Szegény embert az ág is húzza

lokikecso1415borito

Ha reggelig játszunk se rúgunk gólt. Nem volt szerencsénk. Ami máskor befelé pattan, az most kifelé. Jó csapatnak van szerencséje. Egyszer fent, egyszer lent. Ilyen, és ehhez hasonló közhelyeket puffogtathatnánk még hosszasan, és sajnos mind igaz a mostani Lokira. A Kecskemét elleni meccstől személy szerint nem vártam sokat, ugyanúgy benne lógott a levegőben egy újabb kínos vereség, mint adott esetben, egy magabiztos győzelem. Ennek ellenére a realitás valahol egy nyögvenyelős egygólos győzelem, és egy küszködős-szenvedős döntetlen között volt. Végül utóbbi igazolódott, és bár a múlt heti meccs óta felfogásban és hozzáállásban is sokat javultunk, ez önmagában még nem eredményez automatikus három pontot.

Amint azt hét közben megtudtuk, a sérültjeink egyre jobb állapotban vannak, és a Békéscsaba elleni Ligakupa meccsen már többen is lehetőséget kaptak a régóta nem bevethetők közül, ami arra engedett következtetni, hogy vasárnap este is lesz olyan, aki visszatér sérülés után a kezdőbe. Ilyen volt Mészáros Norbert, valamint Selim Bouadla, de idesorolhatjuk Szakály Pétert is, aki először volt kezdő az elmúlt hetek lábadozása után. Meglepetés volt még Volas kezdőbe kerülése, őt már többször leírtuk mi is, és vélhetően a stáb is, ennek ellenére 3-4 meccsenként megkapja a bizalmat, ma is így történt. Hiányzónk is akadt, hiszen Sidibe betegséggel küzdött a héten, így csak a padon foglalt helyet, valamint Bódi Ádám belázasodott, aki viszont a keretbe sem került be. A Kecskemét, ahogy az várható volt, meglehetősen defenzív felállásban, öt védővel állt fel. Elöl két gyors támadóval, Balázs Zsolttal és Bebetoval próbáltak meg gyors kontrákkal operálni, a középpályán pedig sokat futó, hajtós játékosaik voltak.

lokikecsó1415

Ezúttal is bántóan kevesen, nagyjából kétezren látogattak ki a mérkőzésre, ami az Oláh Gábor utcán is csúnya látványt nyújtott, hát még az impozáns, húszezer férőhelyes Nagyerdei Stadionban… De tegyük hozzá, hogy sajnos tett ezért az állapotért mind a csapat, mind a szakmai stáb, mind pedig a vezetőség, úgyhogy nem a szurkolókon kellene elverni a port, mint tették azt egyesek, hanem olyan produkcióval előrukkolni, ami nézőcsalogató lenne, és ismét a csapat mellé állítaná a szurkolókat. Sokáig gondolkodtam egyébként, hogy egy gúnyos, ironikus hangvételű cikket írjak-e, vagy normális hangnemben, higgadtan foglaljam össze a történteket. Végül utóbbi mellett döntöttem, mert nem éreztem volna korrektnek, ha az egész csapatot bántom ez után a meccs után, azért majd egyénileg rátérek arra, hogy ki hogy teljesített, és ott néhányan nem tehetik zsebre a kritikát.

