Már majdnem bajnokcsapat!

felcsutlokibor

Egy héten belül másodszor vendégszerepeltünk Felcsúton, de csak egy meccset játszottunk, hiszen a múlt hétről elhalasztott mérkőzést pótoltuk vasárnap kora délután. Azzal a tudattal léphetett pályára a Loki, hogy amennyiben győz, úgy matematikailag még nem, de gyakorlatilag már bajnoknak tekinthető. Az ellenfél esetében fontos változás volt előző héthez képest, hogy már biztos bent maradónak számítottak, így számukra tét nélküli volt ez az összecsapás.

Kezdőcsapatunk minden pontján megegyezett a múlt hét pénteken kihirdetett kezdővel, még a cserepadon is ugyanazok a játékosok ültek, mint egy hete. Ezzel eldőlt több kérdés is, például az, hogy Korhut tudta vállalni a játékot a válogatott meccsen összeszedett sérülése ellenére, valamint, hogy Lázár Pál továbbra sem bevethető, de lehet, hogy az ő mellőzésének szimplán taktikai okai voltak. Emellett még Bouadla is a padon volt, aki az Újpest ellen már visszatért a csapatba sérülése után. A hazaiaknál fontos változás volt, hogy felépült sérüléséből Lubos Hajduch, így nem Somodi Bence védett, aki legutóbb a kezdőben kapott volna helyet. A támadósorban leginkább a gólgyáros Lencse Lászlótól kellett tartanunk, valamint a pályafutása utolsó bajnokiját játszó Gallardotól.

puskaslokilu

A meccs előtt egy órával még 30 fokos hőség fogadott minket, fél órával a kezdés előtt elkezdett dörögni az ég, mire pedig a csapatok kivonultak, már szakadt az eső, így elég szeszélyesnek volt mondható az időjárás. Attól nem kellett tartanunk, hogy az eső ezúttal is elmossa a találkozót, viszont fennállt a veszélye, hogy a villámlás miatt félbe kell szakítani a mérkőzést, de szerencsére a vihar hamar elvonult, igaz az eső az továbbra is esett szakadatlanul. Álmosan kezdett a két csapat, az első nagyobb lehetőség rögtön a hazaiak előtt adódott, amikor Lencse átemelte a labdát a bizonytalankodó Novakovic fölött, de Korhut nagyot mentett a gólvonal előtt fejjel. A játékunkra rányomta a bélyegét a nagy tét, az, hogy egy győzelemmel bebiztosíthatjuk a bajnoki címet, emiatt nagyon óvatos, visszafogott játékkal rukkoltunk elő a meccs ezen szakaszában. Főleg kontrákkal próbálkoztunk, a játékosok egytől egyig Kulcsárt keresték a kiugratásokkal, kapott is pár ígéretes labdát, de vagy rosszul kezelte le, vagy egyszerűen nem volt esélye bármit is kezdenie egyedül a védők gyűrűjében. Egyetlen veszélyes helyzetünk abból adódott, mikor Bódi kapott indítást a balszélen, középre centerezését viszont kivágták a védők. A szünetre tehát úgy vonulhattunk, hogy gyakorlatilag nem volt komoly gólhelyzetünk, és a játékunk is jócskán hagyott maga után kívánni valót.

