5 ok, ami miatt a teljes szakmai stáb cserére szorulna

5oklogo2A válogatott szünet miatt ismét van idő egy kicsit gondolkodni, és kifejteni véleményünket bizonyos témákkal kapcsolatban. Ezek közé tartozik a szakmai stáb szerepe is, ami már régóta visszatérő téma nálunk is, de még sosem fejtettük ki véleményünket bővebben erről a kérdéskörről. Úgyhogy ennek most itt az ideje: megpróbálunk öt nyomós okot felsorolni, ami miatt legkésőbb a nyáron a teljes szakmai stábot le kéne cserélni.

Első ok: Mindenki belefásult a jelenlegi helyzetbe, a stáb nem tudja motiválni a játékosokat

Talán ez az, ami leginkább szembetűnő. A játékosok nagy része hétről hétre motiválatlanul lép pályára, amolyan muszájból játszanak, nem látszik a tűz az arcukon, és egy-egy bekapott gól mentálisan azonnal padlóra vágja a csapatot. Bár vannak nagyon ritkán kivételek (lásd Felcsút elleni hazai meccs), de ezt láttuk többek közt a Kispest ellen is, ahol az első vendég találat után látszott, hogy itt ma nem sok keresnivalónk lesz. És ezt látjuk akkor is, amikor egy légióst szerződtetünk: első egy-két hónapban remekül játszik, hozza magával a másik kultúrából a mentalitást, ami kitart egy ideig, de ha az elmúlik, jön a lezüllés, a beszürkülés. Kiváló példa volt erre Bouadla, Volas, Mihelic, vagy Castillion.

letöltés (1)

Valami miatt minden játékos leépül nálunk hónapok alatt, és sajnos arra ritkán látunk példát, hogy ez a folyamat éppen fordítva menne végbe. Persze lehet mondani, hogy az állandóság egy jó stratégia egy csapat életében, és láttunk is erre több hazai és külföldi példát (itthonról Garami József, külföldről Fergusson), de azért lássuk be: normális körülmények között Kondás Elemért már legalább kétszer kirúgták volna a Lokitól. Idén tavasszal öt éve már, hogy ő és stábja irányítja a csapatot, ha másért nem, akkor a csapat mentális felrázása, komfortzónájukból való kizökkentése miatt is megérné váltani a nyáron.

Második ok: Évek óta nincs felfedezhető taktika a játékunkban, az edzések nevetségesek

e1A másik olyan elem, amit egy laikus is könnyedén észrevehet. Utoljára talán a veretlen bajnoki évünkben láthattunk tudatosan begyakorolt elemeket, és taktikailag tökéletesen felkészített csapatot a pályán (soha nem fogom elfelejteni, hogy Kondás mennyire leiskolázta taktikailag az azóta már a Fiorentinát irányító Sousát a Sóstóiban), az elmúlt években viszont már csak ad-hoc jelleggel játszunk a pályán, legtöbbször a ‘majd csak rúgunk egy gólt’ elv érvényesül. Taktikai elemként maximum olyan apróságokat fedezhetünk fel, mint hogy ne kapjunk gólt, és egyet majd csak lövünk, illetve az íveljük fel a csatárnak, aki majd lekészíti az érkező középpályásoknak. Szélen történő elfutásokat már rég nem láttunk tudatosan játszani (pedig a Supka-, és Herczeg-féle bajnokcsapatnak ez volt a legnagyobb erénye), ha jön egy zártan focizó csapat Debrecenbe, nem találjuk a védekezésük ellenszerét (Kispest kétszer az idei szezonban), és sorolhatnánk még.

e2Volt már szerencsénk megtekinteni a csapat egy-egy edzését, és sajnos borzalmas, amiket ott tapasztaltunk. Az egész gyakorlás lötyögésből áll, a játékosok olyan elemeket gyakorolnak, amiket éles meccsen biztosan nem tudnak kamatoztatni (példa: gyakoroljuk a szélen elfutásokat, és a beadásokra érkezést, mindezt zavaró ellenfél nélkül, tehát szabadon adjuk be a labdát, és szabadon érkezik a játékos – éles meccsen mikor van ilyenre példa?), és a korábbi légiósaink közül is többen panaszkodtak már arra, hogy Debrecenben nem megfelelő az edzésmunka, még csak meg sem erőltetik magukat. És bár egyikőnk sem szakember, azt mi is látjuk, hogy ami nálunk folyik az edzéseken, az köszönő viszonyban sincs a profi mentalitással.

