Emlékezetes fordítások

Indítsuk az évet egy ranglistával, azon belül is egy kis retroval. Ezúttal olyan mérkőzéseket szedtünk össze, amikor vesztes állásból sikerült emlékezetes módon megfordítani, és megnyerni mérkőzéseket. És bár az elmúlt időszakban ez nem igazán jellemezte a csapatot, azért szerencsére tágabb viszonylatban akadtak bőven feledhetetlen fordítások. Lássuk a top 10-et!

top10f

10. DVSC – Levaida Tallinn 3-2 (Bajnokok Ligája selejtező, 2010/2011)

Top 10-es listánk utolsó helyén egy BL selejtezős meccsünk végzett, nevezetesen a Levadia elleni második fordulós visszavágó a 2010/2011-es szezonból. Észtországban 1-1-es döntetlent játszottak a csapatok, a debreceni összecsapáson pedig korán vezetést szereztek a vendégek egy szabadrúgást követően. Ezt követően jött Coulibaly egyenlítő találata büntetőből (csak a kipattanót tudta értékesíteni), majd pár percre rá Yannick került ziccerbe, szerencsétlenül eltalált lövését követően későbbi játékosunk, Morozov rúgott lyukat, a gólvonalról pedig Kulcsár segítette a labdát a hálóba. Ezzel azonban nem volt vége a fordulatoknak, ugyanis a második félidőben Malinauskas ismét hibázott, a 2-2-es állás pedig a vengédek továbbjutását jelentette volna, de alig egy perccel a vendég gólt követően Szakály révén ismét vezetéshez jutottunk, és ezúttal már nem is engedtük ki a kezünkből a győzelmet. A továbbjutás meglett, a következő körben viszont a Basel ellen búcsúztunk, az EL play-off körében viszont kiejtettük a Litex Lovecset, így bejutottunk az Európa Liga csoportkörébe, elmondható tehát, hogy fontos fordítás volt a Levadia elleni.

9. Győr – DVSC 1-2 (NB I, 2011/2012)

A listánk következő helyezettje egy meglehetősen fontos összecsapás volt a veretlen szezonunkból. A legnagyobb üldözőnknek számító Győr otthonába látogattunk ötpontos előnnyel, így aztán nem volt mindegy, hogy milyen eredmény születik: egy esetleges győzelemmel a hazaiak két pontra megközelítettek volna minket, és még három forduló hátra volt a bajnokságból, tehát öldöklő csata lehetett volna a végén. Ha viszont mi győzünk, akkor nyolcpontos előnnyel gyakorlatilag lezárjuk a versenyfutást. Személy szerint szép emlékeim vannak erről a meccsről, hiszen közel 1000 másik szurkolótársammal együtt a vendégszektorban szurkoltunk a csapat sikeréért. Nem kezdtünk jól, és hamar meg is szerezték a vezetést a hazaiak Varga Roland találatával, azonban még az első félidőben sikerült egyenlítenünk. A mai napig nem tudjuk eldönteni, hogy végül ki ért bele utoljára abba a szabadrúgásba, ami után a győri kapuba talált a labda, maradjunk annyiban, hogy a mi részünkről Bouadla és Szakály érdeme vitathatatlan, de kellett hozzá Stevanovic betlizése is. A második félidőben miénk volt a csattanó, ismét egy pontrúgás, egész pontosan egy szöglet után sikerült megfordítanunk a meccset, a hazaiak hálóőre ezúttal is hibázott, a lecsorgó labdát pedig Coulibaly vágta a kapuba. Győzelmünkkel tehát leráztuk a zöld-fehéreket, a következő fordulóban pedig a Pécs elleni győzelemmel bebiztosítottuk a hatodik bajnoki címünket.

8. DVSC – MTK 4-3 (NB I, 2001/2002)

A nyolcadik helyre egy igazán régi mérkőzés került még 2002-ből. Az áldozat ezúttal az MTK volt (amely egyébként jelen cikkünkben többször is előkerül majd), és egy igen gólgazdag mérkőzést sikerült behúznia a Dajka László vezette Lokinak. Bajzát góljával már a mérkőzés elején vezetéshez jutottunk, a második félidő elején viszont Illés és Zavadszky góljaival gyorsan fordítani tudtak a vendégek. Pár perccel a második vendég találat után ismét jött Bajzát, az eredmény pedig 2-2-re módosult. A fordulatoknak azonban közel sem volt vége, a 80. percben az akkoriban még csatárként játszó fiatal Juhász Roland ismét az MTK-nak szerzett vezetést, és bár ekkor elúszni látszott a meccs, a mieink nem adták fel. Három perccel később Böőr Zoli előbb egy bombagóllal egyenlített, majd a hosszabbítás perceiben Nenadics belőtte a mindent eldöntő találatot, mellyel sikerült győznünk.

