Szégyen, gyalázat!

Semmivel, ismétlem, semmivel nem lehet megmagyarázni ezt a gyalázatos produkciót, amit a DVSC-Teva a Pécs ellen ma délután bemutatott. Nincs rá mentség, hogy egy 6 forduló során nyeretlen, alsó kategóriás középcsapat otthon alázzon meg minket, a Debreceni Vasutas Sport Clubot, a bajnoki címvédőt! Lehetetlen mentséget találni arra, hogy 2:0-ra vert minket a Nagyerdei Stadionban egy Pécs, amelyiket bármelyik nap végleg felszámolhatnak, mert csődeljárás folyik ellene. Blogunk megpróbálja értékelni az értékelhetetlent és feltárni az okokat, amik ide vezettek. Végül pedig nyílt levél formájában üzenni kívánunk a Loki játékosainak minden szurkoló nevében, mert ezt nem vagyunk hajlandóak hétről-hétre nézni.

Mindenki kötelező győzelemről beszélt, ha szóba került a meccs: Kondás, a játékosok, a szurkolók és persze a sportsajtó. Nyerni kellett a Lokinak, mivel bajnoki címvédők vagyunk, vagy mi a szösz. Nyerni kellett, mert most, hogy kiestünk a nemzetközi kupákból, csak a bajnokságra koncentrálunk, és jó eredményt kellene elérnünk mindenki ellen, ami itthon minden esetben kizárólag a győzelem. Főleg akkor, ha az ellenfél a Pécs. Bár óvatos vagyok újabban az efféle kijelentésekkel, hogy mik a Loki céljai, mivel semmiféle szurkolói ankét vagy legalább sajtótájékoztató nem volt, amin felállt volna Szima Gábor, vagy akár a vezetőedző hogy kijelentse: ez és ez a DVSC célja idén, amit el akar érni. Így nincs mihez viszonyítani. Bajnoki cím, nemzetközi indulást érő hely, középmezőny, kiesés elkerülése, szurkolók idegesítése? Vagy mi?

kezdők

A kezdőcsapatunk volt a kezdet. A kapuban Novakovics, a két szélen Jovanovics és Korhut. Ismét összeállt a Debrecen egyetlen működésképtelen belső védő-párosa, vagyis Máté Péter Igor Morozovval, amit tavaly már százszor kiveséztünk, hogy mennyire nem célravezető két teljesen hasonló előnyökkel és hátrányokkal rendelkező két belső bekket egyszerre játszatni. Mindketten magasak, jól fejelnek, viszont végsebességük alacsony és nem is túl fürgék. Ha ilyenből egyszerre csak egy van a pályán, az teljesen elfogadható. Tehát ha Máté vagy Morozov mellé pedig egy alacsonyabb, de fürgébb és jól helyezkedő belső bekk társul (khmm, pont van egy ilyen játékosunk érvényes játékengedéllyel és élő szerződéssel), az úgy már jó. A középpályán Zsidai László (leghajtósabb középpályásunk, akinek a hiánya nagyon meglátszott ma) eltiltása miatt változtatni kellett. Szerény véleményem szerint teljesen szükségtelen volt megbontani a Diósgyőr és a Haladás ellen viszonylag jól működő középpályánkat (Vadnai a bal oldalon, két védekező kp középen és Bódi a jobbon), a mester mégis így döntött. Berakta Ferenczi Jánost a bal oldalra, Vadnait tette be Zsidai helyére, Varga és Bódi maradtak a helyükön. Mondanom sem kell, ez is orbitális melléfogásnak bizonyult. A csatáraink Sidibe és Kulcsár voltak (fő a fiatalos lendület!).

Ami a Pécset illeti, tudtuk róluk, hogy a támadóik jobbak, mint a védőik, de ma lehetetlen feladatnak bizonyult feltörni a Nagy J., Romics, Balogh, Mohl Dávid hátvédsort. Ahogy azt a legutóbbi podcastban is mondtam, Polekszics leigazolása tényleg jót tett a védelmüknek: egykori kapusunk kivédte a szemünket. Uzoma és Horváth szűrtek a középpályán, elől az erősnek nevezhető Kővári, Márkvárt, Szatmári, Fröhlich négyes támadott.