Ha valaki maga szeretne erről megbizonyosodni, még csak edzésre sem kell ellátogatnia: elég ha kimegy a legközelebbi hazai meccsre egy órával a kezdés előtt, és megtekinti a bemelegítést. Pont a lehető legjobb példát láthatjuk majd jövő hét szombaton, hiszen érkezik a Ferencváros, egy profi német szakember irányításával. Hasonlítsuk majd össze, hogy az FTC hogyan végzi a bemelegítést, és milyen gyakorlatokat végeznek, és vessük össze azzal, hogy a mieinktől mit látunk. Aki így tesz, bizony meg fog lepődni…

Harmadik ok: Nem mindenki ért a rá kiszabott munkához, vannak betöltetlen posztok

Ez egy újabb érdekes pont. Vegyük például Sándor Tamást, aki nem került be a pro-licenszes edzői képzésbe, mert már a felvételin megbukott. Szalai László, az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) edzőképzésének magyarországi irányítója meglehetősen degradálóan nyilatkozott az egykori labdarúgókról: „Energiát nem energiaitalból nyerünk, mint ahogy pár felvételiző gondolta. Ezek kiborító dolgok. A játékos sebessége sem orvosi kérdés. Miért kellene jogosítványt adnom annak, aki nincs alapvető tudás birtokában? Nem alkuszom.” A dehir.hu annak idején megkérdezte Sándor Tamást ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban: „Nem akarom kommentálni az interjút. Akiknek sikerült, azoknak gratulálok, én viszont levontam a megfelelő következtetéseket, és a következő felvételire valószínűleg nem jelentkezek. Az élet megy tovább, csináljuk tovább a dolgunkat.” Majd ezt követően pályaedzőnk hozzátette, amennyiben változás lesz az edzőképzés irányításában, elképzelhetőnek tartja, hogy újra jelentkezik a pro licences edzőtanfolyamra. Ez kérem szépen, a tipikus magyar, sértődött mentalitás, és a mieinkre fokozottan igaz, másikra mutogatás, nevezetesen nem magunkban keressük a hibát, rajtunk kívül álló okokból nem sikerülnek bizonyos dolgok (nagyon népszerű dolog mostanság az MSE Kft-re és a városvezetésre fogni a bajos dolgokat). Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy Sándor Tamás nem jó edző, hiszen nem egy papírtól lesz valaki jó szakember, csupán rávilágít ez is bizonyos nem jól működő dolgokra.

kispadLenne még hely Sándor Tamásék mellett a kispadon, a betöltetlen pozíciókra

Aztán vegyük az erőnléti edző problémát. Jámbor László óta nincs szakképzett, profi erőnléti edzője a DVSC-nek, pedig a nagynevű szakember már tíz éve, hogy elhagyta a Cívisvárost. Akik emlékeznek még a Supka-korszakra, azok tudják, hogy akkoriban milyen erőnléte volt a csapatnak. Nem egyszer a mérkőzések utolsó tizenöt percében daráltuk be az ellenfeleket, akik addigra már alig kaptak levegőt. Idestova tíz éve nincs olyan szakember Debrecenben, aki megfelelő munkát végezne ilyen téren. És nem, senki nem lesz attól profi szakember, hogy elvégez egy pár hetes MLSZ-kurzust. Attól még nem fogja tudni azt a minőségű munkát elvégeztetni a játékosokkal, amire szükségük lenne. És hiába nyilatkozza azt Szima Gábor, hogy ilyen meg olyan képzéseket végeztek el az edzők, és hiába nyilatkozza azt a sportorvos, hogy a DVSC állóképességi mutatói nem csak hazai, hanem nemzetközi szinten is megállják a helyüket, a pályán mi nem ezt látjuk. Hanem azt látjuk, hogy idén tavasszal a csapat nagyjából hatvan perceket bír, aztán elfogy a szufla, és nincs tovább, a kulcsjátékosok teljesítménye leromlik, mert elfáradnak (Szakály, Holman, Horváth, stb).

A 21. század ezen szakaszában például az is elképzelhetetlen, hogy egy csapat ne alkalmazzon videós elemzőt. Márpedig nálunk ez a helyzet. Frida Ferenc ugyan technikai vezetőként valamelyest foglalkozik ezzel a területtel, de itt megint csak visszautalnék arra, hogy nem feltétlen azt a feladatot látják el egyes szakemberek, amihez száz százalékosan értenek. A technológia ilyen mértékű fejlődése már régóta lehetővé teszi, hogy edzéseket, meccseket elemezzenek ki, és levonják a következtetést a rosszul elvégzett gyakorlatokból, illetve a mérkőzésen alkalmazott taktikákból. Mérhető a játékosok fizikai teljesítménye, a futásmennyiség, a sikeres passzok száma, és még rengeteg mutató, amikkel többek között mi is foglalkozunk InStatos cikkeinkben.

