A hajdúsági TGV és ami mögötte van

tactics1Sokan talán költői túlzásként aposztrofálják majd a címet, azonban annak a csapatnak, amely valamennyi sorozatban veretlenül veszi az akadályokat, bárhol a világon kijár az elismerés. Mindezt mellesleg úgy, hogy néhány – magát szakértőnek – tituláló figura oly mértékűnek vizionálta a gárda meggyengülését, ami a beleszólás jogát sem biztosítja a bajnoki címért vívott versenyfutásba. Keserveset kellett csalódniuk, az összes rangadót megnyerve a toronymagas favorittá léptünk elő. Ráadásul a tavaszi nyitányon azért (is) fogunk ringbe szállni, hogy megdöntsük a leghosszabb bajnoki veretlenségi sorozat rekordját. Épp ezért ildomos kicsit feltérképezni Kondás Elemér szisztémáját, s kiemelni az általa a csapat alapjátékába beemelt markáns jellegzetességeket. Mély visszarévedés a múltba, s rövid kitekintés a jövőbe.

Dac kovácsolta csapategység

Ki ne emlékezne arra, ahogy a csapat tagjai felváltva próbálnak épkézláb magyarázattal szolgálni az együttes valahol törvényszerű, ugyanakkor mégis megmagyarázhatatlan vesszőfutására. Végtelenül unalmas és hálátlan feladat ezerféleképpen válaszolni ugyanarra a kárörvendő és álnaiv kérdésre. A visszaesés okait firtató állandósult faggatózások dacossá tették a játékosainkat. A felkészülés végig annak jegyében telt, hogy restauráljuk megtépázott tekintélyünket és csattanós választ adjunk azoknak, akik szerint végleg befellegzett a honi futballban egy évtizede betöltött domináns szerepünknek. Mindez megspékelve egy ambiciózus, eltökélt trénerrel, aki minden kétséget kizáróan élete lehetőségét kapta meg a karmesteri pálcával párhuzamosan. Kondás Elemér olyan csapatot álmodott meg, amelynek a tagjai tisztelik egymást, kisegítik egymást, nem ismernek elveszett labdát, s ha kell csúsznak-másznak a győzelemért. Egy kőkeményen melózó gárda eszményképe állt össze a mester fejében, amely képes minden erejével harcolni saját önbecsüléséért. Az elrugaszkodás nagyszerűen sikerült, az önbizalom az egekbe szökött, aminek hatására a sebezhetetlenségbe vetett hit befészkelte magát a játékosok tudatalattijába. A sportban ez olyan periódusok szüleménye, amikor egész egyszerűen minden klappol, s az elképzeltek szerint alakul. Roppant profánul fogalmazva ez a hit szüntelenül azt az üzenetet sugározza, hogy nem történhet baj. Ilyenkor nincs az a meccsvégi presszió, amit ne vészelne át az adott csapat. Képes egy helyzetből meccset nyerni, bármilyen vesztes állásból fordítani, vagy utolsó utáni pillanatban pontot menteni. A kapufáról befelé pattan a labda, a cserejátékos az első labdaérintéséből gólpasszt ad. Egy szó, mint száz az ilyen csapat a lélektani fordulópontok állandó győztese. Akár egy végletekig csavart, drámai végkifejletbe tartó akciófilm, amelynek a vége úgyis happy end.

A pontvadászat elsőszámú belső tandeme

Simac és Mészáros olyan belső párost alkot, amelynél momentán nincs jobb itthon. Miért is? Megfelelő testfelépítés és ütemérzék, ami gyorsasággal és labdabiztossággal párosul. Mindez olyan szerencsés elegyet alkot, amely lehetővé teszi, hogy a csapat bátran feltolja a védekezését, s szinte felkínálja a védelem mögé belőtt labdákat. Bármelyik támadóval szemben képesek ugyanis megnyerni a futópárbajt, majd a megszerzett labdát konstruktívan megjátszani. Az általuk megteremtett stabilitás, kiegészülve Novakovics fenomenális kapusteljesítményével vitán felül állóan a sarokkövei a gárda eredményességének. Ékes bizonyítéka ennek a Paks elleni hazai találkozó, amelyen azonnal kiütközött a két hátvéd távolléte, hiszen rendkívül ingatag lábakon állt a hátsó alakzat. Vayerék 4-5 százszázalékos helyzetet is könnyedén ki tudtak alakítani.

