Irány Európa! #8

Úsorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban.
A 2006-os év rosszul indult, rögtön az első tavaszi fordulóban elvesztettük veretlenségünket. A zalaegerszegi kudarc után, szép győzelmet arattunk a Hungária körúton (4-2). A Győr elleni döntetlen után került sor a nagy vetélytárs Újpest elleni ki-ki meccsre. A roppant színvonalas találkozón a hazaiak a szerencsével sem álltak hadilábon. Máté Péter öngólt vétett, majd Nikolov egyenlítő találatát követően, a hosszabbításban harcolták ki a győzelmet. S persze ki más jegyezte volna a három pontot jelentő gólt, ha nem Kovács Zoltán. Visszacsúsztunk a 4. helyre, de innen már csak felfelé vezetett az út. A Diósgyőr még elrabolt tőlünk két pontot, de utána 8 meccsen keresztül hibátlanok maradtunk. Ám még így is a lila-fehéreknek állt a zászló. Csak abban az esetben védhettük meg a bajnoki címet, ha a zárómeccsen több pontot szerzünk, mint Mészöly Géza alakulata. Mi a sereghajtó Pápával meccseltünk, s el is intéztük őket 4-1-re. Az Újpest ellenben a bronzéremért hajtó Fehérvárral mérte össze erejét. Rajczi kiállításával nehéz helyzetbe kerültek, de ennek ellenére Tisza jóvoltából ők szereztek vezetést, ám a Vidi fordítani tudott, s megnyerte a mérkőzést. Ez egyben azt eredményezte, hogy a Debrecen, a Győr után második vidéki együttesként megvédte bajnoki címét!
2006 júliusában “házasságot kötött” az elmúlt két év bajnoka, illetve a világ egyik legnagyobb gyógszergyártó cége, így a 2006/2007-es szezontól kezdve DVSC-TEVA néven futott ki a pályára a debreceni alakulat. A megállapodást a nyilvánosság elé táró sajtótájékoztatón, a vállalat vezérigazgatója, Rózsa András elmondta, hogy a TEVA elkötelezett Debrecenhez. Kósa Lajos reményét fejezte ki, hogy ez a kontraktus a Loki életében egy továbblépés kezdete lesz. Szima Gábor ugyanakkor igyekezett hűteni a kedélyeket, s úgy fogalmazott, hogy a csapattal szemben a következő évben szinte kötelező elvárás a magyar bajnoki cím újbóli elhódítása, ám a nemzetközi sikerekkel csínyján kell bánni. A játékosállomány pedig még tovább erősödött, mivel piros-fehérbe öltözött Balogh János, Leandro, valamint Takács Zoltán. Továbbá a keretbe tartozott Zsolnai Róbert, Jimmy Tchana, Tulio és Issiemou. Gyakorlatilag minden poszton két azonos képességű játékos állt Supka Attila rendelkezésére. Sőt, talán minden idők legerősebb Lokija várakozhatott feszülten, hogy kegyeibe fogadja-e Fortuna.
Aztán amilyen jól indult az idény, a Szuperkupa elhódításával, olyan rosszul sült el a simának tűnő BL-bemutatkozás. A macedónok elleni hazai döntetlen már baljós árnyakat vetített előre, amit tetézett, hogy a visszavágóra Macedónia nemzeti ünnepnapján került sor, ami plusz motivációval ruházta fel a Rabotnincski együttesét.
Beranek legnagyobb szakmai hozadéka az a felismerés, hogy Mészáros számára a csatárposzt életidegen, s ezért a védelem tengelyébe vezényelte. Bemutatkozása pompásan sikeredett, irányításával négyes győzelmi szériát abszolvált a csapat. Az áldozatok közé tartozott a Vasas (3-0), a Kaposvár (2-1), a Vác (4-0), valamint a Honvéd (2-1). Ennek köszönhetően átvettük a vezetést a bajnoki tabellán. S a Sidibe, Halmosi, Dzsudzsák, Sándor, Bogdanovics ötösfogat szárnyalt. Aztán azonban megtorpanás következett, hiába gondoltam mindössze kisiklásnak a tatabányai vereséget. A Fehérvár 3-1 arányú elfektetésével helyre állni látszott a világ rendje, ám utána négy meccsen csupán két pont ütötte az együttes markát. Először a listavezető MTK otthonában maradtunk alul egy szerencsétlen tizenegyesgóllal. Majd október 20-án érkezett a Diósgyőr, s 1-1-es döntetlennel távozott, miután egy szezonra elegendő helyzetet puskáztak el kedvenceink. Egy héttel később Győrben, góliszonyunk ára újabb pontvesztés lett. De még csak ezután jött az igazi feketeleves. November 6-án az Újpest látogatott Debrecenbe, s Kovácsék megintcsak alaposan megtréfálták a mieinket, 2-0-ás győzelmükkel.Ezzel megszakadt a Loki két éven át tartó hazai veretlenségi sorozata.
A talpraállás rögvest utána megkezdődött. Olyannyira, hogy hét fordulón keresztül pontot sem hullajtott a csapat. Először a REAC ellen nyertünk biztosan 3-1-re, Dombi és Zsolnai (2) találataival, majd egy fajsúlyos rangadó keretében láttuk vendégül a Zalaegerszeget. S ott sem adtuk alább egy 3-1-es könnyed sikernél. Majd az őszi idény legfelemelőbb pillanataként 6-1 arányú méretes zakót osztottunk ki a Sopronnak idegenben. Aztán egy fantasztikus mecseki túra, ami könnyed 2-0-al zárult. Utána a Paks, Vasas, Kaposvár hármas ellen egyaránt minimális egy gólos különbséggel zsebeltük be a három pontot. A sormintát a Honvéd törte meg, a Bozsik-stadionban Sidibe találata kevés volt az üdvösséghez. A hátralévő kilenc fordulóban viszont – a Megyeri úti fellépést leszámítva – már csak győztesen hagyták el a pályát a Beranek-tanítványok. 2007 tavaszán 13 pontot vertünk az MTK-ra, s végül 9 pontos differenciával lettünk, első vidéki klubként egymás után harmadszor is bajnokok. Sikerünk jogosságához nem férhet kétség, hiszen mi lőttük a legtöbb gólt, s amellett a legkevesebbet szedtük be. A bajnoki cím mellé Sidibe, Bajzát Péterrel társbérletben megnyerte a gólkirályi címet, miután 17 alkalommal köszönt be a riválisok kapujába.
2007 nyarán visszatért viszont a csapathoz a Hollandiából hazatérő Kerekes Zsombor, és Kispestről Bogdanovics. Továbbá a Czvitkovics, Demjén, Kouemaha hármas elcsábításával erősített a vezetőség

