepődtem. Már akkor éreztem, hogy “nem stimmel” valami, amikor a hangosbeszélőn bemondták a kezdőcsapatunkat, ám az első perceket követően minden világossá vált számomra. Scasny mester ugyanis nem a szokásos 4-4-2-vel, hanem a nálunk ritkán alkalmazott  4-3-2-1-gyel küldte pályára fiait. Látszott, hogy remek az összhang a csapattársak között, bizonyára alaposan felkészült a vezetőség a lilák gyenge pontjaiból, s egész héten az ezekre kihegyezett játékot erőltették az edzéseken. Ennek megfelelően  alakult a kezdőcsapat is. Verpecz egyenletesen javuló formájával megszilárdítani látszik helyét a kezdőcsapatban, ahogy Mardare is, bár utóbbi inkább annak köszönheti a bizalmat, hogy ő a legkevésbé gyenge a posztján levők – Fodor Marci és Nikolov van még itt – közül. Szegény Simaccal pedig lehet valami, amiről mi nem tudunk, nem vagyok képes elképzelni ugyanis, hogy jobbnak tartaná nála a stáb Komlósit, igaz, utóbbi egyre inkább megközelíti német állampolgárságú légiósunkat. Megvolt tehát az előétel. Nem is ártott kibélelni a gyomrot a védelem kisebb mértékű ízlelgetésével, mert ami most jön, attól bizony néhány konzervatívabb olvasónknak keresztbe akadhat a falat a torkán. Szinte közkívánatra, kimaradt a kezdőcsapatból Szakály Péter, helyére pedig senki sem került, két védekező középpályásunk mellett viszont ott maradt a leginkább indításokban erős Czvitkovics. Előttük Salami és Yannick feladata volt minél több hazai védőt lekötni, illetve betenni az utolsó passzokat Coulibaly-nak.

taktik 1Desszertként értékelhető az a további pozitívum, hogy támadásaink nem voltak kiszámíthatóak, volt A és B tervünk, amiket remek érzékkel váltogattunk. Ha a két belső védőnk valamelyikén halt el az újpestiek támadása, akkor egy középpályára történő felpassz után példás cikk-cakk labdakihozatallal játszottuk ki a Mitrovics – Tajthy duót, viszont az utolsó passzok csak kis %-ban voltak jók, meg Couli se mozdult rá mindegyikre. A másik forgatókönyv feltétele az volt, hogy ne középen, hanem szélen szerezzünk labdát, ezután pedig a középpálya ravasz átugrásával Mardare vagy Bernie egyből Yannickhoz vagy Salamihoz tegye a lasztit. Sajnos ez a módszer sem volt hibátlan, így a 3-4 ígéretes korai akció ellenére még igazi gólhelyzetet sem sikerült kialakítani.

Aggodalomra nem volt azonban okunk, mivel bár látszott, hogy Mészöly Géza se malmozással töltötte az idejét, a támadók nem igazán értették egymást, s rendre rossz megoldásokat – labdaeladás, totojázás, hosszan szöktetés, pontatlan átadás stb. – választottak. Azt lehetett érezni, mintha egymásra várnának. A mérkőzés egyébként kezdettől fogva remek iramban zajlott, ez pedig leginkább annak volt köszönhető, hogy a két gárda nem oltotta ki egymás támadásait. Amíg ugyanis mi mindenképp kitettük szélre a labdát, az UTE inkább a pálya középső sávjában nyomult (volna).

