7 bajnoki cím története – 6. rész

?????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????????

Legújabb történelmi visszatekintő sorozatunkban szeretnénk a DVSC bajnoki címeit feleleveníteni, azaz jól sejthető, hogy hét részen keresztül mutatjuk be, hogy hogyan jutott a csúcsra az adott bajnoki évadban a Loki. Végigjárunk minden egyes bajnoki szezont egészen a nyári felkészüléstől, az igazolásokon át az őszi tétmeccsekig, illetve a téli felkészülést és természetesen a tavaszi pontvadászatot is felidézzük. Egyszóval egy igazi utazást teszünk az adott bajnoki évad fontos történései közt. A hatodik részben a 2011-2012-es veretlenül megnyert bajnoki címet elevenítjük fel.

A 2009-2010-es szezont – melyben minden lehetséges trófeát begyűjtött a DVSC – egy gyengébb év követte, már ami a bajnoki szereplést illeti, hiszen azért az Európa Liga csoportkörébe csak sikerült bejutni. Sok szempontból is mozgalmas év volt ez, hiszen a nemzetközi kupaszereplés végeztével, december végén nem hosszabbította meg lejáró szerződését Herczeg András, így a sikeredző mondhatni a csúcson hagyta abba, és adta át a lantot. Utódja újfent egy cseh szakember, Zdenek Scasny lett. Az ő szerepvállalása azonban közel sem volt akkora sikersztori, mint Beráneké. Scasny alig 4 hónapnyi munka után, áprilisban lemondott a szégyenteljes Siófok elleni hazai vereség után, amit a vezetőség el is fogadott. Addigra már elbuktuk a Ligakupa döntőjét, és a Magyar Kupából is kiestünk, míg a bajnoki pontvadászatban jócskán le voltunk maradva az élmezőnytől. Ekkor érkezett az addig a DVSC-DEAC-ot irányító Kondás Elemér, amolyan tűzoltó megoldásként – ideiglenesen, a szezon végéig ő vette át a csapat irányítását. Vele annyira megindult a szekér, hogy közel álltunk ahhoz, hogy dobogós helyen végezzünk, végül azonban a csalódást keltő ötödik helyen zárt a csapat, ennek ellenére a nyáron kétéves szerződést írt alá Kondás Elemér és stábja, Sándor Tamás, Györky Gábor és Erdélyi Miklós. Ekkor kapcsolódunk be a történetbe.

Egy viszonylag nyugodt nyári felkészülés elé nézett a csapat, hiszen hosszú évek után nem voltunk érdekeltek semmilyen nemzetközi megmérettetésben. Ebben az időszakban talán éppen erre volt a legnagyobb szüksége az igencsak fásult keretnek, amire ráfért a vérfrissítés. A felkészülés elején, június 18-án már-már szokásos módon egy házi meccsel nyitottunk, itt ötgólos találkozón 3-2-re nyert a “hazai” együttes, a gólokat Kulcsár (2), Rezes, Bernáth és Korhut (öngól) szerezték. Négy nap múlva a kupagyőztes Kecskemétet fogadtuk, ezen a találkozón 0-0-s döntetlen született. Június 25-én egy szintén gyakori edzőpartnerrel, a Gaz Metannal játszottunk, és Szakály, Simac, illetve Rezes góljaival 3-2-re győztünk. Aznap a keret másik fele centenáriumi mérkőzésen lépett pályára Berettyóújfaluban, Bódi, Dombi és Yannick góljaival 3-0-ra győztünk ezen az összecsapáson. Július 2-án megint a Gaz Metannal meccseltünk, és ezúttal is legyőztük a román együttest Bódi góljával. Aznap a keret másik fele az FC Bihorral játszott, itt 2-1-re a vendég együttes diadalmaskodott, a gólunkat Yannick szerezte. Július 9-én páros edzőmeccset következett újfent, és ezek voltak a felkészülés utolsó állomásai. A szerb FK Zlatibor Voda ellen Szilágyi Péter révén alakult ki az 1-1-es végeredmény, míg a szlovák MFK Kosice ellen Illés Gyula és Dombi találtak be, az eredmény azonban itt is döntetlen lett.