bllogoÚj sorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban. Az aktuális epizódban a Rabotnicski és az Elfsborg elleni párharcokat idézzük fel.

 

A 2006-os év rosszul indult, rögtön az első tavaszi fordulóban elvesztettük veretlenségünket. A zalaegerszegi kudarc után, szép győzelmet arattunk a Hungária körúton (4-2). A Győr elleni döntetlen után került sor a nagy vetélytárs Újpest elleni ki-ki meccsre. A roppant színvonalas találkozón a hazaiak a szerencsével sem álltak hadilábon. Máté Péter öngólt vétett, majd Nikolov egyenlítő találatát követően, a hosszabbításban harcolták ki a győzelmet. S persze ki más jegyezte volna a három pontot jelentő gólt, ha nem Kovács Zoltán. Visszacsúsztunk a 4. helyre, de innen már csak felfelé vezetett az út. A Diósgyőr még elrabolt tőlünk két pontot, de utána 8 meccsen keresztül hibátlanok maradtunk. Ám még így is a lila-fehéreknek állt a zászló. Csak abban az esetben védhettük meg a bajnoki címet, ha a zárómeccsen több pontot szerzünk, mint Mészöly Géza alakulata. Mi a sereghajtó Pápával meccseltünk, s el is intéztük őket 4-1-re. Az Újpest ellenben a bronzéremért hajtó Fehérvárral mérte össze erejét. Rajczi kiállításával nehéz helyzetbe kerültek, de ennek ellenére Tisza jóvoltából ők szereztek vezetést, ám a Vidi fordítani tudott, s megnyerte a mérkőzést. Ez egyben azt eredményezte, hogy a Debrecen, a Győr után második vidéki együttesként megvédte bajnoki címét!

