LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Értékeljünk: új Loki-induló

“Hétről hétre hallatom a hangomat, A szív is érted dobban s minden gondolat, Téged éltet és sírig tart a kapcsolat.” Megszületett az új Loki-induló, Koroknai Árpád és Kozma Norbert szerzeménye pedig a pénteki, Fradi elleni női kézilabda találkozón élesben is bemutatkozhatott. A vélemények elég erőteljesen megoszlanak a nótáról, ezért mi is beállunk a sorba és értékelünk.

kori

Bár már két-három napja meghallgatható az induló, vártunk az értékeléssel. Szerettük volna meglátni, milyen fogadtatása van, mennyire tetszetős századik hallgatás után, mennyire fülbemászó, vagy mennyire zavaró sokadik hallgatás után. Mostanra talán már elég objektív képet kaphatunk a dalról (persze a cikk szubjektivitása megmarad, hiszen egyéni véleményt olvashattok, ráadásul a művészet értékelése mindig is szubjektív fogalom lesz), de mielőtt belevágunk, hallgassuk meg újra!

Az induló sokadik meghallgatása után kezdjük a jó hírekkel. A legfontosabb pozitívum, hogy a nóta felvállalható. Nem tudom ki emlékszik még ezekre a borzadályokra, amit ebben a cikkünkben be is mutattunk. Érdekes “kórképet” festett arról, egyesek hogyan értelmezik a “modern indulók formavilágát”. Ezek egyenesen kínos, megmosolyogtató próbálkozások voltak, egyenesen szánalmas lett volna, ha egy 21. századi csapat erre vonulna ki meccsről meccsre. Egy indulónak harci tüzet kell lobbantania, el kell érnie, hogy a csapatért a szurkoló teljes átéléssel szurkoljon. (Ez még később is fontos gondolatiság lesz!) Nos, ez a fenti nótáknak abszolút nem sikerült. (Ahogy ennek sem, bár ezt nem mutatták be a stadionban és igazán ismert sem lett a szurkolók körében.)

Aztán jött a Vis maior indulója, ami végre egy tűzről pattant, egyszerű de nagyszerű indulóként ugrott be a lehetséges utódok sorába, de sajnos ez odáig sem jutott el, hogy éles helyzetben meghallgathassa a debreceni publikum. A kicsit minimalista hangszerelést elképesztően jó dalszöveg és kiváló refrén jellemezte, de ez is megosztotta a szurkolókat (bár egyesek még mindig ezt tartják a legjobb próbálkozásnak).

Nem véletlen, hogy a Koroknai-féle induló esetén a szurkolói visszajelzéseket megkerülve alkották meg az új hivatalos indulót, és hozzá egyből egy játékosokkal felvett klipet (ez utóbbi nagyon jó ötlet volt). Olyat úgysem lehet alkotni ami mindenkinek tetszik, főleg egy zeneszám esetén nehéz megfelelni mindenki igényének. Amit a Loki esetében az is nehezít, hogy egy kiváló, országszerte ismert Tankcsapda-pótlékként értelmezik sokan az új indulót. Mintha mindenképpen a Tankcsapda lenne a mérce, és ehhez kellene mindenáron igazodnunk. Nem, ezt felejtsétek el! Nem csak azért, mert a Tankcsapda indulója sem volt tökéletes, hanem azért is, mert olyat alkotni újra lehetetlen és talán nem is kell. Szépen kérek mindenkit, ne a Tankcsapda indulójához hasonlítgassunk! Ez olyan elvárás lenne az új indulótól, amit képtelenség teljesíteni! (Ha már muszáj, hasonlítsuk más csapatok jelenlegi indulóihoz, vagy a régi-aktuális Lokika indulóhoz!)

