7 bajnoki cím története – 3. rész

0607borito

Legújabb történelmi visszatekintő sorozatunkban szeretnénk a DVSC bajnoki címeit feleleveníteni, azaz jól sejthető, hogy hét részen keresztül mutatjuk be, hogy hogyan jutott a csúcsra az adott bajnoki évadban a Loki. Végigjárunk minden egyes bajnoki szezont egészen a nyári felkészüléstől, az igazolásokon át az őszi tétmeccsekig, illetve a téli felkészülést és természetesen a tavaszi pontvadászatot is felidézzük. Egyszóval egy igazi utazást teszünk az adott bajnoki évad fontos történései közt. Harmadik részünkben a 2006-2007-es szezon könnyedebben megszerzett bajnoki címét elevenítjük fel.

 A harmadik bajnoki cím története sokkal izgalommentesebbre sikerült. Ennek ellenére van mire visszaemlékezni, van miről írni, hiszen edzőváltással, balul sikerült nemzetközi kupával, rengeteg átigazolással, egy kissé megváltozott magyar bajnoksággal fokozódtak (vagy éppen csökkentek) az izgalmak. No és azt se felejtsük, hogy a második bajnoki cím után azt hallottuk: egy címet megszerezni nem kis dolog, megvédeni viszont még nagyobb. A 2006-07-es szezonban viszont már másodjára védtük meg címünket és végleg felírtuk magunkat Magyarország futballtérképére!

A felkészülést a Loki egy könnyed győzelemmel kezdte a Vámospércs ellen egy hírverő mérkőzésen. A július 1-jén megrendezett találkozón 11-0-s Loki siker született, ráadásul a gólokon tíz játékos osztozott, egyedül Brnovics tudott duplázni. Ezután Balmazújvárosra utazott a csapat egy egyhetes edzőtábor keretében. Július 5-én a Nyíregyházával játszottunk felkészülési mérkőzést, és a távolról lőtt gólok mérkőzését a Loki nyerte meg 3-1-re Madar és Kiss Zoltán duplájával. Három nap múlva egy kis diósgyőri kiruccanás következett, két edzőmérkőzést játszottunk a DVTK stadionjában. Előbb a hazai csapatot vertük meg Dzsudzsák és Bogdanovics góljával 2-1-re, majd este a keret másik fele a Bőcs gárdáját is legyőzte 3-1-re Halmosi duplájával, valamint Böőr góljával. A közelgő Szuperkupa döntő főpróbájaként ismét Balmazújvároson léptünk pályára, az ellenfél pedig az ukrán Karpaty Lviv volt. Két teljesen más csapat lépett pályára a két félidőben, az ukránok pedig 2-0-ás győzelmet arattak. Július közepén következett a Szuperkupa párharc az akkor még FC Fehérvár néven futó fejér megyei alakulattal. A két mérkőzésen előbb Bogdanovics, majd Dzsudzsák és Koller öngólja volt a döntő tényező (1-0 és 2-1). A 3-1-es siker a második szuperkupát jelentette. Kérdés, hogy melyik volt a nagyobb tett: a szuperkupa diadal, vagy a két mérkőzés között bejelentett névmódosítás: DVSC-TEVA.

A teljes nyári felkészülés:

  • Vámospércs – DVSC 0-11 (Brnovics 2, Stanic, Halmosi, Böőr, Rezes, Dzsudzsák, Madar, Urbin, Dombi, Zsolnai)
  • DVSC – Nyíregyháza 3-1 (Madar, Kiss Z. 2)
  • DVTK – DVSC 1-2 (Dzsudzsák, Bogdanovics)
  • Bőcs – DVSC 1-3 (Halmosi 2, Böőr)
  • DVSC – Karpaty Lviv 0-2
  • FC Fehérvár – DVSC 0-1 (Bogdanovics) (Szuperkupa)
  • DVSC – FC Fehérvár 2-1 (Dzsudzsák, Koller öngól) (Szuperkupa)