Defense wins championships

Az örökbecsű amerikai sportközhely hozzánk is bekopogtatott. A jól megszervezett védekezésre a paksi meccset leszámítva az egész idényben bátran támaszkodhattunk. Különösen a középpályás védekezés, illetve a labdavesztéseket követő visszarendeződés javult fel látványosan a tavalyi évhez képest. A mester a támadóktól is megkövetelte, kísérjék a szélen felfutó védőket annak érdekében, hogy minden körülmények között biztosítva legyen a tizenhatos területének négy ember által történő lefedése.

A szélsővédők észrevehetően sokat húzódtak be a ketrec előterét felügyelni. Az üresen maradt széleket elsősorban Bódinak és Varga Józsinak kellett lezárni. Mindez jókora fegyelmet követelt tőlük, viszont így a négyesfogat rendre létszámfölényben várhatta a beíveléseket, valamint könnyebben lehetett felvenni a mélységből érkező támadókat.

Plasztikus vonás továbbá a mester arra irányuló törekvése, miszerint rendezett védelemről a trendeknek megfelelően akkor beszélhetünk, ha a labdás embert 4-3-as osztatú védőfal várja. Amennyiben ez sikerrel megvalósul, akkor nincs más hátra, mint megoldani a rutinszerű tolódásokat, s amint alkalom nyílik rá a vonal felé tolni a támadó felet. A séma termékeny gyümölcse, hogy emberemlékezet óta nem kaptunk ilyen kevés gólt.

Kaposvári kitérő után húzóember

Kondás Elemér csapatában három olyan kulcsjátékos található, akiknek a mester egészen más feladatkört szabott ki, mint amit a korábbi időszakban betöltöttek. Magyarán szólva egyértelműen hozzá kötődő újításnak tekinthető. Az egyik Korhut Mihály, akinek bizalmat szavazott a kezdőben, s aki bátran állíthatóan az egész őszi idény egyik legnagyobb felfedezettje. A kezdeti időszakban még becsúsztak bizonytalanságok, valamint durva helyezkedési hibák, azonban gyorsan felvette a ritmust, s mára kiforrott balbekké avanzsált. Amennyiben képes lesz még tovább emelni játéka színvonalat, akkor a magyar futball új üdvöskéjével állunk szemben. A Leandro és Laczkó után keletkezett űr már korántsem tűnik tátongónak. Fekszik neki a rövid passzos összjáték szűk területeken. Hátul hárít, majd gond nélkül odaér a kapu elé, nem szabadul mindenáron a bőrgolyótól, hanem tökösen felvállalja a párharcokat. A végjátékban koncentrált, precízen szolgálja ki a középen érkező társakat.

A szezon második felében már kézzelfogható taktikai elem a játékunkban, ahogy Misi a szélen háromszöget alakít ki a Szakály-Bouadla duó egyike, illetve a keresztbe mozgó Adamo révén. Kiválóan érzi, mikor kell az alapvonal felé indulni, s mikor szükséges inkább befelé cselezni. Mindezt ragyogóan példázza a bajnokságban a nevéhez fűződő négy előkészítés, amellyel egyébként listavezető – Yannick és Rezes társaságában – ebben a mutatóban.

Töretlen lelkesedés

Bódi Ádám mentalitása példaértékű bárki számára, egyáltalán nem meglepő, hogy nagyon hamar belopta magát a debreceni publikum szívébe. Jelei ugyan korábban is mutatkoztak, de Kondás Elemér kezei alatt nőtte ki magát igazán aranyat érő box-to-box középpályásnak. A box-to-box középpályások legfőbb jellemzője, hogy mind támadásban, mind védekezésben hatékonyan használhatók, és mindkét feladatkörből bőséggel veszik ki a részüket. Rendkívüli és elsődleges erényük a sokoldalúság, emellett kiemelkedő állóképességgel rendelkeznek, jól passzolnak, tudnak ütközni, és távoli lövéseik is veszélyesek. Bódi pedig Varga Józsival karöltve töménytelen mennyiségű támadást akasztott meg. Óriási sprinteket kivágva szereli a már a beadásra készülődő rivális spílert. Gyakorta ötödik védőként lohol az ellenfél nyakában, s zárja a pálya szélét. Hajszálpontos szabadrúgásaival iszonyatosan fontos három pontokat szállított. Nem mellesleg megalkuvást nem tűrő robotolása mellett többnyire látványosan is játszik. A labdaszerzéseket követően kihozza a zsugát a csínyből, átlövésekre szánja el magát. S ha nem megy a játék, akkor is az együttes hasznára van defenzív performanszával.

