Következő edzőt láthatom?!

grumpyNehéz szavakba önteni, hogy mennyire volt ez a meccs rossz. Sőt, a rossz még túl enyhe kifejezés is. Ez nézhetetlen, színvonaltalan, bosszantó alibizés volt, amiért mindenki elszégyellheti magát, aki részt vett benne! És most nem csak ez a baj, mert történt már ilyen. Egy csomó ehhez hasonlatos “langyos híg takony” meccset láttam már az elmúlt 2-3 évben. A baj az, hogy az idén lejátszott hét bajnoki meccs alatt ez már a negyedik olyan találkozó, ahol teljesen inkompetensen játszik a Loki! “Játszik”? Legfeljebb az idegeimmel. Szenved a pályán, sétálgat, nyomozza a labdát, végül pedig kikap. A legjobbat pedig nem is mondtam: ez a Videoton talán évtizedes mélyponton van. Csak az nem veri meg őket, aki nem akarja. Márpedig mi nem akartuk. És vajon miért nem? Mert azt akarja mindenki, hogy Kondás Elemér távozzon a csapat éléről. Világos mint a nap, de a kedvetekért kifejtem, olvassatok tovább!

Pedig annyi más műsor volt a tévében, én mégis ezt választottam. Valami fene még mindig oda esz engem a képernyő elé minden hétvégén. Sőt, tovább megyek: néha még pénzt is áldozok rá, hogy élőben láthassam, ahogy a városomat képviselő 11 hősöm küzd a szurkolókért, értem, és persze magukért. Együtt a győzelemért. Nincs is ezzel semmi gond, ezt a klubot és ezt az életformát én választottam, ez a választás pedig egy életre szól. De épp e magas fokú elkötelezettség miatt kicsit érzékenyen reagálok arra, ha a csapatom pofátlanul alibizik, ha ennyire lélektelenül, szürkén és kedvetlenül-kelletlenül játszik, és ennek megfelelően ki is kap. De ez még mindig megbocsátható lenne, ha a vereségben ludas játékosok és a vezetőedző a meccs végén elismerné a felelősségét, és bocsánatot kérne a szurkolóktól!

Állítom, hogy a Magyar vándor c. filmben, amit közvetlenül a meccs előtt néztem meg életem során immár tizenötödjére, a legendás 6:3-as angol-magyar meccs (ahol hazánkat hét kaftános, süveges, karddal felfegyverzett vezérünk képviselte) kevésbé volt komolytalan , mint ez a Videoton-Loki. Továbbá abban a szűk háromperces jelenetben több volt még a háromszögelés, a csel, a hirtelen ritmusváltás, a távoli lövés, az ollózási kísérlet, a taktikai megbeszélés és a vállalkozó kedv is, a gólokról nem is beszélve.

Összefoglaló helyett is ez lesz, úgyhogy mindenképp nézzétek meg 😉

Két rossz csapat játszott egymással. Az is megérne egy misét, hogy mi vezetett oda, hogy a korábbi szuperrangadó, a Videoton-Debrecen hogyan lett két motiválatlan, szétesőfélben lévő középcsapat kínos, feszengős randevújává, de erről épp elég szó esik a sportsajtóban. Maradjunk tehát annyiban, hogy a kiesés elől menekülő, a nyáron több kulcsemberének búcsút intő, fizikálisan rosszul felkészített, kifacsart (csütörtökön még egy EL-playoffot is kénytelenek voltak lejátszani), hatalmas gödörben lévő, számos változáson átesett (akár a vezetőségre, akár a játékoskeretre gondolunk), VERHETŐ Videoton fogadta az egyelőre még nem a kiesés elől menekülő, de szintén gyászosan szereplő, motiválatlan, kedvetlen, szintén gyatra fizikummal rendelkező, kisebb gödörben lévő Debrecent (ez a meccs előtt volt csak így, azóta a gödör nem keveset mélyült). A Videoton rossz formájából kifolyólag mindenki bízott benne, hogy a Fradi elleni megalázó hazai vereségünk után javít majd a csapat, még a problémáink dacára is. Bizakodásra adott okot Dusan Brkovics nyilatkozata, mely szerint “Nagyon keményen edzettünk a héten, és azon leszünk, hogy feledtessük ezt a vereséget” valamint Tiszáé is, aki derűlátóan látta a jövőt, mikor így fogalmazott: “Úgy kell hozzáállni, hogy igenis meg akarjuk nyerni, de nyilván ugyanerre készül a Videoton is. Mindkét csapat győzelmi kényszerben van, de csak az egyik szerezheti meg a három pontot. Bár a fehérváriak játszanak hét közben egy Európa-liga-meccset is, de erős a keretük, komoly múlttal rendelkező játékosaik vannak. Nekünk csak magunkkal kell foglalkozni, megtalálni az egyensúlyt a rúgott és a kapott gólok tekintetében, vagyis arra kell törekednünk, hogy minél kevesebbet kapjunk, és többet rúgjunk. Bármi történt is az elmúlt időszakban, pozitívan kell előre tekinteni, és így hozzáállni.” Érdekes dolog mondjuk egy olyan játékost meginterjúvolni, aki meglehetősen sérült, és úgyse lesz ott Fehérváron, de hát ki vagyok én, hogy kritizáljam ezeket az interjúkat? (Megjegyzés: ilyen sablon szöveghez igazán oda lehet tenni egy másik játékos nevét is, senki se veszi észre)