A nyári felkészülés:

  • DVSC I – DVSC II 3-2 (Kulcsár 2, Rezes, ill. Korhut (öngól), Bernáth)
  • DVSC – Kecskemét 0-0
  • DVSC – Gaz Metan Medias 3-2 (Szakály, Simac, Rezes)
  • Berettyóújfalu – DVSC 0-3 (Bódi, Dombi, Yannick)
  • DVSC – Gaz Metan Medias 1-0 (Bódi)
  • DVSC – FC Bihor 1-2 (Yannick)
  • DVSC – FK Zlatibor Voda 1-1 (Szilágyi P.)
  • DVSC – MFK Kosice 2-2 (Illés, Dombi)

Mint azt említettem, a nyár folyamán szükség volt a vérfrissítésre. Czvitkovics Péter még az előző szezon utolsó meccse után aláírt a belga Kortrijk együtteséhez, Kabár Péterrel pedig még annál is hamarabb szerződést bontott a klub. Komlósi Ádám Kazincbarcikára szerződött, Balajti Ádámot és Eugéne Salamit pedig kölcsönadtuk, előbbit Újpestre, utóbbit Kecskemétre. Sok próbajátékos megfordult a nyár folyamán a Nagyerdőn, közülük négyen kaptak szerződést. Az észt válogatott Vjatseslav Zahovaiko, valamint a korábbi bosnyák gólkirály Stevo Nikolic a támadósorba érkezett, a holland-bosnyák Adnan Alisic a középpályára jött (kvázi Cztivkovics helyére), Selim Boudlát pedig Franciaországból szerződtette a DVSC, ő szintén a középpályára érkezett. Rajtuk kívül még egy “igazolása” volt a csapatnak, hiszen Mészáros Norbert közel egyéves eltiltása után újfent játékra készen állt. Illetve akkor még nem tudtuk, de a fél éves kaposvári kölcsönjátékból visszatérő fiatal Korhut Mihály is nagy erősítés lett.

60_2011_2012_osz

2011/2012 ősz

Felső sor: Novakovics, Coulibaly, Szűcs, Máté, Malinauskas, Simac, Nagy Z., Mijadinoszki, Zahovaiko, Verpecz
Harmadik sor: Fodor, Ramos, Lucas, Nikolic, Bouadla, Illés, Spitzmüller
Második sor: Dankó Mihály (rehab. edző), Alisic, Szilágyi P., Sándor Tamás (pályaedző), Kondás Elemér (vezetőedző), Györky Gábor (pályaedző), Erdélyi Miklós (kapusedző), Nikolov, Mardare, Nagy István (masszőr)
Ülnek: Farkas, Korhut, Ferenczi, Bernáth, Yannick, Bódi, Varga J., Kulcsár, Szakály, Dombi

A bajnoki szezont hazai pályán kezdtük a Vasas ellen július 15-én, és már 33 perc után 3-0-ra vezettünk, ráadásul emberelőnybe is kerültünk. A második félidő elején már 4-0 volt ide, amikor picit leeresztettünk, így feljött a vendégcsapat 4-2-re, de Coulibaly harmadik találatával eldöntötte a találkozót. Egy hét múlva Zalaegerszegre látogattunk, és értékesnek mondható három pontot szereztünk Kulcsár és Yannick találataival, igaz, később látva a ZTE az évi szereplését ez kötelező győzelem volt. A harmadik körben máris rangadóra került sor a Nagyerdőn, a Ferencvárost fogadtuk és egy nagyon szoros meccsen Bódi szép szabadrúgásgóljával győztünk 1-0-ra.

