Kupagyőztes! #4

dvsckupa2010

Megszokhattátok már, hogy az év elejét, az uborkaszezont mindig retro hetekkel nyitjuk. Ez idén sem lesz másként, és a két évvel ezelőtti nemzetközi kupás, illetve a tavalyi bajnoki címes cikksorozatunk után idén a DVSC kupagyőzelmeit elevenítjük fel újra. Negyedik részünkben a klub történetének legsikeresebb évébe utazunk vissza, és a 2010-es kupasikert elevenítjük fel újra.

Egyetlen magyar csapat mondhatja el magáról, hogy egy adott szezonon belül triplázni tudott; megnyerve a bajnokságot, a Magyar Kupát és a Ligakupát is. Ja, hogy ugyanebben az évben BL-főtáblán is szerepelt ugyanez a csapat? Az csak a hab a tortán. Ezúttal azt a kupagyőzelmünket mutatjuk be, amely után még joggal lehetett mondani, hogy “Ez Debrecen!”

A 2009/10-es szezonban a 4. fordulóban kapcsolódtunk be a Magyar Kupa küzdelmeibe, és az NB III-as Nyírmadai ISE ellen igazi gólfesztivált rendeztünk idegenben: Dudu 4, Coulibaly 3 és Mijadinovszki 1 góljával 8-2-re nyertünk.

Ezt követően a Mezőkövesdet sorsolták össze velünk, azt a másodosztályú csapatot, amely az előző körben pont a DVSC-DEAC együttesét búcsúztatta a kupában egy szintén gólgazdag, 4-2-es meccset követően. Adódott tehát a revans lehetősége, és mi éltünk is vele: az oda-visszavágós rendszerben lejátszott párharc első meccsén idegenben nyertünk 4-1-re Vinicius duplájával, valamint Oláh és Mijadinovszki találataival, míg hazai pályán Rezes és Dudu duplájával 4-3 lett a végeredmény. Mint látható, ezúttal sem spóroltunk a gólokkal.

A negyeddöntőben már egy nehezebb ellenfél került az utunkba, az MTK csapata, amelyet az odavágón hazai pályán 2-0-ra legyűrtünk Feczesin 45. és Czvitkovics 50. percben szerzett góljaival, így viszonylag megnyugtató előnnyel utazhattunk el a visszavágóra. Idegenben azonban sikerült leadnunk a két gólos előnyt, ezért végül büntetőpárbajra került sor, ami nem sok jót ígért. Úgy tűnik azonban, hogy az MTK ellen a Magyar Kupában jól mennek a tizenegyespárbajok (erre jó példa a két évvel későbbi kupadöntőnk, melyről majd szintén olvashatnak egy visszatekintő írást kedves Olvasóink). Nálunk Czvitkovics, Laczkó, Fodor, Feczesin és Mijadinovszki egyaránt értékesítették büntetőiket, míg a túloldalon Nikházi hibázott, ezzel bejutottunk az elődöntőbe.

Abba az elődöntőbe, ahol régi kupaismerősünk, a Honvéd akadt az utunkba. Idegenben Szilágyi 81. percben szerzett gólja annak ellenére sokat ért, hogy Abraham a 89. percben egyenlíteni tudott. A visszavágón Yannick szerzett vezetést, aztán megint jött Abraham bosszantani bennünket a 83. percben egy fantasztikus góllal, Laczkó azonban két minutummal később ismét előnyhöz juttatta a Lokit, ami egyben azt is jelentette, hogy ismét kupadöntőbe kerültünk. Ellenfelünk szerencsére nem az ekkoriban örökmumus Újpest lett, hanem az őket a másik elődöntőben búcsúztató ZTE.

A döntőre 2010. május 26-án, a Puskás Ferenc stadionban került sor Vad II István játékvezetése mellett. Ekkor már megnyertük a Ligakupát a Paks ellen (2-1), és a bajnoki címet is bezsebeltük, annak ellenére, hogy az utolsó fordulóban botrányosan gyenge játékkal kikaptunk a Kecskemét otthonában 1-0-ra. A 100. Magyar Kupa kiírásban és a 70. Magyar Kupa döntőben tehát az is volt a tét, hogy vajon Herczeg András együttesének sikerül-e az a páratlan bravúr, hogy mindhárom hazai versenykiírásban diadalmaskodik, amiben elindul.

3

5

A kezdőcsapatunkat a következő játékosok alkották: Verpecz István, Bernáth Csaba, Komlósi Ádám, Mijadinoski Mirsad, Laczkó Zsolt, Szakály Péter, Bódi Ádám, Szélesi Zoltán, Czvitkovics Péter, Coulibaly Adamo, Yannick Mbengono. A meccs hősének egyértelműen a 44. percben sérülés miatt lecserélt Yannick bizonyult, mivel előbb kiosztott egy gólpasszt Coulibalynak (előtte gyönyörű labdát kapott Szakálytól), majd ő maga szerzett némi szerencsével gólt. A szünet előtt azonban még sikerült szépítenie a ZTE-nek, Pavicevic fejelt a kapuba az elmélázó Komlósi mellett. A második félidőben aztán a Yínnick helyett csereként beállt Rezes passzából Coulibaly megszerezte a második gólját is. Rá két percen belül azonban már megint csak egy gólos volt az előnyünk, mivel az azóta a Hamburgban futballozó Rudnevs is betalált. Több gól azonban már nem esett a találkozón, így tehát Magyar Kupa győztes lett a DVSC!

Összességében azt láthatjuk, hogy a sorozat első felében főleg Dudu villogott, aztán a komolyabb meccseken már a szokásos húzóembereink kerültek előtérbe (pl. Cicó, Couli, Yannick). Érdekesség az is, hogy Mijadinovszki mennyire veszélyes volt az ellenfél kapuja előtt. A sorozatban eléggé sok fejesgólt szereztünk és kaptunk, ez is feltűnő.
Mindenesetre helyenként szerencsénk is volt a sorsolással, de a nehéz párharcainkat megvívtuk, és gólgazdag, közönségszórakoztató focival lettünk kupagyőztesek.

Csak egy záró gondolat: Herczeg András sem volt egy tökéletes edző, de amilyen eredményeket elért a Lokival, egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem merült fel soha a neve a válogatott élén, ha már hazai edzőket kerestek, és hogyan lehetett inkább Pinyőt kinevezni. Na mindegy, no comment…

  • Jamen

    Szerintem Herceg András belefársult a Lokinál a munkába, a fociba, Ő sem akart szövetségi kapitány lenni!

  • lokidrukker

    sokat elmond a magyar edzői szakma színvonaltalanságáról és uram-bátyám világáról, hogy ha jól emlékszem egy ilyen szezon után képesek voltak megválasztani Mezey Györgyöt az év edzőjének ? WTF?