KörKérdés #3 – Loki, BL, válogatott

korkerdes1Véleménye, gondolata mindenkinek van. Miért ne lenne ez másképp a LokiBlog stábjában? Rengeteget beszélgetünk, elmélkedünk a DVSC-ről napi szinten. Nem csak megírunk egy-egy cikket, de sokszor vérremenő viták folynak egy-egy témában. És ugyanezt látjuk a fórumokon, hozzászólásokban is. Idén így ismét frissítünk kicsit, és néhány hetente jelentkezni fogunk KörKérdés rovatunkkal. Felteszünk 6 kérdést, melyre a legtöbb szerkesztő cikk keretében válaszol, de ugyanígy kíváncsiak vagyunk arra, nektek mi a válaszotok ezekre. Úgyhogy ragadj billentyűzetet, olvass, írj, kommentelj! Lássuk, ki, hogyan élte meg az elmúlt időszakot! Jöjjön a harmadik rész!

1. Kérdés: Az MTK elleni sikerrel megindulunk felfelé, vagy itt sokkal nagyobb gödör van, és kell még jó néhány meccs, mint tavaly ősszel, hogy ismét topformába kerüljünk?

JuveFan1897: Eléggé valószínűtlen, hogy ez az (André szavaival élve) “látszatgyőzelem” bármit is megoldana. Kétségkívül annak örülhetünk, hogy ezzel a három ponttal elkerültünk a kiesőzónából, és momentán ez is nagy szó. Az, hogy mennyire jöttünk ki a gödörből, az elkövetkezendő két, idegenbeli mérkőzésünkön fog kiderülni, ha négy pontnál kevesebbet szerzünk, akkor ugyanott vagyunk, mint augusztus végén voltunk.

Csibu: Bár én is szeretem használni a “hullámzó teljesítmény” kifejezést, a DVSC számára az elmúlt másfél évben ez lett a jellemző. A jelenlegi helyzetben hol képesek vagyunk nyerni, hol nem. Hol mutatunk szép dolgokat, hol nem. Amíg tartósan nem jönnek a jó eredmények vagy a jó játék, addig pesszimista leszek, egy meccstől nem változik meg semmi – de legalább egy kicsit örülhetünk.

Lucas: Egyetlen egy győzelem után mindig túl korai kijelenteni, hogy elindultunk fölfelé, ez a gödörben lévő csapatok örök igazsága. Természetesen kell még néhány győzelem, hogy jó formáról beszélhessünk, ennek érdekében pedig lehetőleg a Vasast is és a Paksot is meg kell verni. Sajnos szerintem nem tartunk itt, valószínű a pontvesztés legalább az egyik találkozón.

Redboy: Sajnos az MTK ellen megszerzett trojka ellenére továbbra is azt mondom, hogy nem változott semmi a klubon belül. Az ismert problémák gyökerei jóval mélyebben rejtőznek a vasutasoknál. Ettől függetlenül benne lehet a pakliban az is, hogy felzárkózunk az élmezőnyhöz…

Vadmacska: Az MTK elleni győzelmünk nagyon jól jött, de nem mondanám, hogy ezzel vége a hullámvölgynek. Több győzelem kell, illetve olyan színvonalú játék, amire már azt lehet mondani: ez végre a régi Loki!

kulisztori22. Kérdés: Úgy néz ki, Coulibaly mégsem tér vissza a Lokihoz, legalábbis most ismét így állnak a dolog, aztán ki tudja mit hoz a jövő… Szerinted elfért volna még ő a csapatban, illetve ha jött volna, akkor hogyan illesztetted volna be őt a csapatba, kinek a kárára tetted volna a kezdőbe, kivel értette volna meg legjobban magát?