Bódi gólja döntött a Fradi ellen

Augusztus 7-én ismét Bódi Ádám volt a hős, fiatal szélsőnk a Kecskemét otthonában szerzett hasonló győztes találatot, mint egy hete a Fradi ellen: Coulibaly kiállítása miatt egy teljes félidőt emberhátrányban játszottunk, és Bódi gyakorlatilag a meccs utolsó perceiben döntötte el a találkozót szépségdíjas szabadrúgásával. Az ötödik fordulóban a bajnoki címvédő, és egyben egyik legnagyobb riválisunknak számító Videotont fogadtuk, és egy színvonalas találkozón győzedelmeskedtünk 2-1-re Kulcsár valamint Ramos találataival. Államalapítási ünnepünkön Pápáról hoztuk el a három pontot Bódi és Nikolic góljaival, majd egy hét múlva megint rangadót rendeztek az Oláh Gábor utcán, ekkor az Újpestet fektettük két vállra, méghozzá igencsak hosszú idő után. A lila-fehérek az elmúlt években rendre kibabráltak velünk, ezúttal viszont Bódi, Coulibaly és Yannick találataira csak Egerszegi és Simon tudott válaszolni. Hét fordulót követően még száz százalékos volt a Loki, ennek ellenére nem vezette utcahosszal a tabellát, mert a Győr is hasonló szériát produkált.

Győzelem a címvédő ellen

A következő fordulóban, Siófokon meg is tört ez a remek szériánk, a tompán játszó Loki csak 0-0-t játszott a házigazdával, ráadásul a végén Simac kiállítása miatt emberhátrányban fejeztük be a találkozót. Szeptember 18-án a Paksot fogadtuk, és nehezen, de legyőztük őket 4-2-re. Egy hét múlva Kaposváron az utolsó percekben egyenlített Coulibaly 11-esből, kialakítva az 1-1-es végeredményt. Októbert két hazai rangadóval kezdte a csapat. A DVTK-t szinte telt ház előtt vertük meg 5-0-ra, majd következett a szuper rangadó a Győr ellen, melyet Simac és Kulcsár góljaival nyertünk meg 2-0-ra. Utóbbi gól volt az az emlékezetes tiki-takás találat, aminél egy nagyon szép Korhut-Coulibaly-Bódi-Korhut összjáték előzte meg Kulcsár befejezését. Ezzel a győzelemmel négy pontra leszakítottuk a Győrt, de még hátra volt öt forduló az őszi szezonból.

A Győr legyőzése után már csak a Loki volt veretlen

Október 23-án csak 0-0-t játszottunk Pécsen, és mivel a Győr legyőzte otthon a Vidit, újfent csak két pont volt az előnyünk. Ráadásul egy hét múlva itthon is csak egy pontot szereztünk a Honvéd ellen, de a Győr pécsi veresége révén növelni tudtuk az előnyünket. Az őszi szezon papíron utolsó meccsén – hiszen két tavaszi fordulót még az ősszel lejátszottak – Szombathelyen győztünk 1-0-ra Rezes góljával, így a bajnokság felénél hárompontos előnnyel álltunk az élen a Győr előtt. November 20-án a Vasas otthonában léptünk fel, és úgy játszottunk 0-0-t, hogy legalább 4-5 100%-os ziccert packáztunk el, Varga József például az üres kapuba sem tudott betalálni. Mivel azonban előző nap a Győr otthon kapott ki a Honvédtól, így ezzel a döntetlennel megint csak növelni tudtuk az előnyünket.

Az ősz utolsó bajnokiján az addigra már igen csak nagy slamasztikában lévő, utolsó helyen szerénykedő és nyeretlen Zalaegerszeget fogadtuk. Meglepetésre a vendégek szereztek vezetést, a hideg zuhany azonban még hátra volt, mert Kamber révén növelték is előnyüket – a félidőre 2-0-s hátrányba vonult le a listavezető otthon, az utolsó helyezett ellen… Viszont nem akármilyen comeback-et hajtott végre a gárda a második játékrészben! Még 15 másodperc sem telt el a kezdő sípszó után, a vendégek edzője, Prukner László még nem ért vissza a kispadhoz, de Nikolic góljával máris szépítettünk. Ez hatalmas lelki fröccsöt adott, és két perc múlva Nikolic már egalizált is. Az őrületnek nem volt vége, sorra dolgoztuk ki a ziccereket, öt perc alatt legalább hatot, de nem sikerült betalálni, a vendégek kapusa, Jahic állta a sarat. No nem sokáig, az 55. percben Nagy Zoltán lecsúszott beadását bevédte, így már nálunk volt az előny, amit két perc múlva Nikolic mesterhármasával, azt követően pedig Coulibaly büntetőjével toldottunk meg, a vége így 5-2-es siker lett. Így kellemes érzésekkel, no meg négypontos előnnyel vonulhattunk a téli szünetre.

