Irány Európa! #12

loki-cikkbe2Új sorozatunk nem másra vállalkozott, mint bemutatni a DVSC nemzetközi tétmérkőzéseit. Az első ilyen jellegű összecsapásra 1931-ben és 1934-ben, majd az 1979-80-as szezonban került sor: az 1990-es évek végéig csak epizódszerepek jutottak számunkra. Azonban az elmúlt 10-15 év sok izgalmat, számos emlékezetes mérkőzést tartogatott. Ilyen volt például a Wolfsburg, a Bordeaux, a Hajduk Split, a Manchester United elleni derbi is, hogy csak párat említsünk, de nem túl régi emlék a BL és az EL csoportkör sem. Ezeket a mérkőzéseket, a győzelmeket és a kudarcokat is szeretnénk feleleveníteni tizenöt részes sorozatunkban. 2010-et írtuk, amikor a Loki egy szenzációt keltő BL menetelés után nem állt meg, és újabb bravúrt hajtott végre.

A 2009-es BL szereplés velejárója volt, hogy a megnövekedett mérkőzésszám nem lesz a csapat hasznára. Ennek kiküszöbölésére érkezett az átigazolási időszak utolsó napjaiban Szélesi Zoltán, Mirsad Mijadinoski és Feczesin Róbert. Összességében olyan bő és minőségi kerettel rendelkezett a DVSC, mint senki más az NB I-ben.

Valamelyest könnyítést jelentett, hogy a Ligakupa őszi küzdelmei alól “felmentést” kaptunk, illetve a Magyar Kupa küzdelmeibe is csak októberben kellett csatlakoznunk, ettől függetlenül a folyamatos szerda-szombat ritmus meglátszódott a bajnoki eredményeken is. Bár a szezont jól kezdtük, hiszen egy diósgyőri vereséget követően – mely meccsen a BL selejtezők miatt a komplett kezdőnk pihent -, zsinórban öt bajnokit nyert a csapat. Ezt követte az emlékezetes, kaposvári 4-4-es döntetlen, majd október végére elérte a hullámvölgy a csapatot: zsinórban három vereség a rangadókon, sorban a Videoton, az Újpest és a Győr ellen. Az őszi szezon célja nem lehetett más, minthogy lövőtávon belül maradjunk az élcsapatokkal szemben, hogy tavasszal frissen, újult erővel vessük bele magunkat a küzdelmekbe. Ez összességében olyan jól sikerült, hogy a 15. fordulót követően a második helyen álltunk, mindössze két ponttal a listavezető Videoton mögött. A tavasz folyamán végig a Videotont üldöztük, folyamatosan a sarkuban lihegtünk. Az előzésre a 26. fordulóban került sor, ekkor a Vidi otthon kapott ki az MTK-tól, míg mi 3-0-ra győztünk a Vasas ellen itthon. A 27. fordulóban következett a csúcsrangadó, a DVSC-Videoton bajnoki. A tét hatalmas volt, ennek ellenére egy kiváló hangulatú, és ami még fontosabb, rendkívül jó színvonalú mérkőzést láthattunk.

Az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb és legjobb meccse volt ez, egy fordulatos találkozón 3-2-re győztünk, ezzel négy pontra nőtt az előnyünk három körrel a befejezés előtt. A következő fordulóban a nagy mumus Újpest otthonába látogattunk, és egy esős meccsen vereséget szenvedtünk, míg a Vidi nyert, ezzel újfent egy pont volt a két csapat közti különbség. Az utolsó előtti fordulóban a Vidi otthon ikszelt az Újpesttel, és minekután a mi meccsünk közvetlenül ezt követően kezdődött, azzal a tudattal léphettünk pályára, hogy egy győzelemmel gyakorlatilag bajnokok lehetünk. Sajnos a tudat, hogy tudtuk a másik meccs eredményét, inkább negatívan hatott, és egy unalmas 0-0 született a Győr ellen, így minden döntés az utolsó fordulóra maradt. A Vidi a bronzéremre hajtó Győr otthonába látogatott, mi pedig Kecskeméten vendégeskedtünk. Az a véghajrá, ami ezen a két meccsen történt, talán a 2005-2006-os szezon utolsó fordulójában megrendezett, emlékezetes Loki-Pápa, Újpest-Vidi párharcokhoz volt hasonlítható. A sérülések és eltiltások miatt meglehetősen felforgatott csapattal álltunk fel, ennek eredményeként a tét nélkül, felszabadultan futballozó kecskemétiek a 45. percben megszerezték a vezetést. Mivel a másik meccs 0-0-ra állt, ebben a pillanatban bajnoki rájátszásra került volna sor a Loki és a Vidi között, mivel ebben az évben ez volt a versenykiírásban. Szenvedtünk a meccsen, nem akart megszületni az egyenlítő gólunk, és a több, mint ezer vendégszurkoló, köztük én is, igazából már csak a másik meccs eredményére koncentrált az utolsó tíz percben. Jött is a telefon, hogy a 82. percben megszerezte a vezetést a Győr, ezzel ismét bajnok a Loki! Az eredmény már nem változott egyik pályán sem, így vereségünk ellenére megszereztük az ötödik bajnoki címünket.