2006 júliusában “házasságot kötött” az elmúlt két év bajnoka, illetve a világ egyik legnagyobb gyógszergyártó cége, így a 2006/2007-es szezontól kezdve DVSC-TEVA néven futott ki a pályára a debreceni alakulat. A megállapodást a nyilvánosság elé táró sajtótájékoztatón, a vállalat vezérigazgatója, Rózsa András elmondta, hogy a TEVA elkötelezett Debrecenhez. Kósa Lajos reményét fejezte ki, hogy ez a kontraktus a Loki életében egy továbblépés kezdete lesz. Szima Gábor ugyanakkor igyekezett hűteni a kedélyeket, s úgy fogalmazott, hogy a csapattal szemben a következő évben szinte kötelező elvárás a magyar bajnoki cím újbóli elhódítása, ám a nemzetközi sikerekkel csínyján kell bánni. A játékosállomány pedig még tovább erősödött, mivel piros-fehérbe öltözött Balogh János, Leandro, valamint Takács Zoltán. Továbbá a keretbe tartozott Zsolnai Róbert, Jimmy Tchana, Tulio és Issiemou. Gyakorlatilag minden poszton két azonos képességű játékos állt Supka Attila rendelkezésére. Sőt, talán minden idők legerősebb Lokija várakozhatott feszülten, hogy kegyeibe fogadja-e Fortuna.

7

Aztán amilyen jól indult az idény, a Szuperkupa elhódításával, olyan rosszul sült el a simának tűnő BL-bemutatkozás. A macedónok elleni hazai döntetlen már baljós árnyakat vetített előre, amit tetézett, hogy a visszavágóra Macedónia nemzeti ünnepnapján került sor, ami plusz motivációval ruházta fel a Rabotnicski együttesét. Ennek ellenére aktívabban kezdtek a mieink, az első negyedórában irányították a játékot, és a 19. percben a vezetést is megszerezték. A hazaiak azonban két perc múlva egyenlítettek és ettől kezdve az ő akaratuk érvényesült. Óriási fölénybe kerültek, két góljuk mellett további veszélyes helyzeteket dolgoztak ki, ráadásul Halmosit a 42. percben kiállította a játékvezető, ezzel gyakorlatilag 45 perc után kilátástalan helyzetbe került a magyar bajnok. A második játékrészben tíz perc alatt maradék reményét is elveszítette a gárda, előbb Sidibe kiállítása majd Carlos találata mindent eldöntött, a hátralévő időben a macedónok magabiztosan megőrizték előnyüket. Supka Attila szerint, úgy indult a találkozó, ahogy terveztük, a vezetés után szerettük volna lassítani a játékot, az viszont nem szerepelt a terveink között, hogy azonnal egyenlít az ellenfél. Szerinte ez volt a fordulópont, teljesen megzavart minket ez a gól, utána ugyanazokat a hibákat követtük el, mint Debrecenben, nem szűkítettük le megfelelően a területeket.

BL-selejtező, 2. forduló, visszavágó:

Rabotnicki Skopje (macedón) – DVSC-TEVA 4-1 (3-1)

Szkopje, 8000 néző

vezette: Skomina (szlovén)

Rabotnicki: Pacovski – Karcev, Weiss, Jovanovski, Jeremic (Lazarovski, 70.) – Trajcov, Ignatov (Stojanov,72.), Nedzipi, Carlos – Stankovski (Velkovski, 60.), Pejcic

DVSC: Csernyánszki – Bernáth, Éger, Komlósi, Halmosi – Dombi, Vukmir (Virág, 80.), Sándor T. (Kiss Z., a szünetben), Dzsudzsák – Bogdanovic (Szatmári, a szünetben), Sidibe

gól: Nedzipi (21.), Pejcic (35.), Trajcov (41.), Carlos (55.), illetve Sidibe (19.)

kiállítva: Halmosi (42.), Sidibe (49.)