Őrült, de emlékezetes meccs a ZTE ellen

 

Az őszi tétmeccsek sora:

  • DVSC – Vasas 5-2 (Kulcsár, Szakály, Coulibaly 3)
  • Zalaegerszeg – DVSC 0-2 (Kulcsár, Yannick)
  • DVSC – Ferencváros 1-0 (Bódi)
  • Kecskemét – DVSC 0-1 (Bódi)
  • DVSC – Videoton 2-1 (Kulcsár, Ramos)
  • Lombard Pápa – DVSC 0-2 (Bódi, Nikolic)
  • DVSC – Újpest 3-2 (Bódi, Yannick, Coulibaly)
  • Siófok – DVSC 0-0
  • DVSC – Paks 4-2 (Csehi (öngól), Coulibaly 2, Varga J.)
  • Kazincbarcika – DVSC 1-5 (Kulcsár 3, Nikolic 2) (Magyar Kupa)
  • Kaposvári Rákóczi – DVSC 1-1 (Coulibaly)
  • DVSC – Diósgyőr 5-0 (Bódi, Coulibaly 2, Nikolic, Kulcsár)
  • DVSC – Győri ETO 2-0 (Simac, Kulcsár)
  • Pécsi MFC – DVSC 0-0
  • Cegléd – DVSC 0-2 (Nikolic, Zahovaiko) (Magyar Kupa)
  • DVSC – Budapest Honvéd 1-1 (Szakály)
  • Haladás – DVSC 0-1 (Rezes)
  • Vasas – DVSC 0-0
  • DVSC – Zalaegerszeg 5-2 (Nikolic 3, Nagy Z., Coulibaly)
  • Kecskemét – DVSC 1-2 (Coulibaly, Korhut) (Magyar Kupa)
  • DVSC – Kecskemét 1-1 (Kulcsár) (Magyar Kupa)

1112fele

 

Bajnoki állás a téli szünetben

Január közepén a szokásos egymás közti mérkőzéssel indult a felkészülés, melyen 2-2-es döntetlen született. Január 21-én a Balmazújvárost fogadtuk, és vertük meg 3-1-re Simac, Kulcsár és Varga góljaival. Aznap a keret másik fele a Szatmárnémetit győzte le 3-0-ra. Egy hét múlva újabb páros meccs következett, méghozzá a Tatran Presov ellen. Az első találkozón 1-1-es döntetlen született Farkas Balázs góljával, a második összecsapást viszont Kulcsár mesterhármasával 3-1-re megnyertük. Február elején Belekbe utazott a csapat, ahol hat edzőmeccs várt a keretre. Az első páros találkozó alkalmával a gárda egyik fele a cseh Jablonec gárdáját ütötte ki 4-0-ra, míg a többiek a kazah Irtis Pavlodar ellen játszottak 0-0-t. Négy nap múlva a Senica elleni 2-1-es vereség alkalmával Dombi Tibor volt a gólszerzőnk, a Steaua Bukarest elleni mérkőzést azonban a nagy esőzés miatt a félidőben abba kellett hagyni 1-0-s román vezetésnél. Az utolsó törökországi meccseken a Vaslui ellen hiába lőtt gólt Bódi Ádám, a végeredmény 1-2 lett, a másik mérkőzésen pedig Szakály duplája csak a 2-2-es döntetlenhez volt elegendő a Slovacko ellen. Hazatérése után még két felkészülési találkozót játszott a csapat a tavaszi szezon megkezdése előtt, február 17-én 3-0-ra legyőztük a Kassát, másnap pedig 1-1-es döntetlent értünk el az FC Bihor ellen. A Ferencváros elleni bajnoki nyitány előtt még egy Magyar Kupa párharc várt a csapatra a Kaposvár ellen, melyet sikerrel megvívtunk, és továbbjutottunk.