Igazi siker sztori volt ez a szezon a Loki történelmében: a bajnoki cím mellett begyűjtöttük a Magyar Kupát is a Zalaegerszeg 3-2-es legyőzésével, illetve a Ligakupát is elhódítottuk a Paks elleni 2-1-es sikerrel, és még korábban, nyáron a Szuperkupa serlegét is megszereztük a Honvéd elleni 1-0-ás győzelem alkalmával. Ezzel a DVSC a 2009-2010-es szezon összes megszerezhető trófeáját megnyerte, grátiszként tizennégy év után magyar csapatként bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe!

lokicsapat1011

Nyáron a Loki keretében jelentős változások történtek. Nem hosszabbította meg szerződését, és távozott Bodnár László, valamint Szélesi Zoltán, illetve a nagy port kavaró Rudolf-ügy is ekkor volt, a BL sikerekből jelentős szerepet vállaló fiatal csatár szintén távozott a Genoához. Emellett az UEFA két játékosunkat, Vukasin Poleksicet és Mészáros Norbertet kettő, illetve másfél évre eltiltotta mindenféle bizonyíték nélkül, a vád pedig az volt, hogy nem jelentették a hatóságoknak, amikor meccs befolyásolásával kapcsolatban megkeresték őket. Emiatt sürgősen kapust és belső védőt kellett keresnünk, így esett a választás a Diósgyőrben egész jó félévet mutató Mindaugas Malinauskasra, illetve a horvát-német kettősállampolgár Dajan Simacra, aki a Bundesligában is megfordult korábban. Az érkezők oldalán volt még Kulcsár Tamás, Kabát Péter, Balajti Ádám és Farkas Balázs, illetve felkerült a tartalékból Bódi Ádám. A BL selejtező második körét újfent kiemeltként várta a csapat, ellenfélnek pedig egy ismerős gárda, az előző évben egy körrel később búcsúztatott Levadia Tallinn jutott.

Az odavágóra ezúttal is Észtországban került sor, július 13-án. A kezdőcsapatunk a következő volt: Malinauskas – Nagy, Komlósi, Mijadinoski, Fodor – Czvitkovics, Kiss, Bódi, Szakály – Kabát Coulibaly. A hazaiak a Kaalma – Podholjuzin, Kalimulin, Morozov, Teniste – Nunes, Nahk, Malov, Leitan – Neemelo, Ivanov tizeneggyel futottak a gyepre. Érdekesség, hogy Igor Morozov akkor még az ellenfelet erősítette, és nem is játszott rosszul a tallinni meccsen, ez majd az összefoglalóból is ki fog derülni. A mérkőzés eseménytelenül csordogált, a félidőig nem sok helyzetet jegyezhettünk fel. A második játékrész 59. percében egy szépen kidolgozott akció után Neemelo csúsztatott egy beadást mesterien a kapunkba, ezzel a hazaiaknál volt az előny. A hátralévő időt nagyon megnyomtuk, ennek eredményeként a 90. percben két cserejátékos hozta össze az egyenlítőgólt: Dombi tört előre a szélen, beadását pedig Rezes pörgette a hosszúba. Hogy ennek az egyenlítőgólnak mekkora jelentősége volt, az majd csak a visszavágó végén derült ki.