Az edzőmeccsek mellett az igazolásokat tekintve sem volt nagy pörgés a Loki háza táján 2006 nyarán: legnagyobb igazolásunknak a Ferencvárostól szerződtetett Leandro számított, bár az ő ideigazolásának is meg volt a maga pikantériája és kálváriája: “Leandro szerződése ugyan 2006. június 30-án lejárt a zöld-fehéreknél, ám miután a játékos a DVSC-vel megállapodott, a fővárosi klub elővette azt a szerződésmódosítást, amit még 2004-ben írattak alá a magyar válogatott védővel: amennyiben a kontraktus lejárta előtt egyik fél sem nyilatkozik a hosszabbításról, akkor a megállapodás automatikusan meghosszabbítódik 2006. december 31-ig. Emiatt a játékos visszatért az Üllői útra és ott folytatta a felkészülést. Leandro kérésére végül a Ferencváros elengedte a honosított labdarúgót, akivel hároméves szerződést kötött klubunk.” Ez a dvsc.hu-n volt olvasható július 27-én, tehát majdnem két hétig tartott a huzavona, mire Leo DVSC játékosnak lett tekinthető. Mellette érkezett még a fiatal tehetség, Zsolnai Róbert Kaposvárról (a szőke támadót mi már tévesen az előző bajnoki évad telén “leigazoltuk” a DVSC-nek, a hibáért elnézést), illetve kiegészítő embernek jött Balogh Zoltán a Tatabánya együttesétől, és Bogdanovicsot is végleg leigazoltuk a törököktől. A távozók oldalán több név volt: Nikolov Balázs még az előző szezon közben, március végén szerződött Norvégiába, a Ham-Kam együttesébe. Éger László már régóta szerette volna magát légiósként kipróbálni, erre ez év nyarán kerülhetett sor, ekkor a spanyol másodosztályú Poli Ejido vette őt kölcsön. Máté Péter hasonló kalandba vágott, ő Anglia felé vette az irányt, a Reading együttese kölcsönözte ki szép összegért, és megvásárlási opciójuk is volt a hórihorgas védőre, azonban Máténak ekkor kezdődött meg hosszas kálváriája a térdével, ugyanis a Readingnél nagyon súlyos sérülések hátráltatták, amik pályafutása későbbi szakaszában még évekig gátolták őt játékban. Ferenczi István nehéz eset volt, többször is összetűzésbe keveredett Supka Attilával, így ő Zalaegerszegre távozott.

51_2006_2007_osz

A DVSC 2006-2007-es őszi kerete

Balogh Z., Halmosi, Virág B., Sidibe, Mészáros, Máté, Komlósi, Hegedűs, Vukmir, Kiss, Leandro
Sándor, Bogdanovics, Habi, Csarnai (szertáros), Mező (kapusedző), Fieber (pályaedző), Beránek (vezetőedző), Herczeg (pályaedző), Zsolnai, Szatmári, Dombi
Dankó (rehab.edző), Brnovics, Rezes, Bernáth, Hamar, Tomic, Dzsudzsák, Madar, Böőr, Nagy I. (masszőr)

Harmadik sor: Balogh Z., Halmosi, Virág B., Sidibe, Mészáros, Máté, Komlósi, Hegedűs, Vukmir, Kiss, Leandro
Második sor: Sándor, Bogdanovics, Habi, Csarnai (szertáros), Mező (kapusedző), Fieber (pályaedző), Beránek (vezetőedző), Herczeg (pályaedző), Zsolnai, Szatmári, Dombi
Első sor: Dankó (rehab. edző), Brnovics, Rezes, Bernáth, Hamar, Tomic, Dzsudzsák, Madar, Böőr, Nagy I. (masszőr)

A Bajnokok Ligája selejtezőjében verhető ellenfelet kaptunk. Az FK Rabotnicski Kometal Szkopje azonban a vártnál jóval nehezebbnek bizonyult. A haza pályán elért 1-1 nem minket dicsért. Zsolnai gólja csak arra volt jó, hogy kis reményt hagyjon, de a visszavágón (Supka Attila bizakodása ellenére) elsöpörtek minket. Pedig nem volt a mienk rossz csapat, legalábbis a Csernyánszki, Bernáth, Éger, Komlósi, Halmosi, Dombi, Vukmir, Sándor, Dzsudzsák, Bogdanovics, Sidibe tizenegy szerintem simán elpáholná a mai Lokit. Részletesebben ez év nemzetközi szerepléséről itt olvashatsz.

