Ennyi labdát fölé lőni…

016Nem hittük el. Komolyan. Ezt a győzelmet ajándékba kaptuk. Nem a játékvezetőtől, nem az ellenféltől, ez fentről jött. Annál értékesebb, annál jobban meg kell becsülni, mert valljuk be, a Videotonnak hasonlóan impotens játékkal csak egy ikszre futotta, a Győr pedig beszedett egy ötöst, míg nekünk megvan a három pont annak ellenére, hogy nem érdemeltünk többet egynél. Futballközhelyek helye. Hazafelé arról beszélgettünk, hogy oké, hogy nyertünk, ennek nem lehet nem örülni, de a játékosokban elevenebb seb maradt volna ez a mérkőzés, ha nincs az a gól. Ébresztő. Olyan bejegyzés jön, amit azzal a gondolattal kezdünk, hogy szép a nyolc pont, de játszani meg ki fog? Kellene már egy jó meccs.

Múlt héten egy szolidabb internacionalista forradalom tört ki, miután nem osztályoztunk. Most lesz osztályzás, mindenki megnyugodhat, visszatérünk a klasszikus, tonális harmóniákhoz. Pár szó a Pécsről. Három hét elég volt nekik, hogy kiérdemeljék a legszimpatikusabb csapat jelzőt: labilis anyagi háttérrel is egymásért küzdve, látványos játékkal, magyar fiatalokkal szereztek hét pontot, első osztályú teljesítménnyel, jó csapatok ellen. Ha Mohl Dávid nem csinál színházat a 85. perc után, tényleg sajnálnám őket, így árnyalnám a véleményem és kevésbé lennék lelkes hívük. Alapvetően azért hozták a kötelezőt, vagyis amit vártunk. Veszélyes kontrákat vezettek, igaz, csak egyszer kellett igazán nagyot mentenie Novakovicsnak, mikor Koller nullszögből fordult rá a kapura. Ha mi lennénk ők, azt mondanám, hogy rászolgáltunk volna az egy pontra.

Sajnos játékban alulmaradtunk, így rászolgáltunk volna az egy pontra. Inkább mondom így: nem kerekedtünk felül. Itthon. Hiába sugallná az MLSZ-összefoglaló, hogy a Debrecen többet tett a győzelemért, gyakorlatilag a kaput sem találtuk el. Három értékelhető periódusunk volt: az első félidő közepe, a második eleje, aztán a vége. Egyébként csak vezekeltünk a B szektorban, csak azt nem tudtuk, mit követtünk el.

042

Ultras Debrecen, már csak két meccs van hátra ezen a lelátón

Néhány észrevétel: ha tudjuk, hogy az ellenfél kontrázik, miért nem fejezzük be a támadásokat? Ehelyett bevittük a bogyót sűrűbe, eladtuk, aztán szaladtunk a munkások után. Más. Miért kell a végsőkig ragaszkodni a kétcsatáros játékhoz, főleg defenzív ellenféllel szemben? Így teljesen statikus a támadás, gyakorlatilag olyan, mintha emberhátrányban futballoznánk. Nem azt mondom, hogy értelmetlen beáldozni egy középpályást, mert így például megoszlik a védők figyelme, könnyebben eljut a labda a támadóharmadba, ergo gyorsabban a kapu előtt van a csapat és kevés érintésből be tudunk fejezni egy akciót. Nem részletezem, hogy ebből mi valósult meg. Láttuk múlt héten a Liverpooltól – tessék elolvasni – hogy a gyémánt középpálya két csatárral, amivel mi is próbálkozunk, nem teljesen hamvába holt ötlet, de nem így. Zsidai gyakorlatilag a tüdejét kiköpi, széljátékunk pedig önveszélyes, mivel a stabilitás teljesen elvész, ha felfutnak a hátvédek. Ja, és a középpályánk lyukas, ahogyan látható volt a felszabadítások után, amit rendre a pécsiek gyűjtöttek be. Tessék valamit kitalálni, mert ez nem jó.

Pontok

Novakovics – 6
Volt bravúrja, de most nem annyi, hogy hetes legyen. Nagyon biztos kezű, a lába kicsit bizonytalan, így is az egyik legnagyobb erősségünk.