JuveFan1897: Én még mindig azon a véleményen vagyok, hogy bőven elfért volna ő a csapatban, de nem horribilis fizetésért. Van még benne két jó év, talán neki is azt kellett volna mérlegelnie, hogy pályafutása utolsó éveiben ne a pénz domináljon (Franciaországban bőven megszedte magát), hanem egy szívéhez közelálló klubnál fejezhesse be. Mert lássuk be, itt lett belőle valaki, és ha most aláírt volna egy korrekt fizetésért két évre, akkor a klub legendái közé kerülhetett volna, hogy mást ne említsek, simán beérhette volna Sándor Tamást az örök góllövőlista élén. Egyébként be lehetett volna őt tenni úgy a kezdőbe, hogy közben sem Baloghot, sem Castilliont nem mellőzzük, ők hárman elfértek volna elöl. A tárgyalások egyébként vélhetően úgy zajlottak a két fél között, ahogy az jobb oldalt, a képregényünkön látszik. 🙂

Csibu: Bár kezdő lett volna nálam Norbi mellett, mégsem sajnálom, hogy nem jött vissza, jelenleg a támadók közül inkább adnék a jövő embereinek, Castillionnak és Baloghnak szerepet. Úgyhogy mától én nem is akarok foglalkozni ezzel az üggyel.

Lucas: Következő kérdést hallhatom? Nagyon uncsi már a Coulibaly-saga. Ha nem jön, nem jön, mostanában úgyis szívesebben nézem Balogh Norbi játékát.

Redboy: Túl a krisztusi korán mindenképpen erősítés lett volna a gall erőcsatár a Debrecennek, hiszen enyhíthette volna a jelenlegi gólínségünket. Ha visszatért volna el tudtam volna képzelni rajta kìvül egy Castillionnal és Balogh Norbival felálló támadósort is akár. Ìgy viszont csak Cidimar és Sheriff-Touré Mamam példáját követte (piszkos anyagiak)… Tipikus Adamo…

Vadmacska: Szerintem, mivel amúgy is szükség lenne egy igazi befejező csatárra, elfért volna. Megnéztem volna Castilion mellett mire lettek volna képesek a pályán.

3. Kérdés: Az átigazolási időszak lezárulta után négy játékossal bontott szerződést a DVSC, közülük is Morozov és Mihelic esete érdekes. Nagy reményekkel érkeztek mindketten, nagyon jól játszottak az elején, majd mindkét játékos esetében egy súlyos sérülés törte keresztbe debreceni karrierjét. Csakis ennek köszönhető, hogy idáig fajult az ő helyzetük, vagy érzel mást is a háttérben?

JuveFan1897: Nyilván nem… Nyilván megvan annak is az oka, hogy miután az állítólag sérült Mihelic eligazolt innen, két hét múlva már gólt lőtt új csapatában, ahol rendszeresen pályára lép… Sajnos azt érzem, hogy a stáb nem tudja megfelelően beépíteni a légiósokat a csapatba, ennek pedig sok esetben szerintem a kommunikáció nem megfelelő milyensége is hibás lehet. Ezzel arra célzok, hogy a stáb tagjai nem tudják elmagyarázni egy-egy légiósnak, hogy mit is várnak tőlük pontosan, hiszen nem beszélnek közös nyelvet. Egyébként a két említett játékos esetében azért persze közrejátszanak a sérülések is a visszaesésben, de ilyen szinten senki nem szokott leépülni egy pár hónapos kihagyás miatt.

Csibu: Teljesen mindegy mit érzek. Egy kapcsolathoz két fél kell, sőt, a fociban három: klub, stáb, játékos. Ha ez valahol megtörik, pláne, ha külső tényező (pl. sérülés) is szerepet játszik benne, akkor mi hiába szeretnénk kezdőben látni a játékost hétről hétre. Persze sajnálom főleg Mihelic eligazolását, de van ilyen. Ami sokkal nagyobb gond (amellett, hogy ingyen távoztak), hogy a középpályánk tovább fogyott: Bouadla, Mihelic kivált, Zsidai még nem tudott igazán visszatérni, Szakály betegeskedik… maradt Varga, Bódi, Horváth Zsolt, és a fiatalok. Ha már így alakult, jó lenne ezen utóbbiakat is egyre többet pályán látni.