7. MTK – DVSC 2-3 (NB I, 2009/2010)

Ezúttal a triplázós évünkben járunk, áldozatunk pedig ezúttal is az MTK volt. A tavaszi szezon egyik fontos összecsapása volt ez, hiszen két pontra voltunk az éllovas Videotontól és már csak hat forduló volt hátra a bajnokságból, igaz még hátra volt egy DVSC – Videoton rangadó is… Ettől függetlenül kötelező volt nyernünk a hatodik helyen tanyázó kék-fehérek ellen, de nem indult jól az összecsapás, méghozzá olyannyira nem, hogy a 40. percben már 2-0-s hazai előnyt mutatott az eredményjelző. A helyzetünk elég kilátástalan volt, hiszen nem játszottunk jól, míg a hazaik a két gólnak köszönhetően felszabadultan játszottak. A második félidő azonban nem várt fordulatot hozott. Feczesin Róbert révén előbb szépítettünk, majd hét percre rá ismét beköszönt, így 2-2-re módosult az állás. A találatokban egyébként tevékenyen részt vett a hazai hálóőre, Nenad Filipovics, aki pikáns módon épp a Videotontól szerepelt kölcsönben a fővárosi csapatbál. Ezzel még nem volt vége, a csattanót Czvitkovics fifikás találata adta meg a 76. percben, mellyel behúztuk a meccset, és tovább üldöztük a Videotont.

6. DVSC – Videoton 3-2 (NB I, 2009/2010)

És akkor folytassuk az előbb megkezdett történetet. Kettő fordulóval az előbb említett MTK elleni mérkőzést követően jöhetett a szuperrangadó, melyet megelőzően már  már egypontos előnnyel álltunk az első helyen, így aztán rendkívül fontos volt a Vidi elleni mérkőzés. Elek góljával már a hetedik percben vezetett a vendégcsapat, amire még az első félidőben válaszolni tudtunk, méghozzá két góllal is. Előbb Szakály kotort be egy kipattanót, majd egy mesteri kontra után Czvitkovics pörgette be a Feczesin által lekészített labdát. Ezzel még nem volt vége, az 55. percben Lipták egyenlített, így ismét egál volt. Mikor már úgy tűnt, hogy a két csapat nem tudja dűlőre vinni az ütközetet, akkor jött a 75. perc és egy máig is hihetetlen találat: Dombi futott el a jobb szélen, beadásába pedig Coulibaly elég suta mozdulattal fejelt bele, de a földre lepattanó labda átperdült a kapus, és a gólvonalon álló Lipták felett is, így pedig ismét vezettünk, amit sikerült is megtartanunk. Győzelmünkkel négy pontra léptünk el üldözőnktől, de a vége meglehetősen szoros lett, és bizony kellett az a Coulibaly gól a végelszámolásnál…

5. DVSC – Wolfsburg 2-1 (UEFA-kupa, 1999/2000)

Listánk legrégebbi találkozója a klub történetének első nemzetközi találkozója volt (ha csak a legrangosabb kupasorozatokat tekintjük). A Bundesligában szereplő Wolfsburgot sodorta ellenfelünknek a sors, a németországi odavágón pedig 2-0-s vereséget szenvedtünk, mellyel gyakorlatilag el is szálltak a továbbjutási esélyeink. Erre rátett egy lapáttal, hogy a debreceni visszavágón is az autógyári csapat szerzett vezetést, de mégis szép emlékkel gondolhatunk vissza a mérkőzésre, ugyanis Rado Sabo két, nem akármilyen találattal a javunkra fordította az összecsapást, így 2-1-es sikernek örülhettünk a lefújáskor. Bár nem jutottunk tovább, mégis nagy skalpnak számított a Wolfsburg legyőzése.

4. PMFC – DVSC 2-3 (NB I, 2012/2013)

Ez a meccs egy olyan szezonból való, amelyre nem emlékszünk vissza olyan szívesen, ám ez az összecsapás talán örökre beivódott az emlékezetünkbe ebből a bajnoki kiírásból. A negyedik fordulóban rendezett összecsapáson nem született gól az első félidőben, a második játékrész elején azonban a hazaiak kétszer is betaláltak 15 percen belül. Előbb a nigériai Okoronkwo, majd a cseh Krejci szerzett gólt, ezzel pedig eldőlni látszott a mérkőzés. Az utolsó debreceni szezonját taposó Coulibaly azonban ekkor robbantott először nagyot a szezonban. A 70. percben előbb büntetőből szépített, majd négy perc múlva egy orbitális kapusbakit használt ki (Dibusz röviden kifejelt labdáját kapásból emelte a hálóba). Ezzel pedig nem volt vége, a 79. percben Sidibe szolgálta ki Adamot, és ott volt a harmadik, mindössze kilenc perc alatt megfordítottuk a mérkőzést.

3. DVSC – Győr 2-1 (Magyar Kupa, 2012/2013)

Az előbb említett szezon másik emlékezetes találkozója, mely lényegesen nagyobb téttel bírt, lévén hogy egy kupadöntőről beszélünk. A már bajnoknak számító Győr volt az ellenfelünk, amely jól is kezdett a Bozsik Stadionban rendezett fináléban, és Andric góljával már a 17. percben vezetést szereztek. Az előbb említettem, hogy Coulibaly utolsó debreceni szezonjában nagyon odatette magát, az i-re a pontot pedig ezen a mérkőzésen tette fel. Az 51. percben egy megpattanó lövéssel egyenlített, majd mikor már mindenki a hosszabbításra készült, olyan szólót vágott le a győri védők között, hogy mindenki csak bámult. A végén pedig örült, legalábbis a Loki szurkolók. Kétségtelen, hogy ezt a kupát Coulibaly nyerte meg nekünk, mert ezen a mérkőzésen az ő egyéni villanásai kellettek a sikerhez. Coulibaly pályafutásának alighanem legjobb, és egyben legemlékezetesebb meccse volt ez.