A félidőben Kondás Elemér nem cserélt, és sajnos a felfogásunkban sem történt változás, így a második félidőben is ugyanott folytattuk, ahol az elsőben abbahagytuk. Feltűnőek voltak a középpályásaink visszafogott játéka, egyedül Bódit lehetett csak kiemelni abból a négyesből, míg Szakály és Mihelic, akiknek elsősorban az irányítás lett volna a feladata, egyáltalán nem villogtak a meccsen. A változást a 61. perc hozta meg: ekkor szánta rá magát vezetőedzőnk első cseréjére, ami meghozta a fordulatot a meccsen. Beállt Selim Bouadla, René Mihelicet váltva. Ez nem csupán egy személyi változással járó csere volt, ugyanis ennek következtében teljesen átszerveződött a középpályánk, minden játékos átkerült arra a posztra, amit eredetileg is játszani szokott: Bódi lett a jobbszélső, Szakály pedig a bal, míg Selim elfoglalta helyét a középpálya közepén, ahonnan nagyon jól tud mélységben irányítani. Nem sokkal később beállt Tisza is a szintén enerváltan játszó Kulcsár helyett is, és alig egy perccel később már érkezett is a gól: Bouadla parádés keresztlabdával indította a jobb szélről befelé törő Bódit, aki szép labdalevételével helyzeti előnybe került a védővel szemben, és nem hibázta el a ziccert. Ekkor felszakadt a gát, tovatűnt minden idegesség, és elkezdtünk elfogadhatóan játszani. Jött az újabb ziccer, Tisza azonban belekontárkodott abba a labdába, ami Szakálynak jobb lett volna, így kimaradt a helyzet, a vége előtt nem sokkal pedig Bouadla emelte át a kapust, centikkel ment fölé, pedig ha az a kapuban köt ki, akkor a forduló gólja lett volna. Az utolsó tíz percet lehoztuk rutinból, egyetlen lehetősége volt az addigra kitámadó hazaiaknak, a kisebbik Szakály mellel kapura tett labdáját magabiztosan fogta meg Novakovics. Az utolsó percekben már megint a rúgjuk előre amerre állunk felfogás volt felfedezhető a csapaton védekezés terén, de most ez is elég volt: megnyertük a meccset, és gyakorlatilag bajnokok vagyunk. Ahhoz, hogy ez mégse így legyen, az utolsó fordulóban ki kell kapnunk otthon a zsinórban nyolc meccset veszítő Honvéd ellen, a Győrnek nyernie kell a már kiesett (?) Mezőkövesd ellen, és ennek a két eredménynek számszerűleg 14 góllal kell a Győr javára kedveznie, magyarán erre semmi esély, de mivel Magyarországon vagyunk, ahol inkább megemelik a bajnokság létszámát, semmint hogy tökösek legyenek, és kiejtsenek egy nagy múltú csapatot, így bármit el tudunk képzelni…

Mindezek ellenére szombat este nyolc órától újabb teltházas mérkőzésen avathatunk bajnokot, erre a szezon elején szerintem a legvérmesebb Loki drukkerek sem gondoltak, bevallom, jómagam sem.

Mint azt sokan tudjátok, a mérkőzésről élő, helyszíni közvetítéssel jelentkezett a Loki Blog, a teljes vasárnapi eseménysort összefoglaló cikket itt olvashatjátok, képeket Facebookon ebben az albumban láthattok, a mérkőzésen készült videókat pedig ezen a lejátszási listán nézhetitek meg.

Játékos osztályzatok:

Nenad Novakovic – 6.5

Védeni valója nem sok akadt, viszont egy-két esetben kicsit bizonytalan volt, például Lencse átemelésénél az elején nagyon rosszul mozdult ki, illetve a végén volt egy helyzet, amikor kipattant a kezéből a labda, ott meghűlt mindenkiben a vér, de gyorsan összeszedte.

Mészáros Norbert – 6.0

A szélső védő poszton sokkal jobban kijön a “lassúsága”, mint középen, épp azt beszéltük a meccs után csibu kollégámmal, hogy belső védők közt az egyik leggyorsabb az NB I-ben, viszont a szélen ez már lassúnak számít. Védekezésben egyébként többnyire átjátszhatatlan volt, támadásban viszont nem tudta úgy segíteni a csapatot, mint Lázár szokta, jobb lenne, ha visszatérne eredeti posztjára.

Máté Péter – 6.0

Volt pár hibája most is, az egyik felcsúti pontrúgásnál például csúnyán lemaradt az emberéről, mert éppen az egyik ellenféllel vitatkozott ahelyett, hogy helyezkedett volna. Fejjátéka továbbra is tökéletes, ilyen tekintetben erőssége a védelemnek.

Dusan Brkovic – 7.0

Magyar szinten klasszis teljesítményt nyújtott a védelemben, szinte végig átjátszhatatlan volt, nagyon jól helyezkedik, és ahhoz képest, hogy védő létére alacsonynak számít, nagyon jól fejel. Jelen pillanatban a legjobb belső védőnk szerintem.

Korhut Mihály – 7.0

Rengeteget dolgozott, válogatott szinten futballozott. Annak ellenére vállalta a játékot, hogy csütörtökön megsérült a válogatott meccsen, és tegnap is nagyon sok rúgást kapott, a kapufával is ütközött, amikor hatalmasat mentett, és Szélesi szinte az egész meccsen aprította. Támadásban is sokat volt fent, védekezésben is remek teljesítményt nyújtott.

