Citromdíj – 20. rész

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. Sorozatunk huszadik, minijubileumi epizódjának alanya pedig nem más, mint Varga Zoltán.

c20varga

Nem a Ferencváros hatvanas évekbeli csatáráról van szó – aki két és fél évvel ezelőtt hunyt el – habár a kilencedik kerülethez kötődés itt is megvan, hiszen az Üllői úton kezdte karrierjét, tizennyolc évesen pedig bemutatkozhatott az élvonalban. Az esély is megadatott neki: kereste a Twente.

“Annyi sanszot sem kaptam az FTC-től, hogy legalább próbajátékra kimenjek. Nagyon rosszul esett. Azért is jöttem el az Üllői útról, mert mindig csak hitegettek, miközben alig jutottam játéklehetőséghez.” – ezt nyilatkozta 2008. júniusában a dvsc.hu-nak.

Ezek a fiatalkori törések gyakoriak itthon, bőven vannak párhuzamok a karrierekben, Czvitkovics tizenöt és fél évesen debütált, a Hamburg is kereste, de az MTK nem engedte, viszont próbajátékon legalább járt. Későbbi éveik azonban más irányt vettek.

Varga a Ferencváros után Győrbe került – három és fél éves periódus -, aztán Kaposvár kölcsönben, majd Pécs. 2007 nyarán a REAC-ban kötött ki, ahol jól is játszott, négy gólt szerzett.

Szerződése lejártával Debrecenbe érkezett, miután nem jött össze a külföldre igazolás. Újra.

varga_zoli2

 

Abba a csapatba érkezett, amely a nemzetközi sikerek előtt állt közvetlenül, vagyis az egyik legerősebb Loki-keret kialakulási folyamatába csöppent. A legideálisabb környezet ahhoz, hogy a törést helyettesítse egy megugrással, viszont ez is jelentette a nehézséget, hiszen elöl ott volt Kerekes, Rudolf és Oláh, a középpályán pedig Czvitkovics, Szakály, Leandro, az akkor sokat kezdő Demjén és még Sándor Tamás is, bár ő akkor sérült le.

Egyetlen emlékkép villan be róla, egyszer Herczeg András becserélte – nem meglepő, ez volt a gyakoribb -, de a pályára futásán kívül nem maradt meg semmi, illetve három apró dolog mégis: fehér cipőt viselt, a mezszáma a nyolcvanhármas és viszonylag hosszú, bozontos, göndörödő haja volt.

A kevés emlék róla annak köszönhető, hogy összesen hatszor lépett pályára – 131 perc -, egyszer volt kezdő, az Újpest ellen. Ennyi időt töltött a pályán piros-fehér mezben. Saját kérésére távozott tőlünk, visszatért Rákospalotára, először kölcsönbe, 2009 nyarán végleg.

Egy rövid pécsi kitérő után a Szigetszentmiklóshoz került három évvel ezelőtt, a játékosuk volt tavaly június harmincadikáig.

2012. február végén a Központi Nyomozó Főügyészség kihallgatta. A történet folytatásáról pedig itt és itt lehet olvasni.

A HLSZ adatbankja szerint a szerződés státusza: nem aktív.

(A képek forrása dvsc.hu)