A mérkőzés kezdő sípszava előtt meggyászoltuk Sándor Károlyt, akivel újabb egykori nagyszerű játékost vesztett a magyar futball. Lassan mindenki kihal, aki még emlékszik rá, milyenek voltak azok az idők, amikor Magyarországon volt futball. Nyugodjék békében!

2A kezdő sípszó utáni percekben, amikor 14 percig az égvilágon semmi sem történt, arról elmélkedtem, hogy vajon mikor lett ilyen rossz program a meccsre járás. Mert a hivatalos nézőszám szerint 2546 néző volt a Stadionban (be se merték mondani), tehát körülbelül nyolcadház volt a húszezres arénában. Szervezett szurkolás nem volt (az ultrák ezentúl távol maradnak), a szervezetlen szurkolás pedig valljuk be, nem annyira szórakoztató. De már maga az a tény is, hogy ezentúl ki kell váltanunk még egy fényképes igazolványt azért, hogy drága pénzen rossz focit nézhessünk, nem vetíti előre a nézőszám emelkedését a közeljövőben. Persze a bérleteseknek egy darabig nem kell. Nekik viszont minden meccsen ott kell lenniük, ha azt akarják, hogy elmondhassák, hogy legalább pár ezer forinttal olcsóbban jöttek ki év végére, mintha minden meccsre külön jegyet váltottak volna. A legolcsóbban egyébként az ússza meg, aki erre a meccsre vásárolt egy belépőt, majd ebben a szezonban már nem jön többször. De ne kanyarodjunk el ennyire a tárgytól, csak ilyesmiken járt az agyam a mérkőzés alatt. A 14. percben megvolt az első valamirevaló debreceni helyzet, Kulcsár Tamás Vadnai beadását fejelte rá nagy erővel Polekszics kapujára, ám nem sikerült zavarba hoznunk: montenegrói ex-kapusunk szögletre ütötte a labdát. A szöglet (mint az összes többi) gyatrára sikeredett. Kulcsár mintha kicsit beindult volna ezután, a 17. percben megeresztett egy 22 méteres bombát, ami a keresztlécen csattant. Újra a meccsre figyeltem, hátha látok támadófocit. Később bebizonyosodott, hogy idén már nem fogok. 😀
Innentől a 29. percig már megint nem emlékszem semmi érdemlegesre, akkor is csak arra, hogy Kulcsár cselezte be magát a pécsiek tizenhatosára, majd olyan átlátszóan műesett, hogy még a kiáltóembereket (tudják, akik mindig kezezést meg tizenegyest reklamálnak) sem győzte meg mindet. Ebből a csúfos véget ért támadásból a Pécs egy kontrát vezetett, Szatmári kapta a labdát a 16-osnál, kicselezte Korhutotot és Morozovot, elvitte Novakovics mellett, kapura tette és Máté mentett bravúrral a gólvonalról. Noha helyzetük sem volt eddig, ez az egy nagyobb volt, mint a mi összes addigi lehetőségünk, és csak a szerencsén múlt, hogy nem lett a félidőben 1:0 oda. Már ekkor is füttyszó kíséretében vonultak le a pályáról fiaink. Nem is csoda, tipikusan azt az alibi játékot nyújtották, ami avatatlan szemnek úgy tűnhet, hogy “komolyan koncentrálnak és teszik a dolgukat, mennek előre becsülettel és mindent megtesznek a gólért”, gyakorlottabb szem számára viszont egyértelmű, hogy gőzük sincs, mit akarnak játszani, csak tartják a labdát és passzolgatnak. Emlékezetes volt számomra az a pár perc, amikor Kondás Elemér megcserélte Bódit és Ferenczit a középpályán. Annyi értelme volt, mint mikor a kételemes zseblámpában lemerül az egyik elem, mindkettőt kiszedjük, egymás helyére rakjuk őket és nézzük, hogy kigyullad-e a fény… Bár nem vagyok oda Ludánszkiért, de szerintem játszhatott volna ő belül Zsidai posztján, ha cserébe egy jó Vadnait láthatunk a bal oldalon. Ezt bevállaltam volna, mivel Ferenczi borzasztó volt, a később beállt Szakály pedig ugyanolyan.

