LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Fordulatos meccs eseménytelen körítéssel

mtktura4A hétvégén az MTK otthonában vendégeskedtünk, és megszokhattátok már, hogy idegenbeli meccseink után túrabeszámolóval is jelentkezünk. Ez ezúttal sem marad el, mivel azonban a mérkőzés előtti és utáni időszakban semmi említésre méltó esemény nem történt, így most vegyítve lesz a dolog a mérkőzésen történtek rövid elemzésével is.

Az odaút ezúttal sem Debrecenből zajlott, hanem a Mátrában található kis faluból, így elegendő volt a meccs előtt két órával elindulnunk. Fél hétkor, a megbeszélt időben már ott is voltunk az előzetesen feltüntetett benzinkútnál, ahonnan a felvezetés zajlott volna, de egy árva lélek nem volt ott. Haladtunk tovább, majd a következő lehajtónál láttuk, hogy jó 4-5 rendőrautó kíséretében várakozik egy darab Loki szurkolókat szállító kisbusz. Gondoltuk, akkor ezt most kihagyjuk… 19:15-öt mutatott az óra, amikor már a Hidegkuti stadion vendégparkolójában voltunk. A beléptetés ezúttal közel sem volt olyan szigorú mint Székesfehérváron, bár most elkérték a személyi igazolványt is a jegy mellé, majd mikor a motozóember rákérdezett, hogy van-e nálunk szúró-vágó eszköz, a nemleges válasz után viccesen megjegyezte, hogy akkor nem mehetünk be. Úgy látszik, amit az egyik félnek szabad, azt a másiknak nem, lásd a Fehérváron történteket

mtktura1

Zajlik a bemelegítés

Aki járt már az MTK stadionjában, az tudja, hogy a vendégszektor lényegében a hazaiakéval egyenértékű, hiszen a kamera felőli hosszanti oldal teljes egészében a vendégszektor része. Így közel olyan helyről élvezhettük a mérkőzést, mintha az Oláh Gábor utcán az I szektorban foglalnánk helyet. Egyébként nagyjából 250 vendégszurkoló tette tiszteletét a találkozón, nem sokkal voltunk kevesebben, mint a messze földön híres hazai szurkolók. Közvetlenül a találkozó előtt a meccs előtti hangulat megteremtéséről Gedeon, a liba gondoskodott, aki szárnycsapkodásával buzdította a hazai közönséget (mind az ötszázat) a szurkolásra.

Pár perces késéssel el is kezdődött a találkozó. Elég álmosan kezdtük a mérkőzést, és jó negyed óra után ki is derült, hogy a csapat lényegében az öltözőben maradt. Két olyan gólt kaptunk négy percen belül, mint amilyet a Győr elleni találkozón is: az első találatnál rosszul tolódott a védelmünk, és szépen kigurigázott minket a hazai csapat. Ez az ETO második góljához hasonlítható gól volt, akkor egy mélységi keresztlabdát nem tudott megfelelően lereagálni a védelmünk. A második találat egy az egyben megfeleltethető a Győr első góljának, amit Pátkai szerzett: ezúttal sem voltunk elég határozottak, és az egyetlen MTK támadó három játékosunk között szerezte meg a labdát, majd sakkozták ki ismét a védelmünket. Ott a helyszínen nem igazán tudtuk mire vélni, hogy mit is láttunk az első negyedórában. Nagyjából a 20. percre kezdtünk ébredezni, és Vadnai csodaszép gólja a szurkolókban is visszahozta a hitet. Még az első félidő vége előtt sikerült egyenlíteni is, ekkor már vártuk a vezető gól megszerzését, és Kulcsár fejesénél egy emberként ugrott fel mindenki a vendégszektorban, mert bent láttuk a labdát – valóban nehéz volt onnan mellébólintani.

mtktura5

Gedeon, a liba. Öniróniából csillagos ötös, képzeljük el, mi lenne, ha nekünk egy malac lenne a kabalaállatunk…