Ahogy azt a bevezetőben is említettem, lényegesen más felfogásban és mentalitásban léptünk pályára, mint egy hete a Pécs elleni szégyenteljes vereség alkalmával. Ezúttal már a mérkőzés első negyedórájában két nagy lehetőség adódott előttünk, de egyik szituációnál sem volt szerencsénk: előbb Máté fejelt teljesen tisztán nagyjából hat méterről kapura, de mivel középre tartott, így könnyedén hárított Tujvel. A második is nagy lehetőség volt, egy távolról eleresztett Bouadla lövésbe Mészáros ért bele, és a gellert kapó labdába épp hogy beleért még a vendég kapus, Volas pedig nem tudta bekotorni a kapu torkából. Ezután a mi védelmünk is megcsillogtatta tudását, és Mészáros volt túl könnyelmű, így Bebeto került ziccerbe, de Novakovicba lőtte a labdát. Ezután még egy veszélyes helyről elvégzett vendég szabadrúgás után forgott veszélyben a kapu, no meg a a 30. perc környékén egy szöglet után, amikor mindenki előtt elment a labda, de Volas még kézzel sem tudta a hálóba juttatni a játékszert. Említett szlovén játékosunk hozzáállása egyébként ma is érdekes volt, hiszen sokadszorra kapta meg ismét a bizonyítási lehetőséget – most már talán érdemtelenül -, de ezúttal sem tudott élni vele. Ismét csak sétálást láttunk tőle, és egy megmozdulást leszámítva (mikor egy tökéletes kiugratás után szépen tálalt Kulcsár elé) gyakorlatilag nem volt jó és értékelhető megmozdulása. Gyakorlatilag egy rakás szerencsétlenség, akiről a labda sem akar bepattanni. Nem tudtunk már az első félidőben újabb komoly lehetőséget kidolgozni, hiába támadtunk folyamatosan.

A második félidőben cserélt szakvezetőnk, és a semmit sem mutató Volast Sidibe váltotta. Pedig ezen kívül még lehetett volna bőven cserélni, hogy mást ne említsek, Szakály és Kulcsár sem most játszotta élete meccsét. Kecskeméti helyzettel indult a második feles, de Bebeto újra hibázott, majd Bouadla lökését védte szenzációsan Tujvel, ezt ott a helyszínen nem akartam elhinni, hogy hogy tudta kiszedni a kecskeméti kapus, nagyon szép védés volt, bár nem ment teljesen a sarokra a labda. A mérkőzés legnagyobb helyzete is a vendégek előtt adódott az 59. percben, ekkor Balázs Zsolt ugrott ki teljesen üresen.

És itt most álljunk meg egy pillanatra, mert az ezt eredményező szituációt szeretném röviden kielemezni. Ahogy az a képen is látható lesz, a két belső védőnk, Máté és Mészáros egyszerre léptek ki a támadó játékosra, teljesen feleslegesen, de nyilvánvalóan lestaktikát szerettek volna alkalmazni. Azonban ebben sem Korhut, de főleg Jovanovic nem volt partner, hiszen míg előbbi éppen jól helyezkedik, mert tőle még lesen állna a támadó, mert nagyjából egy vonalban van a két belső védőnkkel, addig Jovanovic nagyon mélyen hátul, a vendég támadó játékost kíséri, így Balázs Zsolt teljesen üresen és szabályosan kaphatta a labdát, amit rávezetett Novakovicra – aki már megint borzalmasan mozdult ki a kapujából, és csak a szerencsének köszönhetjük, hogy nem faultolta le a támadót, mert ez esetben büntető és piros lap lett volna a hozománya a mozdulatnak. Bohózatba illő, és nevetséges ez a védekezés, amit ennél a szituációnál elkövettünk, ez a bajnokcsapathoz méltatlan dolog volt.

kecsovedekezes

Ismét előhozhatjuk Kondás Elemér azon hibáját, hogy későn cserél. Kulcsár Tamást már réges rég le lehetett volna, és le is kellett volna hozni, hiszen Volashoz hasonlóan alig akadt jó megmozdulása. Számtalan esetben rontott tiszta helyzetben, amikor pedig jó lövőhelyzetben lett volna, akkor még tovább tologatta a labdát, és ki akarta cselezni mind az öt védőt. Seydi végül jött helyette, de csak a 74. percben, amikor már alig van esélye felpörögnie a cserejátékosnak. Majd érkezett Tisza Tibor is, és minimálisat kockáztattunk, mert Zsidai helyett jött, így lényegében egy 4-3-3-as felállásra váltottunk. Én amondó vagyok, nyugodtan lekaphatott volna Kondás egy védőt is, hiszen oly mindegy, hogy döntetlen, vagy vereség ez a meccs. De ezúttal sem mert ekkorát kockáztatni, és ekkor már borítékolható volt, hogy itt ma mi nem lövünk gólt. Az a nagy szerencsénk, hogy hozzánk hasonlóan a Kecskemét is hihetetlen szerencsétlen volt a befejezéseknél, és tiszta ziccereket rontottak el, így megmenekültünk a még nagyobb blamától – ami talán nem biztos, hogy baj lett volna, talán észbe kapnak néhányan… Így viszont maradt a 0-0, ami égő, de mégsem akkora szégyen. Ezek után nem tudom, mit reméljek jövő héten az eddig remeklő Paks otthonában, és akkor még nem beszéltem a négy hét múlva esedékes Videoton elleni és az azt követő Fradi elleni találkozókról… Sajnos kilátástalan a helyzet, és a mai meccsel csak mélyebbre kerültünk a pöcegödörben. És még mindig nem látjuk a szakadék alját, mert szerdán kupameccset játszunk Felcsúton, és ha ott is vereséget szenvedünk, akkor nem marad esélyünk kikászálódni ebből a nagyon mély kútból.