Lucas: Sajnos nem ők az első olyan játékosok az elmúlt pár évben, akik idekerülnek, jó játékukkal belopják magukat a szívünkbe, majd hogy hogy nem, de egy sérülés derékba töri a lokis karrierjüket, és soha többé nem lesznek a régiek. A légiósaink közül így járt csak az elmúlt időszakban Joel Damahou, de mondhatnánk magyar játékosokat is, például Lázárt és Zsidait, illetve a már említett Mihelicset és Morozovot. És azért nem intézhetjük el ezt egy vállrándítással és a balszerencse emlegetésével, mert egyrészt egyre több ilyen eset fordul elő, másrészt azt is láthatjuk, ahogy ezek a játékosok innen elkerülve pár héten belül felépülnek és ismét megtáltosodnak (Mihelics góllal mutatkozott be izraeli csapatában). Itt valami nincs rendben a fizikális felkészítés és a rehabilitáció körül, még akkor se, ha tilos ilyet mondani.

Redboy: Elsődlegesen a rengeteg sérülésért véleményem szerint egyértelműen az orvosi stábunk lehet a fő ludas, hiszen a pályáink állapotára már nem lenne ildomos panaszkodnunk. Régebben emlékszem, a korábbi orvosi stábunk regnálása alatt annyi sok sérülés nem fordult elő, de javítsatok ki ha tévedek. De ettől függetlenül azt mondom, hogy nem csak a sérülések miatt voltak ők érthetetlenül mellőzve. Ez a klub belügye és kizárólag a játékosokra és a munkaadójukra tartozik, de azért kíváncsi lennék rá, hogy mi is történt valójában egykoron Joel Damahou, Stevo Nikolic vagy akár Stefan Mardare esetében is csak hogy a sort folytassam?!

Vadmacska: Nagyon felháborító. Muszáj, hogy valami legyen a sérüléseken kívül a háttérben. Főleg Mihelic távozása rázott meg, mert az egyik legjobb játékosunkat veszítettük így el.


4. Kérdés: Most kétszer idegenben játszik a csapat. Kísérted már el a csapatot idegenbeli meccsre, és ha igen, melyik volt számodra a legemlékezetesebb idegenbeli túra?

JuveFan1897: Szerencsére az elmúlt években sok ilyenben volt részem, és csak kevésszer kellett utólag azon mérgelődnöm, hogy minek utaztam ennyit ezért a semmiért. Az összes BL csoportmeccs emlékezetes számomra (bár hivatalosan az hazai pálya volt), ezen kívül a firenzei túra azok közül is kiemelkedő volt (hogy is felejthetném el a 16 órás buszutat és a meccset a szakadó esőben), illetve hogy magyar meccseket is említsek, szintén feledhetetlen a 2009-es bajnokavatónk Diósgyőrben (azon a meccsen biztosítottuk be a negyedik bajnoki címünket), majd egy évvel később ugyanez Kecskeméten (ahol bár kikaptunk, mégis bajnokok lettünk ötödször). Három kupadöntőt is megemlítenék, a ZTE, az MTK és a Győr ellenieket. A veretlen bajnoki címünk évéből a Fradi (1-2), Újpest (1-5), Videoton (0-1) elleni túrák, az elmúlt időszakból pedig a 2014-es felcsúti bajnokavató emlékezetes számomra.

Csibu: Igen, kísértem többször is. Általában évente 5 idegenbeli találkozóra utazom el, ami természetesen tovább növekszik megfelelő eredménysort és reményteli mérkőzést vizionálva. Itt meg kell említenem, hogy Juvefan nélkül mindez nem valósulhatna meg, ezúton is köszönöm neki és családjának a “befogadást”, mint útitárs. 🙂 Az MTK és a Győr elleni kupadöntő mellett nagyon jó szívvel emlékszem az Újpesten aratott 4-1-es győzelmünkre és az élő közvetítéseim helyszíneire (Felcsút és Békéscsaba).

