Győzelem a 112. születésnapra!

r1

Szerda késő délután, a klub 112. születésnapján ismét úton voltunk. Az egyik legfőbb rivális otthonába, Nyíregyházára látogattunk, hogy megfelelő eredménnyel készítsük elő a hazai visszavágót, és biztosítsuk helyünket a Magyar Kupa elődöntőjébe. Az ellenfél számára ez igazi erőfelmérő lehetett, hiszen ők a másodosztályt magabiztosan vezető kezdővel állhattak fel (egyedül Rezes hiányzott náluk), míg mi a fiataloknak, cseréknek adtunk lehetőséget.

Az ellenfél számára ez igazi erőfelmérő lehetett, hiszen ők a másodosztályt magabiztosan vezető kezdővel állhattak fel (egyedül Rezes hiányzott náluk), míg mi erősen a B-csapatunkat küldtük pályára és a fiataloknak, cseréknek adtunk lehetőséget.
A hangulat a tavasszal visszatérő ultrák jelenléte miatt fokozottabb volt, szurkolásban simán lepipáltuk a Szparit. Az első 10 perc azonban erős nyíregyi kezdést hozott, kellett egy negyed óra mire magunkhoz tértünk. Ezután azonban már kezdtük átvenni a kezdeményezést, több alkalommal is megszerezhettük volna a vezetést, azonban a bizonytalannak tűnő Ferenczi és a harcias, folyton küzdő Seydi is kihagyta helyzeteit. A másik oldalon rengeteg lest intett a partjelző, egy alkalommal így megfosztva (valószínűleg jogosan) az ellenfelet egy Bajzát-góltól. Az első félidőben azonban érvényes találat nem született.
A rohamrendőrök fokozott jelenléte mellett indult aztán útjára a labda a második félidő elején, amikor pár perc elteltével Bódi adott be a 16-os sarkától és a röviden, egyedül emelkedő Tisza gyönyörűen bólintott a rövid felsőbe, Balogh tehetetlen volt. Még nem is fogták fel igazán, hogy vezet az ellenfél, mikor újabb gólt szereztünk: Tisza buktatását Bódi gyönyörűen lőtte a kapu jobb oldalába – mint az a helyszínen készített videónkból is látszik.
Aztán az addig jól teljesítő bíró elég véleményesen szabadrúgást adott a Nyíregyházának 25 méterről, amit Huszák elvállalt és szépített volt egyesülete ellen. Történt mindez a második félidő derekán, amikor már Szakály Péter és Sidibe is a pályán volt. A következő negyed óra a két szurkolótábor közötti feszültségről szólt, amit igazi tettlegesség természetesen nem követett, de remek hangulatot teremtett. Aztán nem sokkal a vége előtt Tisza nyesett alá a labdának a kaputól 16 méterre – az ő fantasztikus góljával alakult ki így a számunkra igen-igen kedvező 1-3-as végeredmény, ami annyit jelent, hogy a két hét múlva rendezett visszavágón idegenben 3 gólt kellene minimum lőnie a Szparinak, ha tovább akarnak jutni.
A hangulatos, izgalmas találkozó után számokban nem, szövegesen viszont értékelném játékosainkat:
Verpecz a gólról nem tehetett (bár azért számíthatott volna rá, hogy oda fog érkezni a labda), egyébként nagy próba elé nem állították; viszont most is sok bizonytalanságot éreztem nála, és úgy tűnt, a társakkal sem a legjobb az összhangja. Jobb oldalon Króner játszott és próbálkozott azért becsülettel, de nekem csalódást nyújtott teljesítménye, nem ez az ő posztja szerintem. Brkovic hozta a tőle elvárt szintet, de azért rajta is érződött, hogy nincs még igazán formában. Szatmári kellemes meglepetés volt, kiemelkedett a mezőnyből. Vadnaira ugyanaz igaz, mint Krónerre, bár rajta jóval kevesebbszer jutottak át. Spitzmüller csapatkapitányként néhány cselt is bevállalt, mert előre is passzolni, és bár néha elrontott egy-egy támadást, a szíve vitte előre, jól játszott. Mellette Ludánszki nem tudott segíteni a támadások építésében, érződött, hogy hiányzik onnan egy kreatív futballista, várható volt cseréje – helyére Szakály állt be, aki bár nem villant meg, érződött a minőség a jelenlétével. Bódin érezni lehetett hogy küzd-hajt az első csapatba kerülésért, a tizenegyest szépen belőtte, ezzel pedig 5 meccs alatt 4 gólnál jár tavasszal (úgy, hogy kétszer csere volt!), csak így tovább Ádám! Ferenczi azonban nem változott, első félidei helyzeteit kihagyta, a második félidőben eltűnt. Bódi helyére 1-2-nél Mihelic állt be, a meccshez nem igazán tett hozzá, ezt a cserét nem is nagyon értettem. Elöl két ex-diósgyőri, Tisza és Seydi próbált borsot törni az ellenfél orra alá. Seydi agilisan, harcosan küzdött, helyére a második félidőben Sidibe jött, feladatukat mindketten ellátták, utóbbi neve mellett szól, hogy a védekezésből jobban kivette a részét. Tisza a mérkőzés nagy részében eltűnt, kevés jó labdát kapott – mégis ő lett a meccs hőse: fejese tökéletes volt és két egyéni megmozdulása után tizenegyest és gólt harcolt ki. Ha így folytatja, gonban lesz Kondás: Sidibe, Kulcsár, Volas és Tisza is joggal tarthat igényt a kezdőbe kerülésre, és azért mgé ne feledjük, hogy Seydi és Kovács is komoly álmokat dédelget…
Szép volt fiúk! Mindent bele a következő hetekben, mert a következő 1 hónapban a Fradi-Pécs-Vidi-Győr-MTK ellen játszunk zsinórban a bajnokságban és még ott van a Magyar Kupa visszavágója, valamint a Puskás Akadémia elleni két Ligakupa mérkőzés is! HAJRÁ FIÚK!