A két nemzetközi meccs között már elkezdődött a bajnokság, ahol kezdésnek a Pécset vertük 2-1-re, majd a kiesés után Pakson kerestünk volna némi örömforrást, de az első NB1-es meccsüket vívó ellenfél ellen képtelenek voltunk gólt szerezni (0-0). Pedig ekkor már csapatunkat erősítette a Fradit elhagyó Leandro is, aki hozzánk menekült a szétesőben lévő zöld-fehérektől, akiktől az MLSZ a felelőtlen gazdasági vezetésük miatt megtagadta az NB1-es licenszet. A drukkereik ekkor még nem is sejtették, hogy 3 éven keresztül fognak egy osztállyal lentebb rostokolni, hogy aztán azt hallják az ellendrukkerektől, amit oly boldog kárörvendéssel énekeltünk: “Ennbé kettő keleticsoport!” Persze a kárörömbe kis bánat is került, hiszen így elmaradt számtalan nagy rangadó, nem bizonyíthattuk be ellenük is, hogy mi vagyunk a legnagyobbak.

A félresikerült BL-selejtező sok pénztől fosztotta meg a klubot, aminek következtében Supka Attila hirtelen felállt a padról, felmondott, “nincs értelme folytatni” – nyilatkozta a HBN-nek. És ezzel a klub egyik legeredményesebb edzője hagyta el a csapatot. Bár önként tette, de konfliktusba keveredett a klub tulajdonosával, aki kritizálta az utóbbi idők kudarcai miatt; és érdekes ezt a helyzetet napjainkra vetíteni, ahol két olyan nyarat is magunk mögött tudunk, ahol kínos és anyagilag hatalmas bukásokat is átéltünk (Strömsgodset, BATE), a vezetőedző személye azonban továbbra is változatlan maradt.

Mirosláv Beráneket nevezték ki a DVSC edzőjének, ezzel ő lett a klub történetének első külföldi szakembere. Segítője a későbbi sikeredző, Herczeg András lett, illetve megkapta maga mellé tolmácsnak és amolyan jobb kéznek Fieber Pétert. A gyors váltás azonnali eredményt hozott. Egymás után vertük el a Vasast (3-0) – ez volt egyébként Éger László búcsúmeccse, aki könnyezve búcsúzott a csapattól és a nézőktől, miután Spanyolországba igazolt -, a Kaposvárt (1-2), a Vácot (4-0) és a Honvédot (2-1) is. A Vác elleni találkozó pikantériája volt, hogy az északi oldal betiltása miatt a hazai ultrák a vendégszektorból nézték végig a 90 percet, és tiltakozásuk jeléül öt perc szurkolástól eltekintve tényleg csak nézték a meccset. Ez volt egyébként Dombi Tibor jubileumi, 300. NB I-es mérkőzése.

lokivac06

Igencsak abszurd látványt nyújtott az üres B-, és a Lokistákkal teli vendégszektor

A 7. fordulóban Tatabányán nem várt vereségbe szaladtunk bele (2-1), ahol Poleksic és Kouemaha még ellenünk tündökölt (JuveFan ezt a mérkőzést a helyszínen tekintette meg, méghozzá pikáns módon a hazai szektorból, és úgy emlékszik vissza a találkozóra, hogy a lelkes bányász csapat igencsak meglepte offenzív taktikájával a Lokit, csapatunk pedig mire észhez tért a kezdeti sokk után, már 2-0-t mutatott az eredményjelző, így Sándor Tamás szép kapásgólja csak a szépítésre volt elegendő). Az ezt követő fehérvári 3-1-es győzelem (Sidibe triplával) valamelyest feledtette a sebeket. A kéthetes szünet nem jött jól, az MTK otthonából október közepén 0 ponttal távoztunk (1-0), egy véleményes, 85. perces büntetővel indultunk neki egy kis őszi lejtőnek… A megtorpanást egyértelműsítette, hogy a DVTK és a Győr ellen is meg kellett elégednünk 1-1 ponttal (1-1 és 0-0), hogy aztán a 12. fordulóban az Újpest egy hétfő esti esős mérkőzésen az Oláh Gábor utcán kalapáljon el minket 2-0-ra. Azért ez már nagyon komoly visszaesés volt, hiszen 4 fordulóval korábban 19 ponttal a 3. helyen álltunk az MTK (21 pont) és a ZTE (22 pont) mögött, 5 ponttal megelőzve a Tatabányát és az Újpestet. Az UTE elleni vereségünkkel viszont az 5. helyre csúsztunk vissza; bár az első hely csupán 7 pontnyira távolodott el.

