A továbbjutás a lényeg

lokicliftonvilleboritoTörténelmi mérkőzést játszottak a Nagyerdei Stadionban kedden este, hiszen a DVSC először játszhatott nemzetközi tétmeccset új arénájában. A tét nem kicsi volt, hiszen egy továbbjutással nagy lehetőség kapujába kerülhettünk: egy verhető ellenfél jöhet a következő körben, mely legyőzésével meglenne a csoportkör. Ez a klub szempontjából is fontos dolog lenne, így ennek fényében felfokozott hangulatban várta mindenki a meccset. Sokan mondták a találkozó előtt, hogy mindegy hogy milyen játékkal, de jussunk tovább, ez a legfontosabb – és ez milyen igaz!

Mielőtt belevágnánk a részletes eseménybe, szeretném felhívni minden kedves olvasónk figyelmét, hogy a Facebook odlalunkon (link) zajló nyereményjáték továbbra is tart! Aki hétfő délig megírja a Loki-blog oldalán, szerinte ki a Loki legnagyobb legendája, nyerhet egy jegyet a BATE elleni keddi Bl-mérkőzésre! Játékra fel!

A mi részünkről az egyetlen hiányzó Kulcsár Tamás volt, akinek a pótlását látványosan nem tudtuk megoldani az odavágón. Kondás mester meglepőt húzott, és betette Volast a kezdőbe. Ebben mindenképp volt potenciál, hiszen Dalibor mestere a lecsorgó labdák begyötrésének, márpedig ezen a meccsen ilyen szituációkra lehetett számítani. Változás volt még az odavágóhoz képest, hogy Bouadla vélhetően sérülés miatt kimaradt a keretből, őt a sérülésből visszatérő Szakály pótolta, valamint Lázár helyett Mihelic játszott, no de nem René volt a jobbhátvéd, hanem Jovanovic ment hátra. Az ellenfélnél egy változás volt a múlt heti összecsapáshoz képest, ez is meglepő volt, mert a házi gólkirály Joe Gormley a padon sem kapott helyet, vélhetően szintén sérülés miatt, így a helyén Garrett játszott.

dvsccliftonvilletactic

Néhány szót ejtenék a két csapat taktikájáról, amiben segítségemre lesz a fenti rajz is. Hangsúlyozom, nem vagyok szakember, azt próbáltam “papírra vetni”, amit a saját szememmel láttam a pályán. A vendégek nem cifrázták túl a dolgot, egyszerű taktikájuk volt: felhúztak egy dupla falat a kapujuk elé, a négy védő előtt három szűrő ember, és még a két szélsőjük is gyakran húzódott hátrébb. Elöl az egy szem csatár – aki meglepetésre nem az észak-ír gólkirály Gormley volt – teljesen magára volt hagyatva, neki kellett volna az előrevagdosott labdákkal valamit kezdeni. Helyzete reménytelen volt, gyakorlatilag alig kapott használható labdát, a kiállítás után pedig gyakorlatilag meg is szűnt az ellenfél támadójátéka. Egyébként a társak nem voltak segítéségre, hiszen nem cifrázták a dolgokat holmi labdakihozatalokkal, vagy sokpasszos támadásépítéssel: ha labdát szereztek, arra rúgták, amerre álltak, vagy jobbik esetben célba vették az elöl tanyázó Garrettet. Emiatt veszélyes lehetőségük nem is a saját támadásaikból alakultak ki, hanem az általunk elszórt labdákból próbáltak gyorsan kontrát vezetni.

Nekünk az lett volna dolgunk, hogy ezt a kettős falat átlőjük, vagy a széleken próbáljunk mögéjük kerülni. Amíg ebben a felfogásban játszottunk (nagyjából 10 percig), 4-5 hatalmas helyzetet tudtunk kidolgozni. A kezdeti nyomás után visszább álltunk, és kialakult egy statikus játék: Bódi teljesen behúzódott középre, így Jovanovic gyakorlatilag szárnyvédőt játszhatott – ez a három védős felállásokból ismert szélső mindenes, aki gyakorlatilag az egész pálya szélét bejátssza, támadásoknál fellép segíteni, védekezésnél pedig mihamarabb visszazár. Jovanovic játékstílusa egyébként kitűnően alkalmas erre a szerepkörre, hiszen alapvetően egy jobboldali középpályás, de a Fradinál töltött évek alatt beletanult a jobbhátvéd posztjába is. Emiatt Varga hátul maradt biztosítani, és nem egyszer ő zárt ki Jovanovic oldalára. A túl oldalon Korhut is gyakorta lépkedett fel a támadásokhoz, de az ő esetében nem volt ennyire feltűnő, talán azért sem, mert többnyire a jobb szélen erőltettük az akcióinkat. A bal oldalt keveset használtuk az első félidőben, pedig Korhut és Mihelic, valamint Szakály révén több potenciál lett volna abban, ha inkább azon az oldalon próbálkozunk.

