Mi lett velük? #5

????????????????????????????????????Ebben a rovatunkban olyan, egykoron a DVSC kötelékébe tartozó játékosokról lesz szó, akik a maguk idejében óriási ígéretnek voltak kikiáltva, de valami miatt sohasem tudták beváltani a hozzájuk fűzött reményeket, és kevés kivétellel nemhogy a Lokiban, de még az NB I-ben sem tudtak később megragadni. Megnézzük tehát, hogy az új Dzsudzsáknak, vagy új Sándor Tamásnak kikiáltott fiataljaink mire vitték profi karrierjüket, és miért nem tudtak olyan pályát befutni, mint amit jósoltak nekik. Az ötödik részben a nagy tehetségnek kikiáltott, kiváló technikai adottságokkal megáldott Vinicius Galvao debreceni pályafutásának járunk utána.

A brazil labdazsonglőr 1989-ben született Porto Alegrében. Brazília egyik legismertebb klubjában, a Gremioban nevelkedett, példaképének pedig Ronaldinhot tekintette, aki hozzá hasonlóan Porto Alegrében született és a Gremioban nevelkedett, ráadásul családjaik ismerték is egymást. Tinédzser korában került Európába, és eleinte a Bayern Münchennél, majd az olasz Regginánál nevelkedett, de egy új szabály miatt – 18 év alatti EU-n kívüli játékost nem lehet leigazolni – csak edzeni és fejlődni tudott az említett két klubnál. Debrecenbe 2007 novembere végén került, 18 évesen. Már az első edzéseken is kitűnt kitűnő technikájával, nagyon jól bánt a labdával. Így végül nem is volt meglepetés, hogy decemberben szerződést kötött vele a klub, így a Loki lett karrierje első profi klubja.

Már az első edzések egyikén megmutatta, hogy milyen jól bánik a labdával

Első fél évét a még NB III-ban szereplő DVSC-DEAC-ban töltötte, 11 mérkőzésen léphetett pályára, egy gólt szerzett, emellett 5 Magyar Kupa selejtező mérkőzésen további négy találat fűződött a nevéhez. A tartalék együttesnek sikerült kivívnia a feljutást az NB II-be, így a következő szezonban már eggyel magasabb osztályban bizonyíthatott, miközben a Ligakupában már lehetőséget kapott a felnőtt csapatban is. Az ősz során ötször lépett pályára a Ligakupa csoportkörének küzdelmeiben, és két találatot jegyzett. A télen nagy változás történt karrierjében, hiszen tavasztól már a felnőtt keretben számítottak játékára. NB I-es debütálására is hamar sor került, a harmadik tavaszi fordulóban, a Siófok elleni 5-1-es győzelem alkalmával szállt be csereként 24 percre, és első bajnoki mérkőzésén rögtön gólt is szerzett, beállítva a végeredményt. A hátralévő néhány fordulóban még további öt alkalommal kapott lehetőséget, az utolsó előtti fordulóban esedékes Diósgyőr elleni idegenbeli bajnokin, mely egyben a bajnokavató mérkőzésünk lett (negyedik bajnoki címünket szereztük meg azon az estén), először kapott lehetőséget kezdőként, és ezt gólpasszal hálálta meg. Az évad során 21 alkalommal lépett pályára az NB II-ben szereplő DVSC-DEAC-ban, ahol három gólt szerzett.

Vinicius cselek, gólpasszok, gólok. 2:18-tól első NB I-es találata

A következő szezon volt az emlékezetes triplázós, BL csoportkörös idényünk. Ekkor Viniciusra is több feladat hárult a többfrontos terhelés miatt. Az NB I-ben hat alkalommal léphetett pályára, egyszer, a Honvéd ellen kezdőként, további hét alkalommal pedig a kispadon foglalhatott helyet, gólt azonban nem szerzett ezen mérkőzésein. A Magyar Kupában viszont beköszönt a Mezőkövesd ellen, azt a mérkőzést végig is játszotta, illetve majd az elődöntőben, a Kispest ellen még 22 percet játszott ebben a sorozatban. A Ligakupás csapatnak viszont alapembere volt, öt találkozón lépett pályára, és a Paks elleni döntőben is kezdőként kapott szerepet. Ezek mellett az NB II-es csapatban 19-szer lépett pályára, és öt gólt szerzett. Ekkor egyébként még mindig csak 21 éves volt Vinicius, tehát ez volt az a pont, amikor lényegében eldőlt, hogy lesz-e belőle NB I-es futballista, vagy örök tehetség marad.

vinicius1Sajnos utóbbi következett be. A 2010-2011-es szezonban nem lépett pályára az NB I-ben, de még a meccskeretbe sem került be egyszer sem. A Ligakupában két fellépése volt, a Magyar Kupában további egy, ezeket leszámítva viszont csak a DVSC-DEAC-ban játszott az NB II-ben. Ott 24 alkalommal lépett pályára, gólt azonban nem szerzett. A következő szezon sem hozta meg számára a várt áttörést, továbbra is csak az NB II-ben számoltak vele, így tavasszal kölcsönbe, a szintén NB II-es Nyíregyházához került. A 2011-2012-es szezonban 28 NB II-es bajnokin hat találatig jutott. Az alig féléves kitérő után visszatért Debrecenbe, de csak rövid időre: az emlékezetes kaposvári NB I-es bajnokin 14 percre beállt, amire a DEAC kerete utazott el, illetve további két találkozón pályára lépett a DEAC-ban a másodosztályban, majd augusztus végén a szintén NB II-es Csákvár vette kölcsön. A szezon során 25 találkozón 3 találatig és 11 gólpasszig jutott az NB II Nyugati csoportjában vitézkedő kis csapatnál, aminek nyugodtan mondhatjuk, hogy kulcsjátékosa volt.

2013 nyarán visszatért Debrecenbe, de az NB II-be készülő fiókcsapathoz, a Létavérteshez vezényleték őt, ahol Zoran Spisljak vezetésével egyértelműen a bajnoki cím megszerzését tűzték ki célul az NB III-ban. Mint tudjuk, ezt sikerült is elérniük, ám adminisztratív okok miatt nem indulhatott el a Léta az NB II-ben. Vinicius az egyik legfontosabb láncszeme volt ennek a csapatnak, ugyanis 28 NB III-as fellépésén 14 találatot jegyzett, így tehát tevékeny részese volt a bajnoki címnek. Így viszont, hogy nem indulhatott az együttes a másodosztályban, megszakadt a kapcsolat a Létavértes és a DVSC között, Vinicius pedig szerződést bontott a Lokival 2014 nyarán. Felhagyott a profi futballal és visszaköltözött Brazíliába, szülővárosába, ahol azóta is él magyar feleségével.

Utolsó szezonjában a Létavértesben brillírozott

Esetében fogalmam sincs, hogy mi lehetett az oka annak, hogy végül nem futott be fényes karriert. Talán még azt sem mondhatjuk, hogy ne kapott volna lehetőséget – bár tény, hogy olyan sokat azért nem játszhatott az NB I-ben -, viszont a gólokkal adós maradt, még az NB II-ben is. Volt néhány jó szezonja, különösen Csákváron és Létavértesen, de ez sajnos nem az a szint volt, amit a DVSC-nél is elvárnánk. Különleges technikai képességekkel áldotta meg a sors, talán emiatt sokszor túlzottan is öncélúan játszott, sokan nem tartották őt csapatembernek. Emellett alkatra sem volt egy izomkolosszus, talán a futsal lett volna az a sportág, ahol szép karriert futhatott volna be.

vinicius1

Talán többre is vihette volna