Horrormesék Abszurdisztánból

vasas loki

Képzeljünk el egy mérkőzést, ahol némi túlzással több vendégszurkoló van kint, mint hazai. Adjunk hozzá egy olyan pályát, amely még a sokak által gúnyos kontextusban emlegetett répaföldnek is alkalmatlan lenne. Turbózzuk fel egy récepárral és egy kidurrant labdával, egy értelmetlen piros lappal és egy mérkőzés végkimenetelét befolyásoló partjelzői tévedéssel, valamint pár kihagyott zicerrel és rengeteg rossz passzal, technikai hibával, aztán ha mindezt már látjuk is magunk előtt… akkor felejtsük el, amilyen gyorsan csak tudjuk.

Mielőtt azonban a múlt homályába engednénk (mi több, löknénk) ezt a meccset, érdemes kicsit elidőzni felette. Ahogyan azt a facebook oldalunkon is írtuk a mérkőzés után, érthetetlen, hogyan tudunk két, egymástól ennyire eltérő meccset produkálni egy szombat-kedd periódusban. Többek között ennek az okait is érdemes boncolgatni, és számomra erre is választ adott némileg ez a 90 perc (horror).

Először essünk túl a szükségesen: a mérkőzés tárgyilagos leírásán. Mivel a csapatok sem fektetettek túl sok energiát ennek a résznek a felépítésébe, ezért én sem erre helyezem majd a hangsúlyt.

Két helyen volt igazán meglepő a kezdőnk: a kapuban Verpecz váltotta Radosevicet, míg Mészáros helyett Szatmári kapott lehetőséget. Némileg hiányoltam Ferenczit is a csapatból, az elmúlt meccseken mutatott játéka alapján megérdemelte volna a lehetőséget. Ezen kívül nagyjából a várható kezdő futott ki a pályára. (Holman sérülés miatt hiányzott.)

vasaslokilu

Azt lehetett egyébként sejteni, hogy nem túl sok hazai szurkolót vonz majd ez a párosítás (általában őket egyik ellenfél sem szokta tömegesen kihozni a stadionba), az azonban még így is döbbenetes volt, hogy nem maradtunk kisebbségben velük szemben a lelátókon. Erre érdemes lesz még visszatérni a későbbiekben.

vasas ellen szurkolók

A képen látható lokisták csak töredékét képezték a meccsre kilátogató vendégszurkolóknak

Térjünk rá a mérkőzés rövid, tömör összegzésére:

kimdzsongun mém

réce mém

Kicsit bővebben:

  • Az első félidőben nem volt túl sok közünk a meccshez, a Vasas pedig túlzottan béna volt ahhoz, hogy gólt szerezzen, pedig lettek volna lehetőségeik, mégsem éreztük azt, hogy tényleg bemehet bármelyik is.
  • A második félidő elején egész értékelhető periódust mutattunk, amit Takács teljesen értelmetlenül összeszedett piros lapja rombolt le,
  • viszont még így is nyerhettünk volna, ha megadják Horvárh doki teljesen szabályos gólját (pont vonalban álltam, és nagyon egyértelműen látszott, hogy nem volt les),
  • vagy a végén nem hagyja ki a kihagyhatatlant a már említett delikvens.

Tartok tőle, hogy ezzel szinte túl is ragoztam az eseményeket. Őszintén szólva már az 5. perc környékén az órámat néztem, hogy mikor érnek véget a szenvedéseink, és a helyzet valahogy csak nem akart javulni. Ha azt lehetett mondani az őszi DVSC-Honvéd 0-0 után, hogy az a meccs nézhetetlen volt, akkor ez is csak egy hajszálra volt attól a szenvedéstől. (Mindkettőt én foglalom össze: lehet, hogy nem szabad rám bízni a fővárosi csapatok elleni meccseit a Lokinak…) Aki esetleg nem látta a meccset, az A magyar tiki-taka tv két felvételéből tökéletesen átérezheti, miről maradt le:

Fontos hangsúlyoznom, hogy az összefoglaló érdemi része a játékosok értékelése után következik, érdemes tehát lentebb görgetni azt követően is.