Nem sok fityinget adtunk volna arra, hogy a dobogó helyett akár az aranyért is küzdhetünk, pedig így lett, amihez a REAC elleni kötelező 3-1 után a ZTE ugyanilyen arányú legyőzése is sokat segített. A Zete ellen Zsolnai duplázott, egyébiránt ez volt a csapat 1000. NB I-es bajnokija. Felszabadultan utazhattunk Sopronba és hatalmas, 6-1-es győzelmünknek köszönhetően bízvást reménykedhettünk benne féltávnál, “kijöttünk a gödörből”. A Pécs (0-2) és a Paks (1-0) legyűrésével 4 pontra megközelítve az MTK-t, a második helyen fejeztük be a naptári év bajnoki küzdelmeit. Mozgalmas év volt egy sajnálatos edzőváltással, bajnoki címmel, sikertelen nemzetközi szerepléssel, és a reménnyel, hogy talán 2007-ben is lesz okunk ünnepelni. Az őszhöz hozzátartozik, hogy a Nyíregyháza elleni idegenbeli kupagyőzelem (2-0) után hazafelé autózva autóbalesetet szenvedett Dzsudzsi, de apróbb sérülésekkel megúszta az esetet, illetve Sidibe az év legjobb NB1-es légiósa, míg Sándor Tamás az év legjobb NB1-es magyar focistája díjat kapott, ezzel is elismerve teljesítményüket.

Az őszi tétmérkőzések sora:

  • DVSC – Rabotnicki 1-1 (Zsolnai) (BL selejtező)
  • DVSC – Pécsi MFC 2-1 (Sidibe, Kiss Z.)
  • Rabotnicki – DVSC 4-1 (Sidibe) (BL selejtező)
  • Paks – DVSC 0-0
  • DVSC – Vasas 3-0 (Halmosi, Éger, Virág)
  • Kaposvári Rákóczi – DVSC 1-2 (Bogdanovics, Kiss Z.)
  • DVSC – Vác 4-0 (Brnovics 2, Dzsudzsák, Sidibe)
  • DVSC – Budapest Honvéd 2-1 (Sándor, Brnovics)
  • Tatabánya – DVSC 2-1 (Sándor T.)
  • DVSC – FC Fehérvár 3-1 (Sidibe 3)
  • MTK – DVSC 1-0
  • DVSC – Diósgyőr 1-1 (Sándor T.)
  • Győri ETO – DVSC 0-0
  • DVSC – Újpest 0-2
  • REAC – DVSC 1-3 (Zsolnai 2, Dombi)
  • DVSC – Zalaegerszeg 3-1 (Zsolnai 2, Sidibe)
  • Sopron – DVSC 1-6 (Sidibe 2, Halmosi, Leandro, Kiss Z., Zsolnai)
  • Pécsi MFC – DVSC 0-2 (Leandro, Sidibe)
  • DVSC – Paks 1-0 (Leandro) 

0607fel

A bajnokság állása a téli szünetben

 A januári felkészülést egy prágai teremtornával alapoztuk meg, de míg 5. helyünkre nem lehettünk büszkék, a mutatott játék bizakodásra adott okot. Január 27-én a DEAC stadionjában, műfüvön mérkőzött meg a Loki a román UT Arad együttesével és bár izgalmas mérkőzésen 4-4-es végeredmény született, mégsem erről emlékezetes ez a találkozó, hanem a két tábor huligánjainak összecsapásáról, melynek a kommandósok vetettek véget. Január 30-án két meccset is játszott a csapat az MFK Kosice ellen, az első találkozót 2-1-re nyerte a szlovák csapat, a második mérkőzés viszont 1-1-el zárult.

Ezt követően Belekbe utaztunk (nem unják vajon a fiúk? – szerk.) és nívós bajnokságok nívós csapataival találkoztunk. Ezek a mérkőzések sem szolgáltattak sok jóval, de jól tudjuk, ezeken a találkozókon nem az eredmény a legfontosabb tényező. A fehérorosz Dinamo Breszt (1-3), az orosz Kubany Krasznodar (1-3), az osztrák Sturm Graz (0-1) is jobbnak bizonyult nálunk. A kellemes szájízről Sidibe gondoskodott utolsó mérkőzésünkön, ahol a román 7. helyezett Vasluit gyűrtük le (1-0). Az edzőtábort követően itthon még Zsolnai találatával legyőztük a román második ligás FC Unirea Alba Iulia gárdáját.

