Amikor jött a dráma…

topdramaLegújabb Top10-es összeállításunkban olyan mérkőzéseket elevenítünk fel, melyeken az utolsó pillanatokban drámai módon dőltek el fontos dolgok, befolyásolva ezzel egy teljes idény, vagy az adott párharc végkimenetelét. Mivel a dolog kétirányú, ezért két ötös listát állítottunk össze az elmúlt tíz év meccseiből: öt találkozó, amikor mi örülhettünk a végén szerzett gólnak, és öt olyan meccs, aminél nem szívesen emlékszünk az utolsó percekre…


Top5 negatív drámai pillanat

5. Újpest – DVSC 2-1 (NB I, 2006.03.26.)

Egyik örök mumusunk, az Újpest tíz évvel ezelőtt még élcsapatnak számított az NB I-ben, mi több, legfőbb riválisunknak számított a bajnoki címért folytatott küzdelemben. A két együttes a bajnokság 20. fordulójában csapott össze Újpesten, amikor a lila-fehérek hárompontos előnyben voltak a második helyen álló Lokival szemben. A vasárnap délelőtti tévés mérkőzést (akkoriban heti egy meccset adott a TV, azt is vasárnap ebédidőben…) ötezer néző látta a helyszínen, és többségük örülhetett, amikor egy peches találattal a hazaiak szerzetek vezetést: egy szöglet utáni kipattanót Rajczi Máté segítségével kotort a kapuba. A szünet után rákapcsolt a Loki, és a 62. percben Nikolov góljával sikerült is egyenlíteni. Amikor már mindenki elkönyvelte a döntetlent, akkor a 91. percben jött Kovács Zoltán (ki más…) és befejelte a győztes találatot. Győzelmével az Újpest hatpontos előnyre tett szert csapatunkkal szemben tíz fordulóval a bajnokság vége előtt. Egyébként az egész szezonra jellemző volt, hogy óriási szerencsével, utolsó perces fordításokkal nyert meg meccseket az Újpest, üröm az örömben a számukra, hogy mégis az utolsó fordulóban bukták el a bajnoki címet – a mi legnagyobb örömünkre.

4. DVSC – Pápa 2-2 (NB I, 2013.10.26.)

Szerencsére ennek a meccsnek sem lett komolyabb negatív hozadéka, de lehetett volna. A bajnokság viszonylag korai szakaszában, a 12. fordulóban találkozott a Loki a Pápával, ekkor csapatunk a harmadik helyen állt a tabellán, öt pontra az éllovas Viditől. A meccs nagyon simán kezdődött, a hatodik percben egy öngóllal már vezetést szereztünk, majd a 63. percben Sidibe büntetőjével megdupláztuk az előnyt, és elkönyveltük a sikert. Azonban a vendégek nem adták fel, előbb Kenesei szépített a 87. percben egy furcsa góllal, majd a lefújás pillanatai előtt nem sokkal óriási védelmi hibánkat kihasználva Orosz Márk egyenlített a 93. percben. Mint említettem, végül nem lett jelentősége ennek az elhullajtott két pontnak, de emlékszem, hogy ilyen dühösen kevésszer hagytuk el az Oláh Gábor utcai stadiont az elmúlt tíz évben.


3. Metalist Harkiv – DVSC 2-1 (Európa Liga, 2010.12.01.)

Na ez tényleg fájt… Igaz nem volt tétje a meccsnek, maximum a presztízs és a pénz miatt… Hiszen az Európa Liga csoportkörének ötödik fordulójában már eldőlt, hogy a Loki nem juthat tovább, de azért illett volna már legalább egy pontot szereznünk a csoportban. Közel is voltunk hozzá, az ukrajnai fagyban vezettünk is 1-0-ra, ám egy peches öngóllal hamar egyenlített a Harkiv, majd mikor már nagyon közel voltunk a bravúrponthoz, a 88. percben Malinauskasnak hála megnyerték a mérkőzést a hazaiak, amivel ráadásul kiharcolták a továbbjutást is a csoportból.

2. BATE Boriszov – DVSC 1-1 (Bajnokok Ligája, 2012.08.01)

Gyengébb idegzetűek itt most ugorjanak pár sort, felkavaró lesz az első két helyen lévő drámai meccs. A 2012-2013-as szezonban bajnokként ismét valamelyik csoportkör felé kácsingóztunk. Az albán Skenderbeut már legyűrtük, és amennyiben a fehérorosz BATE-t is kiejtettük volna, már biztos lett volna valamelyik csoportkör. Idegenben kezdtük a párharcot, és meglepően jól játszottunk, mi több, vezetést szereztünk a hosszú idő után visszatérő Sidibe góljával. A dráma azonban menetrendszerűen érkezett a 93. percben, ekkor Sidibe a saját kapujába is betalált, elszalasztva ezzel egy nagyon értékes győzelemtől a Lokit. Sosem tudjuk meg, hogy mi lett volna a visszavágón, ha előnnyel várjuk azt az összecsapást, végül azonban kikaptunk Nyíregyházán 2-0-ra, és kiestünk.

