A híres felcsúti vendégszeretet

p1

Tegnap már olvashattátok a Puskás Akadémia – DVSC mérkőzés összefoglalóját, most pedig egy rövid beszámoló következik a túráról, ugyanis a blog stábját JuveFan és Sammy képviselte az őszies felcsúti délutánon a Pancho Arénában. Utóbbi számol be az utazás és a mérkőzés részleteiről röviden.

Jómagam és JuveFan utaztunk el a blog csapatából, hogy megnézzük a vendégjátékunkat a Pancho(ló) arénában. A mérkőzésre való utunk oda fele része jó hangulatban telt. A pihenőnél találkoztunk a debreceni szurkolói csoport tagjaival akik képviseltették magukat a meccsen. Ekkor még bőven volt 1 óra a meccs kezdetéig, ha nem több is inkább. Az út maradék része is jól telt, fogytak a sörök. Megérkezve a stadionhoz nem sok néző várt ránk, és ez az egész mérkőzésen így is maradt. Kívülről egy nagyon impozáns és szép „stadiont” láthatott az ellátogató szurkoló. Belülről is egész tetszetős létesítmény, bár nem igazán volt stadion hangulata.

Ami viszont tetszett, hogy olyan érzésünk volt, mint ha a pálya felett lennénk a magasított lelátónak köszönhetően. A mérkőzés első félideje nagyon gyorsan eltelt. Az említésre méltó helyzetekből Kulcsár próbálkozása, amit szépen fogott Pogacsics valamint Sidibe eltékozolt helyzete váltott ki felhördülést a vendég szurkolóktól. A vendég kemény mag a mérkőzés 25. perce körül érkezett be a helyére, köszönhetően a beléptetésnek. A szünet is viszonylag gyorsan eltelt. Az illemhely sem olyan rossz,, mint mondjuk a nyíregyházi konténeres megoldás, csak ha sokan vannak a vendég szektorban, kevés a hely, ugyanez a helyzet a büfével is. A második félidőben is folyt a játék az unalmas medrében, a csavart vagy a kedélyborzolást a hazai gól hozta meg, amelyet Lencse László gurított a hálóba. Itt már sokan úgy gondoltuk jó, ha egy X-et kihozunk a meccsből, annyira gyengén futballoztunk, de jött az újabb fordulat ezúttal a mi örömünkre, és Korhut Misi egy szép szabadrúgást követően talált a kapuba.  1-1 lett a vége amely egyik csapatnak se volt jó

Ami viszont tetszett, hogy olyan érzésünk volt, mint ha a pálya felett lennénk a magasított lelátónak köszönhetően. A mérkőzés első félideje nagyon gyorsan eltelt. Az említésre méltó helyzetekből Kulcsár próbálkozása, amit szépen fogott Pogacsics valamint Sidibe eltékozolt helyzete váltott ki felhördülést a vendég szurkolóktól. A vendég kemény mag a mérkőzés 25. perce körül érkezett be a helyére, köszönhetően a beléptetésnek. A szünet is viszonylag gyorsan eltelt. Az illemhely sem olyan rossz,, mint mondjuk a nyíregyházi konténeres megoldás, csak ha sokan vannak a vendég szektorban, kevés a hely, ugyanez a helyzet a büfével is. A második félidőben is folyt a játék az unalmas medrében, a csavart vagy a kedélyborzolást a hazai gól hozta meg, amelyet Lencse László gurított a hálóba. Itt már sokan úgy gondoltuk jó, ha egy X-et kihozunk a meccsből, annyira gyengén futballoztunk, de jött az újabb fordulat ezúttal a mi örömünkre, és Korhut Misi egy szép szabadrúgást követően talált a kapuba.  1-1 lett a vége amely egyik csapatnak se volt jó.

p2
A játékvezetőről csak annyit mondanék, ha ő a legjobb játékvezető tudott lenni akkor milyen lehet a többi? Mindent félretéve, nagyon gyengén vezette a meccset. Sok kezezést elnézett és szabálytalanságokat sem vett észre. Összegezve a meccset: ez a mutatott teljesítmény a véleményem szerint nem elegendő ahhoz hogy akár a nemzetközi pozíciók valamelyikét is megcsípjük, ennél sokkal, de több kell. A stadion szép, de még mindig hazafele húz a szívem és a Nagyerdei mindennél szebb. A hazafelé tartó út is nyugisan telt, hallgattuk a körkapcsolásos módszert a meccsekről. Bő 3 óra volt az út, amely után jöhet a megérdemelt pihenés, egy ilyen kínkeserves meccs után, a pihenés a játékosokra nem vonatkozik, nekik sokat kellene még tenni azért, hogy élvezhetőbb meccseket láthasson a publikum.
p3
Mindörökké hajrá Debrecen!

Sammy

>>> További fotók a mérkőzésről <<<

Cimkék:, ,