A téli felkészülés:

  • DVSC I – DVSC II 2-2 (Zahovaiko, Bouadla ill. Lucas, Nikolic)
  • DVSC – Balmazújváros 3-1 (Simac, Kulcsár, Varga J.)
  • DVSC – Szatmárnémeti 3-0 (Bódi, Alisic, Mokánszki)
  • DVSC – Tatran Presov 1-1 (Farkas B.)
  • DVSC – Tatran Presov 3-1 (Kulcsár 3)
  • DVSC – Irtis Pavlodar 0-0
  • DVSC – Jablonec 4-0 (Coulibaly 2, Kulcsár, Szakály)
  • DVSC – Senica 1-2 (Dombi)
  • DVSC – Steaua Bukarest 0-1 (Félbeszakadt)
  • DVSC – Vaslui 1-2 (Bódi)
  • DVSC – Slovacko 2-2 (Szakály 2)
  • DVSC – MFK Kosice 3-0 (Ludánszki, Salami, Yannick)
  • DVSC – FC Bihor 1-1 (Bouadla)

Télen egyetlen játékost szerződtettünk, a Zalaegerszegről érkező gaboni Roguy Méyét. Salami visszatért nyíregyházi kölcsönjátékából, de nem tudta magát beverekedni a csapatba. Malniauskassal és Mardareval szerződést bontottunk, Mijadinoski pedig Svájcba távozott. Balajti Ádámot az MTK-nak adtuk kölcsön, míg Szilágyi Péter a Pápa, Fodor Marcellt az Újpest szerződtette. A tavasz folyamán szerződést bontottunk Zahovaikóval és Alisiccsel, egyikük sem váltotta meg a világot.

61_2011_2012_tavasz

2011/2012 tavasz

Harmadik sor: Novakovics, Ludánszki, Mészáros, Coulibaly, Szűcs, Máté, Simac, Nagy Z., Salami, Nikolov, Rezes, Verpesz
Középső sor: Dankó Mihály (rehab. edző), Vígvári Bendek (masszőr), Frida Ferenc (technikai vezető), Ramos, Nikolic, Erdélyi Miklós (kapusedző), Kondás Elemér (vezetőedző), Györky Gábor (pályaedző), Sándor Tamás (pályaedző), Illés, Meyé, Lengyel László (orvos), Csarnai Norbert (szertáros), Nagy István (masszőr)
Ülnek: Lucas, Farkas, Bouadla, Bernáth, Korhut, Ferenczi, Bódi, Varga, Szakály, Kulcsár, Yannick, Dombi, Spitzmüller

 

Március 3-án startolt a bajnoki szezon, mi pedig rögtön egy nehéz meccsen szembesültünk: a Ferencváros otthonába utaztunk. Az első félidő hajrájában Coulibaly érdekesnek nevezhető góljával szereztünk vezetést, amire a Fradi válaszolni tudott a második játékrész elején. Már-már úgy tűnt, döntetlen marad a vége, ám a 79. percben Szakály gyönyörűen csavart a kapu bal alsó sarkába, és ezzel hosszú idő után tudtunk győzni az Üllői úton. Egy hét múlva Szakály lekopírozta tekerős gólját a Kecsó ellen, de a lila-fehér együttes is egyenlíteni tudott, és itt már szinte mindenki elkönyvelte a döntetlent, amikor a 92. percben egy szöglet utáni kavarodás végén Nagy Zoltán lökete utat talált a kapuban. Hihetetlen győzelem volt ez is, ez az a szituáció, amikor egy jó csapatnak egyszerűen minden összejön…

Hosszú idő után győztünk az Üllő úton…

 

Március 18-án jöhetett a nagy rangadó, a Videoton otthonába utaztunk. Ekkor hat pontra volt tőlünk a Győr, a Vidi pedig kilencre, tehát adott esetben nagyon szorossá válhatott volna az élmezőny, ha vereséget szenvedünk. Viszont veszíteni ezúttal sem tudtunk. A Paulo Sousa által kitűnően összerakott Vidi otthonában egy nagyon fegyelmezett, taktikus játékkal győzött a Loki 1-0-ra, igaz, kellett ehhez a hazaiak kapusának, Mladen Bozovicnak a bakija, de ahhoz, hogy ez a helyzet kialakuljon, kellett Bouadla és Coulibaly parádés letámadása. Ezzel a győzelemmel tíz fordulóval a vége előtt végleg leszakítottuk a Vidit, és innentől kétszereplőssé vált a bajnoki címért való küzdelem.