Játékosok értékelése: 

Verpecz István – 0

Lázár Pál – 4

Szatmári Csaba – 4

Dusan Brkovic – 4

Korhut Mihály – 4

Bódi Ádám – 4

Aleksandar Jovanovic – 4

Szakály Péter – 4

Horváth Zsolt – 4

Tisza Tibor – 4

Takács Tamás – 2 

Kulcsár Tamás – 4

Varga József – 4

Ferenczi János – 0

Ezúttal rendhagyó módon értékelem a játékosokat. Egyrészt annyira karaktertelen és “arctalan” volt a játékunk, hogy a fotókat emiatt mellőzöm. Másrészt feleslegesnek érzem ez után a meccs után nagyon részletesen kifejteni a játékosok teljesítményét külön-külön is, inkább csak egy általános értékelést adok a csapatról. Nem véletlen, hogy szinte mindenki 4-est kapott, ez alibi volt a javából. Verpecz ezúttal nem hibázott, igaz, olyan sok dolga nem is volt. A védelmünk annak ellenére tragikusan játszott, hogy nem kaptunk gólt. Ez nem rajtunk, sokkal inkább a hasonlóan gyenge Vasason múlott. A középpályánk is inkább egy láthatalan légióra emlékeztetett, elől pedig Takács Tamás az egész meccsen való kilátástalan szenvedését egy nagyon buta szabálytalansággal tetézte, amely miatt emberhátrányba kerültünk: ezzel kivívta a -2 pontot és a citromdíjat. Kulcsárról a későbbiekben részletesebben is írok majd. Mérkőzés legjobbját csak akkor tudtam volna választani, ha Horváth dokinak vagy megadják a szabályos gólját, vagy belövi a végén a ziccerét, így viszont ő is sokat rontott az összképen.

Kondás Elemér

Most megint a legrosszabb arcát mutatta meg. A kezdőcsapat még úgy-ahogy elment, de amit utána a cseréknél művelt (főleg Ferenczi megalázó időhúzó cseréjére gondolok), az kiverte a biztosítékot. A meccs utáni nyilatkozata pedig erre is rátett egy lapáttal, erről lentebb írok is pár keresetlen szót.


A mérkőzés összefoglalója

vasaseredmeny

—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A mérkőzés színvonala még az elégtelen szintet sem ütötte meg, a csapatunk játéka pedig ehhez igazodott. A játékvezető osztályzatát partjelzőjének súlyos tévedése rontja le, mivel joggal kérhetünk számon a játékvezetői csapaton egy gólt (értsd: mérkőzés végkimenetelét befolyásoló tévedés), ezért ez sem üti meg az elégséges szintet.

És most lássuk, milyen érdekességei voltak ennek az esti mesének, amitől inkább csak sírnának a kisgyerekek.

