LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Mi újság a kis Lokinál?

logo_0857_01E héttől új rovattal jelentkezik blogunk, melyben megpróbáljuk megismertetni a Loki-szurkolókkal a DVSC-DEAC játékosait, azaz a „kis Loki” fiataljait, meccsről-meccsre látható fejlődésüket. A legegyszerűbb módon fogunk ezen ismeretek birtokába jutni, méghozzá a DEAC-meccsek összefoglalóján keresztül. Nem titkolt célunk az, hogy a bejegyzésekkel kedvet csináljunk  NB/2-es fiataljaink küzdelmeinek helyszínen való megtekintéséhez. Mivel az MLSZ engedélyezi az anyaegyesületből a visszajátszást, ezért ezen játékosokról is olvashattok majd az összefoglalókban.

Talán sokan nem tudják, de csapatunk 2008-ban jutott fel a másodosztályba és azonnal fantasztikus eredményt ért el, a rekordbajnok Ferencváros mögött a reálisan megszerezhető második helyig menetelt. Második NB/2-es évünkben sem adtuk alább és ismét ezüstérmet akaszthattak játékosaink nyakába, ezúttal a Szolnok váltott retúrjegyet a legjobbak közé. A tavalyi szezon viszont nem sikerült úgy, ahogy az előzmények ismeretében várhattuk volna, döcögős őszi szezont követően, egy már sokkal jobb tavaszi rohammal sikerült a sokáig kieső helyet felváltanunk egy vállalható 8. helyre. Talán a legnagyobb igazolás is ekkor került fel a „nagyokhoz”, az azóta már a legvérmesebb Loki-szurkolók által is elfogadott Kondás Elemér lett a DVSC vezetőedzője, mindannyiunk legnagyobb megelégedésére.  Azóta a nagy csapat klubrekordokat döntögető menetelésbe kezdett, mindezt egykori DEAC játékosokkal a soraiban.  Aki kint volt ebben az időszakban a meccseken az láthatta, hogy a fiatalokra jellemző hullámzó teljesítmény, illetve a néhol gyenge helyzetkihasználás okozta a legnagyobb problémát a szezon során. Kondás mestert ekkor Fórián Zsolt váltotta a kispadon.

De ugorjunk a jelenbe és ezzel a lendülettel kapcsolódjunk be a mostani küzdelmekbe, amelyben nagyon fontos kihangsúlyozni, hogy az elsődleges cél az ifi játékosok fejlődése és később a „nagycsapatba” illesztése, valamint a sérülés  vagy eltiltás vagy formaingadozás miatt visszajátszó játékosok formába hozása.

Az első fordulóban máris az egyik legkeményebb ellenféllel hozott minket össze a sors, méghozzá azonnal  idegenben kellett megmutatnunk,  hogy egy komoly ellenfél ellen is van keresnivalónk. A Mezőkövesd gárdája egyértelműen az egyik titkos favorit a 2011/2012-es bajnokságban. Tavaly, Miskolc büszkesége a Diósgyőr tudta csak megelőzni őket, ami azért nem mondható nagy meglepetésnek, hiszen a borsodi egyesület azóta spanyol játékosokkal megerősítve veszi  az akadályokat az NB/1-ben is. Annál inkább bravúros volt, hogy a Nyíregyházát két ponttal maga mögé tudta utasítani. Amint a hírekből kiderült a mostani bajnokságban ősi riválisunknak komoly anyagi gondjai lehetnek, így azt gondolom csak a Kövesden múlik, hogy él-e a lehetőséggel és megugorja-e az NB/1 szintjéhez felállított lécet. A meccsen ugyan 1-0-ra kikaptunk, de vezetőedzőnk Fórián Zsolt szerint a játékunk több mint biztató volt. Az edzői nyilatkozatokból kiderült, hogy a győztes gárda a rutinjának is köszönhetően gyűjtötte be a három pontot, és ha kicsit szerencsésebbek vagyunk, akkor az X reálisan is elérhető lett volna.

Mostani  ellenfelünk a verhető kategóriába tartozó Orosháza volt, de itthon én egyébként is győzelmet várok a csapattól bárki legyen is vendégként feltüntetve.