René Mihelic – 6.0

A tőle megszokotthoz képest elég halovány teljesítményt nyújtott a meccsen, bár az első félidőben még dicsértem, mert sok kulcspassza volt Kulcsárnak, és remekül oldott meg nehéz szituációkat szorongatott helyzetben, viszont a második félidőre leromlott a játéka, cseréje jogos volt.

Zsidai László – 6.5

Ő az, akit minden meccs után kiemelhetünk, hogy kiemelkedő teljesítményt nyújtott, most ez nála is elmaradt, bár a gyengébb játéka ellenére is hozott egy erős átlagos teljesítményt. Támadásban most kevés volt, védekezésben is akadtak hibái, de még így sem lehet őt kritizálni az egész éves teljesítménye miatt.

Szakály Péter – 6.0 – A mérkőzés citromdíjasa 

Ezen a meccsen ő is a gyengébben teljesítők közé tartozott, a második félidő végére teljesen elfogyott, és le is kellett őt cserélni, ami azért ritka, mert akkor sem szokta őt Kondás lecserélni, ha gyengébben játszik, mert a jelenléte akkor is sokat dob a csapaton, most viszont sort kellett erre keríteni. A fekete pont ezért most jár neki, mert a csapat vezérének kellett volna lennie.

Bódi Ádám – 7.5 – A mérkőzés legjobbja 

Ezt vártuk tőle egész tavasszal, hogy legyen a csapat vezére, és ezen a meccsen ez valamelyest teljesült is. Már az első félidőben is ő volt a legagilisabb, a legtöbb helyzetünk/lövésünk az ő nevéhez fűződött, és a győztes gólt is ő szerzete, Bouadla parádés labdáját szépen vette le, mellyel kizárta maga elől a védőt, és átpöccintette a kapus fölött.

Kulcsár Tamás – 6.0

Az első félidőben szinte csak ő volt elöl a támadásainknál, és sokszor jól is ugratták őt ki, viszont rendre technikai hibákat vétett a labdák lekezelésekor, elpattant tőle a labda, és nem is tudta megtartani. A gyorsaságát kamatoztatta az első félidőben, de összességében ez gyengus volt, az ő cseréje is jogos volt.

Ibrahima Sidibe – 6.0

Csatártársához hasonlóan nem tudott érvényesülni a játéka a mérkőzésen, bár ő mezőnyben sokkal többet dolgozott, sokat jött vissza is labdákért, az összjátékban is próbált részt venni, de helyzetbe nem tudott kerülni, szinte észrevehetetlen volt a mezőnyben.

~o~

Selim Bouadla – 7.0

Nyerő húzás volt a becserélése, már az Újpest ellen is lendületet vitt a csapatba az ő játéka, most pedig övé volt a győztes gól előtti tökéletes passz, és a végén még feltehette volna az i-re a pontot azzal az átemeléssel. Beállásakor jött el az a pillanat, amikor a középpályán minden játékosunk a saját posztjára került, azaz Bódi a jobb-, Szakály pedig a balszélre, Bouadla pedig középen irányíthatott, ezt követően hamarosan érkezett is a vezető gólunk. Sokszor temették már őt, hogy a folyamatos sérülések után nem tudja visszanyerni két évvel ezelőtti formáját, de erre ezúttal is rácáfolt, helye van a csapatba, és ha nyáron nem igazol el, akkor bivalyerős középpályánk lehet jövőre.

Tisza Tibor – 6.0

Nem tudta felvenni a meccs ritmusát, gyakorlatilag egy-az-egyben átvette Kulcsár szerepét, egyedül álldogált elöl, de nem tudott mit kezdeni a felé fellőtt labdákkal. Volt egy nagy helyzet, amikor ellőtte a nála jobb helyzetben lévő Szakály elől a labdát, pedig ha hagyja a csapatkapitányunknak, eldőlhetett volna a meccs.

Vadnai Dániel

Szakályt váltotta, és a baloldalon játszott az utolsó tíz percben, nem volt említésre méltó megmozdulása.

~o~

Kondás Elemér – 6.5

Egy bajnoki döntőnek beillő meccsen nagyobb odaadást, több helyzetet, és domináns játékot vártunk volna a csapattól, főleg egy olyan ellenfél ellen, amely az utolsó előtti fordulóban tudta csak bebiztosítani bent maradását, és amely hetek óta nem nyert meccset. Nyilván ez nem csak az edző hibája, szerencsére javít az összképen, hogy jól cserélt, Bouadla behozatala győzelmet ért, és a lecserélt játékosok személye is indokolt volt.

A mérkőzés összefoglalója