  1. Az átrendeződött szurkolói struktúrák: Furcsa időket élünk… Míg a hazai meccseink látogatottsága sosem látott mélységekbe süllyedt, addig idegenben szinte növekvő tendenciákat tapasztalok. (Végre egy idegenbeli mérkőzésről én írhatom az összefoglalót, és megoszthatom ezt a hosszabb ideje érlelődött gondolatomat a kedves Olvasókkal.) Benne lehet persze mindebben az is, hogy a hazai kevés nézőhöz képest arányaiban ez többnek tűnik, de valahogy mégis az az érzésem támad, hogy valamiért átalakultak a szurkolói szokások. Fontos szerepet játszhat egyébként az is, hogy sokan elszakadtak Debrecenből, főleg a fővárosra, olyanok, akik egyébként szeretnek meccsre járni, és nekik idegenbe sokszor könnyebb kimenniük, mint a hazai meccsekre. Ugyanakkor érzek én ebben egy kis titkos szimpátiát is: míg a debreceni meccsekre kijárni szinte ciki lett sajnos mostanra (“Te még mindig szurkolsz ezeknek?” stb.), addig idegenben ez nem érvényesül, sőt, sokszor kohéziót erősítő tényező és találkozási pont a Debrecenből elszakadtak számára.
  2. Pár szó a Vasas pályáról: Kiábrándító. Tragikus. Borzalmas. Használhatatlan. Omladozó. Göröngyös. Hideg. Mindezek a szavak látszólag megerősítik az MLSZ által vallott elveket, miszerint majd több néző lesz, ha jobb minőségű stadionokba járhatnak. Remek példa erre a Loki és a Fradi esete… Ja, nem. A gond ugyanis ott kezdődik, hogy az igazán hűséges szurkolók nem a pálya minősége miatt járnak meccsre, hanem identitásból és a társaság miatt. Meg a hangulat miatt, de erről már nem nagyon lehet beszélni sajnos. Arra persze remek módon rámutatott a tegnapi meccs, hogy kellenek jobb játékterek és stadionok ahhoz, hogy növekedjen a színvonal. (Tisza Tibor és Bódi Ádám is ebben keresték meccs utáni nyilatkozatukban a gyengébb teljesítmény okait, előbbi játékosunk Nso Tv-nek adott interjújában úgy fogalmazott, hogy “a Nagyerdeiben sokkal jobban kijön a minőségbeli különbség”.) A nézőszám emelkedéséhez viszont annak a felismerésére lenne szükség, hogy az élet nem szólhat mindig a makulátlanságról és polkorrektségről. Erről írok a következő pontban.
  3. A hangosbemondó és a szurkolók kapcsolata, avagy a “Köszönöm” és “Szívesen” újraértelmezése: Érdekes kérdés továbbra is ez a sportszerű szurkolás. Nem teljesen értem a koncepciót, amikor felhívják a szurkolók figyelmét a sportszerű szurkolásra. Ez olyan, mintha olajat öntenénk a tűzre, abban bízva, hogy attól majd elalszik. Ilyenkor csak még jobban felhergelik a szurkolókat, akik “csakazértis” jobban rákezdenek. Lehet vitakozni arról, hogy mi fér bele a lelátókon a sportszerű keretekbe és mi nem, de úgy tenni, mintha az ellenfél heccelése, akár szidása nem lett volna mindig is minden országban része a szurkolásnak: álszentség. Továbbra is az a probléma, hogy ezek miatt devalválódik a ténylegesen negatív tendenciák ellen való küzdelem is.
  4. Kondás Elemér nyilatkozata: “A vártnak megfelelően alakult a találkozó, küzdelmes mérkőzést játszottak a csapatok. Ennek oka a mély talajú pályában keresendő, ezért is adódott kevés helyzet. Az első félidőben a Vasasnak volt két lehetősége, de a mérkőzés gólszerzési esélyét mi hagytuk ki emberhátrányban. Ebben a meccsben ennyi volt.” Nekem valahogy egyből egy régi reklámszlogen jutott az eszembe: “Annyi a világ, amennyit beletöltesz.” Valóban, ebben a meccsben tényleg csak ennyi volt, mert ennyit tettünk bele. Kicsit azt lehetett érezni a legelejétől, hogy túl akartunk lenni az egészen, lehetőleg úgy, hogy ne kapjunk ki, ha pedig mégis sikerült volna gólt szerezni, akkor pláne jó, de ha nem, az sem baj. Így viszont nem megy… Felháborító ugyanis valahol az a hozzáállás, hogy a végén húzzuk az időt a kiesés ellen harcoló Vasas ellen úgy, hogy döntetlenre állunk. Az ellen a csapat ellen nem merünk kockáztatni, amelynél nem kell félni attól, hogy véletlen betalál, mert egyszerűen érezhetően képtelenek rá. Bármilyen patináns csapatról is beszélünk, őszintén ki kell mondanunk, hogy jelenleg ennek a Vasasnak semmi keresnivalója nincs az első osztályban. De mint hallhattuk, “ebben a meccsben ennyi volt”.
  5. “Harcoljatok a bajnoki címért!”: A debreceni tábor a meccs vége felé keserű cinizmussal erre a nótára zendített rá. Talán egyébként ebben keresendő a válasz arra, miért játszunk ennyire hektikusan. Kicsit mindig is jellemző volt ez a Lokira, de olyankor tudtuk ezt a problémát visszább szorítani, amikor a bajnoki címért harcoltunk. Amikor volt bennünk ambíció, hittünk abban, hogy sikerülhet, tenni akartunk érte. A veretlen bajnoki szezonban sem a miénk volt a legnagyobb költségvetés vagy a legerősebb keret. Akkor is voltak szenvedős, gyenge meccseink. Olyan meccsre viszont nem igazán emlékszem, amikor ne küzdöttünk volna meggyőződéssel. Mostanában viszont ez a domináns. Már eszünkbe sem jut a bajnoki címért küzdeni. Elkönyveltük, hogy erős középcsapat vagyunk, és tökéletesen meg is elégszünk ennyivel. Néha, ha van kedvünk, akkor focizunk egy jót, egyébként pedig elvagyunk, és arra várunk, hogy legyen már vége a meccsnek.
  6. Mosolygó játékosok: Ez csak egy rövid megjegyzés lesz. Pár játékos odajött hozzánk, és mikor látták, hogy félig gúnyosan megtapsoljuk őket, akkor önkéntelenül is mosolyra húzódott a szájuk. (Főleg Lázár Pálé.) Érződött, hogy ezt az egész bajnokságot nem tudják a játékosaink sem igazán komolyan venni.
  7. Kulcsár Tamás játéka: A meccs végét követően felszálltunk a Hajdú B. István által is szóba hozott 14-es villamosra. (Videó fentebb látható.) Már közelítettünk a Lehel térhez, amikor hirtelen megállt a villamos, és a vezető bemondta, hogy sajnos nem tudunk tovább közlekedni, szálljunk le, mert egy autó elállja az utat. Valóban, egy nagyon bölcs sofőr pont úgy parkolt le a sín mentén, hogy az autó belógó orra akadályozta a villamos továbbhaladását. Azóta megvilágosodtam: ebben a jelenetben Kulcsár játékának egy gyönyörű metaforája jelent meg. Az autó oda állt, ahová kellett neki, a parkolóba, csak egy kicsit lógott előrébb a kelleténél, mégis, ezáltal egy egész (utazó) közösség előrejutását akadályozta. Meccsről meccsre ezt láthatjuk Kulcsártól is. Oda áll ő, ahová elvileg kell neki (előre), azonban az alibizésével vagy éppen a rossz helyre történő mozgásával, a hibáival és a kihagyott helyzeteivel épp annyit rondít bele az összképbe, hogy egy egész közösség (a csapat) és a közönség boldogulását, dinamikáját akadályozza.kulcsár autó
  8. Végszó – a récepár tolmácsolásában: Beszélhettem volna még az öngyilkos (kidurrant) labdáról, a tragikus passzokról, a Vasas játékosok csillagászati érdeklődéséről (mindig az égbe lőtték a labdákat) vagy arról a dilemmáról, hogyan nem fáztak meg a játékosaink ilyen kevés futással ebben a nagy hidegen. A showt azonban egyértelműen a récepár lopta el, amely a fejünk felett repült be az első félidő derekán, hogy aztán a pálya túloldalán boldog lubickolással rövid időre horrormeséből gyerekmesét varázsoljon. Összegezzék tehát ők – Mr. Réce Béla és Mrs. Réce Béláné Margit – mi is történt tegnap este Abszurdisztánban:

réce mém 3

A háttérben Réce Béla fején a szurkolók arckifejezésének tökéletes lenyomata látszik 

réce mém 2

Kondás Elemér nyilatkozata után szabadon…

Zárszóként csak annyit tudok mondani, hogy meggyőződésem, a Honvéd ellen sokkal jobban fogunk játszani, mivel arról a meccsről nem én írom majd az összefoglalót, és egyébként is, “a Nagyerdeiben sokkal jobban kijön a minőségbeli különbség”.

Hajrá Loki!

Enderson

(a récékről készült fotók forrása: nso.hu)

  • Pencz Konrád

    Libalegelő volt pálya inkább!!!!!!!!

  • Jamen

    Életképek a Fáy utcából, avagy mitől beteg a magyar társadalom és benne a foci?

  • Nationalelf

    Elég gyenge meccs volt, pedig azt hittem simán nyer majd a Loki, vitte is a mixem.
    Egy kis érdekesség, ma streamelte az M4 a meccsünket (Békéscsaba-Fradi) és arra gondoltam, ha jövőre nem is adják majd az összes meccset, hanem ugyanígy csak kettőt. Akkor ezt így megoldhatnák, hogy a TV-ben közvetítik amelyik nekik teszik, a többit pedig streamelnék az internetet és lehetne választani. Így senki sem sérülne és még csak plusz munka sem lenne, mivel minden meccset felvesznek, csak később adják le.

  • csibu

    Ha akarnák megoldhatnák, hogy minden meccs, vagy 6-ból legalább 4 tévés legyen. Korábbi években valahogy meg tudták oldani hogy 8 meccsből 6-ot élőben láttunk. Ez az egész arról szól, hogy az MLSZ szerint azért járnak ilyen kevesen, mert lusták és tv-ből nézik a meccset…

  • Nemes István

    Én azt nem értem, Kondás hogy hagyhatta pályán Takácsot a második félidőre a meglévő sárgájával. Ráadásul, egyértelmű volt, hogy Takácsnak nem ízlik ez a pálya; csúszkált, botladozott, nem igazán volt reménykeltő megmozdulása. Már az első félidőben is volt pár olyan szabálytalan lökése, belépője, amelyek nem értek ugyan második sárgát – de kaphatott volna. Én már akkor mondtam a havernak, hogy Takácsot le kéne cserélni, mert ki fogják állítani. A haver is úgy vélte. Kondás hogy-hogy nem látta ezt?
    Kulcsár játéka számomra is egyértelmű csalódás… de ne feledjük, a végén 3 pontot szerezhettünk volna vele, hogyha Horváth belövi azt a nagy ziccert. Kulcsár remekül hozta helyzetbe.

  • Kálmán Horváth

    Nagyon jó írás volt. Az edzői nyilatkozatról nem beszélnék, mert felütötte a sablonokból összeállított jegyzetét, és kihúzott egyet a 0-0-s részből. Kulcsár ténykedésétől agylobot kapok, de valaki beállította, szóval itt kezdődik a gond. Sajnálom az egészet, mert a többi meccs eredményének tudatában lett volna jó, ha nyerünk.