Angyalföldi fieszta

vaslo1Délután öt óra, tévé be, mindjárt kezdődik a Vasas – Loki. Bevallom, kissé kelletlenül ültem le a hazugláda elé, a piros-kékek nagyon vagányak az utóbbi időben, mi meg – ennél a hasonlatnál maradva – az osztály lúzere szerepkörbe csúsztunk le mostanában, aki nem hogy a csajoknak nem jön be, de még a tanárok is átnéznek rajta. De ekkor jött Kondás Elemér – aki nem denevér, legalábbis a kispadon szemmel láthatóan a szemére és nem az ultrahangokra hagyatkozott – és egyből új reményt varázsolt a baljós árnyakból.

Vasas: Németh G. – Balogh Zs., Gáspár, Mileusznics, Katona M. – Kulcsár D., Kovács G., Lisztes, Lázok – Ferenczy, Beliczky

DVSC: Verpecz – Bernáth, Simac, Szűcs, Fodor – Szakály P., Ramos, Czvitkovics, Bódi, Yannick – Coulibaly

Ahogy elindultak a pálya felé a csapatok, a háttérben felcsendült az Eye of the tiger c., korának bokszolói által legkedveltebb – s egyébként ma is igen hatásos – auditív adrenalinserkentője, melyet őszintén szólva kissé ironikusnak éreztem egy ilyen Húsvét előtt tisztelgő budapesti, napfényes áprilisi délutánon lecsengő, barátságosnak ígérkező NBI-es csúcsrangadón. Az, hogy itt valami nem stimmel – és hogy velem nem stimmel – már itt kiderült, az egymással szembe szegülő futballisták arcán ugyanis erélyes elszántság tükröződött, s mikor a pénzfeldobásnál Vad II is úgy befeszült, mint Schwarzi az első Mr. Olimpiájának döntőjében, már én is kezdtem komolyan venni a dolgot.

Nem is ártott kimereszteni drága látószerveimet, hiszen mindkét gárda kezdőcsapatában voltak érdekességek. A hazaiaknál például Rezes és Szilágyi már bejelentett távolléte ellenére Németh Norbi a gyep helyett a cserepadon kezdett, Ferenczy ékpárjaként Beliczky Gergő tündökölhetett. Így Lázok maradt a középpályán, Komjáti nem akarta, hogy elöl hősködjön a Fáy utca büszkesége.

Nálunk a sok sérült (Varga, Komlósi, Salami, Dombi, Illés) és az egy eltiltott (Mijadinoszki) több kényszerváltoztatást is eszközölt a csapatban. Gyakorlatilag egyértelmű volt, hogy Szakály Peti és Ramos is kezdő lehet, ám a védelmünket illetően még a köztudottan Loki-fan Fazekas Imre (= Harry Potter) is hiába faggatta volna Sinistra professzort. A rejtélyre azonban ma délután fény derült: Mijadinoszki helyére Szűcs került a védelem tengelyébe, de ezzel Fodor nem szorult ki, ő Mardare posztján (ami az övé is, csak eddig a román volt itt a number van) mutathatta meg magát. Komlósi helyett Simac, ez egyértelmű, a tizenegyek között jelen van még a teljesség igényével Bernáth, Cicó, Bódi, Yannick, elöl pedig Coulibaly, a felállás tehát 4-5-1.

A kezdést jelző sípszót követően munkásék nekünk is estek, mint tót az anyja p*csájának, és több veszélyes beadás után is csak a szerencsének k öszönhettük, hogy nem kerültünk hátrányba. Történt ugyanis, hogy az ötösünk környékén ólálkodó répaföldi angyalföldi labdarúgókat képtelenek voltunk lekövetni, nem vettük fel az embert, csak bámészkodtunk ott, egyszóval nem védekeztünk belül, na. Az első tíz percben vagy három ilyen szitu is akadt, nagyon úgy festett, Kondásnak nem ez lesz élete napja. Ám a 9. minutumban nekünk is akadt egy próbálkozásunk, Yannick beívelését követően Kisbódi elől szipkázták el a labdát. Kezdett tehát a taktika is kiviláglani mindkét oldalon, egyre inkább úgy tűnt, ez a meccs a be- és felívelések nagy napja lesz. S valóban! A különbség annyi volt ilyen szempontból az ellenfelek között, hogy amíg mi a jobbunkon védekeztünk és a balunkon támadtunk, addig ők fordítva, bár a miénkből ez már logikusan következett. Bár az első szögletet még Lázokék végezhették el, az éledező piros-fehérek (tehát mi) ezután sorban rúgtak hármat, s mivel ennyi a magyar igazság, ebből gól is született. Fejelni senki nem tudott, ám Szakály kapura tudta tenni a labdát, ami valószínűleg nem lett volna védhetetlen, de mivel Simac beletette a buksiját, már az lett. Szép találat. 0-1. Csodás volt megélni, hogy az idegenben megszerzett vezetés nem lustítólag, hanem épp ellenkezőleg – mint csecsemőre az anyatej -, megnyugtatóan hatott ránk, s mivel ez jó dolog, kértünk még. Mivel Komjáti tanítványai maguktól nem adtak, vettünk, azaz rúgtunk mi. Élményszámba menő bal oldali kényszerítő után Couli tette lyukra Janikának a labdát, aki azt az alapvonal felé futva beadta középre, ahol Bódi előzte meg Katonát, s némi szerencsével becsúszva juttatta a játékszert a hálóba. 0-2. A félidőben még eljátszottuk párszor ezt a nem fogunk senkit az ötösön belül mer’ minek figurát, de hál’ Istennek nem csökkentették a hátrányt a tavasszal eddig egyébként példásan masírozó XIII.-iak. Coulibaly még azért kihagyta az év ziccerét, nehogy eldőljön már most a meccs, és Verpecz is fogott egy gyenge fejes próbálkozást, csak ezután mehettünk szünetre.