Nézzük, hogy néztek ki a kezdőcsapatok!

vidiloki
A hazai kaput Braniszlav Danilovics védte, és ebben nincs is semmi meglepő. Előtte az eddig kevés szerepet kapó Heffler Tiborból, Viníciusból és a Juhász eltiltása miatt szerepet kapó Lang Ádámból és Szolnoki Rolandból álló védelem, két szűrő, Simon és Pátkai, majd a (nem túl) kreatív, támadó középpálya, ami Filipe Oliveirát, Kovács Istvánt és Gyurcsó Ádámot jelentette. Csúcsék Feczesin Norbert. A vidisták őszinte örömére Lujickx (vagy ki a fene) nem volt a keretben.
A Loki kezdője egy fokkal jobb volt a Fradi elleninél. Radosevics, Jovanovics és Korhut továbbra is a helyükön voltak, ám Kondás végre belátta a teljesen nyilvánvalót, és a Máté-Mészáros belső védelem helyett Máté helyére visszarakta Brkovicsot. (Na és itt álljunk meg egy szóra. Ha azt hitte volna a t. DVSC szakmai stáb, hogy nem tűnt fel a szurkolóknak, hogy a keret legjobb védőjét, Dusan Brkovicsot előbb szó nélkül kitették a kezdőcsapatból, sőt, egy meccsre az Nb3-ba száműzték, majd pedig ma megint előszedték, akkor ki kell hogy ábrándítsuk őket, mert rohadtul észrevettük. Három Fradi-gól emlékeztetett minket rá. Érdekes közjáték, mit ne mondjak.) A középpályán Varga szűrt, Bódi és Sidibe pedig a támadások segítését kapta feladatául. A krónikus középpályáshiány miatt még így is maradt három csatár, akiket felküldhettünk a pályára, nevezetesen Szécsi (aki nem egészen csatár, inkább egy “izé”, hogy a szakzsargonnal éljek), Balogh Norbi és Castillion.

Azt már leírtam, hogy optimizmusból nem volt hiány a Lokinál, pozitív légkörben készülhetett a csapat erre a hatalmas rangadóra. Csak aztán valahol félresiklott a dolog, a Sóstói Stadion gyepén nem egészen ez valósult meg. Bebizonyosodott, hogy a szánk az nagy és nem is félünk jártatni, ami a meccs előtti fogadkozásokat illeti. Az első félidőben ugyanis nem történt semmi. És ezt tessék olyan komolyan venni, ahogy mondom. Mondhatnám azt Gyurcsó 10. perces földbe fejelt ziccerére, Castillion 21. perces kiszorított helyzetből meglőtt, majd könnyedén hárított labdájára, hogy valami, de nem akarok hazudni. 😀 Ezen kívül az égvilágon semmi futballra emlékeztető tevékenység nem folyt a pályán. Egyik csapat se futott, a Loki meg se próbálta birtokolni a labdát, a Videoton pedig a Barcelonát akarta lenyomni passzmennyiségben. A baj csak az volt ezzel, hogy míg a katalán gigász néha átlépi az ellenfél felezővonalát, a fehérvári játékosoknak ez sehogy sem akaródzott. Gyakorlatilag eltelt egy félidő nyugodt, zavartalan passzolgatással hátul, hamvába holt kontrakísérletekkel a Loki részéről, elrontott keresztlabdákkal és ívelésekkel és veszélytelen pontrúgásokkal. Nem véletlen, hogy a kommentátor sem azt mondogatta a meccs közben, hogy hanyadik percnél járunk, hanem hogy mennyi van még hátra.

