Eseménydús rangadó

1v1

Vasárnap este játszották az NBI 18. fordulójának rangadóját, a DVTK-DVSC keleti rangadót. Most nem a megszokott összefoglaló következik a meccsről, azt már tegnap olvashattátok, hanem inkább egy helyszíni élménybeszámoló. Mondhatni eseménydús vasárnap este volt ez, hiszen minden volt, ami egy jó hangulatú futballmeccshez kell: gólok, kiállítás, szurkolás, balhé, és sajnos megemlékezés is. A végén egy ponttal távoztunk Miskolcról, következzék egy képes-videós beszámoló a találkozóról.

Vasárnap kora délután, két és fél órával a kezdés előtt indultunk útnak négyen, autóval a közel egyórás útnak. Azért volt szükség a korai indulásra, mert ismerjük a magyar pályákon történő beléptetést, emellett felvezetést is kaptunk Miskolc határától. Ez utóbbit fergetegesen szervezték meg a rend őrei, hiszen már negyed hat tájékán megérkeztünk Miskolcra, szépen félre is állítottak minket, de csak jó negyven perccel később indult meg a konvoj, mire jó pár autó és kisbusz összegyűlt, holott simán bevihettek volna minket kisebb csoportokban is, ahogy az többek közt egy éve is történt. Ennek ellenére a sok várakozás miatt hiába érkeztünk volna bőven időben, így épphogy beestünk a kezdés előtt tíz perccel a stadionhoz. A parkolóban még kibogarásztuk, hogy melyik jegy kinek a nevére szól, mert manapság már nem úgy működik ám, hogy csak úgy névtelenül kimész egy meccsre. Még gyorsan előkapni a személyit, hiszen azt is elkérhetik a beléptetésnél – az Újpest elleni megyeri úti mérkőzés alkalmával otthon felejtettem, a szekusok alig akartak beengedni a hiányában, most bezzeg, mikor nálam volt, a kutya se kérte el a belépésnél…

Nem sok van a kezdésig, azért még gyors sorban állás a büfében sörért. Az ultrák szektora már szinte tömve volt, így a mellettük elhelyezkedő betontömbbe vonultunk, ott is szép számmal voltak Lokisták. A meccs előtt jó miskolci szokáshoz híven a hangosbemondó még hergelte a népet, megszurkoltatta mindkét lelátót, aztán érkeztek a csapatok.

3

A hazai sálak a magasban a meccs előtt

A mérkőzés több ceremóniával kezdődött. Először a hazaiak játékosa, Abdouraman ötvenedik NBI-es mérkőzése alkalmából pezsgőt kapott, talán ennek köszönhetően volt olyan feldobott állapotban, hogy az első félidő során négyszer szabálytalankodott sárga lapot érően, a negyediknél már végre villant neki a piros Vad II zsebéből. Azután sajnálatos esemény volt a Rakaczki Bencére való emlékezés, egy perces gyászszünet, közben trombitaszóló, illetve a kapu mögött görögtűz gyulladt, a vendég tábor „Nyugodj békében Bence!” feliratú drapival emlékezik, majd az egy perc után az egész stadion „Rakaczki Bence!” felkiáltásoktól zúg. Ezután ünnepélyesen visszavonultatták Bence 13-as számú mezét, amelyben többet nem léphet pályára diósgyőri játékos. Ünnepélyes kezdőrúgás, illetve egy újabb koreo a hazaiak részéről, köszöntötték a Borsodit a csapattal való együttműködés alkalmából.

2

Az emlékezés pillanata a hazaiak koreográfiájával

A mérkőzésen több mint fél év után vettek részt újra a debreceni ultrák, ennek apropójaként a meccs elején fergeteges hangulatot produkáltak a vendégszektorban: volt füst- és hanggránát, drapik, szurkolás teli torokból. Alig hét perc telt el a meccsből, mikor szóváltásra és dulakodásra lettünk figyelmesek a mellettünk lévő szektorból. Körülbelül 8-10 narancssárga mellényes, kigyúrt szekus jelent meg az ultrák szektorában, majd alig pár perc elteltével hangos szidalmazások és repülő sörtengerek közepette kizavarták a szekusokat a szektorból rugdosva, ütve őket. Mint az később kiderült, az váltotta ki a balhét, hogy a biztonságiak olyas valakit szerettek volna kivezetni a szektorból, aki valójában semmit nem csinált, csak rosszkor volt rossz helyen. A SZUD ezzel kapcsolatos beszámolóját itt olvashatjátok.

4

Szolid pirózás a meccs elején, ezután alakult ki a balhé…

5v2

Uzsgyi kifelé a szektorból

Ezt követően a lelátók mögött a biztonsági szolgálat vezetője, valamint az ultrák részéről néhányan folytattak megbeszélést a történtekről. Jó negyed órát állt emiatt a szurkolás, majd mikor mindenki visszatért a helyére, akkor felzendültek az MLSZ-t és Csányit gyalázó rigmusok, ahogy az várható volt. Nyilván az MLSZ válasza sem marad majd el egy hétszámjegyű összeg formájában. Közben azért a pályán is történtek említést érdemlő események, Kulcsár remek szólója és Volas pazar lövése után megszereztük a vezetést, tombolt a lelátó, de még le sem ért a gól örömére meghúzott sör, máris egyenlített a hazai csapat. Az első félidő krónikájához tartozik még az emlegetett piros lap, amit csak a sokadik szabálytalansága után kapott meg a hazai játékos. Ezek után reményekkel telve vártuk a második félidőt.

7

“Foci kell, nem regisztráció!”

Végül is, ha lehet ilyet mondani, nekünk jött rosszabbul a kiállítás. Az addig nyílt sisakkal támadó hazaiak berendezkedtek bunkerfocira és kontrákra, aminek az eredménye egy dögunalmas második félidő lett. És ennek élvezhetőbbé tételére még sajnos a sör sem segített… Végül is elfogadható az egy pont, legalábbis a meccs előtt sokan aláírtuk volna, bár a mérkőzés krónikájának ismeretében lehet bennünk hiányérzet. A meccs végén még megtapsoltuk a csapatot, akik kijöttek pacsizni a szurkolókkal. Ez után nyomás ki a stadionból, hogy aztán újfent jó 20 perc várjunk, míg a rendőrök végre elkezdik kiengedni a parkolóból a több száz kocsit és buszt. A hazafelé történő felvezetés fergetegesre sikeredett, az előttünk haladó rendőrautó elfelejtette jelezni, hogy már nem muszáj őket követni, így szépen túlmentünk az autópálya felhajtón, amire csak jó öt kilométer elteltével jöttünk rá, az eredmény egy közel félórás bolyongás Miskolc külvárosában. Végül fél tizenegyre értünk haza, így az összesen két és fél órásnak tervezett oda-vissza útból lett négy és fél óra.

6

Meccs utáni taps

Folytatás két hét múlva a Fradi ellen, a Puskásban. Meg persze még előtte egy hazai bajnoki a Hali ellen vasárnap. További képeket a blog Facebook oldalán, ebben az albumban találtok a mérkőzésről. Zárásként még egy panorámakép a mérkőzést megelőző pillanatokról.

8