És akkor arról még szót sem ejtettem, hogy a rengeteg sérülés miatt arra is következtethetünk, hogy a fizikai felkészítés mellett az orvosi stábban is vannak problémák. Rengeteg példát említhetnénk még, reggelig is sorolhatnám, hogy milyen területen vannak még lemaradásaink, hol kéne fejleszteni, mert sajnos nagyon hosszú a lista. És bár ez a cikk alapvetően a szakmai stábra vonatkozóan sorol fel indokokat, nem árt körülnéznünk a felsőbb vezetésben sem, mert bizony ott is találunk olyan személyeket, akik alkalmatlanok a rájuk kiszabott feladatokra. Neveket nem említek, mindenki tudja, hogy kiről/kikről van szó.

Vonjuk le konklúzióként, hogy a jelenlegi szakmai és vezetői stáb erősen hiányos, és amellett, hogy nem a megfelelő szakembereket alkalmazzuk bizonyos területeken, bizony vannak fontos, de betöltetlen posztok.

Negyedik ok: Nem látni az előrelépés jeleit, nincs fejlődés

Ez is egy olyan pont, amit már évek óta látunk: nincs előrelépés, nincs fejlődés. Nyertünk két bajnoki címet Kondással, ezek közül különösen a veretlen bajnoki cím elvitathatatlan mesterünktől, de már a legutóbbi aranyérem alkalmával is voltak problémás időszakok, és kellett a szerencse, illetve a riválisok gyengélkedése a végső sikerhez. Mindez mit sem ért, hiszen utána hamar beáraztak minket az európai kupákban, még ha a BATE ellen csak a balszerencsének köszönhettük a kiesést (egyébiránt az volt a Kondás-éra azon kevés meccseinek egyike, amikor azt láttam, hogy tökéletesen felkészítette a csapatot egy meccsre vagy egy párharcra). Az utóbbi két év, és a megváltozott gazdasági viszonyok pedig már egyértelműen rávilágítanak arra: a jelenlegi szakmai stábbal nem álmodozhatunk bajnoki címről, de még a dobogóról sem nagyon. Kis szerencsével ugyan becsúszhat egy bronzérem, vagy egy kupadöntő, de már nem azok a szelek fújnak, amikor dominálni tudjuk a hazai élmezőnyt.

letöltés

Többször bebizonyosodott már, hogy Kondás Elemérrel soha nem fogunk elérni jelentős nemzetközi sikereket (négy év alatt NULLA idegenben nyert nemzetközi tétmérkőzés), és itthon sem tudunk már jelentősen előrelépni. Erre a felvetésre Szima Gábor előszeretettel húzza elő azt a kártyát, hogy mutassunk neki olyan szakembert, aki nyert már két magyar bajnoki címet, meg x egyéb trófeát, és akkor idehozza edzőnek. Rendben van, nincs ezzel semmi gond, csak ha minden klubvezető így gondolkodna, akkor soha nem kapnák meg a fiatal, új generációhoz tartozó edzők a bizonyítási lehetőséget, mert még nem nyertek bajnoki címeket, és a szakmában elismert külföldi szakemberek sem kapnának állást Magyarországon, mert képtelenek voltak a Bundesligás csapatukkal NB I-es bajnoki címet nyerni. Kissé nonszensz felfogás, nemde?

Egy szó, mint száz, ha szeretnénk fejlődni, ha szeretnénk az infrastrukturális lehetőségeinkhez méltó, és a debreceni közönség által megérdemelt csapatot látni városunkban, akkor váltani kell, mert a jelenlegi stábbal ez már nem lehetséges. És hogy kivel lenne mégis az? Én a magam részéről külföldi szakemberben látom a megoldást. Jó példa volt Carillo a Videotonnál, és jó példa Doll a Fradinál. A magyar szakemberek egytől egyig leszerepeltek már, az új generációban pedig még nem látom azt a trénert, aki megfelelően illeszkedne a mi közegünkbe, és sikereket érhetne el a Lokival.