A félidőben tanúi lehettünk, ahogy egy szurkoló megkéri barátnője kezét a C-szektorban és nekik tapsolhattunk. A LokiBlog nevében sok boldogságot kívánunk nekik, és olyan boldog házaséletet, amilyen rossz ez a meccs volt! 😉
A szünetben a harmatgyenge Ferenczit Szakály Péter váltotta (mégse vált be Ferenczi?), ezt egyébként az 52. percben jelentette be a speaker, jutalma gúnyos taps volt. Az 54. percben büntetőhöz jutott a Pécs. Uzoma iramodott meg a bal oldalon, Novakovics elkaszálta a 16-oson belül, ez tiszta tizenegyes. A védőinkről: Jovanovics kötelességtudóan üldözte, Morozov sprintelt vissza és próbált területet lezárni, Máté annyira lekésett erről, hogy a TV-képernyő sem mutatta, Korhut meg a másik oldalon volt, de nem is az ő hibája. Inkább a másik négy említett játékosé… Mohl Dávid állt oda, Novakovics életében egyszer fogott büntetőt, így ez 0:1.

A korán bekapott ötvenötödik perces gól megzavart minket, kicsit meg is voltunk zavarodva. Próbáltunk lövöldözni, de Plexit nem olyan fából faragták, hogy csak a mi kedvünkért beenged egyet. Kondás cserére szánta el magát, behozta az idén számmal 1, betűvel EGY gólos Tisza Tibort (egyébként azt az egyet a Megye1-es Mórahalomnak lőtte most szerdán) az egész tűrhetően játszó Kulcsár helyére. Ekkor már tudtam, hogy itt hiába várok Loki-gólt. Ezután a 70. percig megint nem emlékszem semmire, egyedül az maradt meg, hogy Eke Uzoma mennyire pofátlanul színészkedik. Akkor ugyanis beállt az egykori debreceni, Pölöskey Péter. Amelyik csapat Pölőtől gólt kap, annak azért komolyan el kell gondolkodnia azon, hogy nem játszik-e esetleg rosszul.
3De a 73. és a 74. percben két egészen jó szögletet végeztünk el, bár gól egyikből sem lett, pedig Sidibe nagyon szépet fejelt. Két percre rá életem talán legmeglepőbb cseréjét láttam: Morozov(!) helyére Dalibor Volas (!!!). Valószínűleg Eli bá így akart valami meglepőt húzni. Sikerült, szerintem még a kispadon ülő többi ember is meglepődött ezen a húzáson. Átálltunk 3 védősre és 3 csatárosra. Csak emlékeztetőül, ha 3 támadó van egyszerre a pályán, az elsőszámú nemzetközi jele Kondás Elemér tanácstalanságának. Ki hitte volna, ezúttal sem lett gól 3 támadónk (Tisza, Volas és Sidibe) együttes pályán levésének.
A 78. percben talán először tapsoltam a második félidőben valami miatt, ami a pályán történt: Jovanovics egy gyönyörű bombát eresztett el majdnem 40 méterről, és nem sok hiányzott egy bombagólhoz. Legalább ő még mert lőni.
A 81. percben Pölöskey kapta elől lesgyanús helyzetben a labdát, egy az egyben vihette rá Novakovicsra, megpróbálta elpörgetni fölötte, ám jó 5 méterrel mellészállt a kapunak. Ez még a jól megszokott Pölő volt.
A hosszabbítás elején, a 91. percben Novakovics (szerintem élete leggyengébb teljesítményén van túl) kis híján egész pályás gólt kapott régi kollégájától, Polekszicstől. Épphogy sikerült egy méterrel a gólvonal előtt elkapnia a labdát.
Aztán a 92. percben (mikor máskor?), mint a tasakos kávé vitte ránk a Pécs a labdát: 3 az 1-ben. A védőink nyilván már az órát nézték, mert Heffler tök üresen kapta a labdát a bal oldalon, végigvágtázott a pályán, átívelte Pölöskeynek, aki egyből fejelte is, Novakovics hárítani tudta, ám mivel ráfeküdni elfelejtett, Pölöskey ismételhetett és kíméletlenül bevágta a léc alá. 0:2
Ha nem volt eddig elég megalázó a meccs, most már az lett. Földhöz vágtam az első kezem ügyébe eső tárgyat. Majd elindultam “megtapsolni” a levonuló játékosainkat a kispadunkhoz. A debrecenieket kifütyülték. Újra szólt az a bizonyos kétszavas véleménynyilvánítás a játék színvonaláról, amiből a második a “gyenge”. És jogosan. Ez borzasztóan gyenge volt, kiábrándító, elkeserítő és dühítő!