Hatalmas siker a Vidi otthonában

 

Előző heti bravúros győzelmünket jóformán semmissé tettük a Pápa elleni szerencsétlenkedésünkkel. A kieső hely környékén szerénykedő Lombard ellen már 2-0-ra is vezettünk, ám két pontrúgás után sikerült leadnunk az előnyt, és bár megvolt a sansz a három pont begyűjtésére, Bódi Ádám kihagyott büntetője megpecsételte a sorsunkat. Ráadásul a következő fordulóban az örök mumus Újpest otthonában léptünk fel, ahova nem győzni jártunk… De nem ebben az évben! Hiszen ez volt az a szezon, amikor minden rossz sorozatot meg tudtunk törni, először győztünk Kecskeméten bajnokin, hosszú idő után saját pályáján vertük a Fradit, akkor miért is ne nyerhetnénk a Megyeri Úton?! Nyertünk is, méghozzá fölényesen, 5-1-re. Porig aláztuk a lilákat, iskolás gólokat lőttünk nekik. Azért ekkor már érezhető volt, hogy ezt a bajnoki címet egyszerűen nem bukhatjuk el.

Amikor minden összejön: fölényes siker a Szuszában

 

No de gondoskodtunk arról, hogy mégse legyen minden olyan happy… A következő fordulóban megint semmissé tettük az előző heti bravúrunkat: A Siófok masszívan védekezett, de Mészáros szép megmozdulása után nálunk volt a vezetés, amit az impotens ellenfél ellen könnyű lett volna megtartani. Valószínűleg ha mostanáig tartana a mérkőzés sem lőttek volna azon a meccsen gólt, ha nem gondoskodik erről Simac, aki nemes egyszerűséggel a saját kapunkba pöckölte a labdát egy hazaadás után… És mivel a Győr újfent győzött, már csak két pont volt az előnyünk. És mert a következő körben Pakson sem tudtunk nyerni, így győzelmével a Győr utolérhetett volna minket, ám a Fradi szerencsére kicsikarta otthon a döntetlent Pintér Attiláék ellen, így megmaradt a minimális előnyünk. A 25. fordulóban már győzelmi kényszerben léptünk pályára a Kaposvár ellen, mert tudtuk, hogy a Győr begyűjtötte előttünk a három pontot. Ennek megfelelően könnyedén győztünk is 3-0-ra. A 26. fordulóban Miskolcra látogattunk, ami szintén nem egy olyan hely, ahonnan könnyű elhozni a három pontot. Ennek ellenére Coulibaly szállította nekünk a győzelmet, és mert a Kecskemét elverte a Győrt, így ötpontosra duzzadt az előnyünk. Ami azért is volt fontos, mert a következő fordulóban volt esedékes a Győr-Debrecen rangadó. Ráadásul a meccs előtt hét közben még Magyar Kupa döntő is várt a csapatra az MTK ellen…

Coulibaly vezette sikerre a Lokit Diósgyőrben

Olyan szempontból mindenféle teher nélkül léphettünk pályára Győrben, hogy tudtuk, ha kikapunk sincs nagy baj, mert még mindig marad két pont előny. A döntetlennel szinte mindenki kiegyezett volna, hiszen három körrel a vége előtt öt pontos előnnyel már félig zsebben a bajnoki trófea. A győzelem pedig már garantált bajnoki címet ért, így tehát volt miért küzdenünk a meccsen. A találkozóra egyébként közel 1500 vendégszurkoló kísérte el a csapatot, köztük én, és szerkesztőtársam, csibu is. Nem kezdtük jól a meccset, Varga góljával a 32. percben vezetett a hazai csapat, ám nem sokkal később érdekes körülmények között egyenlítettünk: Bouadla szabadrúgása után a hazaiak hálójában kötött ki a labda, és megmondom őszintén, a mai napig nem tudom eldönteni, hogy végül is kiről ment be: Stevanovic védte be saját kapujába, esetleg Szakály érhetett hozzá, vagy egyszerűen senki, és Bouadla lövése érintés nélkül ment a kapuba. De ez mindegy is, a lényeg, hogy egyenlítettünk. A második félidő csendesen csordogált, ám a 64. percben egy szöglet után a hazaiak kapusa ezúttal is rosszul jött ki, így Coulibaly bepofozta a vezető gólt. És innentől már nem is engedtük ki a kezünkből a győzelmet, nyertünk Győrben 2-1-re, így nyolcpontos előnnyel rendelkeztünk három körrel a vége előtt. A Pécs ellen bajnokavatásra készülhettünk!