A téli felkészülési mérkőzések:

  • Bohemians Praha – DVSC 1-1 (teremtorna)
  • Slavia Praha – DVSC 1-2 (teremtorna)
  • Slovan Liberec – DVSC 4-3 (teremtorna)
  • Sparta Praha – DVSC 8-3 (teremtorna)
  • DVSC – UT Arad 4-4 (Tchana 2, Sidibe 2)
  • MFK Kosice – DVSC 2-1 (Nagy R.)
  • MFK Kosice – DVSC 1-1 (Szilágyi P.)
  • Dinamo Breszt – DVSC 3-1 (Szilágyi P.)
  • Kubany Krasznodar – DVSC 3-1 (Sidibe)
  • Sturm Graz – DVSC 1-0
  • Vaslui – DVSC 0-1 (Sidibe)
  • DVSC – FC Unirea Alba Iulia 1-0 (Zsolnai)

2007-ben jött egy olyan téli átigazolási szezon, ami már nagyon benne volt a levegőben, mégis csoda, hogy nem rogytunk bele. A sokat mellőzött Böőr Zoltán és Bojan Brnovics a Győrhöz, a már 350 NB1-es mérkőzésén is túljutó Madar Csaba a Nyíregyházához igazolt, cserekapusunk, Sandro Tomic pedig a Kispestet választotta. De nem ő volt az egyetlen: Bogdanovics is vele tartott, hatalmas szívfájdalmunkra… Az ősszel magyar állampolgárságot kapó jóbarátja, Habi Ronald szintén egy riválishoz, az Újpesthez került. Az egyetlen játékos, akinek továbbállása nem csak lekonyult szájakat, hanem örömöt is magában hordozott, Halmosi Péter volt. Személyében egy kiváló labdarúgótól váltunk meg, de az angol Plymouth Argyle komoly továbblépés volt számára, a klubnak pedig egy kis bevételt jelentett, még úgy is, hogy ekkor még csak kölcsönszerződésről volt szó. Ahogy az Debrecenben megszokott volt, a tél folyamán számos próbajátékos megfordult a cívisvárosban, közülük a macedón támadó, Aco Stojkov, a szintén a csatársorba érkező francia Jimmy Jones Tchana, a brazil irányító középpályás, Marco Tulio, és a gaboni védekező középpályás, Thierry Issiemou kaptak szerződést. Rajtuk kívül csatlakozott még a csapathoz Takács Zoltán a Kispesttől. Balogh János személyében pedig Csernyánszki Norbert komoly riválist kapott a kapuban.

 52_2006_2007_tavaszA tavaszi keret

Harmadik sor: Csernyánszki, Vukmir, Sidibe, Mészáros, Zsolnai, Nagy Z., Komlósi, Takács, Szűcs, Kiss, Sztojkov, Balogh
Második sor: Sándor, Tchana, Thierry, Csarnai (szertáros, Mező (kapusedző), Fieber (pályaedző), Hamar, Beránek (vezetőedző), Herczeg (pályaedző), Nagy I. (masszőr), Dzsudzsák, Szatmári, Dombi
Első sor: Leandro, Virág A., Bernáth, Tulio, Dankó (rehab. edző), Spitzmüller, Szilágyi, Nagy R., Bíró

tchanaEmlékeztek még Jimmy Jones Tchana-ra, francia légiósunkra? A télen érkező labdarúgó első tétmérkőzésén azonnal győztes gólt szerzett a 85. percben a Vasas ellen (1-0). Az volt az első és egyetlen hasznos megmozdulása a Lokiban… A Kaposvár (0-1) és a Vác (1-3) legyőzése (az előtte érkező Aco Sztojkov góljával) nem volt szabad, hogy gondot okozzon, de a Honvéd elleni vereséggel (2-1) éppen akkor estünk vissza a 2. helyre, amikor már egy fordulóig az első helyen is pihenhettünk. Azok a hangok is felerősödtek, akik megkérdőjelezték a stáb munkáját: a már számtalanszor bizonyító Brnovics és Bogdanovics helyére érkező Tchana és Sztojkov bár gólt szereztek, félő volt, hogy nem lesznek képesek hosszú távon maradandót alkotni…