A kiesést követően Szima Gábor éles kritikával élt az edzői kar felé, s két bajnoki forduló után a bizalom hiánya miatt lemondott Supka Attila. Egyébként a pécsiek hazai legyőzését, egy vérszegény gól nélküli döntetlen követte Pakson. Mivel a klubtulajdonos hite megrendült a hazai szakemberekben, így külföldi mester után nézett. A befutó, mint tudjuk Miroslav Beranek lett, akinek legnagyobb sikerei közé tartozott a cseh válogatottal szerzett utánpótlás EB-arany, valamint a Cseh Kupa elhódítása a Slaviával. Ezenkívül, saját elmondása szerint, arra szintén roppant büszke, amikor a Blsany gárdájával feljutott az élvonalba. Elképesztően alacsony anyagi bázis állt ugyanis rendelkezésre, tekintve, hogy Blsany egy nagyjából félezres lélekszámú falu.

miro_beranek

Beranek legnagyobb szakmai hozadéka az a felismerés, hogy Mészáros számára a csatárposzt életidegen, s ezért a védelem tengelyébe vezényelte. Bemutatkozása pompásan sikeredett, irányításával négyes győzelmi szériát abszolvált a csapat. Az áldozatok közé tartozott a Vasas (3-0), a Kaposvár (2-1), a Vác (4-0), valamint a Honvéd (2-1). Ennek köszönhetően átvettük a vezetést a bajnoki tabellán. S a Sidibe, Halmosi, Dzsudzsák, Sándor, Bogdanovics ötösfogat szárnyalt.

Aztán azonban megtorpanás következett, hiába gondoltuk mindössze kisiklásnak a tatabányai vereséget. A Fehérvár 3-1 arányú elfektetésével helyre állni látszott a világ rendje, ám utána négy meccsen csupán két pont ütötte az együttes markát. Először a listavezető MTK otthonában maradtunk alul egy szerencsétlen tizenegyesgóllal. Majd október 20-án érkezett a Diósgyőr, s 1-1-es döntetlennel távozott, miután egy szezonra elegendő helyzetet puskáztak el kedvenceink. Egy héttel később Győrben, góliszonyunk ára újabb pontvesztés lett. De még csak ezután jött az igazi feketeleves. November 6-án az Újpest látogatott Debrecenbe, s Kovácsék megint csak alaposan megtréfálták a mieinket, 2-0-ás győzelmükkel. Ezzel megszakadt a Loki két éven át tartó hazai veretlenségi sorozata.

A talpraállás rögvest utána megkezdődött. Olyannyira, hogy hét fordulón keresztül pontot sem hullajtott a csapat. Először a REAC ellen nyertünk biztosan 3-1-re, Dombi és Zsolnai (2) találataival, majd egy fajsúlyos rangadó keretében láttuk vendégül a Zalaegerszeget. S ott sem adtuk alább egy 3-1-es könnyed sikernél. Majd az őszi idény legfelemelőbb pillanataként 6-1 arányú méretes zakót osztottunk ki a Sopronnak idegenben. Aztán egy fantasztikus mecseki túra, ami könnyed 2-0-al zárult. Utána a Paks, Vasas, Kaposvár hármas ellen egyaránt minimális egy gólos különbséggel zsebeltük be a három pontot. A sormintát a Honvéd törte meg, a Bozsik-stadionban Sidibe találata kevés volt az üdvösséghez. A hátralévő kilenc fordulóban viszont – a Megyeri úti fellépést leszámítva – már csak győztesen hagyták el a pályát a Beranek-tanítványok. 2007 tavaszán 13 pontot vertünk az MTK-ra, s végül 9 pontos differenciával lettünk, első vidéki klubként egymás után harmadszor is bajnokok. Sikerünk jogosságához nem férhet kétség, hiszen mi lőttük a legtöbb gólt, s amellett a legkevesebbet szedtük be. A bajnoki cím mellé Sidibe, Bajzát Péterrel társbérletben megnyerte a gólkirályi címet, miután 17 alkalommal köszönt be a riválisok kapujába.

4

2007 nyarán visszatért viszont a csapathoz a Hollandiából hazatérő Kerekes Zsombor, és Kispestről Bogdanovics. Továbbá a Czvitkovics, Demjén, Kouemaha hármas elcsábításával erősített a vezetőség. Így nagy reményekkel vártuk az újabb BL próbát, bízva abban, hogy ezúttal jóval több babér terem majd számunkra a második körben. A sors az ötszörös bajnok Elfsborg együttesét sodorta utunkba. Nem ígérkezett könnyűnek a továbbjutás a rendkívül masszív csapatnak ítélt skandinávok ellen. Az első felvonásra hazai környezetben került sor, a nézőtér zsúfolásig megtelt.

