Citromdíj – 10. rész

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Oláh Lóránt.

c10olah

Oláh Lóránt a jugoszláviai Adán látta meg a napvilágot. Ifi karrierjét szülővárosa csapatában kezdte, első  magyarországi csapata pedig a Szeged volt. Ezt követően megfordult a szerb Vojvodinában és Solunacban, majd újabb magyarországi csapataként a Szolnokban. Innen igazolt 2003-ban sikereinek fő helyszínére, az akkor még NB2-es Kaposvárra. 2004-ben hosszú évtizedek után kiharcolták a feljutást az NB1-be. Első szezonja elég jól sikerült, hiszen 28 bajnokin lépett pályára, és ez alatt 13 gólt szerzett. A következő években is rendre meghatározó tagja volt a Rákóczinak, 4 év alatt 47 gólt szerzett az első osztályban, és minden szezonban a csapat házi gólkirálya volt. A kaposvári csapattal azonban nem szövögethetett merészebb álmokat, így nem csoda, hogy nagyobb kihívást szeretett volna magának. Próbajátékra ment a német Cottbus csapatához, egy félreértés miatt (a német csapatnál kiderült, hogy nem is csatárt, hanem középpályást akarnak igazolni) azonban nem sikerült a külföldi szerződés neki. Ezt követően érkezett a Loki hívása, melyre 2008 júliusa végén igent mondott.
Kouemaha eligazolása után gőzerővel kerestünk egy gólerős csatárt, és joggal gondolhattuk, hogy Oláh személyében ráakadtunk a megfelelő alanyra. A bajnokság első fordulójában rögtön debütálhatott csereként, ám ekkor még nem szerzett gólt, nem úgy egy fordulóval később a Győr elleni idegenbeli 3-0-ás siker alkalmával, ahol is az első gól az ő nevéhez fűződött. Az ezt követő hat fordulóban még öt gólt vállalt, és a Young Boys elleni UEFA kupa visszavágó meccsen is betalált, így debreceni pályafutása elég jól indult. A 15. fordulóig stabil alapember volt, és Rudolf Gergellyel kiváló párost alkottak. Ez alatt a fél szezon alatt nyolc gólig jutott. Azonban a tavaszi szezonra megtört nála valami. Mintha motiválatlan lett volna, bár ennek nem volt semmi előzménye. Rendszeres kezdő volt, ám a tizenegy mérkőzésből, melyen tavasszal pályára lépett mindössze kettőt játszott végig, ami jelzés értékű volt. Talán ennek is volt köszönhető, hogy Oláh egyre gyengébb formában játszott, a sértődöttség volt megfigyelhető a játékán. Herczeg András rendszeresen lecserélte őt a 60. perc tájékán, amit az idő előrehaladtával folyamatosan zokon vett. Összességében így sem tudhatott maga mögött rossz szezont, hiszen tizenkét gólig jutott a bajnokságban, és bajnoki címet is ünnepelhetett.

Oláh Lóránt a jugoszláviai Adán látta meg a napvilágot. Ifi karrierjét szülővárosa csapatában kezdte, első  magyarországi csapata pedig a Szeged volt. Ezt követően megfordult a szerb Vojvodinában és Solunacban, majd újabb magyarországi csapataként a Szolnokban. Innen igazolt 2003-ban sikereinek fő helyszínére, az akkor még NB2-es Kaposvárra. 2004-ben hosszú évtizedek után kiharcolták a feljutást az NB1-be. Első szezonja elég jól sikerült, hiszen 28 bajnokin lépett pályára, és ez alatt 13 gólt szerzett. A következő években is rendre meghatározó tagja volt a Rákóczinak, négy év alatt 47 gólt szerzett az első osztályban, és minden szezonban a csapat házi gólkirálya volt. A kaposvári csapattal azonban nem szövögethetett merészebb álmokat, így nem csoda, hogy nagyobb kihívást szeretett volna magának. Próbajátékra ment a német Cottbus csapatához, egy félreértés miatt (a német csapatnál kiderült, hogy nem is csatárt, hanem középpályást akarnak igazolni) azonban nem sikerült a külföldi szerződés neki. Ezt követően érkezett a Loki hívása, melyre 2008 júliusa végén igent mondott.