lila taktikA meccs addigi képének megfelelően mi szereztünk vezetést, Ramos(!) nagykönyvben megírt (és az imént lerajzolt) passzára jó ütemben mozdult rá Coulibaly, s Rubus asszisztálásával jobbal kilőtte a hosszú sarkot. A gólt követően visszaálltunk, nem is volt ezzel baj, nálunk volt a vezetés, bírni kell a második félidőt is, meg a IV. kerületieknek amúgy sincs ma jó napjuk. A sors azonban hamar kiegyenlítette az erőviszonyokat: az addig nagyon hasznosan és labdabiztosan játszó Salami megsérült, helyére Bódi állt be kényszerű csereként a 30. percben. Ezzel pedig búcsút inthettünk innovatív, s módfelett hatékony taktikai berendezkedésünknek, Yannick visszalépett, ezáltal 4-5-1-ben folytattuk tovább. E körülmény nagyban befolyásolta a későbbi játékmenetet, a befejezőcsatárunk mögötti támadópáros köddé válásával ugyanis már játszi könnyedséggel hozták fel a hazaiak a játékszert, onnan pedig ritmusváltásokkal, immár a szélek felé is kacsingatva passzolgatták ki az olykor-olykor egymás útjában lévő Loki-játékosokat. Sajnos a védelmünk is akkor kezdett tétova szunyókálásba, mikor a középpályán is a tanácstalanság volt az úr, így a csapatrészek nem tudták kisegíteni egymást. Az első fél órában nem középiskolás fokon jöttek vissza elölről a srácok, hogy átvegyék a széleket Mardarétől és Bernáthtól, akik így eggyel beljebb húzódhattak, segítve a centerhalfokat. A maradék 15 percben sem lett volna szabad ettől eltérni, de sajnos nem úsztuk meg kapott gól nélkül. Helyzet követett helyzetet a kapunk előtt, s bizony vagy négy ziccert is kihagytak Lázárék, – Verpecz több nagy bravúrjának is hála – mire Mitrovics már hosszabbításban elvégzett szabadrúgását követően Takács az ötösön fejjel továbbtette a labdát Ahjuperának, aki azt szintén fejjel a gólvonalon túlra továbbította, ezzel pedig kiegyenlített.

A fordulás után nem változtattunk a 4-5-1-en, de ismét mi játszottunk jobban. Rögtön  a második félidő elején szereztünk egy találatot Mijadinoszki révén, ám ezt les címén érvénytelenítették. Játékkedvünket ez sem vette el, sok futással és ügyes helyezkedéssel szét tudtuk húzni a pályát, így üres területek nyíltak meg. Az üres részekre pedig menetrendszerűen érkeztek a mélységi passzok, kellemes csalódásként ért, hogy Coulibaly ezeket egész nagy arányban tudta megszelídíteni, ezután pedig kapura fordulni. Egy ilyen szituációban ítélt büntetőt a játékvezető, persze indulatos újpesti füttykoncert közepette. Pedig ha itt valaki hibázott, akkor az a szabálytalankodó Takács, mivel vele együtt hárman fogták közre a kisodródó francia támadót, abszolút feleslegesen lökte őt fel. Mi persze örültünk, mint cirkuszi majom a szabadnapnak, főleg akkor, amikor Cicó a jobb alsóba vágta a bőrgolyót, miután Balajczát elküldte a másik irányba. Közben a sárgákat is gyűjtöttük befele, valószínűleg ezért váltotta Vargát – többször is csúnyán oda-odalépett, plusz egyszer egy szabadot sem engedett elvégezni – Dombi, mikor még bő fél óra volt hátra. Több szép helyzetet is kidolgoztunk még, de már csak egy kapufára futotta, ez pedig megbosszulta magát.

loki ute

Borítékolható volt, hogy ezt a focit nem tudjuk 90 percen át produkálni, a 70. perc környékén kezdtek előjönni a fáradtság jelei. Ezen a 80. percben Janika helyére beálló Szakály sem tudott változtatni. Sőt! Kiakasztó volt látni, ahogy a társai küszködnek az előny megtartásáért, ő pedig könnyelmű labdaeladásai után is csak kocog visszafelé! Nem bírtuk tovább a nehezedő nyomást, a sok szögletet, szabadrúgást, kapuralövést, a 82. percben Ahjupera tekerése utat talált a bal alsóba, így megint egál.

Coulibaly még megpróbálta elhitetni, hogy Maradona reinkarnációja – kézzel próbálta elhozni a kapus mellett-fölött a labdát – a játékvezető azonban nem látta meg benne a szunnyadó Diegot, s egy sárgával jutalmazta megmozdulását.

A hátra lévő idegenbeli meccseink közül verhetőnek tűnik a Vasas és a Kaposvár, de ha mégsem, akkor még mindig ott a Szolnok. Bár a Videoton elleni meccsük után… A többiek már húzósabbak lesznek (ZTE, FTC).