Nyáron többször elmondta, idén már meghatározó játékos szeretne lenni. Nos az erőfeszítéseket siker koronázta, univerzális labdarúgó, aki meccseket tud eldönteni, s gyakorlatilag a középpályán bárhol bevethető. A Pápa elleni gólját külön kiemelném, mert tökéletesen tükrözi az attitűdjét. A találat előtt a védő szabálytalankodik vele szemben, tízből kilenc focista feldobná magát, ő viszont inkább elgurítja a labdát a kapus mellett.

A megosztó gólzsák

Kondás Elemér legmerészebb húzásának azonban kétségkívül az tekinthető, hogy a labdaügyetlennek elkönyvelt Adamo Coulibaly-t helyezte támadásaink középpontjába. A derék francia egy kiszolgálásra ácsingózó centerből olyan mobilis erőcsatárrá vedlett át, aki nemcsak, hogy bőségesen kiveszi a részét az összjátékból, hanem helyezkedésével alapvetően határozza meg a támadásépítés irányvonalát. Nincs debreceni offenzíva nélküle. A színes bőrű támadó idegőrlő szerencsétlenkedésre képes a kapu előtt, nem kezeli extravagánsan a levegőből érkező labdákat, s a cselei is csak hírből ismerik a kiismerhetetlen fogalmát. Ugyanakkor a mester kitűnő érzékkel aknázta ki Adamo erényeit. Ha az akarati tényezők nem szenvednek csorbát, akkor a harcossága és a testfelépítése kiegészülve a gyorsaságával egészen egyedi dinamitot alkot. Sebességből bármelyik védőt megveri, illetve sajátos mozdulataival a labdát kifejezetten ügyesen fedezi és tartja meg.  Jól indul be az üres területekre, a lapos passzokkal gyorsan fordul, mélységi indításai pontosak. Továbbá nem árt észrevenni, hogy alapvetően mérhetetlen becsvágy munkálkodik benne, ami rengeteget kompenzál a hiányosságokon. A kissé leírt csatár lubickolt az új szerepkörben, ráadásul termékenyen is indult számára a szezon, így az ellenfelek kivétel nélkül tartani kezdtek tőle. Folyamatosan magára irányította a védők figyelmét, a veszélyzónán belülre érve pánikszerűen próbálták lerohanni. A pálya bármelyik szegletében kapott labdát azonnal ketten-hárman bástyázták körbe. Bárhová mozgott, kíséretet kapott annak érdekében, hogy ne jusson tempóelőnyhöz. Ám így számos alkalommal tette rendezetlenné az ellenfél védekezését szimpla keresztfutással. Ebből fakadóan már a kósza jelenlétéből előnyt tudtunk kovácsolni.

Kiaknázatlan erőforrások

Yannick mélyen tudása alatt játszott ősszel, s még így is négy gólpasszt jegyzett. Korhut Misivel fantáziadús játékot produkálhatnak a balszélen. Farkas Balázst talán végre a kegyeibe fogadja a sors, s igazolhatja szerződtetésének létjogosultságát. Adnan Alisic a Ligakupában bizonyította, hogy többre hivatott az epizódszerepnél. Szervező vénával rendelkező játékos, akinek a védekezésében sem látok kivetnivalót. Salami számára jó leckének bizonyult a nyíregyházi kényszerpálya, visszatérése után fűti a bizonyítási vágy. S nem alaptalanul bízhatunk abban is, hogy Rezes és Kulcsár konzisztensebb teljesítménnyel rukkol elő tavasszal. Minden adott tehát ahhoz, hogy a rendkívül nehéz folytatás dacára megőrizzük a lépéselőnyt, s ismételten elhódítsuk a hőn áhított bajnoki címet.