Alighogy elkezdődött a második játékrész, folytatódott a parádé! Kuli fejelt egyet, Bódi rúgott egy másodikat, tehát már 0-4-re mentünk, mikor egy pillanatra kihagytunk, s óriási mázlival szépített a pár perce beálló Németh Norbi. Sebaj, gondoltam, hát még akkor, mikor Kuli a második ziccerét végre értékesítette (úgy látszik, az elsőt minden meccsen el kell szúrnia). Gól már nem esett, a vége 1-5. Itt már olyan lazák voltunk, hogy becseréltük Farkast és Spitzmüllert is, sőt Kabát Peti is beállhatott úgy tíz percre, de érdemben már nem tudott hozzátenni a találkozóhoz.

Talán többeknek feltűnt – ha esetleg nem, akkor most fel fog -, hogy a találatoknál egyszer sem ejtettem szót a védőkről. Semmi ütközés, csel, megnyert párharc, vagy valami. Ennek az az oka, hogy a piros-kékek védői szörnyen gyatrán, kb. beállított statiszta módjára helyezkedtek, lestaktikájuk egyáltalán nem működött, mert valaki mindig beragadt, s szellős területvédekezésüket – az emberfogást meg sem próbálták, még létszámfölényben sem – játszi könnyedséggel passzoltuk ki, s teremtünk pillanatok alatt a kapujuk előtt. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a hátul nem túl olajozottan működő védőfalunknak volt egy előretolt párja, amit a támadásaink sikertelenné nyilvánulásával rögvest bevetettünk. Labdavesztés esetén nyomban visszatámadtunk, s azzal hogy Bódi, Szakály (ezt az egyet csinálta jól a találkozón) és Yannick területszűkítéssel és agresszivitással rossz megoldásra kényszerítette a Vasas játékosait, máris tudtuk vezetni a következő offenzívát Kulabá felé, de legalábbis jelentősen lassítani az övékét.

A szünetben egyébként az öltözőbe tartó játékosok közül Szűcsöt csípte el a riporter, s arról kérdezte, mi az oka annak, hogy ilyen jól muzsikálunk idegenben, és az első gólunkat egy védő szerezte, mire ő azt felelte az edzőváltás miatti motivációs sablonduma után, hogy “most megvan a taktikánk, hogy mit kell játszanunk”. Akkor eddig nem volt, vagy mi? Mert az tuti, hogy ma volt taktika, nem véletlen az 1-5, illetve az 1-5 lehet véletlen, de a győzelem semmiképp. Nem mondom, hogy hiba nélkül, de végig ésszel fociztunk, a vezetés utáni relax hatására meg már egy-két látványos akció is belefért. Megvan tehát idén az első Nagyerdőn kívüli diadal! Kondás aztán jól belecsapott a pörköltbe lecsóba. Ettől sose rosszabbat, és akkor nem lesz gond. (Persze mondani könnyű, tudom.)

Agyaltam azon is, hátha Scasny-t megbuktatták – mint ahogy azt korábban egy kommentelő is felvetette -, de akkor minek ajnározta annyira minden játékosunk? Pont ezért, nehogy felvetődjön a puccs gyanúja? Ááá, lehet túlkombinálom már a témát. Inkább nyitok egy sört a győzelemre!