A második játékrész ugyanilyen langyosra, eseménytelenre, semmilyenre sikeredett, aminek köszönhetően legalább időt takarítok meg, és hamarabb kész lesz a cikk. Az első esemény Balogh 61. perces lecserélése volt Bereczkire (pedig kapásból mondok három játékost, aki jobban szenvedett nála a pályán: Castillion, Sidibe, Szécsi, a többiekről nem is beszélve), majd kicsivel később a Videoton hozta be Suljicsot, aki élénkített egy kicsit a meccsen, de nem sokat. Talán a meccs egyetlen élvezhető periódusa volt az az 5 perc, ami a 70. minutumban vette kezdetét. Előbb Heffler Tibor szerzett majdnem öngólt, mikor felszabadította Danilovics kapuját, majd az ezt követő szöglet után Sidibe csukafejesét nem tudta egyből megfogni Danilovics, és ez okozott némi gólveszélyt. Kicsivel később Gyurcsó szabadrúgását már bent látta a hazai közönség, de csak az oldalháló zörgött. A 76. percben pedig Bereczki hagyta ki a meccs helyzetét, mikor a balról betett labdát ahelyett, hogy a hálóba talpalta volna valahogy, kivágta a kapu torkából. Mentségérre legyen mondva, úgy, lábbal előre bevetődve igen nehéz ám célozni. Viszont amint véget ért ez az élvezetes periódus, a csapatok ugyanott folytatták, ahol a 70. percben abbahagyták, azzal a különbséggel, hogy valamivel több volt a durva belépő és a sárga lap.

Mikor már magamban elkönyveltem az eseménytelen 0:0-t, akkor jött a slusszpoén. A Loki összes játékosa percek óta bicskanyitogató módon ténfergett a pályán. Emlékezetes jelent volt, amikor nagy nehezen kiharcoltunk egy szögletet a 90. percben, Korhut pedig csigalassúsággal csoszogott oda elvégezni. Szokásához híven olyat rúgott, hogy az első védő kivághassa. Ismételhetett, ha lehet, még lassabban, az pedig már röptében átlépte az alapvonalat, kirúgás jöhetett. És ebből lett a baj. Akadálytalanul végigvitte a Videoton a labdát a pályán egészen a tizenhatosunkig, ahol is kiharcoltak egy bedobást. Kondás újabb szegénységi bizonyítványt állított ki magáról, mikor nem volt jobb dolga, mint szerencsétlen Suljics bedobását próbálta meg szabotálni. De az ifjú bosnyák mégis bedobta, egyenesen Oliveirához. Ekkor már az összes védőnk látványosan szart az egész meccsre, az embereket még ímmel-ámmal felvettük, aztán vártuk a sípszót. Kivéve egy embert, Filipe Oliveirát. Aki köszönte szépen, megpróbált egy átlövést jó huszonötről, ami Bódi lábán megpattanva ki is kötött a kapunkban. 0:1, nyert a Vidi.

vallomás

Vessetek rám követ, de örültem neki. Hangyásra ordítottam a képernyőt az utolsó 10 percben, egyszerűen nem akartam elhinni, hogy ilyen látványosan jó nekünk az iksz, és meg se próbáljuk megnyerni a meccset. A Vidi megpróbálta, és láss csodát: sikerült nekik. Mert volt egy átlövésük! Nekünk nem volt. Nem volt a pályán lévő négy csatár (Bereczkivel együtt öt) között egy, aki elvállalt volna EGY DARAB átlövést. Öten összesen három darab kapura tartó lövést hoztak össze a 96 játékkal töltött perc alatt! Siralmas, és nincs rá se mentség, se magyarázat. Illetve egy mégis van: edzőt akarunk buktatni. Erre még visszatérünk.

Szokásához híven Csibu ezúttal is végig jegyzetelt a meccsen, és ez jött ki neki. Azok kedvéért, akik nem tudják, ezek a pontok mit jelentenek: ha egy játékos valami kiugróan pozitív megmozdulást csinált, az +1 pont, ha valamit elbénázott, az meg -1. A végén pedig pontozta is őket.

vid-dvscbycsibu

A mérkőzést örüljön, aki nem látta, engedelmetekkel nem illeszteném be a meccs összefoglalóját. Inkább nézzétek meg megint a “Messze még a vége” című részletet a Magyar Vándorból a cikk elején.

