Önsorsrontás

siofok_loki1Amikor megvertük a Vidit az ismerőseim azonnal gratulálni kezdtek az újabb bajnoki címhez. Amikor úgy reagáltam, hogy lassabban a testtel, akkor álszerénységgel vádoltak. Ám most már látható, sajnos nekem lett igazam. A Siófok elleni pontvesztéssel a bajnokság újra nyílt sisakossá vált. Saját magunk balfácánságainak köszönhetően a nyakunkon liheg a Pintér Attila által felturbózott Győr. A tavasz folyamán a hazai pályán mutatott játék egész egyszerűen értékelhetetlen, aminek okait villámgyorsan orvosolni szükséges, különben nem a vészjóslónak elkönyvelt idegenbeli erőltetett menet ássa meg a sírunkat, hanem a kötelezőnek titulált hazai győzelmek. Forralja az agyvizet az alsóházba tartozó – ráadásul húzóembereit nélkülöző – gárdák elleni bénázás.

Horváth Károly úgy dolgozta ki a Siófok alapjátékát, mintha önmagában pont járna azért, mert elrontja a másik csapat játékát. A magyar edzőknek sokszor problémát okoz a nyugati modellek, sémák adaptálása saját, korlátok közé szorított együtteseikre. A ravasz mester azonban schmittpáli magasságokban kopírozza az olasz védekezési tanok alaptéziseit anélkül, hogy a barcelonai letámadás elsajátíthatóságával ámítaná szerény képességű gárdája tagjait. Labdavesztés után azonnal mindenki visszaszállingózik a saját térfelére, s visszazárnak az alappozícióba. A Siófok kétsoros védekezést alkalmazott, ilyen esetben nemcsak egy védő lép ki, hanem egy másik hátvéd is követi, blokkolva a kapu felé vezető utat, ami egyben arra kényszeríti az ellenfelet, hogy az oldalvonal irányába induljon.

siofok_loki2

Mindez kiváltképp sikeres, ha az ellenfél szélsői épp egy olyan napot fognak ki, amikor irtóznak a cselezéstől. Már pedig nálunk nem szólt másról az első félidő, mint a felelősség tologatásáról. Az Újpest elleni fölényes siker titka az volt, hogy mindenki bátran belépett a játékba, kérte a labdát, erőltette a párharcokat. A szélsővédők magyar pályán ritkán látható minőségi támogatást nyújtottak. Ezúttal azonban Nagy Zoli és Korhut csupán majrésan araszolt előre. Varga Józsi észbontóan pontatlannak bizonyult, Selim árnyéka volt önmagának, Nikolics a sajtópáholyban érezte magát, Szakály és Bódi bujkáltak a labda elől. Ennek eredményeképp sikerült épkézláb helyzet nélkül lehozni az első játékrészt. A mérkőzés előtt azt fejtegettük, ezúttal milyen hatással lesz ránk, hogy a Győr újból nekünk szegezte a tőrt. Próbáltunk megint rögtön nekiesni a riválisnak, ám a kezdeti lelkesedés hat perc elteltével alábbhagyott. Onnantól megelégedtünk a meddő mezőnyfölénnyel és csak passzolgattunk egymásnak, mint a gyerekek a strandon. Eluralkodott a “majd úgyis lövünk egyet” felfogás, majd villan Coulibaly, vagy Szakály, vagy Bódi… vagy mindegy is, valaki majd biztosan.

A Siófok hozta a jól megszokott bunkerfutballt, arrafelé ezt nem is szégyellik. A vendégek védekezésben egy olyan 4-1-4-1-es felállást alkalmaznak, amelynél a mélységben védekező fedezet bármikor be tud csatlakozni a védvonalba ötödik emberként. Így ugyan magadra húzod az ellenfelet, de le tudod úgy zárni a széleket, hogy közben megmarad a feszesség középen. Ahogy azt a beharangozóban előre vetítettük, a támadásszervezés központi elemeként Sowunmi funkcionált. A labdaszerzéseket követően neki kellett volna kiosztogatnia a kulcspasszokat. Ám a beadásai pusztán  bosszús fejcsóválást váltottak ki a mesterből.

siofok_loki3

Ahogy a kép illusztrálja az állóháború állandósult, a sündisznóállás körbeadogatása ahhoz bizonyult elegendőnek, hogy Kondás Elemér ne fogja vissza magát az öltözőben. A játék képe azonban a fordulás után sem változott. Elemér öt perc elteltével meg is unta a packázást. Lekapta a rendkívül muján játszó Nagy Zolit, hogy a helyén Nikolov rohamozzon, majd Kulcsár beállításával igyekezett felgyorsítani a játékunkat. Nem mellesleg Mészáros előre tolásával növelte a jelenlétet az arcvonalban. Mindez pont annyival fokozta a vendégekre nehezedő pressziót, hogy elkövessék az egygólos meccsekre jellemző kritikus hibát. Betaláltunk, s az ilyen találkozók eldöntéséhez általában ennyi elég is. Már ha a vezetést szerző fél nem annyira mamlasz, hogy hagyja kiénekelni a sajtot a szájából. Teljesen érthetetlen módon az előny megszerzése nem nyugtatólag hatott a csapatra, hanem elkezdtünk kapkodva, idegesen futballozni, elszórni a labdákat, folyosókat hagyva a kontrákra ácsingózó Horváth-legénység előtt. Okos ember ugye nem lép kétszer ugyanabba a folyóba, hát mi egyenesen fejest ugrottunk bele. Könnyelműség, bambáskodás mindaddig míg össze nem tört az a bizonyos korsó. Lehet mondani, hogy a Siófok nem lőtt kapura, de ne feledjük Nagy István lövésénél már fohászkodni kellett, miután Nikolov alászaladt a labdának. Aztán Simac helyezkedési hibájából kifolyólag Simon került ziccerbe, de Nikolov korrigálta bakiját.