Jó esélyekkel vártuk tehát a debreceni mérkőzést, melyre egy héttel később került sor. A július 21-én rendezett találkozón a DVSC a Malinauskas – Nagy, Komlósi, Mijadinoski, Fodor – Czvitkovics, Kiss, Szakály – Kulcsár, Coulibaly, Yannick kezdővel állt fel, az észtek pedig a Kaalma – Podholjuzin, Kalimulin, Morozov, Teniste – Nunes, Nahk, Malov, Leitan – Neemelo, Ivanov kezdőben bíztak, tehát nem változtattak az odavágóhoz képest. Hidegzuhanyként ért mindenkit, hogy Nahk 27 méteres szabadrúgása a kapuba vágódott a 3. percben, Malinauskas jócskán elmérte a szituációt. Gyorsan észbe kaptunk, a 24. percben a Yannick által kiharcolt büntetőt Coulibaly vágta be mandínerből, majd nyolc perccel később egy szép akció után Yannick lőhetett volna gólt, de Kulcsár még beleért a gólvonal előtt, így övé a találat. Talán túlságosan is megnyugodtunk, a második félidő elején újfent egy védhető lövésből kaptunk gólt, de mielőtt kétségbe eshettünk volna, Szakály gyorsan ismét előnyhöz juttatott minket, ami már ki is tartott a végéig. Így összességében ha nehezen is, az előző évinél is jobban megszenvedve, de kiejtettük az észt bajnokot, 4-3-as összesítéssel.

levadiajegy101

Az már a visszavágó előtt kiderült, hogy a továbbjutónak nem lesz könnyű dolga, hiszen a svájci kirakatcsapat, az FC Basel lesz az ellenfél. Nekünk jutott a feladat, hogy a jó erőkből álló ellenfelet búcsúztassuk. Az odavágót ezúttal itthon kezdtük, illetve kezdtük volna, ha az UEFA illetékesei nem szólnak közbe, és engedélyezik a mérkőzést az Oláh Gábor utcán. Újra albérletbe kényszerültünk tehát, a választás pedig az újpesti Szusza Ferenc stadionra esett, így a történelem során először játszott pályaválasztóként Újpesten meccset a Loki. Arról a stadionról egyébként is kevés jó emlék van számunkra, sajnos a sorminta folytatódott a svájciak ellen is. A július 28-án megrendezett összecsapáson a Verpecz – Bernáth, Komlósi, Mijadinoski, Fodor – Rezes, Varga, Kiss, Czvitkovics, Yannick – Coulibaly kezdővel álltunk ki, lényeges változás volt az előzőekhez képest, hogy bekerült a kapuba a fiatal Verpecz István. A Basel kezdője az alábbi volt: Costanzo – Inkoom, Abraham, Cagdas, Safari – Shaqiri, Huggel, Cabral, Stocker – Frei, Zoua. Agilisen és jól kezdtük a találkozót, az első félidőben több nagy lehetőségünk is volt a gólszerzésre, ennek ellenére a vendégek szinte a semmiből, egy szerencsétlenül megpattanó távoli lövéssel megszerezték a vezetést. A második félidőben több alkalommal is megvolt a sanszunk az egyenlítésre, végül mégis a vendégeké volt a slusszpoén, Xhaka lövése a 92. percben újra a hálóban kötött ki, így jelentős előnnyel utazhattak haza a svájciak.

baseljegy

Peches vereségünk után csekély esélyekkel utazhattunk Baselbe. Az augusztus 4-i találkozón a két csapat az alábbi kezdőkkel lépett pályára: DVSC: Verpecz – Bernáth, Komlósi, Mijadinoski, Laczkó – Czvitkovics, Kiss, Varga – Kulcsár, Coulibaly, Yannick. Basel: Costanzo – Inkoom, Abraham, Cagdas, Safari – Shaqiri, Huggel, Yapi, Tembo – Zoua, Chipperfield. A hazaiak lényegében a 26. percben lerendezték a továbbjutás kérdését Cagdas Atan góljával, innentől már csak a tisztes helytállás volt a célunk. A második félidőben a rangidős Chipperfield, és az azóta a Bayern Münchenben futballozó Shaqiri is betalált, a szépítőtaláltunkat pedig Coulibaly szerezte ismét egy mandíneres büntetőből. Összesítésben 5-1-el jutott tovább a Basel, sajnos teljesen megérdemelten. Aggodalomra semmi ok nem volt, hiszen nem ért számunkra véget az európai kupaszereplés, ugyanis az Európa Liga Play-off körébe pottyantunk, ahonnan csak egyetlen lépés volt a csoportkör elérése.