A Tatabánya ellen viszont sikerült revánsot vennünk, a 2-0-s győzelmet Sidibe duplája szállította. Az örömnek nem volt vége, idegenben csaptuk agyon a Fehérvárt egy Dzsudzsi duplával és az egész idényben kiválóan játszó Leandróval. Az egyre inkább visszaeső MTK-val szemben ekkor már 2 pont előnyünk volt. Ekkor jött a 24. forduló, mely sorsdöntőnek ígérkezett: egy hazai győzelemmel 5 pontos előnyt harcolhattunk volna ki, hiszen az ellenfél ellenlábasunk, az MTK volt. A tétet érezve esélyt sem adtunk a kék-fehéreknek és többek között Sztojkov góljával három nullával abszolváltuk a találkozót. Ennek a Vasas ellen 1-2-re győző Újpest is örült, hiszen az így köztük fennálló 4 pontos különbség okot adott az ezüstös reményekre. Ekkorra egyébként a Vác már elszállt a 16. helyen, viszont hatalmas csata folyt a bennmaradásért: 4 ponton belül volt egymástól a Paks, Sopron, Tatabánya, Győr, Pécs, REAC, Kaposvár hetes. A 25. fordulóban Diósgyőrbe látogattunk és rendkívül magabiztosan, 5-1-gyel szomorítottuk el keleti riválisunkat Azonban az MTK is 4-0-ra verte az így a kiesés szélére sodródó Tatabányát. Az Újpest Kaposvár elleni döntetlenjét pedig a ZTE használta ki, aki felugrott a harmadik helyre.

 

A diósgyőri 5-1-es győzelmünk klasszikusnak számít

 

Nagy izgalmakra volt kilátás 5 fordulóval a vége előtt. Legalábbis erre számítottunk, de a Fehérvár legyalulta az MTK-t (5-3), mi meg a Győrt (3-0). A 27. fordulóban akár már be is húzhattuk volna a bajnoki aranyat így 8 pontosra duzzadt előnyünkkel, de az Újpest túljárt az eszünkön (2-0) ami miatt két okból sem szomorkodtunk. Egyrészt így nem Pesten kellett örömködnünk, másrészt az MTK is pórul járt a Honvéd otthonában.

Időközben a Magyar Kupa küzdelmeiben túljutottunk a Diósgyőrön (0-1 és 2-2), ami további reményekre adott okot: talán idén sikerül duplázni? A kupadöntőn előre sokan leírták ellenfelünket, a Honvédot, de az ilyen meccseken bármi megtörténhet. Sajnos meg is történt, a mi kárunkra: bár vezettünk és emberelőnyben is voltunk nem sokkal a vége előtt, visszaálltunk védekezni (mintha csak a mai önmagunkat látnám) és egy ajándék tizenegyessel egyenlített a Supka Attilát a soraiban tudó Kispest. Jöhetett a tizenegyespárbaj, ahol viszont csak Sidibe talált be a debreceni labdarúgók közül, ez pedig kevés volt az örömhöz… JuveFan úgy emlékszik vissza erre a mérkőzésre, amit szintén a helyszínen tekintett meg a Szusza Ferenc stadionban, hogy az elején talán túlzott önbizalommal, nem mellesleg felforgatott csapattal felálló Loki (Sándor Tamást a brazil Túlio helyettesítette, a csatársorban Tchana kezdett, és bár Bernáek mester megígérte a tavaszra a kapuból kiszoruló Csernyánszki Norbertnek, hogy a kuapsorozatban ő védhet, a döntőre mégis Balogh Jánost jelölte a kezdőbe). Bede Ferenc játékvezető ténykedése a Loki ellen legendásnak mondható nevetséges kategóriát súrolta, és bár a félidőben mesterünk becserélte Sándor Tamást, valamint a jó formának örvendő Zsolnai Róbertet (egyenlítő gólunkban mindkét játékos hatalmas szerepet játszott), a kései ébredés csak a hosszabbítás kiharcolására volt elég, ahol is hiába szereztünk vezetést, és kerültünk emberelőnybe, fiatal védőnk, Bíró Péter butasága létszámkiegyenlítést és egyenlítést hozott a Kispestnek. A büntetőpárbajban pedig nem volt esélye a Lokinak, hárman még a kaput sem találták el a lövők közül, így nem örülhettünk duplázásnak. Sokan ezt fel is rótták egyébként a cseh szakvezetőnek később.