Lucas: Sajnos a pénztárcám relatíve kicsi vastagsága és az idő szűke miatt (hétvégén tanulni szoktam) nem engedhetek meg magamnak egy ilyen drága hétvégi programot, mint egy idegenbeli túra, nem beszélve a felesleges maceráról, amivel az MLSZ nehezíti a drukkerek dolgát a jegyvásárlás és a bejutás terén. Így szégyenszemre úgy állok az Úr színe előtt, hogy bajnoki meccsre még sosem kísértem el a csapatot idegenbe. Ettől függetlenül voltam már Nyíregyházán BL-selejtezőn, illetve Pesten Szuperkupa-döntőn, ebből a kettőből egyértelműen a Skenderbeu-meccs a szebb emlék, de a Győr elleni 3:0-s zakót is megszépítette azóta az idő.

Redboy: Régebben többször kísértem el a csapatot idegenbeli mérkőzésekre és ha megengeditek kettőt is megemlítenék, amelyben nem meglepően Coulibaly volt a főszereplőnk. Az egyik a Videoton elleni mérkőzést, amely 2012 márciusában játszottunk és másik pedig a néhai Győri ETO elleni Magyar Kupadöntő volt Kispesten, amelynél azt hiszem indoklás nem szükséges.

Vadmacska: Idén voltam a Diósgyőr ellen Miskolcon. Nagyon jó volt a hangulat, hosszú idő után újra láthattam kreatív és vicces transzparenseket. És nem utolsó sorban meg kell említenem a rendkívül segítőkész miskolci rendőröket is. Szóval kellemes meglepetés volt.

5. Kérdés: A héten kezdetét veszi a Bajnokok Ligája idei kiírásának küzdelmei. Szoktad követni a sorozatot, van-e kedvenc csapatod, akinek szurkolsz, illetve szerinted ki emelheti majd magasba a trófeát májusban?

JuveFan1897: Az én kedvenc csapatom tegnap már pályára lépett és fantasztikus sikert aratott Manchesterben. Természetesen követem a sorozatot, de csakis a Juve meccseit nézem meg (meg persze a DVSC meccseit nézném, ha ismét sikerülne bejutnunk), illetve a döntőket, aminek az előző kiírásban éppen a Juventus is részese volt. Idén sajnos ez nem nagyon reális, valamelyik pénzes divatcsapat emelheti majd magasba a trófeát. Egyébként egy titkos vágyam már lassan tíz éve, hogy két szeretett csapatom, a Loki és a Juve egyszer találkozzanak egy nemzetközi mérkőzésen, erre 2010-ben és 2011-ben is megvolt a sansz, de sajnos nem jött össze. Majd egyszer talán. 🙂

Csibu: 2002 óta követem, akkor 2-3 évig Portonak, majd 2004-től a Barcának szurkolok. Nem is lehetne más a győztes! 🙂

Lucas: Pár éve sokkal lelkesebben és aktívabban követtem a BL-t, mint mostanában, de azért a jónak ígérkező csoportmeccseket illetve az elődöntőket és a döntőt mindig megnézem, ha van legalább egy számomra szimpatikus csapat a legjobb négy között, és azért szokott lenni. Mivel azonban az ún. „biszem-b@szom Sampion liga” nekem túl távoli és elérhetetlen, ráadásul ma már sokkal inkább egy trendi szórakoztatóipari termék, nem jelent számomra olyan sokat, hogy ki nyeri majd meg, de szerintem a Real Madrid, Bayern München (talán leginkább ők), Manchester United, Atletico Madrid négyesből kerül ki a végső győztes. (Azért nem a Barcelona, mert a BL-ben sosincs címvédés) Ami a klubszimpátiámat illeti, csakis a BATE Boriszovért dobog a szívem. 😉

Redboy: Igen ha van alkalmam, akkor végig követem a sorozatot és mivel a Lokinak nem szurkolhatok a BL-ben, így Real Madridot mondanám kedvenc BL-es csapatomnak és remélem, hogy ők emelhetik fel majd a trófeát májusban a San Siróban.