Na de térjünk rá a meccsre. Én magam azt vártam, hogy rögtön neki esünk a Cliftonvillenek, és az első 10-15 percet keményen megnyomva a kapujukhoz szorítjuk őket, melynek eredményeként jó esetben korán vezetést szerezhetünk. Amit vártam azt kaptam: 2:15-nél járt az óra, amikorra már négy nagy helyzetünk volt, legalább az egyik simán bemehetett volna egy kis szerencsével. A 8. perc végére a meccs legnagyobb helyzete következett, Korhut pazar beadását Volas fejelte kapura, de a felső lécről megint a gólvonal elé vágódott a labda, mint a kinti meccsen Sidibe lövésénél. Amint az várható volt, 10-12 perc elteltével alábbhagyott a lendület, és onnantól kicsit leült a meccs. Próbálkoztunk, erőlködtünk, de érthetetlen módon középen erőltettük a játékot, pedig az elején is a szélekről bejövő labdákból alakítottunk ki veszélyes helyzeteket. Az első félidő derekára a Cliftonville is átlépte a félpályát, és 2-3 alkalommal veszélyes helyzetbe kerültek, de ezek is többnyire a mi labdavesztéseinkből történtek. Az ellenfél ezzel le is tudta helyzetei számát a meccs hátralévő részére. A vendégek egy dologban bízhattak, mégpedig kapusukban, Sheamusben, aki ezúttal is ihletett formában védett, és már az első perctől húzta az időt. Szerencsére a félidő végére ezt megelégelte a játékvezető, és sárgával figyelmeztette, de már jóval korábban megkaphatta volna a lapot. A játék képéből lerítt, hogy itt addig van tétje a dolognak, amíg be nem gyötrünk valahogy egy gólt, de azt az egyet nagyon nehéz lesz megszerezni. Ennek megfelelően a félidő 0-0-val zárult, tehát három félidő után sem született gól a párharcban.

A második félidő elején újabb rohamra lehetett számítani, de ezúttal nem volt akkora nyomás a Cliftonvillen, mint a meccs elején. A fordulópontot az 54. perc hozta meg, egy kiugratás után Volas törhetett kapura, a mögötte loholó védő visszarántotta, jogos a kiállítás, és jó helyről szabadrúgás. Mióta itt van Mihelic, tudjuk, hogy ez már fél gólt jelent, és mivel az első félidőben már elrontott egy hasonlóan jó helyről járó lehetőséget, a nagy számok törvénye alapján most gólnak kellett következnie, meg is lett, meg volt a hőn áhított vezetés, ráadásul az ellenfél reménytelen helyzetbe került a piros lap miatt. Támadójátékukon úgy próbáltak meg változtatni, hogy lekapták az elöl senyvedő Garrettet, és beállt helyette a vicces nevű Winchester, akinek nevéről az informatikusok erre, a vadászok pedig erre asszociálhattak. Ahelyett, hogy minden mindegy alapon kitámadtak volna, szemmel látható volt, hogy a nagyobb vereség elkerülése a céljuk, hiszen gyakorlatilag támadó nélkül maradtak a pályán. Idő kérdése volt, hogy mikor döntjük el végleg a párharcot egy újabb góllal, erre a 80. percben került sor, Vadnai-Korhut összjáték után a centerezést Sidibe kotorta be. Innentől megvolt a továbbjutás, és az is belefért, hogy a végén Tisza és Volas is egy-egy magánakcióval borzolja a kedélyeket.

Teljesítettük a minimum elvárást, és továbbjutottunk a Cliftonville-en. Nem az volt a lényeg, hogy sziporkázó játékkal, porig alázva lépjünk túl az ellenfélen, hanem hogy bármilyen úton módon bejussunk a következő körbe, ahol egyébként újfent a BATE vár majd ránk jövő héten. Itt az idő a visszavágásra, és nem túlzás, ha azt mondjuk, a klub idei szezonjának legfontosabb két találkozója következik – pedig még csak az ötödik tétmeccsünk lesz.

Pontozás

Nenad Novakovic

novakovics_nenad_2Alig akadt dolga a meccsen, az első félidőben talán háromszor kellett labdába érnie, a másodikban már ennyiszer sem. Hasonló nyugodt meccseket kívánunk neki, mert ez azt jelentené, hogy a védelmünk kiválóan működik, és Nenadnak semmi dolga nincs.

Aleksandar Jovanovic – 6.0

Jovanovic_kNekem nem tetszett a játéka. Az első félidőben gyakorlatilag jobboldali wingbacket, vagy hogy magyarosan fejezzem ki magam, szárnyvédőt játszott, mivel Bódi rendre középre húzódott, így neki kellett a védelemből felrohangálnia az ellenfél térfelére. Kicsit megilletődötten játszott, akadtak rossz megoldásai, és támadásban sem tudott sokat hozzátenni a csapat játékához.