Győrben dőlt el minden

A PMFC ellen csordultig megtelt az Oláh Gábor utcai stadion, olyanok is kijöttek a találkozóra, akik korábban egyetlen Loki meccsen sem voltak. Még a vendégszektorban is hazai drukkerek ültek, a maroknyi vendég tábort pedig az ütközőszektornak kijelölt kis részben helyezték el. A hangulatnak megfelelő gálaelőadást produkált a csapat, a sima, 4-0-s győzelmünkkel hivatalosan is megvolt a hatodik bajnoki címünk! A hátralévő két fordulónak azért még volt egy komoly tétje: megőrizni a veretlenségünket, és véghezvinni azt a bravúrt, amire utoljára a Vasas volt képes 1966-ban: veretlenül bajnokságot nyerni. Kispesten simán nyertünk 3-0-ra, így már csak itthon, a Hali elleni bajnokavatón kellett ügyelnünk arra, hogy nehogy elkényelmesedjünk. Ez nem történt meg, ezt a meccset is behúztuk 2-0-ra, így 22 győzelemmel, 8 döntetlennel és 0 vereséggel zárt az első helyen a Loki, nyolc pontot verve a második helyezett Videotonra.

Másodszor volt áldozat a Pécs a Loki bajnokavatóján

 

Bajnokcsapat!

A tavaszi menetelés:

  • Kaposvári Rákóczi – DVSC 0-1 (Coulibaly) (Magyar Kupa)
  • DVSC – Kaposvári Rákóczi 0-0 (Magyar Kupa)
  • Ferencváros – DVSC 1-2 (Coulibaly, Szakály)
  • DVSC – Kecskemét 2-1 (Szakály, Nagy Z.)
  • Videoton – DVSC 0-1 (Coulibaly)
  • DVSC – Újpest 2-1 (Méyé, Lucas) (Magyar Kupa)
  • DVSC – Lombard Pápa 2-2 (Kulcsár, Coulibaly)
  • Újpest – DVSC 1-5 (Szakály, Bódi 2, Coulibaly 2)
  • DVSC – Siófok 1-1 (Mészáros)
  • Újpest – DVSC 1-3 (Bódi 2, Szakály) (Magyar Kupa)
  • Paks – DVSC 0-0
  • DVSC – Kaposvár 3-0 (Korhut, Méyé, Bouadla)
  • Diósgyőr – DVSC 0-2 (Coulibaly 2)
  • MTK – DVSC 3-3 (b.: 7-8) (Bouadla, Szakály 2) (Magyar Kupa döntő)
  • Győri ETO – DVSC 1-2 (Bouadla, Coulibaly)
  • DVSC – Pécsi MFC 4-0 (Nagy J. (öngól), Bouadla, Bódi, Kulcsár)
  • Budapest Honvéd – DVSC 0-3 (Rezes, Bouadla, Coulibaly)
  • DVSC – Haladás 2-0 (Mészáros, Coulibaly)

1112vege

A bajnokság végeredménye

 

A bajnoki cím mellé még ha nehezen is, de elhódítottuk a Magyar Kupát is, így minden szempontból tökéletes évet tudhatott maga mögött a csapat. A legjobb játékosnak járó Zilahi-díjat Varga József kapta meg, míg a házi gólkirály Adamo Coulibaly lett 20 találattal, aki ezzel együtt természetesen a bajnokság gólkirálya is lett, személyében először lett debreceni játékos az NB I legeredményesebb játékosa. Kondás Elemér első teljes szezonja makulátlanra sikeredett a DVSC-nél.

A Loki összes szerzett gólja a bajnoki idényben a LokiBlog jóvoltából

 13_o_dvsc-2-MI

veretlen