6

A Debrecen kezdőcsapatából kimaradt Sándor Tamás, akinek a helyét Demjén foglalta el a középpályán, míg a vendégeknél a csatársorban Mathias Svensson nem tudta vállalni a játékot, így az angol James Keene futott ki a pályára. A 19. percben kényszerű cserét hajtott végre Magnus Haglund, a vendégek mestere, kiújult ugyanis a legnagyobb sztár, a 78-szoros válogatott Anders Svensson sérülése.

loki_elfsborg

A svédek remekül megszervezték a védelmüket, és bár a magyar bajnok mind a két szélen elég aktívnak bizonyult, de a beadások nem jutottak el a Kouemaha-Stojkov pároshoz. Miroslav Beranek is cserélt egyet a szünet előtt, Dombit Sándor Tamás váltotta, így Demjén húzódott ki a jobbszélre, és a karmester elfoglalhatta helyét a középpálya tengelyében. Összességében az mondható el az első félidőről, hogy kiegyenlített játék zajlott a pályán, a svédek kezdtek jobban, aztán a Debrecen fokozatosan magára talált, és főleg a szélen vezetett támadásokkal néha sikerült megzavarni a vendégvédelmet, amely viszont többnyire elég masszívan állt a lábán.

A 65. percben aztán jött a feketeleves: egy baloldali beadás után Alexandersson átlépte a labdát a 16-osnál, ami Keene elé került, az angol légiós bepasszolt a kapu előtt ólálkodó, lesgyanús helyzetben lévő Mobaeckhez, aki ugyan elég rosszul találta el a labdát, de ahhoz pont jó volt, hogy a lehuppanó Balogh kezéről a bal sarokba csorogjon. A folytatásban a Loki ment előre gépiesen, de a svédek továbbra is jól barikádozták el a kaput, és mindig volt valaki, aki odaért, és becsúszott, szerelt, vagy blokkolt. A svédek azt játszották, amit nagyjából várni lehetett tőlük, nem vállaltak semmi extrát, de a nagyon masszív védekezés mellett vezették egy-két formás támadást, amiből egy góllal végződött. Az Elfsborg előnyös helyzetből várhatta a visszavágót.

A visszavágón aktívabban kezdett a csapat, de csakúgy, mint bő egy héttel korábban, a támadásaink sorra jöttek vissza a svéd védőfalról. A kezdőcsapatban a debreceni ikonokat nélkülöző gárda főleg a baloldalon volt veszélyes, míg ellenfele nem nagyon erőltette a támadást, szemlátomást az eredmény tartására törekedett. A 41. percben aztán megszerezte a hosszabbítást érő gólt a Debrecen, de Kouemaha fejesét nem adta meg a játékvezető, véleménye szerint a támadó szabálytalanul támadta a kapust.

A második félidőben kicsit kezdeményezőbbé vált az Elfsborg, és ennek köszönhetően Baloghnak az 59. percben egy percen belül kétszer is nagyot kellett védenie. A hátralévő időben ugyan ment előre a Loki, de ahogy az odavágón, úgy most is képtelenek voltunk túljutni a svéd védőkön. Összességében tehát még gólt sem tudtunk sajnos szerezni, így elbúcsúztunk a további nemzetközi szerepléstől.

Elfsborg – Debrecen 0-0
Boras, 12.000 néző, játékvezető: Circhetta (svájci)

Elfsborg: Wiland – M. Andersson, Augustsson, Björck, Karlsson – Ishizaki, A. Svensson (Avdic 67., Florén 85.), Holmén, Mobaeck – M. Svensson, Keene (Berglund 81.), Debrecen: Balogh – Bernáth (Sándor T. 84.), Komlósi, Mészáros, Szűcs I., – Demjén (Kerekes 73.), Vukmir, Dzsudzsák, Leandro- Kouemaha, Sztojkov (Rudolf 56.)

Sárga lap: M. Svensson (29.), Ishizaki (45.), Wiland (74.), Florén (92.), ill. Komlósi (20.), Kouemaha (65.), Kerekes (85.), Sándor T. (91.)
Kiállítva: Kouemaha (88.)

Miroslav Beránek szűkszavúan értékelt a párharcot követően. Elmondása szerint az Elfsborg előnyösebb helyzetben volt, hiszen gólt rúgott Debrecenben. S habár igyekeztünk mindent megtenni, de nem jártunk szerencsével.

Forrás:

Vitos György: Aranyévtized

origo.hu