A félidőben azt vártuk, hogy felpörög a csapat, és erőből bedarálja a két bekapott gól miatt teljesen összezuhanó fiatalokból álló hazai csapatot. Ehelyett ugyanaz történt, mint az első félidő elején. Teljes megnemértés a védelemben, a szöglet utáni kavarodásban nem tudunk felszabadítani, a kisebbik Pölő pedig habozás nélkül bevágja az elé pattanó labdát. Majd egy kísértetiesen hasonló szituáció, újfent nem tudunk felszabadítani, az egy ütemet tévesztő Mihelic pedig a labda helyett az MTK játékos lábát rúgja el, büntető, Kanta be is vágja. Ezt követően megint a mi perceink következtek, szinte teljesen azonos képet mutatott ez a játékrész az elsővel. A 79. percben felcsillan a remény, az MTK védőjének kezezését mindenki látja a vendégszektorból, egyedül Vak II. sporttárs nem, de végül jó hét másodperces fáziskéséssel megítéli a büntetőt.

mtktura3

Még ilyen létszámmal is hangosabbak voltunk, mint a hazaiak

Ezen a ponton kicsit tegyünk egy kitérőt. A Harmadik Félidő című műsorban Puhl Sándor a forduló legjobb bírói ítéletének nevezte azt, hogy ezt a büntetőt kiszúrták a játékvezetők, mondván, hogy ha nem lennének a gólbírók, akkor ezt a büntetőt nem ítélték volna meg, ugyanis a játékvezető nem láthatta az esetet. Viszont ha már ő nem látja, akkor ott van erre a partjelző, illetve manapság a gólbírók, akik tisztán láthatták az esetet, így nem igazán értem, hogy miért kell bravúrosnak minősíteni egy olyan szituációt, amit alapvető dolog észrevenni és megítélni. Egyébiránt további kritikákkal illetném a játékvezetőt. Tökéletesen asszisztált ahhoz, hogy az MTK mezőnyben felénk kerekedjen: a mi megmozdulásaink mindig szabálytalanok voltak, gyakran az első fault után villant a sárga lap, míg az MTK esetében ezek elmaradtak. Torghelle a párharcai 90%-ában használta a könyökét, vagy lökött, ezek közül talán egyet fújt le nagy kegyesen a bíró. Ezzel szemben Sidibe könyökösénél a 12. perc környékén Vukmir hangos nyögésének eredményeként azonnal villant a sárga. Mondjuk ezt már megszokhattuk, a magyar bírók előszeretettel nyúlnak a laphoz, ha a sértett játékos minél hangosabban felnyög, és a földre rogyva még látványosan hempereg is.

No mindegy, térjünk vissza a büntetőhöz, amit ha értékesítettünk volna, az egy újabb fordulópont lehetett volna: biztos vagyok benne, hogy 3-4-nél, bő tíz perccel a vége előtt még rúgtunk volna egy gólt. A tizi kimaradt, igazi tüzijátékot rendeztünk le a hazai kapu előtt. Ez a helyzet, és ami utána következett, kiválóan jellemezte az egész mérkőzést: nekünk semmi nem ment be, még négy kipattanó után sem, míg néhány perccel ezt követően az NB I egyik legnagyobb favágója, Dragan Vukmir meglőtte ellenünk élete első bajnoki gólját, amit meglehetősen sportszerűtlenül meg is ünnepelt. Nem kell ecsetelni, hogy a mi két gólunknál a két ex-MTK-s mennyire látványosan nem örült a góljának, ezzel szemben Dragan barátunk a nálunk eltöltött szép évekre fittyet sem hányva körbefutotta a fél stadiont. Még 5-2 után is kihagytunk két nagy helyzetet, de ekkor már úgyis mindegy volt. Nagyon kikaptunk, és nem véletlenül féltem én ettől a meccstől jobban, mint a Vidi és a Győr ellenitől, sajnos ez be is igazolódott.

mtktura6

A hazafelé tartó út nagy része azzal telt számomra, hogy a statisztikákat bújva kiderítsem, mikor kaptunk utoljára öt gólt bajnoki mérkőzésen. Nos elég sokat kellett visszapörgetnem az időben, mire megleltem: 2002. augusztus 18., DVSC-Újpest 2-5. Tehát majdnem tizenkét éve, még a DVSC aranykorszaka előtt. Ez idő alatt négy gólt is csak négy alkalommal kaptunk.

Vereség ide vagy oda, ez sem tántoríthat el attól, hogy szombaton Paksra is elkísérjem a csapatot, és kiszurkoljuk a nagyon fontos győzelmet. További képek erről a túráról Facebookon ebben az albumban, legközelebb pedig a paksi túráról jelentkezem, addig is hajrá LOKI!