Ötödik ok: Megromlott viszony a szurkolókkal

Ez egy olyan indok, ami miatt szerintem már rég váltani kellett volna. A két fél közötti viszonyról sokat cikkeztünk már, és sokat emlegettük, véglegesen tavaly nyáron mérgesedett el a kapcsolat a “Debrecenben nem ez a trendi” és a “Következő kérdést hallhatom?” legendás kijelentések után. Nem titok, hogy az alacsony debreceni nézőszámban Kondás Elemér személye is közrejátszik, ez majd ki fog derülni a kérdőívükből, aminek eredményét hamarosan közkinccsé tesszük.

kondasmolino

Kondás Elemér mindig is pökhendi módon viselkedett a szurkolókkal, nem egyszer alakult ki szópárbaj közte, és bekiabáló szurkolók között (nyilván a szurkoló is hibás, mert miért pocskondiázza őt, de egy profi szakembernek el kell tudnia ettől vonatkoztatnia, és még ha jogosan is szólhatna vissza, türtőztetnie kell magát), legutóbb például az utolsó bajnoki címünk alkalmával, az ünneplés közepette került heves vitába egy C szektorban helyet foglaló szurkolóval. De mindezen gesztusok felfedezhetők a mérkőzés utáni nyilatkozataiban, amik miatt már sokszor mi szégyelljük magunkat. Egy szónak is száz a vége, Kondás Elemér emberileg sem tökéletes, és a békesség, de talán leginkább a csapatunk teljesítményének a javulása érdekében, a klub szempontjából mindenkinek jobb lenne, ha távozna.

letöltés (2)

  • Jamen

    Megvan a következő cikk címe is.Ki legyen az új szakmai stábban?

  • Kálmán Horváth

    A 6.pont talán a “kedvencek” szerepeltetése. A fiataloknak itt kapufa. Ja, és Györkyről sem beszéltetek. Sok jót nem hallok róla se…

  • Kőszikla

    Kondásnak jövő nyárig szól a szerződése. Ha távozik egyszer, disznóvágással egybekötött ünneplést kellene tartani.

  • Jamen

    Igen Ő szakmai stáb rákfenéje, a kinevezett erőnléti edző!

  • Nemeztkeresed

    Ez a kérdéssor nem a cikk ellen íródik, csak a másik oldalt is igyekszik megvilágítani (talán):
    Nem egy olyan játékosról tudok, aki a “hivatalos” edzést követően saját maga által összeállított – a gyenge pontjait erősítendő, vagy meglevő képességeit magasabb szintre emelendő – gyakorlatokat végzett extra időben, mert neki fontos volt az egyéni megítélése, és a tükörkép, amivel olykor-olykor találkozott (fürdőszobájában). A mi hőseink miért nem képesek erre, ha a “szakemberek” foglalkozásai nem fejlesztőek? Ja, hogy így kényelmesebb, és a pénz is megvan? Meg a tükör is bepárásodik a zuhanygőztől, és emlékezetből is lehet borotválkozni?
    Függhet egy játékos az edzői stábtól, de milyen mértékben? Gólhelyzetben inkább visszavesz, mert edzésen nem mondták, hogy ilyenkor lőni is lehet (lásd Szakály egy-két “zseniális” húzása pl.)? A fenébe is: akar ez a játékosállomány valamit is elérni ebben a szép sportágban, vagy megmaradunk a “vergődjünk csak, úgyis megfizetik” taktikánál?
    Élmény volt Korhut (- sokunkat meglepett a beválogatása, látva sorozatos szerencsétlenkedéseit -) játékát nézni a válogatottban. Volt tétje annak, hogyan muzsikál… Megmutatta, hogy legközelebb is számíthat rá Storck. Aki így tud focizni, az miért enged meg magának harmatgyenge teljesítményt a Lokiban? Még azt sem mondhatjuk, hogy függne a társaitól, hiszen a balhátvéd hellyel-közzel önálló; besegít előre és középre, de neki csak elvétve segít be más, magára kell támaszkodnia. Az ő példája is mutatja, hogy lehetne ezt játékos szinten is másként csinálni, Elemértől és stábjától függetlenül. Nem éri meg? A nézők dicsérete, elismerése – tényleg nem ér meg ennyi befektetést? Mert miről kellene lemondani még, hogy ideje legyen a drága labdarúgónak kis extra gyakorlatra? Vagy inkább: tudja-e, hogy miről mond le, amikor megelégszik azzal, amit jelenleg produkál? Vagy már annyira öncélú a játék, hogy le van sz..va, hogy mennyien figyelnek, néznek (nem csak a publikum, hanem a JÁTÉKOSMEGFIGYELŐK…)?

    Bocs, hogy egyszuszra ennyi minden kijött belőlem, és még jönne, ha nem kellene most leülnöm a családommal az asztal mellé. Aztán lehiggadok 🙂

  • Jamen

    Lehet, hogy Storck elmondta Korhutnak mit hogy csináljon, Elemér meg nem.Azt gondolom focizni egyedül nem lehet.Egy rossz közeg visszahúzhat egy jó játékost is.Szóval társak nélkül nehéz játszani!