Játékos osztályzatok

Bozidar Radosevic – 6

Bozidar_Radosevic_kAz egyetlen, aki megérdemel legalább egy “megfelelő teljesítmény” pontszámot. Mind a szabadrúgásoknál, mind a Vidi kevés helyzeténél magabiztos volt, a kijövetelei és a helyezkedései kifogástalanok voltak. Mint minden héten, ezúttal sem ő tehetett a bekapott gólról, hanem a többi szerencsétlen. Kapusunk már van, már csak egy csapat kéne.

Aleksandar Jovanovic – 4

Jovanovic_kVédekezésben még csak-csak ellátta a feladatait, de támadásban szörnyen gyenge volt. Egy ideje rosszak a beadásai, nem jó helyre passzol, és fáradtnak tűnik. De legalább küzd, rajta mindig látszik az akarat.

Dusan Brkovics – 5

brkovics_dusan_1Örömteli, hogy végre visszakerült a csapatba, és az impotens fehérvári támadókat semlegesítették is Mészárossal. Már ameddig… Nem volt nagy hibája, viszont jobban is játszott már, átlagos.

Mészáros Norbert – 5

meszaros-norbert_2Jobban játszott, mint múlt héten, Brkoviccsal nem alkottak rossz párost, egyszer-kétszer még gólhelyzettől is megmentette a csapatot, ami tőle már szintén nagy szó. És ezzel a két ötös osztályzattal nagyon jószívű voltam.

Korhut Mihály – 3

(korhut_mihaly_3Apróbb módosításokkal bemásoltam ide Juvefan múlt heti értékelését, mert a helyzet változatlan) Korhut ma egy másik dimenzióban járt. Rengeteg technikai hibát ejtett, fáradt és enervált volt, a szögletei pedig siralmasak. És ez még csak a kezdet, mivel nincs cseréje, így hétről hétre ilyen gyenge játékot fog produkálni, mert fejben és fizikálisan is teljesen ki van facsarva.

Varga József – 5

Varga_Jozsef3_kVarga igyekszik, de árnyéka korábbi önmagának. Szemmel láthatóan nem tett jót neki, hogy mégsem lehet ott a románok ellen negyedikén, ez meg is látszott a játékán. Tőle szokatlan módon labdákat veszített, és nem tudott a középpályán irányítani (ami szerep nem áll jól neki amúgy se, de a kényszer megköveteli). De lefelé sem lógott ki a csapatból, úgyhogy ez is átlagos.

Bódi Ádám – 4

bodi_adam_2Gyakorlatilag hozzá is bemásolhatom egy az egyben a múlthetit. Az ő játékában is a tanácstalanságot véltem felfedezni, nem nagyon volt játszótársa, teljesen magára volt hagyatva. Sok pontatlan passz, rosszul elvégzett szabadrúgások jellemezték a játékát. A világért sem akarom megbántani, de nem igazán értem, hogy lehet válogatott kerettag ezzel a formájával. Tavasszal sokkal inkább rászolgált volna.

Balogh Norbert – 4

Balogh_Norbert_kElőször vagyok kénytelen rosszat írni róla. Ma sokkal kevesebb volt a pengés csel, a bevállalás, a villanás, mint megszoktuk tőle, és nem is egyszer tényleg túl önző volt, mikor passzolhatott volna. Persze megint volt olyan is, hogy nem volt kinek passzolni, mert senki sem segített neki. Indokolt volt a cseréje sajnos. Remélem, hogy az U21-es válogatott lichtensteini túrája felüdíti kicsit.

Ibrahima Sidibe – 4

sidibe_ibrahima_2Egyetlen fejesén kívül alig adott hírt magáról egész meccsen. Alig nyert fejpárbajt, párharcot, és helyzetbe is csak egyszer került. Tipikus alibi.

 

Szécsi Márk – 3

szecsi_mark_1Az elesés, magunk földobása az továbbra is megy, a góllövés, a helyzetteremtés pedig továbbra sem. Ötletem sincs, miért volt fenn végig.

Geoffrey Castillion – 3

Castillion_kKét hónap. Ennyi kellett hozzá, hogy ezt a máskülönben tehetséges gólzsákot lehúzza a debreceni posvány, és beleszürküljön a magyar Nb1 középmezőnyének szintjére (társaival együtt). Labdához is alig ért, vagy ha igen, elrontotta a lövést/centerezést. A Loki csatárai között teljes a meg-nem-értés.

