Citromdíj – 17. rész

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizenhetedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Yannick Mbengono.

c17yannick

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk tizenhetedik epizódjának alanya pedig nem más, mint Yannick Mbengo

A citromdíj rovat talán eddigi egyik legvitatottabb alanyáról lesz szó a következőkben. Mbengono Andoa Yannick 1987. június 11-én született a kameruni Bertouában. Tizennyolc éves koráig hazájában, a dallamos nevű Foudre d’Akonolinga csapatában rúgta a bőrt, majd első európai csapataként a Honvéd következett 2005-ben. A fővárosi csapatnál egy idényt töltött el, és négy bajnokin lépett pályára. A több játék reményében 2006-ban az akkor még másodosztályú Kecskemét együtteséhez igazolt, ahol Tomiszlav Szivics már nagyra törő álmokat dédelgetett a Bács-Kiskun megyei csapattal. Az NB2-ben szép számmal termelte a gólokat, több ízben az akkor szintén másodosztályú Ferencváros orra alá is odadörgölt néhány góllal. A Kecskemétnek végül 2008 tavaszán sikerült történelmük során elsőként feljutniuk az élvonalba, így Yannick újra a legmagasabb osztályban csillogtathatta tudását. Első szezonja nagyszerűre sikeredett, huszonnyolc bajnokin nyolc gólt szerzett, és többek közt a Loki 3-0-s veréséhez is góllal járult hozzá.

A következő idény fordulópont volt pályafutásában. Az őszi szezont még Kecskeméten töltve folytatta jó játékát, és góljai termelését, majd télen az abban az évben BL-ben menetelő DVSC leigazolta őt 200 ezer euróért. A tavaszi szezont tehát nálunk kezdte meg, és bár nehezen lendült bele a játékba, és szokta meg a csapatot, többnyire sokat játszott, de igazán csak két jó meccse volt a fél év alatt, bár mindkettő emlékezetes. Az egyik az első, és egyben második Lokiban szerzett bajnoki gólját hozó Vasas elleni 3-0-s siker, amivel közel kerültünk a bajnoki címhez.

5/1 – Dupla a Vasas ellen

Aztán ki ne emlékezne a pár héttel később, már a bajnoki címünk megszerzése után esedékes Zalaegerszeg elleni kupadöntőre, amikor Coulibalyval megbolondították az egerszegi védőket. Egy góllal és egy gólpasszal vette ki a részét a ZTE 3-2-es legyőzéséből, amivel triplázott a Loki a szezonban.

5/2 – Gól és gólpassz a kupadöntőn

A következő idény Yannick első és egyetlen jónak mondható időszakát hozta a Lokinál. Kezdődött minden a BL selejtezők alkalmával, ahol ismét összefutottunk az észt bajnokkal, ám ezúttal jóval nyögvenyelősebben sikerült kiharcolnunk a továbbjutást. Nagy érdeme volt ebben Yannicnak, aki a visszavágón mindhárom gólunkban szerepet vállalt.

5/3 – Kiharcolt büntető, egy “majdnem” gól, és egy gólt eredményező beadás a BL meccsen

A következő körben a Basel elleni vereség után az Európa Liga Play-off körében volt érdekelt csapatunk, és ismét a bolgár bajnokot sodorta utunkba a sorsolás. A Levski egy évvel korábbi oda-vissza elpáholása után a Loki számított a párharc esélyesének. Az odavágót Nyíregyházán 2-0-s sikerrel abszolváltuk, így megvolt a sansz, hogy az előző évi BL csoportkör után ezúttal eggyel lejjebb, az EL csoportkörben vitézkedjen csapatunk. A visszavágón Yannick jó játéka is kellett, hogy ismét kettős győzelemmel üssük ki a bolgárokat. Az ő szép góljával törtük meg a jeget, és szereztük meg a minden eldöntő gólt, amivel nem maradt esélye a Litex Lovecsnek.

5/4 – Szemfüles gólja eldönti a párharcot

Nem telt el négy nap, és következett a Videoton elleni rangadó hazai pályán, ahol Yannick ismét főszereplő volt. Olyannyira, hogy élete meccsét játszotta, és Liptákék valószínűleg azóta is emlegetik, hogy futotta őket körbe Yannick a mérkőzés során többször is, amikből három gólt is eredményezett.

5/5 – Megbolondította a Vidi teljes védelmét, kiváló játéka győzelmet eredményezett

És hogy mik ezek a számok a videók alatt? Nos, személy szerint ezt az öt meccset tettem el, amelyeken azt hozta, amit  tud, és vártunk tőle. És hogy mi volt akkor a többi meccsén? Nem mondom, hogy mindegyiken a mezőny leggyengébbje volt, de pár villanáson és néhány átlagos meccsen kívül nem sok mindent mutatott. Térjünk is át akkor, mik voltak a negatívumok vele kapcsolatban. Az első, és legfontosabb, egyben legszembetűnőbb, a lustasága, ami az idő előrehaladtával egyre nagyobb mértékű lett. Egy év elteltével, mikor már sikerült magának viszonylag stabil helyet kivívnia a csapatban, egyre jobban eresztett le, és tett hozzá egyre kevesebbet a meccsekhez. Az idei szezonban ez már olyan szintű volt, hogy védekezésben abszolút semmit nem segített be, mert egyszerűen nem futott vissza. Legemlékezetesebb mozzanata a Paks elleni hazai vereség alkalmával adódott, amikor csereként lépett pályára a második félidőben, de nemhogy segíteni nem tudott a csapaton, hanem miután megkaptuk róla a vereséget eredményező gólt, Kondás Elemér megelégelte semmittevését, és húsz perccel beállása után lecserélte őt, megalázva ezzel, teljesen jogosan.

Vissza kellett volna érni Janika…

Annak idején már Kecskeméten is ez volt vele a probléma utolsó hónapjaiban, ezért nem is hullajtottak érte könnyeket a kecskemétiek. De nem gondoltuk volna, hogy meg meri ezt tenni a többszörös bajnokcsapatnál is. Másik dolog még, ami vele probléma volt, az az “egylábassága”, ugyanis kizárólag csak a bal lábával tud labdához érni, pedig manapság elvárás a jó szélsőktől, hogy mindkét lábukkal tudjanak a labdával bánni. Pedig ha fejlesztette volna jobb lábát, akkor a csapatnak is több variációs lehetőséget teremtethetett volna, így viszont kizárólag csak a bal oldalon vettük hasznát. Kiemelendő még negatívumként az önzősége, amit csak egy emberrel szemben dobott latba, és ez jó barátja, Coulibaly volt, akivel előszeretettel játszottak össze a mérkőzéseken, okozva ezzel bonyodalmakat, mikor a jó lehetőség helyett is inkább Coulinak passzolt.

Többen abban reménykedtek, hogy a téli szerződésbontásoknak ő is áldozatául esik, ez az azonban elmaradt. A téli alapozás közben azonban több külföldi csapatnál is próbajátékon vett részt, azonban sem a lengyel, sem a kazah csapatnál nem tartottak rá igényt. Már úgy tűnt, hogy a nyakunkon marad, de végül az átigazolási időszak lejárta előtt nemsokkal végleg megvásárolta őt a Kecskemét, így visszatérhet korábbi sikereinek helyszínére, több Loki szurkoló örömére.

(A kép forrása: uefa.com)