A meccset a „kis” Loki rezidenciájának nevezhető DEAC-pályán rendezték kánikulai melegben. Minden úgy kezdődött, ahogy elterveztük, az első 5-10 perc az ellenfél  játékának a kiismerésével telt, talán egy kicsit visszafogottabbak is voltunk az álmosító melegben, de az ellenfél játékosai már ekkor sem nagyon tudták átlépni a félpályát. A vesszőparipámnak számító játékvezetéssel most sem voltam megelégedve, a fiataljaink gyorspasszos játékát, hol taktikai faulttal, hol sípszó utáni labdaelrúgással próbálták lassítani a sárga-feketék. Természetesen a sárga lapok minden esetben elmaradtak, holott a szabálykönyvet már az első perctől be kellene tartani és mint az ilyen játékvezetés mellett lenni szokott, az első nagy hibánknál rajtunk csattant az ostor. De ne szaladjunk ennyire előre, az ellen hősies védekezése és a kb. 60-40–es labdabirtoklási arány visszaütött a számukra.

A számunkra oly fontos vezető gól előtt már egy Csorba fejessel (a felső lécen csattant) jeleztük, hogy ki az úr a háznál.  A kapu 20-30 méteres körzetéből beívelt szabadrúgásaink ugyan nem jártak sikerrel, de elérkeztünk a 21. perchez amikor ismét beívelhettük volna a labdát de… Nem tettük. Ehelyett Szilágyi Gábor hatalmas gólt rúgott a 30 méterre letett labdával. A kapusnak nem sok esélye volt, a labdát zsinóron húzták, így máris megvolt a vezető gól. Ekkor még úgy tűnt, hogy bombagólt rúgó védőnk lehet az egyik hős a meccs végén, ám 5 perccel később jött a feketeleves és az addig remekül játszó gólszerzőnk kapitális hibát vétve, utolsó emberként lerántotta a kitörő csatárt. Ráadásul mindez a 16-oson belül történt, így máris visszajöhetett a meccsbe az addig gyengén muzsikáló ellenfél. A tizenegyest Kerepeczki magabiztosan értékesítette, mondhatni  Verpecznek a kapuban addig volt esélye, amíg a helyén állt. Utána a labda irányával ellentétesen elugorva máris 1-1-et mutatott az eredményjelző. Ezen pillanatban egy kicsit bepánikoltunk, mivel a létszámbeli megfogyatkozásunk egy eléggé nehéz meccset sejtetett a továbbiakban. De az ivószünet után az ellenfelünk (szerencsére) megmutatta, hogy nem szabad létszámfölényben játszani. Ilyen impotens és gyáva  játékot már rég láttam egy pszichésen előnybe kerülő csapattól. A meccs ugyanúgy folyt a medrében, ahogy addig is, mi támadtunk, ők védekeztek, a félő az volt, hogy a nagy melegben a sokmozgásos játékban nehogy elfáradjunk.

A második félidőt azonnal egy hatalmas Szilágyi helyzettel kezdtük és a meccs képe ezután sem változott. A problémát az egyre pontatlanabb játék és az ebből fakadó labdaeladások jelentették, nem csoda, hiszen a 30 fokban mi próbáltuk játszani a futballt . A vendégek kapusa több bravúrt is bemutatott, több fejest a léc alól tolt ki, a végére elfáradó csapatunk még az utolsó percben is hajtott a győzelemért, de a megítélt szabadrúgásból a labdát nem sikerült a hálóba juttatni. Összességében a mi szemszögünkből egy nem túl jó meccset játszottunk, egy végtelenül defenzív csapat ellen. Azt hiszem az X miatt csalódottak lehettek a kilátogató szurkolók, míg az Orosháza 10!!! ember ellen elért egy bravúrdöntetlent. A játék képe alapján győznünk kellett volna és mint a Mezőkövesd elleni meccsen, itt is a pozitívumok közé sorolható a kombinatív, gyors, sokpasszos játék. A legkellemesebb csalódás azonban az volt, hogy emberhátrányban is jobbak tudtunk lenni az ellenfélnél és végig a győzelem megszerzése volt az elsődleges cél. A helyzetkihasználáson viszont javítanunk kell, mert a következő ellenfelünk a még veretlen Békéscsaba lesz, ott kevesebb helyzetből kell majd gólt, gólokat lőni. Úgy gondolom azon a meccsen is van esély egy szép eredményre, főleg mivel a nagy csapatból a kölcsönadások után már visszajátszók is lehetnek.