1. BATE Boriszov – DVSC 3-1 (Bajnokok Ligája, 2014.08.05.)

Na, ha valaki ideáig kibírta, akkor most tényleg “lapozzon”. Ennél fájóbb emléke aligha lesz a közeljövőben a DVSC szimpatizánsainak. Eltelt két év az előző BATE elleni párharc óta, és ismét ők állták utunkat a csoportkörbe vezető úton. A párharcot ezúttal hazai pályán kezdtük, és most sikerült is előnyt kiharcolnunk, Sidibe góljával győztünk 1-0-ra. A visszavágó is szenzációsan indult, Sidibe büntetőjével itt is vezettünk, a hazai csapat pedig teljesen szétesett. Bouadla azonban kiállításával visszahozta a BATE-t a meccsbe, akik még a félidőig egyenlíteni tudtak, majd a második félidő közepén a vezetést is megszerezték. A végén hat percet hosszabbított a játékvezető, és a 94. percben össze is hozta a hazai csapat a menetrend szerinti mákos gólját, amivel továbbjutott, minket pedig megfosztott sok-sok euromilliótól, és a reménytől.

Top5 pozitív drámai pillanat

5. Kecskemét – DVSC 0-1 (NB I, 2011.08.07.)

Ha kihevertük az előző képsorok okozta sokkot, akkor most meg lehet nyugodni, felemelő pillanatok következnek. Az első ilyen a veretlen szezonunkból egy drámai győzelem Kecskeméten, a bajnokság negyedik fordulójából. Coulibaly kiállítása miatt emberhátrányban játszottunk, de nem adtuk fel, és a hosszabbításban, egész pontosan a 91. percben győztünk Bódi óriási szabadrúgásgóljával. Ezt megelőzően még sohasem nyertünk, mi több, gólt sem szereztünk Kecskeméten. Meggyőződésem, hogy ez a siker nagyban hozzájárult ahhoz, hogy folyamatosan nyeregettük a meccseinket a szezonban, és végül veretlenül lettünk bajnokok.

4. DVSC – Kecskemét 2-1 (NB I, 2012.03.10.)

Ez az előző meccsnek a “visszavágója” volt tavasszal. Egy héttel előtte hasonlóan drámai győzelmet arattunk a Fradi otthonában, igaz ott “csak” a 80. perc elején szereztük a győztes gólt, így kellett volna nagyon, hogy itthon folytassuk a jó szereplést. Korán vezettünk is Szakály tekerésével, de egyenlítettek a vendégek, ám ezúttal is jött a hosszabbítás, és most egy szöglet utáni kavarodást követően Nagy Zoltán lövése surrant be mindenki lába alatt a kapuba. Szintén egy fontos siker volt, mely megadta az alaphangot a későbbi sikeres folytatásra.

3. DVSC – PMFC 1-0 (NB I, 2014.03.22.)

Legutóbbi bajnoki címünk időszakából egy klasszikus: a tavaszi szezon elején alaposan megszenvedtünk a több nagy csapat orra alá is borsot törő Pécs ellen, és már úgy tűnt, értékes pontokat veszítünk hazai pályán. Azonban a hosszabbításban kiharcoltunk egy büntetőt, amit Tisza be is vágott a 94. percben, megnyertük a meccset! És hogy mekkora jelentősége volt ennek a sikernek, az majd csak a szezon végén derült ki: azonos pontszámmal végeztünk a második helyezett Győrrel, de a jobb gólkülönbségünk miatt mi lettünk a bajnokok. Tehát ha nincs ez a siker, nincs meg a bajnoki cím sem.

2. DVSC – MTK 3-3 (Magyar Kupa, 2012.05.01.)

Két óriási jelentőséggel bíró gólt hagytam a végére. Az egyik a 2012-es Magyar Kupa döntőjében esett. Ez a veretlen szezonunk, amikor már a bajnoki cím kapujában voltunk, de hajtottunk a duplázásra. Az MK fináléjában az akkor másodosztályú MTK-val találkoztunk, de meglehetősen tartalékosan álltunk ki, mivel a hétvégén fontos bajnoki várt ránk az üldöző Győr otthonában. Emiatt az első játékrészben hátrányba is kerültünk, de a szünetben kettőt cserélt Kondás Elemér, és hamar meg is lett az egyenlítés, sőt Szakály révén a fordítás is. Azonban később jött a fordulat, Nikolovot második sárgával kiállították az MTK pedig pár perc múlva egyenlített is. Nem sokkal a lefújás előtt Zsidai akkor még ellenünk szerzett góljával a pokolba taszított minket, de csak majdnem. Szakály közvetlenül a középkezdés után, a 89. percben egyenlített! Jöhetett a hosszabbítás, ahol nem született gól, így a büntetők következtek. Ez is meglehetősen drámaira sikeredett, hiszen csak a kilencedik párban született meg a döntés, ekkor Verpecz védte Kálnoki Kis tizenegyesét, és ünnepelhettünk.

1. DVSC – Győr 2-1 (Magyar Kupa, 2013.05.22.)

És a végére egy másik kupadöntő, egy évvel későbbről. Ez az évünk nem sikerült jól, a bajnokságban csak a hatodik helyen végeztünk, de legalább bejutottunk a kupadöntőbe. Ott a már bajnok Győri ETO várt ránk, tehát nem ígérkezett könnyű feladatnak. Korán vezetést is szerzett az ETO Andric góljával, de Coulibaly egyenlített a második félidő elején. A dráma pedig jött ezúttal is: Coulibaly emlékezetes szólójával megnyerte nekünk a meccset, és a Magyar Kupát. A 86. percben egyedül sétált be hat győri védő közt az ellenfél tizenhatosára, és vágta be a labdát a hosszúba. Ez volt a búcsúajándéka távozása előtt, most azonban visszatért, és remélhetőleg látunk még tőle hasonló megmozdulásokat.