Rövid értékelés

Nenad Novakovic (6.0) néhány alkalommal fontos védést mutatott be, de ma is volt egy helyzet, a már fentebb is kielemezett Balázs Zsolt akció, amikor rosszul jött ki a kapujából, és nem rajta múlt, hogy ismét büntetőt hozzon össze, és kiállítsák. A BATE meccs óta nem találja önmagát sajnos.

Aleksandar Jovanovic (6.0) az első félidőben még borzasztóan játszott, aztán a második játékrészben kicsit feljavult a játéka, és főleg támadásban akadtak jó megoldásai, de a már sokat emlegetett szituációnál borzalmasan helyezkedett. Máté Péter (6.0) előtt adódott gólszerzési lehetőség, de nem tudott élni vele, védő feladatait hellyel-közzel megoldotta. Társa, Mészáros Norbert (5.5) azonban többször is nehéz helyzetbe hozta magát, az ő formája is látványosan visszaesett az utóbbi időben. Korhut Mihály (6.5) volt ma is a védelemből az egyetlen, akire nem nagyon lehetett panasz, tette a dolgát becsülettel.

Selim Bouadla (6.5, ) sérülésből tért vissza, és látszik, hogy sokat hagyott ki, de így is többnyire jó megoldások jellemezték játékát, két veszélyes lövése is volt, ő állt legközelebb a gólszerzéshez, nálam ő a meccs embere, bár ez közel sem jelenti azt, hogy kifogástalan teljesítményt nyújtott volna. Varga József (6.5) és Zsidai László (6.5) ezúttal is egyszerre voltak a pályán, ami továbbra is nehezíti a támadásépítéseinket, hiszen két védekező szellemű játékosról beszélünk. Ennek megfelelően előre játékban nem alkottak maradandót. Szakály Péter (5.0, ) is sérülésből tért vissza, de jelen játékával továbbra is csak fék a csapatban, nagyon nagyot kéne javulni csapatkapitányunknak.

Dalibor Volas (5.0, ) ezúttal sem tudott élni a lehetőséggel, pedig sokadjára kapja meg a bizonyítási alkalmat. Ne írjunk azért mindent az ő számlájára, ebben a játékrendszerben ő halálra van ítélve, képtelenség az ő stílusával érvényesülni ebben taktikai hadrendben. Kulcsár Tamás (5.0, ) Volashoz és Szakályhoz hasonlóan fertelmes napot fogott ki, minden helyzetét elpackázta, számtalan rossz indítása volt, teljesen jogosan kapott füttyszót lecserélésekor. Ők hárman a mai meccs megosztott citromdíjasai.

Ibrahima Sidibe (5.5) nem nagyon tudott helyzetbe kerülni, amikor pedig lehetősége lett volna, elszerencsétlenkedte az akciót. l’Imam Seydi és Tisza Tibor már későn álltak be, egyikőjük sem tudott hozzátenni a csapat játékához.

Kondás Elemér (5.5) keze továbbra is meg van kötve a sérülések miatt, de új impulzusokra lenne szüksége a csapatnak, és talán el kellene már felejteni a nemzetközi színtéren is régóta elavult 4-4-2-es formációt, pláne a két szűrős változatát. És a meccsekbe is bele lehetne nyúlni hamarabb!