(Már látóhatáron belül a dobogó)

Taktikai érdekességek:

– a szezonban már többször próbáltuk a 4-5-1-et, de a középpálya mindig zsúfoltnak bizonyult, a srácok egymás agyára mentek, ám most működött a rendszer

– jó ötlet volt az azonnali visszatámadás labdavesztést követően, és mivel nem egy ember rohangászott felváltva össze-vissza, nem is fáradtunk el annyira

– a helyzetkihasználásunk átlagon felüli volt, a mintegy 8 kaput eltaláló lövésünkből 5 gólt értünk el

– a rögzített helyzetes védekezésünkön sürgősen javítani kell, mert észveszejtően viszamaradott

Ami tetszett:

– a saját játékunkkal törődtünk, nem foglalkoztunk az ellenfél dolgaival

– nem csináltunk hülyeségeket, fölösleges szabálytalanságokat

– Ferenczi megpróbált kiprovokálni egy kis balhét Simacnál, de ő leszarta

– Coulibaly ezúttal többnyire visszajött lesről, így nem gátolta saját csapata támadásainak kibontakozását

Ami nem tetszett:

– a már említett belső védekezés

– bár maga a kapott gól peches volt, az azt megelőző összjáték nagyon is tudatos és szemrevaló, óriási védelmi hiba, még jó, hogy ilyesmi korábban nem jutott az eszükbe

Percek, események (ebből most akadt bőven):

23. perc: Cicó lecsorgó jobb oldali szögletét Szakály lövi rá, Simac fejjel, belekap, gól

30. perc: bal oldali kényszerítő, Yannick-beadás, Bódi becsúszva a léc alá ragaszt, 0-2

41. perc: Coulibaly 1 v. 1 a kapussal kihagyja az év ziccerét az NBI-ben

47. perc: Bernáth jobb oldali felfutását és beadását követően Couli fejel a jobb alsóba

55. perc: Bódi erőszakos, nem hagyja, hogy Berni bepassza menjen a levesbe, rámegy a védőre és a labdaelhozatal, valamint egy pofás csel után a jobb fölsőbe zúdít, Németh csak lesi a lasztit, 0-4

66. perc: Lázok kapufája szabadrúgásból, bár Verpecz vetődött, nem érhette volna el

71. perc: egy szép helyzetet már-már túljátszik a Vasas, de Katona beadását Ferenczi visszafejeli Némethnek, aki óriási szerencsével a hálóba juttatja a kapusunk alatt elguruló labdát

81. perc: ha jól láttam Fodor (bár nem biztos) ívelte át a pályát, Couli hagyta, hogy pattanjon párat, majd bevágta a jobb alsóba, 1-5

 

Pontosztás:

Verpecz – 5: A csemegékkel nem volt gond, de a gólnál lyukas maradt a marka. Bár a meccs kimenetelét nem befolyásolta, ilyet bizony nem szabad csinálni.

Bernáth – 6,5: A rossz védekezés részben az ő számlájára is írható, de gólpasszokkal és beadásokkal remekül szolgálta ki a támadókat.

Simac – 6,5: Gólt szerzett, ám Németh találatánál elkésett, és a szögleteknél/szabadoknál sem volt magabiztos.

Szűcs – 5,5: Végzetes hibát nem követett el, de sokszor lemaradt emberéről. Mire rájött, hova is kéne állnia, már mi jöhettünk kirúgással.

Fodor – 6,5: Megoldotta feladatát, s ha jól láttam, az utolsó gól előtt ő rajzolta Kuli lábára a bogyót.

Szakály – 5: Támadóként megint nem tudott érdemben lendíteni a támadásokon, de legalább ezt a visszatámadósdit jól küldte.

Bódi – 8: Két gól, sallangmentes játék, a labdaszerzésben is segédkezett, 90 percig pörgött. Vagy kétszer eladta ugyan a labdát, de komoly következménye egyiknek sem lett.

Czvitkovics – 6: Most nem volt annyira főszerepben, mint szokott, talán mert ő vette át a sérült Varga feladatát. Ezt gond nélkül teljesítette is, ám se több, se kevesebb.

Ramos – 6: Egyre inkább kezd ráérezni, mi is a dolga, de ezért nem jár különösebb dicséret. Éppen ideje volt. Mindenesetre szép munka.

Yannick – 7: A bal oldalon sorban vezette a jobbnál jobb akciókat, nem tudtak mit kezdeni vele a védők. Bódi első góljánál ő adta a passzt.

Coulibaly – 7,5: Bár ő is két találatot jegyez ma, ahogy Bódi, a kihagyott ajtó-ablak helyzetek már-már összenőnek a nevével. Emellett nem lehet elmenni szó, illetve pontlevonás nélkül.