Térjünk hát vissza az új indulóra. Ha csökkentettünk az elvárásainkon, igenis egy hallgatható, jó dallamvilágú, rockos, könnyen énekelhető nótát kapunk. Olyan előadótól és olyan hangszereléssel amit számos más NB I-es csapat megirigyelhet. A klip összeállításának gondolata is remek (bár a vágás maga kontármunkának tűnik, olyan bevágásokkal, ahol pár játékos egyáltalán nem éli bele magát a helyzetbe, vagy épp a “hősök” szónál kétes múltú politikusaink láthatóak, nem beszélve arról, hogy a jelenetek többsége sem a legepikusabb csatákból lett kivágva). Nagy örömömre a debreceni rádiók is lejátszották és kocsiban ülve, sokadjára hallgatva is ugyanazt a dallamos, éneklős élményt hozta, aminek egyébként nagyon örültem.

Ehhez képest a kézimeccs debütálásán – hiába adott bele mindent a szerző-előadó, – a nézők nem nagyon élték bele magukat az indulóba. Egyfelől mondhatjuk, hogy ennek oka az újdonság ereje, a szokatlanság; másfelől viszont a Hódosban a dalszöveget is kivetítették, a kézis lányok örömmel énekelték, a dal végén pedig az “Ez Debrecen!” felkiáltások is jelezték, hogy azért jelen voltak a szurkolók. Csak ez épp nem jött ki a közel 4 perces dal nagy részében. A fogadtatás stadionon kívül is erősen megkérdőjelezi az induló valódi erejét, negatív véleményekből sajnos többet olvashattunk (igaz, a negatív hangokból mindig több van és erőteljesebben hallatszódnak, hisz akinek tetszik, kevésbé hajlamos rá, hogy ezt le is írja, hangoztassa).

Nem leszólva a nézőket, de a debütálás során gyakorlatilag mi jellemezte az arénát? Szórványtaps. Tapsikálás. Csípőringatás. Lábujjak ütemes felemelkedése. Nem éppen egy vad oroszlán harcba vonulására emlékeztet sem a nézők reakciója, sem – ami még rosszabb – az induló. Egyszerűen nem elég ütős. Nem elég kemény. Nem elég vad. Egy induló viszont nem lehet lagymatag! Az az induló halálával ér fel. Rádiós, youtube-os hallgatásra rendben van, de arra, hogy ezzel a fülemben vonuljak az aktuális DVSC meccsre? Elképzelni sem tudom. (Ezt az akadályt egyébként nagyon jól ugorja meg a Vis Maior indulója.)

A másik, személyes problémám még ennél is súlyosabb. Az új induló három frázison kívül (piros-fehér, Hódos, Loki mez) semmi, de semmi debreceni kötődésű gondolatot nem tartalmaz! Közhelyek, ezerszer ismételt gondolatok és jelképek jelennek meg egy olyan dalban, ami miatt nekem azt kellene érezni, a legkeményebb csatákban és helyzetekben is kiállok csapatom mellett. Nem, ez az induló semmiféle ilyen érzést nem ad. Helyettesítsétek be a “Debrecen”, meg a “Cívisváros” szavakat bármely más város nevével és rájöttök majd, miről beszélek. Úgy is kifejezhetném ezt, hogy a dalnak semmiféle ÖNIDENTITÁSA NINCS és azt számunkra nem is ad. (Ahogy jelenleg, a focicsapatunknak sem nagyon.) Ez pedig különösen fájó számomra.

Ebben a formájában sokkal inkább érzem Loki-dalnak, mint Loki-indulónak. Ha így értelmezzük, akkor abszolút van létjogosultsága. Ami viszont talán még ennél is komolyabb kritika, azt Kiss Viktor fogalmazta meg Facebook bejegyzésünk alatt: Nem az induló hiányzik nekem , hanem a játék. Szerintem a Lokinak nem az induló-hiánya, hanem a futball-hiánya a gondja.” Ha az utóbbi pozitívan változik, na az lesz az igazi öröm. És mennyire jó lesz majd akkor dúdolni ezt az új nótát!

Hajrá Loki!
Csibu