Máté Péter – 6.5

mate_peter_1Nem sok dolga akadt, néhány beadást kifejelt, emiatt ma indokolt is volt játéka, mert az ellenfél jószerével csak ilyenekkel próbálkozott.

 Mészáros Norbert – 6.5

meszaros-norbert_2Őt néhányszor futóversenyre kényszerítette az ellenfél támadója, de neki sem kellett ma megszakadnia.

 Korhut Mihály – 7.5 – A mérkőzés legjobbja 

korhut_mihaly_3Balhátvéd létére rengeteg támadásban vett részt, bátran tört előre, nem egyszer a tizenhatoson belül is feltűnt. Felvállalta az egy-az-egy elleni párharcokat, tüzelt távolról, kényszerítőzött, kiosztott egy gólpasszt, egy szóval kimagasló volt a mai játéka, így tovább!

René Mihelic – 7.0

Rene_Mihelic_kEzúttal bal oldali középpályásként játszott, ami kicsit idegen volt számára. Az első félidőben nagyon passzív volt, alig tűnt fel, a második félidőben már gyakran húzódott be középre, és többet volt játékban. Szabadrúgás gólja ezúttal is gyönyörű és nem utolsó sorban rettentően fontos volt.

Varga József – 6.0

Varga_Jozsef3_kŐ volt a másik, akinek a játéka nem tetszett ma. Kicsit lassúnak éreztem, az első félidőben többször is eladta a labdát, nem volt kellőképp határozott, de a második félidőre szerencsére feljavult játéka, és próbálkozott távoli lövéssel is. Nem szeretném bántani, de Zsidai ennél sokkal jobb játékkal rukkolt ki tavaly, és nem lenne jó, ha csak azért, mert ő Varga Józsi, kiszorítaná az adott esetben jobb formában lévő Zsidait.

Szakály Péter – 6.5

szakaly_peter_2Meglátszott rajta, hogy sérülés miatt kihagyta a felkészülés nagy részét. Inkább a középpálya közepén játszott, és bár harcos volt, a támadásokat sokszor lelassította, és megakasztotta. Nincs kétségem afelől, hogy fog ennél jobban játszani.

Bódi Ádám – 6.5

bodi_adam_2Most eredeti posztján, a jobb szélen játszott, de érthetetlen módon folyamatosan húzódott be középre, ahelyett, hogy a szélen próbálta volna megbontani a betömörülő ellenfelet. Mivel Szakály és Mihelic is inkább befelé húzódott, így a középpálya közepén hatalmas tumultus volt, ennek ellenére ő is mindig oda helyezkedett. Nem tudott ma sem kimagaslót nyújtani.

Ibrahima Sidibe – 7.0

sidibe_ibrahima_2Nagy mezőnymunkát végzett, kivette a részét a védekezésből is, bár voltak rossz megoldásai támadásépítéseknél, összességében nem volt ez olyan rossz. És ami fontos, lőtt egy tipikus Sidibés gólt: a bepasszolt labdát lehetetlen testhelyzetből bekotorta valahogy.

Dalibor Volas – 7.0

volas_dalibor_2Nem kicsit lepett meg, hogy kezdett ma – én már úgy voltam vele, hogy lemondott róla a stáb. Viszont a kényszer szülte a játékát, és azt gondolom, ha mindig ilyen hozzáállással futballozna, nem lehetne rá panasz. Nem sétálta végig a meccset, ha kellett letámadott, visszazárt a védekezésben, és helyzetbe is került többször is. Ezek sajnos kimaradtak, de látszik az igyekezet. Övé a fő érdem a piros lap és az első gól kiharcolása miatt.

~o~

Vadnai Dániel

vadnai_daniel_3Szakályt váltotta, a középpálya bal oldalára szállt be, és a második gólnál ő perdítette Korhut elé a labdát.

 Zsidai László

zsidai_laszlo_3Bódi helyett érkezett a középpálya stabilizálására. Nyíregyházán vélhetően kezdeni fog, és szeretném őt a pályán látni a BATE ellen is.

 Tisza Tibor

Tisza_Tibor_kSzépen elönzőzte és elflegmázta a végén a ziccerét, pedig ha passzol, Volas gólt szerez.

 ~o~

Kondás Elemér – 7.0

kondas_elemer_3Mindenkit meglepett Volas kezdőbe jelölésével, de ez nyerő húzás volt. Szintén örömteli volt, hogy Mihelic kezdett, ez is sikert eredményezett. Jovanovic kezdetése ezúttal nem volt jó húzás, de előzetesen én is őt jelöltem volna a kezdőbe Lázár helyett, így ezt nem is rónám fel hibának. Érzésem szerint kicsit későn cserélt, Szakályt hamarabb is le lehetett volna hozni, mert elfáradt.

Amikor a cikk írója megőrül a vezető gólnál

Volt ám élő közvetítés is a meccsről, melyet utólag itt olvashattok el, valamint a mérkőzésen készült videókat a lenti lejátszási lista tartalmazza.