2. DVSC – ZTE 5-2 (NB I, 2011/2012)

A dobogó második fokára a veretlen szezonunk egyik legemlékezetesebb mérkőzése került. Az őszi szezon utolsó fordulójában, egy fagyos decemberi szombaton rendezték a sereghajtó, addig nyeretlen Zalaegerszeg elleni mérkőzésünket. Mindenki sima sikerre számított, így aztán derült égből villámcsapásként ért mindenkit, amikor Turkovs góljával megszerezte a vezetést Prukner László csapata a 17. percben. Ez még semmi nem volt ahhoz a sokkhoz képest, ami a 29. percben következett Kamber gólját követően, amikor már 0-2-t mutatott az eredményjelző. A második félidőre egy teljesen feltüzelt Loki jött ki (ez volt az az időszak, amikor Kondás Elemér még tudta motiválni a játékosokat), és gyakorlatilag néhány másodperccel a kezdő sípszó után szépíteni tudtunk Nikolic góljával. Ami ezután jött, az leírhatatlan… A 49. percben Nikolic villant ismét egy szöglet után, majd az 55. percben Nagy Zoli beadását védte be a vendégek kapusa. Az 58. percben Nikolic már mesterhármasnál járt, a 60. minutumban pedig Coulibaly megadta a kegyelemdöfést egy büntetőt követően, így gyakorlatilag 14 perc alatt rámoltunk be ötöt a ZTE-nek, és húztuk be a fontos három pontot.

1. DVSC – MTK 3-3 (Magyar Kupa, 2011/2012)

Listánk első helyezettje annyiból különleges, hogy nem egy klasszikus fordításról beszélünk, ennek pedig az az oka, hogy ez is egy Magyar Kupa döntő, méghozzá a veretlen évünkből. Az akkor másodosztályú MTK (igen, ismét az MTK) volt az ellenfelünk a Puskás Stadionban rendezett fináléban, melyre a közelgő Győr elleni rangadónk miatt (listánk 9. helyezett összecsapása) kissé tartalékosan álltunk ki. Ennek eredményeként a jelenleg minket “erősítő” Könyves góljával meglepetésre vezetést szerzett az MTK az első félidő végén, így előnnyel vonulhattak a szünetre. A második félidő elején rögtön kettőt cseréltünk, és beállt két kulcsemberünk, Bouadla és Coulibaly. Előbbinek hat perc kellett, hogy észre vétesse magát, bődületes bombagóllal egyenlített. Alig négy perccel az egyenlítő találat után jött egy szöglet, és Szakály bólintott a kapuba, ezzel megvolt a vezetés. Jött azonban egy fordulat, a 60. percben Nikolovot kiállította a játékvezető. Két perc kellett, hogy megbosszulja ezt az MTK, Ladányi góljával egyenlíteni tudtak a 62. percben. Amikor már elkönyveltük, hogy hosszabbítás lesz, akkor jött Kanta és Zsidai összjátéka, melyet követően utóbbi vágta kíméletlenül a kapunkba a labdát. A helyszínen szurkoló Loki szurkolók (köztük engem is) már elkönyvelték a vereséget, de szerencsére a játékosaink nem adták fel, és szinte rögtön a középkezdésből egyenlíteni tudtunk, méghozzá Szakály zseniális egyéni alakítását követően. A 3-3-as végeredményt követően jöhetett a 2×15 perces hosszabbítás, ami már nem hozott újabb találatot, így következett egy heroikus büntetőpárbaj, amely a 10. párharc során dőlt el: ekkor Verpecz kivédte Kálnoki lövését, így minék lett a Magyar Kupa trófea is a később begyűjtött bajnoki cím mellett.

  • nnorbii

    Aranyos, ahogy a srác szurkol a 8. DVSC – MTK 4-3 (NB I, 2001/2002) meccs felvételén 4:59-nél.

  • csibu

    Melyik a kettő közül? 😀 😀

  • Jamen

    Egy biztos, az Oláh Gabin még remek hangulat volt……

  • Kálmán Horváth

    Mind nagyszerű volt. Nekem még a 93/94-es szezonból a Siófok elleni utolsó percben lőtt 2góllal, ill. a Vasas elleni 3-1, még az első félidőben fordított meccs jut eszembe. Na az sem volt semmi!

  • László Kiss

    No igen, az az elhíresült ejtőernyős Vasas meccs! Hej, be szép idők voltak! 🙂

  • Kálmán Horváth

    Szép érkezés volt, a stadion fele nem látta a bekapott gólt!

  • JuveFan1897

    Valószínűleg Kondás is az ejtőernyősöket nézte annál a gólnál :))

  • László Kiss

    LOL