A szerencse ismét mellénk állt a sorsolásnál, hiszen olyan csapatokat kaphattunk volna, mint az FC Porto, vagy a Palermo, ennek ellenére az ismeretlennek, és verhetőnek tűnő bolgár bajnok Litex Lovecset kaptuk. Az aktuális bolgár bajnokot egy évvel korábban már elintéztük a BL Play-offjában, akkori áldozatunk a Levszki Szófia volt, most pedig a feltörekvőben lévő, jóval kisebb múlttal rendelkező narancssárga csapat volt az ellenfél. Az odavágót ezúttal is itthon játszottuk, az itthon szó pedig újfent újabb helyszínre utalt, hiszen a szurkoló kényelmének érdekében a sokkal közelebb lévő Nyíregyházán fogadtuk a bolgárokat. Az augusztus 19-i mérkőzés kezdőcsapatai: DVSC: Malinauskas – Bernáth, Komlósi, Mijadinoski, Laczkó – Czvitkovics, Varga, Kiss, Szakály – Kabát, Coulibaly. Litex Lovecs: Golubovics – Berberovics, Barthe, Petkov, Venkov – Tom, Cvetkov, Jelenkovics, Sandrinho, Milanov – Niflore. A mérkőzés bolgár helyzetekkel kezdődött, az első hazai helyzetre a 22. percig kellett várni, ami rögtön gólt is hozott: Kabát szöglete után nagy kavarodás alakult ki a vendégek kapuja előtt, a lecsorgó labdát pedig Coulibaly kotorta a kapuba. A 33. percben újabb szöglet következett, ezúttal pedig Laczkó bólintott a kapuba, így már az első félidőben megnyugtató előnyre tettünk szert. A hátralévő időben a kapuba visszakerülő Malinauskas több nagy bravúrt is bemutatott, így megőriztük a kétgólos előnyt, amivel hatalmas lépést tettünk a csoportkörbe jutásba.

litexjegy

A visszavágóra augusztus 26-ánkerült sor Lovecsben, számunkra az volt a tét, hogy minél hamarabb szerezzünk egy gólt, amivel eldöntjük a továbbjutást. Ez a feladat a Malinauskas – Bernáth, Komlósi, Mijadinoski, Laczkó – Czvitkovics, Varga, Kiss, Szakály – Kabát, Coulibaly kezdőre várt, míg a hazaiak részéről a Vinicius – Bodurov, Nikolov, Petkov, Zanev – Tom, Milanov, Jelenkovics, Sandrinho, Yanev – Niflore sor próbálta ezt megakadályozni. A mindent eldöntő gólunkra az 53. percig kellett várni, ekkor a csereként beálló Yannick iramodott meg a félpályánál, egy csellel becsapta a védőjét, és éles szögből kilőtte a hosszú alsót. A bolgároknak ekkor már négyet kellett volna lőni, és lélekben fel is adták a mérkőzést. Ennek ellenére Niflore révén sikerült egyenlíteniük, de Czvitkovics szép góljával gondoskodott arról, hogy ezt a meccset is mi nyerjük meg. A mérkőzés krónikájához tartozik még, hogy a 90. percben Varga Józsefet Máté Péter váltotta.

Ennek azért volt jelentősége, mert Máté nem szerepelt a nevezett játékosok között, így jogosulatlanul lépett pályára. A bolgárok hamar eszméltek, és már másnap megóvták a meccset az UEFA-nál. Időközben megtörtént a csoportkör sorsolása, együttesünk pedig az előző év után újfent egy nagyon erős csoportba került, hiszen az olasz bajnokság negyedik helyezettje, a Sampdoria, a Dzsudzsák Balázst is foglalkoztató holland bronzérmes PSV, valamint a feltörekvőben lévő ukrán bronzérmes Metalist Harkov jutott ellenfelül. Továbbjutási reményeink ezúttal sem lehettek, a pontszerzésre viszont volt sanszunk. De még mindezek előtt egy másik csatát kellett győztesen megvívunk, sorsunk ugyanis az UEFA kezében volt: a jogosulatlan pályáralépés miatt akár 3-0-val a bolgároknak is ítélhették volna a visszavágót, mellyel ők jutottak tovább. Szerencsére az a tény, hogy Máté mindössze néhány percet töltött a pályán, illetve hogy a sorsolást már megtartották enyhítő körülménynek számított, megúsztuk pénzbüntetéssel, így kijelenthető volt, hogy a Loki egy év után újra nagy tettet vitt véghez, és újra bejutott az európai kupaküzdelmek egyik csoportkörébe!

A képek forrása:

https://www.dvsc.hu/klub/csapatfotok-1902-tol

http://www.blikk.hu/data/cikk/2/2/63/42/cikk_2026342/loki-cikkbe2.jpg