Aztán jött a május 14-e, a REAC pedig az áldozati bárány szerepében tetszelgett. A csatársorban az eltiltásoktól és sérülésektől tűzdelve a Zsolnai-Szilágyi párost nevezte Beránek, fiatal, saját nevelésű támadónk életében először kezdett NB I-es találkozón. Ezt alig hét perc után góllal is hálálta meg, megadva ezzel az alaphangot az ünnepi hangulatra. Egyébként a meccs pikantériáját az adta, hogy újfent egy hétdő kora esti találkozó volt ez, az akkori TV-s közvetítési rendszernek köszönhetően. Betalált még később Dzsudzsák, Leandro pedig duplázni tudott, így sima 4-1-es győzelem lett a vége. A pályán a lefújást követően pedig a szurkolók kötöttek ki és hatalmas ünneplésbe csaptak.

A REAC ellen lett matematikailag is háromszoros bajnok a Loki

A többi már csak formalitás volt, a Zalaegerszeg ellen “muszájból” lejátszottuk az idegenbeli meccset, amit Leandro potyagóljával meg is nyertünk, majd a zárókörben a Sopron ellen jöhetett az igazi népünnepély. Végül 69 ponttal zártunk, 8 ponttal az MTK és 14-gyel a ZTE előtt. Kiesőhelyre végül a Vác mellé a Pécs került, pedig a Győrnek és a REAC-nak is rezgett a léc.

A ZTE elleni meccsnek már nem volt tétje, de itt is nyerni tudott a bajnokcsapat

Sajnos kevés videó maradt fenn ebből az évből, ezek közül is egyik a Sopron elleni bajnokavatón a B közép szurkolása

 0607unnep2Sándor Tamás harmadszor emelhette fel a trófeát

 

A tavaszi eredménysor:

  • Vasas – DVSC 0-1 (Tchana)
  • DVSC – Kaposvári Rákóczi 1-0 (Sidibe)
  • Vác – DVSC 1-2 (Sidibe 2, Sztojkov)
  • Budapest Honvéd – DVSC 2-1 (Sidibe)
  • DVSC – Tatabánya 2-0 (Sidibe 2)
  • FC Fehérvár – DVSC 0-4 (Leandro, Dzsudzsák 2, öngól)
  • DVSC – MTK 3-0 (Komlósi, Sztojkov, Sidibe)
  • Diósgyőr – DVSC 1-5 (Dzsudzsák 2, Sztojkov, Mészáros, Sidibe)
  • DVSC – Győri ETO 3-0 (Komlósi, Sztojkov 2)
  • Újpest – DVSC 2-0
  • DVSC – REAC 4-1 (Szilágyi P., Leandro 2, Dzsudzsák)
  • Zalaegerszeg – DVSC 0-1 (Leandro)
  • DVSC – Sopron 2-1 (Dzsudzsák, Sándor T.)

     0607vegeA bajnokság végeredménye

Miroslav Beráneknek sok különös, furcsa edzői húzása volt, de egyből bajnok lett a Lokival. Az év során Bajzát Péterrel közösen lett gólkirály Sidibe, akit a DVSC-TEVA legjobb játékosának is megválasztottak, ő lett az első légiós, aki megkapta a Zilahi-díjat. Videó kevesebb maradt közkézen, de aki átélte a 2006/2007-es bajnoki évet, soha nem fogja elfeledni, hiszen ezzel triplázott szeretett csapatunk és ekkor vált meghatározó játékossá Dzsudzsák Balázs. Ami azért nem kis szó!

0607unnep


Felhasznált irodalom:

Sándor Mihály: A debreceni futball képes kalauza (1899-)
Csapatfotók: https://www.dvsc.hu/klub/csapatfotok-1902-tol
Egyéb képek forrása: dvsc.hu, szud94.hu, wikipedia.hu, hetek.hu