Vadmacska: Régebben követtem, de már 2-3 éve mondhatni egy meccset sem láttam. Csak magyar bajnokságot nézek és válogatott meccseket. A többi egyszerűen nem érdekel.


6. Kérdés:
Mi a véleményed a magyar válogatott két szeptemberi mérkőzéséről? Nyerhetőek voltak a meccsek, vagy ez volt a realitás? Kijutunk az EB-re, vagy sem?

JuveFan1897: A románok elleni mérkőzésen ott voltam a helyszínen, egy jó hangulatú összecsapáson egy kevésbé jó meccset láthattam, szerintem abban a meccsben nem volt több a mi részünkről. Az észak-írek ellen viszont bíztam a sikerben, nagyon közel álltunk hozzá, de megint az utolsó pillanatokban buktunk el a hatalmas bravúr kapujában, tipikus magyaros végkifejlettel. És még így is reális esélyünk van kijutni az EB-re, akár még egyenes ágon is, ehhez az kell, hogy legyőzzük Feröert, Görögországot a csoport utolsó helyén tartsuk, valamint még 2-3 csoportban számunkra kedvezően alakuljanak az eredmények, amire szintén jó esély mutatkozik. Ha pótselejtezőre kényszerülünk, akkor tartok tőle, hogy belefutunk valamelyik nagyvadba, aki nem tudja hozzánk hasonlóan egyenes ágon kivívni a szereplést, annak pedig csúnya vége lenne.

Csibu: Ez volt a reális. Sajnáltam, hogy legalább az utolsó 10-20 percben nem ugrottunk nekik a románoknak. Még ha nem is jön be a számítás, jó lett volna látni, hogy megpróbáljuk meghuzgálni vetélytársunk bajuszát. Az északírek ellen ugyanolyan unalmas 0-0 volt a levegőben, a döntetlen reális lett, bár szomorú, hogy már csak 2 percig kellett volna kitartanunk… de hát ilyen a foci, kell még fejlődnünk abban, hogy 1-0-s előnyt képesek legyünk megtartani. A továbbjutás egyeneságon elszállt szerintem, de egy szerencsés pótselejtezőben még bízom. Ez utóbbi továbbjutás esetén talán még tovább emelheti a válogatott utóbbi 20 évben megkopott fényét.

Lucas: Mindkét meccsen reális végeredmény született, Románia ellen nem voltunk elegek egy győzelemhez, az északírek ellen pedig majdnem ugyanolyan gólt találtak a végén, mint mi, így az eredmény igazságosnak mondható. Ez persze nem jelenti azt, hogy utóbbi meccs nem lett volna nyerhető, hiszen a futball nem igazságos, néha győz a mázlista. Bár hatalmas esélyt szalasztottunk el az egyenes ágon való kijutásra, mégsem vagyok elkeseredve, hiszen a legjobb csoportharmadik helye még mindig meglehet, ha Feröert magabiztosan legyőzzük, és nem táltosodnak meg hirtelen a többi csoport harmadik helyezettjei. Egyelőre pozitívan tekintek a kijutás elé, szerintem meglesz!

Redboy: Így utólag azt mondom, hogy nagy lehetőséget szalasztottunk el, de úgy is mondhatnám, hogy csak a szokásos magyar betegség jött ki rajtunk Belfastban, míg az impotens románokat most tényleg elkaphattuk volna. Innentől fogva, ha kijutnánk, az hatalmas nagy bravúr lenne még úgy is, hogy valószínűleg kiemeltek lennénk a pótselejtezők sorsolásánál.

Vadmacska: Nagyon szurkoltam, hogy legalább 2 meccs alatt 4 pontunk legyen. Ez sajnos így alakult, de nagyon jó látni, hogy igenis fel tudjuk venni a versenyt a csoportunkban lévő csapatokkal. Most végre megvan az esélyünk a kijutásra és nagyon bízom abban, hogy sikerülhet.