Sokkolt minket a második gólunk, s mire felocsúdtunk maradt öt percünk a mindent eldöntő harmadik bevitelére. Az utolsó öt perc izgalmasra sikeredett, mi már kétszer is bent láttuk a zsugát, de az égiek nem álltak mellénk. Lengyel és Ribánszki bravúros mozdulata fájó pontrablást eredményezett, nyílttá téve a lefutottnak vélt pontvadászatot. Odaállva a tükör elé, mellbevágó beismerést teszünk. A saját térfelét masszívan megszálló együttesek ellen nem megy a játék. Nem tudunk megfelelő tempót diktálni, nincs meg az a technikai fölény, ami a szűk területen történő zsonglőrködéshez szükséges. Ezért alig várjuk már, hogy túl legyünk azokon a csapatokon, akik ellenünk mindössze a túlélésre fókuszálnak. Remélhetőleg mindez pontelőnnyel történik. Ehhez viszont az sem ártana, ha otthon többen buzdítanák a csapatot a lelátókon. Lehangoló átélni, hogy még a B szektor sincs tömve, miközben elvileg a bajnoki címért küzdünk. Az újpesti 1-5 után először a srácok csalódtak, aztán a kilátogató nézők kényszerültek beérni kevesebbel. Ugyanakkor az mindenképp pozitívum, hogy önkritikusak vagyunk, nem kendőzzük el a problémákat, nem keressük a kifogásokat. Elképzelhető, hogy ennek az attitűdnek is szerepe van a honi dominanciánkban…

Percek, események

57. perc: Az előretörő Mészáros kényszerítőzött a bal oldalon Szakállyal, s a visszakapott labdával betört a 16-oson belülre, majd 8 méterről, éles szögből, ballal a kapu bal oldalába lőtt.

75. perc: Kanta ívelte be a labdát jobbról, Nikolov elvétette azt, így Nagyhoz került, aki az ötös bal oldali csücskénél átvette, majd jócskán a kapu fölé lőtt.

80. perc: Utolsó emberként Simachoz játszották vissza a labdát, aki elsőre elvétette azt, majd a rárontó Simon miatt kétségbeesetten belespiccelt még egyet a 16-os vonalán, így viszont éppen átemelte a kilépő Novakovics fölött.

86. perc: Szakály bal oldali beadása után Bódi fejelt hét méterről, de a jobb felső sarokba tartó labdát Lengyel a gólvonalról fejelte ki.

91. perc: A bal oldalról előreívelt szabadrúgás után Coulibaly lőtt 10 méterről, de Ribánszki bravúrral kitenyerelte a labdát a jobb alsó sarokból.

Pontosztás

Novakovics – 6: Kevés dolgát ellátta, a gólról nem tehetett.

Nagy Z. – 4: Ritmustalanul, pontatlanul játszott, ráadásul még az ötödik sárgáját is begyűjtötte. Lecserélésénél látszott az arcán, hogy ő maga sem elégedett a teljesítményével.

Simac – 4: Régi olvasóink tudják, hogy nagyra tartom. Ám úgy tűnik nem képes levetkőzni az időről időre rátörő arroganciát, ami súlyos pontokba kerül. Olyan rövidzárlatokat tud produkálni, ami az ő alapvető mentalitásával nem összeegyeztethető. Át kell gondolnia az elmúlt mérkőzések történéseit.

Mészáros – 7: Nem rajta múlt, csapatunk legjobbja volt ezen a találkozón.

Korhut – 5: Tanári szereléseket mutatott be, de ezúttal semmit sem mutatott offenzív kvalitásaiból, váratlan megoldásokra már nem futotta az erejéből.

Bódi – 5: Nagy kedvvel, de erőtlenül focizott, keveset vállalt, s csak későn éledt fel.

Varga – 5: Gyengén játszott most, alapvető átadásokat hibázott el, egyáltalán nem tudta szellemesen elosztogatni a megszerzett labdákat. Gyakran tanácstalanul dajkálta a játékszert.

Selim – 5: Leggyengébb meccsét játszotta a Lokiban, csak őrlődött Egerszegi szorításában. Visszafogott futómennyiség, semmire nem jó körömpasszok, szabadult a labdától.

Szakály – 5: Elképesztő vérszegényen teljesített az első felvonásban, alig találkozott a labdával. A szünet után megrázta magát, csodás gólpasszt adott, s rengeteget vállalkozott, de sajnos elvétve jutott túl a túlerőn. Bódi fejére assziszt értékű labdát varázsolt, de az első félidei produktum lehúzza az osztályzatot.

Nikolics – 4: Nyoma sem volt az Újpest elleni formának, emlékezeteset nem tudok feleleveníteni tőle. Közelről mozizta az összecsapást.

Coulibaly – 6: Ő a másik, akit igazából nem lehet korholni. Rendületlenül küzdött, mutatta magát, s nem menekült a labdabirtoklás jelentette felelősség elől. Támogatás nélkül is helyzetbe verekedte magát.

Kulcsár és Nikolov – 5: Csupán átmenetileg tudtak lendületet vinni a játékunkba. Meccsnyerő faktornak egyikük beállítása sem bizonyult.

A mérkőzés összefoglalója

(A képeket Sándor Jutka készítette)