r2

A hangulat a tavasszal visszatérő ultrák jelenléte miatt fokozottabb volt, szurkolásban simán lepipáltuk a Szparit. Az első 10 perc azonban erős nyíregyi kezdést hozott, kellett egy negyed óra mire magunkhoz tértünk. Ezután azonban már kezdtük átvenni a kezdeményezést, több alkalommal is megszerezhettük volna a vezetést, azonban a bizonytalannak tűnő Ferenczi és a harcias, folyton küzdő Seydi is kihagyta helyzeteit. A másik oldalon rengeteg lest intett a partjelző, egy alkalommal így megfosztva (valószínűleg jogosan) az ellenfelet egy Bajzát-góltól. Az első félidőben azonban érvényes találat nem született.

r3

A rohamrendőrök fokozott jelenléte mellett indult aztán útjára a labda a második félidő elején, amikor pár perc elteltével Bódi adott be a 16-os sarkától és a röviden, egyedül emelkedő Tisza gyönyörűen bólintott a rövid felsőbe, Balogh tehetetlen volt. Még nem is fogták fel igazán, hogy vezet az ellenfél, mikor újabb gólt szereztünk: Tisza buktatását Bódi gyönyörűen lőtte a kapu jobb oldalába – mint az a helyszínen készített videónkból is látszik.

)

Aztán az addig jól teljesítő bíró elég véleményesen szabadrúgást adott a Nyíregyházának 25 méterről, amit Huszák elvállalt és szépített volt egyesülete ellen. Történt mindez a második félidő derekán, amikor már Szakály Péter és Sidibe is a pályán volt. A következő negyed óra a két szurkolótábor közötti feszültségről szólt, amit igazi tettlegesség természetesen nem követett, de remek hangulatot teremtett. Aztán nem sokkal a vége előtt Tisza nyesett alá a labdának a kaputól 16 méterre – az ő fantasztikus góljával alakult ki így a számunkra igen-igen kedvező 1-3-as végeredmény, ami annyit jelent, hogy a két hét múlva rendezett visszavágón idegenben 3 gólt kellene minimum lőnie a Szparinak, ha tovább akarnak jutni.

r4

A hangulatos, izgalmas találkozó után számokban nem, szövegesen viszont értékelném játékosainkat: Verpecz a gólról nem tehetett (bár azért védhetetlen sem volt a lövés), egyébként nagy próba elé nem állították; viszont most is sok bizonytalanságot éreztem nála. Jobb oldalon Króner játszott és próbálkozott becsülettel, de nekem csalódást nyújtott teljesítménye, nem ez az ő posztja szerintem. Brkovic hozta a tőle elvárt szintet, de azért rajta is érződött, hogy nincs még igazán formában. Szatmári kellemes meglepetés volt, kiemelkedett a mezőnyből. Vadnaira ugyanaz igaz, mint Krónerre, bár Vadnain jóval kevesebbszer jutottak át. Spitzmüller csapatkapitányként néhány cselt is bevállalt, mert előre is passzolni, és bár néha elrontott egy-egy támadást, a szíve vitte előre, jól játszott. Mellette Ludánszki nem tudott segíteni a támadások építésében, érződött, hogy hiányzik onnan egy kreatív futballista, várható volt cseréje – helyére Szakály állt be, aki bár nem villant meg, érződött a minőség a jelenlétével. Bódin érezni lehetett hogy küzd-hajt az első csapatba kerülésért, a tizenegyest szépen belőtte, ezzel pedig 5 meccs alatt 4 gólnál jár tavasszal (úgy, hogy kétszer csere volt!), csak így tovább Ádám! Ferenczi azonban nem változott, első félidei helyzeteit kihagyta, a második félidőben eltűnt. Bódi helyére 1-2-nél Mihelic állt be, a meccshez nem igazán tett hozzá, ezt a cserét nem is nagyon értettem.

Elöl két ex-diósgyőri, Tisza és Seydi próbált borsot törni az ellenfél orra alá. Seydi agilisan, harcosan küzdött, helyére a második félidőben Sidibe jött, feladatukat mindketten ellátták, utóbbi neve mellett szól, hogy a védekezésből jobban kivette a részét. Tisza a mérkőzés nagy részében eltűnt, kevés jó labdát kapott – mégis ő lett a meccs hőse (Bódival és Szatmárival az élen): fejese tökéletes volt és két egyéni megmozdulása után tizenegyest és gólt harcolt ki. Ha így folytatja, gondban lesz Kondás: Sidibe, Kulcsár, Volas és Tisza is joggal tarthat igényt a kezdőbe kerülésre, és azért még ne feledjük, hogy Seydi és Kovács is komoly álmokat dédelget…

r5

Szép volt fiúk! Mindent bele a következő hetekben, mert a Fradi-Pécs-Vidi-Győr-MTK ellen játszunk zsinórban a bajnokságban és még ott van a Magyar Kupa visszavágója, valamint a Puskás Akadémia elleni két Ligakupa mérkőzés is! Kemény lesz, izgalmas lesz, de biztosak vagyunk benne, hogy a jelenlegi kerettel felfaljuk őket! HAJRÁ LOKI!

További képek Facebookon ebben az albumban.

A képeket és a videót készítette: JuveFan18971991
A cikket írta: csibu