Az a fránya hosszabbítás

franya_hosszabbitasAz elmúlt hetekben arra kerestük a választ, mit várhatunk el reálisan a csapattól az idei szezonban. Az első három forduló nem sietett segítségünkre, igaz fontos győzelmeket arattunk. Ám mint tudjuk, a türelem rózsát terem, s a Haladás idegenben már valóban komoly erőfelmérőt jelentett, ráadásul rendkívül veretes széria következik ezután. Az előjelek nem a legjobbak, Szombathely úgy tűnik nem csupán földrajzi értelemben van távol Debrecentől, hanem a mutatott játék esetében is érvényes. A találkozót a mi szemszögünkből két szóban úgy tudnám felkonferálni, hogy dühítően balfék összecsapásra került sor.

 

Mondjuk úgy, hogy Kondás Elemér próbált váratlant húzni, így a sérült Bódi helyén Nagy Zoli tűnt fel a kezdőben. Dacára annak, hogy Ferenczi és Slimane is bevethető állapotban várta a kezdő sípszót. Utóbbi lassan most már tényleg olyan, mint Columbo felesége. Igaz, egészen biztos voltam benne, hogy kiélezett szituációban fel sem merül a szakmai stábban az ő harcba küldése. Aznap Messi-t lecserélték, az újabb történelmi pillanatra viszont még aludni kell. A témát gyorsan lezárva, a döntés nem jött be, Zoli ismét tett egy lépést a cserepad irányába.

Kezdve az elején, remélem az MLSZ komolyan gondolja ezt a vasárnap esti főműsoridős magyar focit, mert viccnek kicsit durva volna. Aki hosszas száműzetésből hazatérve belepillantott a meccsbe, az zanzásítva rögvest megláthatta, mitől beteg a magyar foci. A tucatnyi labdakezelési hiba, meg a céltalanul előre vagdalt labdák, a csapatrészek harmonikus együttmozgásának hiánya már fel sem tűnik. De az nem pénz, és nem is képzés vagy tudás kérdése, hogy egy bedobásnál oda célzok, ahol a játékostársnak legalább esélye nyílik megszerezni a játékszert. Na most nem egyszer láttam, hogy eme roppant minimalista alapvetés is mission impossible effektust öltött. Én nem szeretem ütlegelni a honi sportágat, mert van pont elég baja. S ugye úriember nem rúg bele a földön fekvőbe. De az elvárásokat egyre lejjebb helyezve is mindig történik egy-egy olyan apró momentum, amitől kinyílik a bicska az ember zsebében.

Egész egyszerűen nincs mit szépíteni, az első félidőben borzasztó gyengén muzsikáltunk. Enervált, csapkodó játék jellemezte a srácok kísérleteit. Az még hagyján, hogy a letámadást nélkülözte a megvalósított taktika, de a szabad labdákra se startoltunk rá erőteljesen. Volas és Kulcsár nem sok sót evett meg a fellőtt labdák megtartása terén. A Haladás nem adta át nekünk a területet, hozták azt a masszív berendezkedést, amire számítani lehetett tőlük. Ebből következően írmagja sem maradt a múlt heti fantáziadús támadófocinak. Némely játékosunk ötből egy alkalommal tudott szabályos szerelést bemutatni, ám azt követően a reklámtáblát vasszigorral büntetve, gyorsan vissza is adta a riválisnak a kezdeményezés lehetőségét. A hazaiak ellenben a játékrész derekától kezdve kulturált futballt mutattak be, jól működött a Halmosi-Radó kapcsolat. Hiába hangsúlyozták a játékosaink, hogy elsősorban őket kell kontrollálni, meggyűlt velük a bajunk. A mérkőzés ezen periódusában kérdés nélkül aláírtam volna az egy pontról szóló megállapodást.

hali_loki_vége

A pauza után már nagyobb fordulatszámon pörgött a csapat. Jót tett nekünk Ferenczi beállítása. Kulcsár és Szakály révén főként veszély költözött az akciókba, illetve sokkal jobban megbecsültük a bőrgolyót. Meleg pillanatok ugyan Verpecz kapuja előtt is adódtak, de nem érdemtelenül szereztünk vezetést. Kulcsár egyébként remek érzékkel mozgott be az üres területekre, de a kapu előterében rendre gyatra megoldásokat választott, ezért nem tudtuk növelni az előnyünket. Halmosi böszmesége elérhető közelségbe hozta a kiizzadt sikert, de képtelenek voltunk higgadtak maradni. Lázár ténykedését lassan, de annál biztosabban kerítette hatalmába a kiállítás réme, a tizenhatos közeli ütemkésések formájában. Korhut őrjítő butaságára pedig nincsenek szavak, visszaesőként kiadós eltiltásra számíthat.

Sajnos úgy vélte az egész gárda, hogy Halmosi idő előtti búcsújával véget is ért a koncert. A tévedéseknek mindig busás ára van, s a sport egyik íratlan törvényszerűsége újfent kéjes kacajjal jelentkezett.Ahogy azt sejtettük a fellépés előtt is, Morozov kidőlése nagy érvágás, ehhez jön most a két eltiltott. Úgyhogy felforgatott védelemmel leszünk kénytelenek felállni a Fradi ellen. Az egy pont megítéléséről mindig a mérkőzés összképét tekintve lehet nyilatkozni. A mester szerint értékes döntetlen született. Én meg azt mondom, hogy a vezetés birtokában és emberelőnyben jókora bénaság a győzelem elszalasztása, az eredmény ily módon számomra csalódás. Minden más bullshit.

A játékosok részletes értékelésétől most diplomatikusan eltekintenék. Zsidai és Verpecz egészen, Szakály foltokban jól teljesített, a többiekről név szerint inkább semmit, mert mégis csak veretlenül állunk a második helyen. A pontvesztést az ostobaság és a kényelmesség okozta. Négy forduló távlatából, a látottak a dobogóhoz elégnek tűnnek, a bajnoki címhez azonban bizonyosan több kell!

(A kép forrása: dvsc.hu)