Nemzetközi stadionavatás a Nagyerdőn

hun-den3kAz új Nagyerdei stadionban fogadta a magyar válogatott a dánokat barátságos mérkőzésen. A stadion dugig telve szurkolta végig a 2-2-re végződő mérkőzést. Az eredmény nagyon szép, a mutatott játék kevésbé – de vajon hogyan teljesítettek a Loki játékosai?

 

A szövetségi kapitány egyenesen Győrből érkezett télen a válogatott élére. A finnek elleni 2-1-es vereség után javítani próbált, de sokkal fontosabbnak tartja, hogy kialakítsa a válogatott gerincét és az őszi selejtezők előtt megtalálja a legjobb formációt. Hogy ezt mennyire szolgálja pár felkészülési mérkőzés, kérdéses, ahogyan az is súlyos problémákat okoz, hogy a minőségi légiósaink száma jelentősen leredukálódott az elmúlt években (bár Szalai és Lovrencsics most nem állt rendelkezésre).

hun-den2A csapatban 6 újonccal és számos elfeledett névvel találkoztunk. Dzsudzsák, Rudolf, Koman, Juhász és Varga kivételével nem a most fellépő játékosokról szólt az elmúlt selejtező-sorozat. Nem csodálkozott ezen a közönség, de űzte, hajtotta a csapatot. Az aréna továbbra is lenyűgöző, a beléptetés gyors, a székek kényelmesek, és a “kilátás” is tökéletes. Bár a pálya talaján és a sok szín használatától néha olvashatatlan kijelzőn sokat kellene majd javítani a nyáron, valamint ahogy hallom gyorsabb sörcsapokra és arra a bizonyos kártyás-vásárlásra is nagy szükség lenne. Amúgy az egész hely parádés, ennél jobb nem kell. Öröm lesz ide járni mérkőzésre (csak reménykedni lehet benne, hogy évente legalább 1-1 válogatott mérkőzést itt rendeznek majd meg). A stadion nemzetközi avatása egyébként semmi különleges cicomát, műsort nem tartalmazott, de utóbbiról gondoskodtunk mi magunk: a szurkolói hullámzás mindig felejthetetlen élmény, pláne, ha több percen keresztül tart.

A mérkőzésen kétszer is mi szereztük meg a vezetést két kontrából – mást nem is nagyon csináltunk. A dánok a második félidőre felpörögtek, kapufák, gólhelyzetek, de csak 2 gól, így alakult ki a végeredmény. Ami minket illet a labdatartás súlyos problémákat okozott (egyszerűen nem segítettek egymáson a játékosok, így nem volt kinek passzolni és támadást vezetni), és a védőink sem álltak a helyzet magaslatán, alig léptek ki az ellenfélre, akit egyébként középpályán sem igen támadtunk le (nagyon hiányoztak a középpályás labdaszerzések). A döntetlen szép eredmény, a mutatott játék viszont nagyon kevés volt.

Most nem pontozom a játékosokat, de 4 kategóriába sorolom őket szubjektíven: kiemelkedő, jó, gyenge, elégtelen teljesítmény.

Kiemelkedő: Gulácsi, Dzsudzsák
Jó: Varga J., Lipták, Lang, Korhut, Kalmár, Varga R.
Gyenge: Juhász, Szabó, Tőzsér, Koman, Szakály, Rudolf
Elégtelen: Gyurcsó, Pátkai, Nikolics

A DVSC számos korábbi és jelenlegi játékosa lehetőséget kapott bizonyítani:

hun-den

Egyrészt ott volt elöl az a Rudolf, aki elég csúnyán hagyta itt csapatunkat (azóta nem is találja igazán a helyét), és bár próbálkozott, csak pár elcsúszást hozott össze.
Dzsudzsákot sokszor összeboronálták már top-csapatokkal, de most is látszott, miért nem kapkodnak érte: hiába zár vissza, nem védekezik jól. Támadásaiban viszont mindig ott volt a veszély, és nagy örömöt okozott, hogy ő lőtte az első nemzetközi gólt az új arénában. Igazi csapatkapitányként küzdött végig.
Szakály Péter egy félidőt kapott, jóval előrébb helyezkedett, mint megszoktuk tőle, de a középpályás labdaszerzéseink és a gyors passzaink elmaradtak, így ő is kevés labdát kapott.
Korhut közel 60 percen keresztül jól játszott, cseréje sérülés miatt történt (reméljük, játszhat vasárnap a Puskás Akadémia ellen). Az ő oldalán jóval kevesebb sikerrel jártak a dánok, viszont úgy tűnt, mintha Pintér nem engedné, hogy azt tegye, amihez igazán ért: segítse a támadásokat. A félpályát talán nem is lépte át.
Varga Józsi, a debreceni szurkolók és az ország egyik kedvence a Middlesborough-tól tért vissza és kérdéses, hol folytatja majd ősszel. Nem az igazi középpályás poszton, hanem az angoloknál egy éven át alkalmazott jobbhátvéd szerepkörben tűnt fel. A dánokkal nagyon meggyűlt a baja, nem tudott kiemelkedőt alkotni, bár küzdőszelleme dicséretes. Sajnos nem ő a megoldás a jobbszélső védő pozícióra, de mindenképp a csapatban a helye.
Zsidai László végig a kispadon ült (bár már maga a behívása is pozitív meglepetés volt).

A debreceni játékosok nem vallottak kudarcot, de igazán nem is tudtak kiemelkedni a mezőnyből. Ettől függetlenül jár a taps és a gratuláció; és reménykedünk benne, hogy pár napon belül bajnoki címet ünnepelhetnek – megérdemlik.

https://www.youtube.com/watch?v=uhw48tL–hA

Hajrá Loki!

Csibu