~o~

Bereczki Dániel – 0

Bereczki_Dani_kicsiA mérkőzés első és egyetlen cseréje volt, ám semmivel nem lett tőle jobb a csapat játéka. Sajnos ez így nulla, mert pont ennyit tett hozzá a meccshez.

 

A meccs pontszámai:

meccs (1) csapat (1)

bíró (3)

A meccs mindvégig olyan volt, mintha életlen késsel heréltek volna egy Iggy Azalea sláger ritmusára.
A csapat nem akart focizni, alibizett, végül pedig ki is kapott. Szép dolog az edzőbuktatás, de ezt akkor se jó nézni.
A bíróra egy szavam sem lehet az első félidőben, a második félidőben pedig szintén elfogadható volt, néhány következetlen ítélettől eltekintve, de ezek nem befolyásolták a meccs végkimenetelét.

Mestermérleg:

Kondás Elemér egy vicc. Egy nagyon rossz vicc, amin legfeljebb kínomban tudok nevetni. Teljesen irányíthatatlanná vált. Nemcsak hogy egyre több nyilvánvaló szakmai hibát ejt, hanem a csapat hétről-hétre egyre hitehagyottabb és motiválhatatlanabb. Persze a játékosok nem felejtettek el focizni, ez nyilvánvaló. Nem akarnak! Egy másik edzőt akarnak, ami felkavarná végre az állóvizet és új impulzusokat adna a társaságnak.

Talán még meg is sajnálnám emiatt Elemért, ha nem lenne egy pökhendi, arrogáns, faragatlan, bunkó ember, akiben annyi önkritika sincs, mint egy 150 kilós emberben, aki az Anonim túlevők gyűlésén bontja ki a Big Mac menüt! Már megint mi volt ez a nyilatkozat?!

Vegyük szépen sorban a hülyeségeket!

“Ebben a mérkőzésben benne volt az, hogy nyerhettünk volna.”

NEM, Eli bácsi! Nem volt benne! Háromszor lőttünk kapura, mindháromszor gyengén, és nagyjából semmi futballra emlékeztetőt nem csináltak az aranylábúak. Maga pedig összefont karral, tétlenül végignézte.

“Igen, egyértelmű, mindkét csapat figyelt arra, hogy nehogy gólt szerezzen.”

HÁHÁÁÁÁ! Igen! Az első őszinte mondata 4 éves edzősködése óta, remekül látja a helyzetet. Kár, hogy rögtön utána kijavította magát… 🙁

“Őőőő, tehát akár lehetett volna iksz is ez a mérkőzés”trollfocis

Ami idegenben tökéletes ugyebár, még ez ellen a hullagyenge Vidi ellen is. Ha pedig iksz, akkor legyen 0:0, mert minek megerőltetni magunkat.

“Sajnálom, hogy ilyen MEGPATTANÓ lövéssel tudtunk vereséget szenvedni.”

Mert az ellenfélnek egy bombagólos hazai sikerhez sportemberhez méltóan gratulálni az rangján aluli egy ilyen mesteredzőnek, mint maga. Külön ki kell hangsúlyozni, hogy ezt a gólt csak találták, és nem érdemelték meg a győzelmüket.

Ezután ismét a szurkolókról kérdezte őt a riporter, a válasz a már megszokott gyáva, szánalmas, problémákat a szőnyeg alá seprős “Következő kérdést fölteszi?” volt. Majd ezután még egy sort értetlenkedett. Na ekkor hívták ki rám a rohammentőt, és vittek be az idegosztályra.

pofon

“De én úgy gondolom, hogy már ez a mérkőzés is olyan vót má, hogyőőő nem érdemeltünk vereséget semmiképpen, tehát erre lehet építeni, egyértelmű.”

Mindjárt megmondom én, mit lehet építeni erre a mérkőzésre! Vagy inkább mondja meg a Mocsárvár ura.

mocsárvár

Tisztelt Kondás Elemér! Maga egy szalonképtelen vezetőedző, akinek a viselkedése lejáratja az egész klubot és leépíti a csapatot. Tessék felállni a kispadról, amíg még maradt valami a méltóságából.

kontsá

Amint látom, sok mindenhez ért, nem lesz itt gond. 😉

forrás: blikk.hu

Mindörökké hajrá Debrecen!
Lucas