Kouemaha eligazolása után gőzerővel kerestünk egy gólerős csatárt, és joggal gondolhattuk, hogy Oláh személyében ráakadtunk a megfelelő alanyra. A bajnokság első fordulójában rögtön debütálhatott csereként, ám ekkor még nem szerzett gólt, nem úgy egy fordulóval később a Győr elleni idegenbeli 3-0-ás siker alkalmával, ahol is az első gól az ő nevéhez fűződött. Az ezt követő hat fordulóban még öt gólt vállalt, és a Young Boys elleni UEFA kupa visszavágó meccsen is betalált, így debreceni pályafutása elég jól indult. A 15. fordulóig stabil alapember volt, és Rudolf Gergellyel kiváló párost alkottak. Ez alatt a fél szezon alatt nyolc gólig jutott. Azonban a tavaszi szezonra megtört nála valami. Mintha motiválatlan lett volna, bár ennek nem volt semmi előzménye. Rendszeres kezdő volt, ám a tizenegy mérkőzésből, melyen tavasszal pályára lépett mindössze kettőt játszott végig, ami jelzés értékű volt. Talán ennek is volt köszönhető, hogy Oláh egyre gyengébb formában játszott, a sértődöttség volt megfigyelhető a játékán. Herczeg András rendszeresen lecserélte őt a 60. perc tájékán, amit az idő előrehaladtával folyamatosan zokon vett. Összességében így sem tudhatott maga mögött rossz szezont, hiszen tizenkét gólig jutott a bajnokságban, és bajnoki címet is ünnepelhetett.

olah540

Eljött azonban a 2009-2010-es szezon, mely mint tudjuk a klub történetének legsikeresebb szezonja, hiszen a Bajnokok Ligája csoportköréig meneteltünk, ezen kívül itthon minden trófeát begyűjtöttünk. Az évnek három támadóval, Rudolffal, Oláhhal és a nigériai Duduval vágtunk neki, ami karcsúnak volt mondható. A szezon első tétmeccsén, a Kalmar elleni BL selejtezőn már nem is szerepelt a kezdő csapatban Oláh, azonban csereként beállva gólpasszt adott Vargának, ami kulcsfontosságú találat volt a menetelésünkben. A BL selejtezőkben ezt követően még három mérkőzésen kapott szerepet, gólt azonban nem szerzett, sőt, játékával semmi maradandót nem alkotott. A csoportkörben aztán már jóformán a keretben sem szerepelt, hiszen addigra keretünkben tudhattuk Coulibalyt és Feczesin Róbertet. A többfrontos harc miatt azonban a bajnokságban még így is viszonylag sokat játszott, igaz végig ekkor is csak egyetlen meccset játszott. A sértődöttség és a motiválatlanság továbbra is megfigyelhető volt a játékán. Az ősz előrehaladtával egyre gyengébb teljesítményt nyújtott, fél év alatt mindössze kettő gólra volt képes. Ekkorra már a közönség is kikezdte őt, joggal. A téli átigazolási szezon meghozta számára a megváltást. Stábunk nem számolt vele, Kaposváron pedig tárt karokkal várták egykori házi gólkirályukat. Szerencsére nem buktunk rajta, hiszen éppen annyiért vásárolta vissza a Rákóczi, amennyiért másfél éve mi vettük tőlük.

Azonban az elkövetkező fél évben sem találta magát, annak ellenére, hogy Kaposváron felfedezője, Prukner László rendszeresen számolt vele. Az egész tavaszi szezont végig játszotta, az első perctől az utolsóig, ennek ellenére csak három gólra volt képes. Aztán a következő szezon ismét sikeres volt a számára, hiszen tizenhárom gólig jutott a bajnokságban, de ekkor már nem Prukner László – akit a Ferencváros csábított el -, hanem Sisa Tibor kezei alatt. A tavalyi évben Prukner úgy döntött, több egykori játékosa után kedvenc csatárát, Oláht is a Fradiba csábítja, ennek eredményeképp kölcsönbe került a fővárosi gárdához. Odaigazolásakor tett nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a Debrecennel ellentétben a Ferenncváros egy fővárosi csapat (micsoda meglátás!), és itt mások az elvárások, és bízik benne, hogy kedvenc edzője irányítása alatt ismét sikeres szereplés elé néz. Hát nem így lett. A Fradi rosszul kezdte a bajnokságot, és Prukner hamar lapátra került. A helyére érkező Détári Lajos viszont nem tűrte az alibiző, és lélektelen játékot bemutató játékosokat, így Oláh itt is hamar parkolópályára került. Détári edzősége alatt többnyire az NB2-es csapattal készült, szerepet pedig csak a bajnokság utolsó pár fordulóiban kapott, amikorra a csapat már teljesen elszállt, és kifogytak a támadókból.

A Fradinál eltöltött időszakában két gólra volt képes, így elmondhatjuk, hogy a fővárosban is megégette magát. Idén nyáron minden bizonnyal örömmel menekült vissza sikerei helyszínére, Kaposvárra, ahol immár harmadszor dolgozhat együtt kedvenc edzőjével, Pruknerrel. Azonban nem gondolnánk, hogy 33. életévében járva képes lenne harmadvirágzását is megélni Kaposváron, és újra megtáltosodni. Abban viszont biztosak lehetünk, hogy újabb kalandot már nem fog bevállalni egyetlen másik csapatnál sem.

(A képek forrása: sportforum.hu, nso.hu)