Taktikai érdekességek

– Mertünk újítani. A 4-3-2-1-gyel nyilvánvalóan megleptük Mészölyéket, ami akár jól is elsülhetett volna, ha nem kell már 30 perc után feladni a kigondolt hadrendet.

– Salami és Yannick végre megtalálhatja igazi énjét ebben az előkészítő szerepkörben. Jól oldották meg a feladatot, és egymást is kitűnően megértették.

– Látszólag felkínáltuk lövésre a tizenhatos előterét, a löketekbe azonban mindig beleállt valaki. Jól működött a csapda, az első gólt nem is ebből kaptuk, a 2.-nál meg már nagyon ziháltak a srácok.

– Ramos több mint jól szűrt a kezdőkör környékén, s egyszer-egyszer a szélekre is kiment labdákért, ilyenkor viszont mindig lépett a helyére valaki.

– Többet kéne gyakorolni ezt a gyorsan és hermetikusan lezáruló védelmet, sokkal kevesebb gólt kapnánk.

– Mészöly Géza nem nagyon tudta lereagálni a húzásainkat, magunkat okolhatjuk, hogy nem nyertünk.

Ami tetszett

– Óriási lelkesedés mindenkitől (kivéve Szakályt a végén).

– Aktív rotáció a középpályán.

– Verpecz egyre jobb és jobb.

– Ramosnak egész sok pontos passza volt.

Ami nem tetszett:

– Szakály töketlenkedése

– Varga mintha még mindig nem találná önmagát. Sok volt a felesleges szabálytalanság.

– Ahjuperát a gólja után sem vettük komolyan. Oké, hogy Lázár Bence a hónap játékosa, meg kettőt vert az első meccsén, de nem csak ő volt a pályán…

Percek, események:

12. perc Ramos indítását vette le fifikásan Couli, s Rubussal a nyakán 11 m-ről kilőtte a jobb alsót.

18. és 39. perc: Verpecz védett előbb egy távoli, jobb alsóba tartó lövést takarásból, majd egy közeli, léc alá szánt bombát bravúrral.

46. perc: Ahjupera egyenlített fejes góllal.

64. perc: Cicó büntetőjével újra vezetünk, mivel Takács Culi sérelmére elkövetett 16-oson belüli szabálytalanságát befújta Andó-Szabó.

82. perc: Nem sikerült kicsikarni a győzelmet, lapos lövésével Ahjupera állította be a végeredményt.

Pontosztás:

Verpecz – 6: Talán a második gólnál kissé lassan reagált, az első félidőben viszont több nagy bravúrt is bemutatott.

Bernáth – 6: Nem fűződik a nevéhez látványosabb megmozdulás, de nem is hibázott.

Komlósi – 6: Higgadtan játszott és ezúttal felesleges belépőit is az öltözőben hagyta.

Mijadinoszki – 4: Bizony az első kapott gólnál valaki lemaradt Ahjuperáról. Plusz eleve az egész szitu abból lett, hogy sárgát érően szabálytalankodott a 16-os előterében.

Mardare – 6: Előre tett labdái többnyire pontosak voltak, és Böőrt sem nagyon hagyta  ficánkolni.

Czvitkovics – 6,5: Rendszeresen visszajött védekezni, a támadásoknál pedig hozta a tőle elvárhatót.

Ramos – 7: A sok labdaszerzés mellett jól is passzolt, a gólpasszáról nem is beszélve.

Varga – 5: Formán kívül van egy ideje. Felesleges szabálytalanságokkal tűnt ma ki.

Yannick – 6: Sokat mozgott, csinálta a helyet Coulinak, most nem önzősködött.

Salami – 6: Amíg a pályán volt jó teljesítményt láthattunk tőle.

Coulibaly – 7,5: Egy gól, egy kiharcolt büntető, egy kapufa. Nagy lelkesedés.

Bódi – 6: Brusztolt keményen, de ma nem jött be semmi.

Dombi – 6: Jól szolgálta ki a többieket.

Szakály – 3: Eladott labdák, totyogás, rossz helyezkedés.