Nyíregyházi vendégség

szparitura2

A pozitív visszajelzéseknek köszönhetően idén is igyekszünk idegenbeli meccsek után túrabeszámolókkal jelentkezni. Kezdjük is a sort rögtön a szomszédvárban rendezett presztízsmérkőzéssel, a Nyíregyháza elleni keleti rangadóval, ami nem mellesleg az OTP Liga 2014-2015-ös szezonjának első találkozója volt. Az elmúlt években számtalanszor megfordultam Nyíregyházán, de többnyire nem vendégként, hanem mint hazai szurkoló, hiszen ki ne emlékezne, öt nemzetközi tétmeccset is Nyíregyházán játszott le a Loki. Ezúttal viszont nem a többséghez tartoztunk, hanem az egyébként nem kis létszámú vendégtáborhoz.

Már hetekkel ezelőtt szervezgettük a nyíregyi túrát, így hamar összejöttünk öten a kocsiba, és péntek délután nekivágtunk a jó egyórás útnak. Az odaút zökkenőmentesen, bár nyugdíjas tempóban zajlott, hiszen sokan tartottak még velünk a táv rövidsége miatt a szezon első bajnokijára. Nagyjából fél úton járhattunk, amikor utolértük a felvezető konvojt, akiket Debrecenből kísért el a rendőrség. Nyíregyháza határában leváltunk róluk, és a magunk útján közelítettük meg a vendégszektort. Egészen bizarr látvány volt, hogy a vendégparkolóban több a készenléti rendőr, mint a debreceni szurkoló. A beléptetés zökkenőmentesen zajlott, személyit nem kértek, a motozás is csak formai volt, semmint tüzetes, bár miután beléptünk a kapun, és be akartuk várni a többieket is, a cseppet sem udvarias szekus ránk pirított, hogy ha nem jegyet akarunk venni, akkor haladjunk tovább… Meccs előtt még sörözgetés, közben csibu is bejutott a sajtópáholyba, bár a beléptetés nem zajlott számára zökkenőmentesen. A debreceni ultrák felhívásaként a többség fehér pólóban jelent meg, a szurkolókat elnyomó törvények ellen tiltakozva.

szparitura3

Elkezdődött a meccs, nagyjából 300 DVSC szurkoló a vendégszektorban, kb. 4500-an a hazai oldalon – ez elég kevés ahhoz képest, hogy majd öt év után rendeztek újra NB I-es mérkőzést Nyíregyházán, ráadásul az ősi rivális Loki volt az ellenfél. A meccs elején nyomunk, helyzetet helyzet követ, Tisza üres kapura mellé lő, mi már gólt kiáltottunk. Végül a 39. percben már tombolhatott a vendég tábor, ugyanis Seydi betalált. Félidőben maradt is az 1-0, bár bosszantó volt a tudat, hogy 3-4 góllal is vezethetnénk, de a játék képét látva nem aggódtunk, úgyis nyerünk.

A félidőben egy már közel sem szomjas Loki drukker adta kötekedésre a fejét, belekötött a szekusokba, illetve mindenkibe, aki a közelében tartózkodott, gondoltuk, ez sem sokáig marad itt a stadionban. Közben gyors telefonváltás csibuval, kiderült, hogy nincs internet a sajtópáholyban, így áll a közvetítésünk… A szurkolásra egyébként nem lehetett panasz, a mieink kitettek magukért, és nem túlzok, ha kijelentem, hogy leszurkolták a hazai kemény magot, akik csak akkor voltak hangosabbak a debreceni tábornál, amikor a főtribün is rákezdett a “Nyíregyháza!” rigmusra.

szparitura4

A második negyvenöt perc közel sem hozott olyan pörgős játékot, mint az első, sőt, az ellenfél is elkezdett éledezni. Érezhető volt a játék képéből, hogy gólt már aligha szerzünk, hiszen idő közben hármat is cseréltünk, és csak Seydi maradt támadóként a pályán, de láthatóan ő is elfáradt. Az imént említett részeg szurkolón időközben már öt készenlétis csüngött, ugyanis azokba is sikerült belekötnie. A kedélyeket az borzolta, mikor egy szurkoló a lépcsőkön felfele jövet megbotlott, és három pohár sör odaveszett – szegény sörök… Húsz perc volt hátra, amikor a sok sör hatásaként könnyíteni kellett magamon. Ez idő alatt a hazai csapat kiharcolt egy (jogtalan) tizenegyest, melyet értékesítettek is, erről természetesen lemaradtam, de utólag értesültem a dolgokról. A hátralévő időben nem sok esemény történt, maradt az 1-1, a szurkolók pedig csalódottak voltak, hiszen nyerhető meccset buktunk két pontot, ráadásul a gyűlölt ellenfél ellen.

szapritura1

A meccs utáni időszak eseménytelenül telt, a hazaút úgyszintén, a rendőrök félútig még elkísértek minket, végül tíz óra magasságában már itthon voltunk. Egy hét múlva MTK, természetesen ott is ott a helyem, így várhatóan akkor is jelentkezem majd túra beszámolóval.