Játékosok:

A védőkre és a kapusra az ellenfél defenzív játéka miatt kevesebb nyomás hárult, a középpályás sorunk lehetett volna határozottabb is, a széleken kevesebbszer kerültünk az ellenfél védelme mögé, mint amennyit lehetett volna, a csatáraink pedig főleg a kapu előtt pontatlanok voltak. De persze az egész csapat játékára kihatott a korai kiállítás.

Verpecz: Fájó pont, de kapusunknak nem volt komoly védenivalója, a tizenegyes előtti szituációban szólt Szilágyinak, hogy fejelje haza a labdát, így ott is tökéletesen oldotta meg feladatát. Apró hibáktól eltekintve – alászaladt beadásnak, fogható labdát kiütött, kirúgás oldalvonalon kívülre szállt – nem volt gond a játékával.

Burics: Jól oldotta meg a feladatát, de több előretörést várnék a szélső védőktől. Korhuthoz hasonlóan nálam 1-2 szezon után esélyes lehet a nagyobb feladatokra is.

Fodor: Róla is ugyanaz mondható el mint Buricsról, rajta azért látszik az NB/1-es meccsrutin, de a támadásokat ő azért sokkal jobban segíthetné, igaz a kiállítás után belső védőként játszott tovább.

Ludánszki: Nekem az ő játéka tetszik a legjobban a védelemből, ha ebben a tempóban fejlődik, akkor hamarosan az NB/1-es kerethez is felkerülhet. A meccsen – Simachoz hasonlóan – sok előretörést is láthattunk tőle, a saját kapunk előtt pedig nagyon határozottan végzi a feladatát.

Szilágyi G.: Kiállítása előtt biztos pont volt a védelemben, a gólja élményszámba ment. De ilyen szarvashibát ezen a szinten már nem lehet véteni. A csatárral szemben lépéselőnyben volt, lett volna ideje simán hazafejelni vagy kirúgni taccsra a labdát, de nem számított arra, hogy jönnek mögötte és már csak lerántani tudta az ellenfél játékosát. Előtte 1-2 hasonló szituációt simán megoldott, így ez hatalmas hiba volt, de fel a fejjel, ebből is tanulni kell!

Sigér: A kiállítás után ő került egy sorral hátrébb, szélső védő pozícióba, amit nagyon sajnálok, mert a középpályán pörgősen, valamint pontosan passzolva szokta segíteni a társakat. A védőfeladatát maradéktalanul ellátta, de emiatt az előrejátékban kevesebbet mutatott.

Csorba:
Kapufát fejelt és nagyokat küzdött, előfordult, hogy hárman sem tudták megállítani. Most a középpályán játszott, de én a csatársorban számítanék rá, mert gólerős játékos, a kapu előtt veszélyesebb.

Lucas: A szabadrúgásai, szögletei mindig veszélyt hordoznak magukban és jól mozgatja a csapatot. Volt már jobb meccse is, néha pontatlanná vált a játéka, de még így is adott fantasztikus passzokat.  Azt hiszem ő is megérett a nagyobb feladatokra, ezért kíváncsi lennék, hogy a nagyok között mit mutatna.

Vinicius: A meccs elején a szokásos egyénieskedés jellemezte a játékát, a második félidőre lendült igazán játékba, de a meccs végére fejben feladta és ekkor már nem volt értékelhető megmozdulása, ekkor már többet kakaskodott mint játszott.

Mokánszki: Nehéz dolguk volt a csatároknak, az ellenfél foggal-körömmel őrizte az eredményt, de még így is akadt több lehetősége. Sajnos lehetőségek maradtak…

Szilágyi P.: A második félidő elején azonnal kihagyott egy hatalmas gólhelyzetet, sokkal több mozgást várnék tőle és a határozottság is hiányzik a játékából.

Salami: Negyedórát kapott és nem igazán tudott gólhelyzetbe kerülni. Sokkal agresszívebb játékot várnék tőle, a mutatott produkciója jelenleg kevés.

A bíró: A bíró nem fújta meg a hazai pályát számunkra, több sárga lap elmaradt, az ellenfél játékosai taktikai faultok tömkelegét vetették be, és a sípszó utáni labdaelrúgások is megtorlatlanul maradtak. A tizenegyesnél nem hibázott ugyan, de az elmaradó sárga lapok miatt egyes orosházi játékosok többet megengedtek maguknak a kelleténél.