Korhut – 7, MVP
Nyolcast kapott volna, ha lett volna lehetősége többet támadni. Egyszerűen átjátszhatatlan, jól helyezkedik, életmentő szerelései vannak. A fradi ellen sem volt könnyű dolga Somáliának ellene, most teljesen lehúzta a rolót. A legjobbnak azért választom, mert ziccerben szerelt hatalmasat. Gratulálunk.

Morozov – 5
Semmi különös, megoldotta a feladatát, de az indításai neki sem mennek mindig jó helyre. Azért egy fokkal konstruktívabb, mint Máté, de nem tesz hozzá s játékhoz annyit mint Mészáros.

Máté – 5
Nem volt most olyan rossz, de jó sem. Még mindig sok labdát ad az ellenfélnek, amit luxusnak érzek. Féltem egy picit, hogy mit kezd majd Nikoliccsal.

Lázár – 5
Vele sem tudtak mit kezdeni, de hogy jól játszott volna, azt sem lehet mondani. Minden beadását kifejelték, egyet már be is fejelhetnének.

Zsidai – 6
Annyi munkát rálőcsöl Elemér, hogy lehetetlen hatosnál gyengébb meccset játszania. Nem emlékszem kihagyásra, vagy figyelmetlenségre, inkább sok határozott, jó szerelésre. Nem sajnálja magát, ezek szerint nem is túl sérülékeny.

Szakály – 4 (ajjaj)
Jaj nekünk, ha ő így játszik egész félévben. Mérget vennék rá, hogy ezt ő is pontosan így látja. Nem jött be neki semmi, sok butaságot csinált, rossz döntéseket hozott sorra. Aki a karján szalagot visel, attól többet várunk és úgy érzem, ez meg is lesz, remélem már a jövő héten.

Mihelic – 6
Nem tudok ötöst adni, mert annál többet tett hozzá, viszont hetest sem, mert olyan jó mégsem volt. Vátozó, összességében hatos. Most kell ügyelnie, hogy ne szürküljön bele a mezőnybe.

Bódi – 5
Egyszerűen túl keveset találkozik a labdával. Nem tudom, miért, talán vissza kellene néznem a mérkőzést, hogy megértsem. Ha viszont hozzá kerül, látszik, hogy veszélyt akar teremteni, és az akarat előbb-utóbb jó játékkal is párosul majd.

Volas – 4, a leggyengébb láncszem
Egyértelmű, hogy a góljai tartják a kezdőben, viszont azon kívül semmi mást nem csinál. Egy csatárt nem azért tartunk, hogy majd bepattan róla a labda, ennél itt sokkal, de sokkal több kell. Megjátszhatatlan volt, nem tudta megtartani a labdát, Sidibe meg igen. Szóval nálam egyelőre a cserepadon a helye.

Kulcsár – 6
Nem értettem pontosan a cseréjét, nem jástzott kirívóan rosszul. Biztos van rá valami magyarázat, remélem nem sérült le. Egy Tisza-Kulcsár duóban meglenne a potenciál, úgy látszik erről csak álmodozhatunk.

Tisza – 6,5
A gólja miatt. Azért nem volt stresszmentes helyzet.

Kondás – 5
Ezt a hazai játékot csiszolgatnám a 6 pont ellenére. Elmondtam már két bekezdéssel föntebb, mi az, amivel nem értek egyet, azóta sem értek egyet velük, úgyhogy most itt nem írom le még egyszer.

Sidibe és Vadnai nem játszottak annyit, hogy osztályozzuk őket, de nem kapnának sem rosszat, sem jót. A hórihorgas csatárunk azért Volast legalább felülmúlta. Kapjanak még egy nyolcas osztályzatot a szurkolók – köztük én is -, mert csak belehajtottuk a csapatot a győzelembe, bár ha kétszer ennyi nézőt szeretne a vezetés, ahhoz kétszer ilyen jól kell játszani. Végszó jön és a múltat elfelejtjük, mert ugye mi mindig a következő megmérettetésre koncentrálunk. Találkozunk a Sóstói stadionban, ahol nyugodtan játszhatunk rosszul, mert elég a döntetlen.

Hajrá Debrecen!

(képek: dvsc.hu)