A mérkőzés összefoglalója itt tekinthető meg.

Külön felhívnám a figyelmet a vége felé erősödő füttykoncertre és arra, hogy bár sikerült ebből a meccsből 6 perces anyagot összevágni, történés korántsem volt ennyi.

Nem az a legnagyobb baj itt, hogy kikaptunk. Sőt, mivel a Pécs akár egy héten belül megszűnhet, a meccset valószínűleg 3:0-ás győzelemmel nekünk fogják jóváírni. Hanem hogy már nem tudunk hinni ebben a csapatban. És ha bármilyen klub szimpatizánsa ilyet lát kedvenceitől, teljes joggal fütyüli ki őket.

1

Egyéni értékelés helyett inkább üzenni szeretnék a DVSC-Teva játékosainak minden szurkoló nevében! Természetesen akinek nem inge, ne vegye magára!

_____________________________________________________________________

Kedves Loki-játékos!

Én, a Loki-szurkoló, azért írok most neked, mert úgy érzem, kicsit eltávolodtál tőlem. Szeretnélek emlékeztetni téged rá, hogy a labdarúgás értünk van. Értünk, a szurkolókért, akik egész héten dolgozunk egy olyan fizetésért, amin te csak nevetsz. Kemény munkával megszerzett pénzünket költjük el arra, hogy titeket küzdeni, a címerért a mezeden, egymásért és értünk meghalni lássunk minden hétvégén. Némelyikünk az ország másik végébe is elutazik ezért, pénzt és időt nem sajnálva. Hogy miért? Mert nekünk még jelent valamit a Debreceni VSC. Ez a klub olyan örök értékeket képvisel, mint az örökös megújulás, a küzdés (ha az egész világ ellene van is), a munkába vetett hit és a hazaszeretet. Ez a klub a miénk, a debreceni embereké. És mindazoké, akik még magukénak érzik Magyarországon!
Kint voltam ma a meccsünkön, és bevallom, nem tetszik, amit láttam. Nem elég, hogy rosszul játszottatok, a legfontosabb dolog is hiányzott a játékotokból: a szív. Ez az, ami a legjobban fáj nekünk és dühít minket. Megalázóan rosszul fociztatok, ehhez a címerhez méltatlanul.
Emlékeztetni akarunk titeket, hogy nélkülünk ti csak huszonvalahány bolond vagytok, akik egész héten mást se csinálnak, mint hogy napi 2 órát labdáznak egy ultramodern edzőkomplexumban Pallagon és hétvégénként rugdossák a bőrt. Ti közszereplők vagytok, akár tetszik, akár nem. Vannak kötelességeitek. Tartoztok nekünk. Mi tettünk titeket azzá, amik vagytok. Szeretném, ha ezt sosem felejtenétek el. És szeretném, hogyha ezt soha többé nem kellene leírnom.
A Loki-szívet szeretnénk látni rajtatok. Szeretünk titeket!

Üdvözlettel: a Loki-szurkoló
____________________________________________________________

És most az idegenlégiósaink kedvéért angol nyelven:

Dear Loki-player!

Me, the Loki-supporter is writing to you because i feel you drifted apart from me. I’d just like to remind you that football is for us. For us, for the supporters, who work all week for a salary you’d just laugh at. We spend our hardly earned money to see you fight. Fight for the symbol on your jersey, fight for each other and to see you die for us every weekend. Some of us even travels to the other edge of the country, no matter how much money and time it costs. Why? Because for us Debreceni VSC means something. This club has eternal values, such as constant renewing, the struggle (even if all the World is against us), the faith in hard work, and patriotism. This club is ours, the people of Debrecen. And it belongs to all the others who feel this club for themselves!
I was at your match today, and to be honest, I didn’t like what I saw. You didn’t only play bad, the most important thing was missing: your hearts! This is was hurts so bad and makes us angry. You played humiliating weak and unworthy of this club.
We’d like to remind you guys, that without us you’re just twenty-something fools who do nothing all week but play with balls in an ulramodern training-complex 2 hours a day in Pallag and keep kicking a ball on weekends. You’re public figures, whatever you like it or not. You have obligations! You owe us. We made you those you’re now. I’d like you to never ever forget this. And I wouldn’t like to write it again.
We just want to see the Loki-heart! We love you, guys.

Regards: the Loki-fan
______________________________________________________________

Mindörökké hajrá Debrecen!

Lucas