LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Pontes: áldás vagy átok?

A most következő írásunkban a lehető legobjektívebben próbáljuk megvizsgálni, Pontes áldás vagy átok a klub és a szurkolók számára. Tehát félretesszük a szimpatikus-nem szimpatikus, kedvelem-nem kedvelem érzelmeket, mert ez most nem fontos. Nézzük a klub érdekeit, és vizsgáljuk meg munkáját ezen külső tényezők nélkül – erre pedig nem csak saját magunkat kérem, hanem titeket is. Most tegyétek félre a pozitív és negatív véleményeteket, adjatok esélyt a másik oldalnak is.

Pontesaldas

Előre jelzem, nem lesz rövid ez az írás. Nem csak azért, mert a fenti vizsgálódás megkívánja, hanem azért is, mert azok számára, akik az interjút nem nézték végig, a legfontosabb gondolatokat kiemelem és leírom, változtatás nélkül. Úgyhogy ebédet/vacsorát bekészíteni, kezdődjön a vizsgálat!

Pontes mérlege: 13 pont 15 mérkőzésen. Meccsenként 0,86 szerzett pont. 13 szerzett gól 15 mérkőzésen, azaz 0,86 gól átlagosan.  Vizsgáljuk meg a korábbi éveket ugyanebben az időszakban! Kondás Elemér mérlege egy évvel ezelőtt, augusztus közepétől december végéig: 23 pont 15 mérkőzésen. Ez 1,53 szerzett pont átlagosan. 14+7 szerzett gól, amit azért írtam külön, mert 7 gólt a Békéscsaba ellen szereztünk. Ez 1,4 gól átlagosan, de a 7 szerzett gólon kívül is jobb gólátlagot produkált az egy évvel ezelőtti csapat. 2014 őszén ugyanennyi találkozón 30 pontot hoztunk (!), ami 2 pontos átlag. A gólok száma 26, ami szintén közelít a 2 gólos átlaghoz. 2013 őszén 31 pontot hoztunk 15 meccsen, 34 gólt szerezve, ami már elképesztő, 2,26-os gólátlag. 2012-ben csak 24 pont, 20 lőtt góllal (1,6-os pont- és 1,33-as gólátlag). 2011 ősze: 35 pont (!), 28 gól, ami 2,33 pont és 1,86 gól meccsenként.

meccs

Ezek a számok. Azon nyilván lehet vitatkozni, a bajnokság színvonala nőtt-e időközben, azon viszont kevésbé, hogy a létszámcsökkentés, a külföldi játékosok korlátozása, a Videoton és a Ferencváros, illetve a Felcsút állami támogatottsága megnövelte a bajnokságunkban játszó labdarúgók és klubok értékét, komolyabb versenyhelyzetet teremtett. Ne feledjük, hogy míg évekkel ezelőtt jellemzően 3-4 gyenge csapat viaskodott a kiesés elkerülése ellen, addig tavaly és idén is rendkívül kiélezett alsóházi mérkőzéseket vívnak egymással a csapatok.

De mit olvasunk ki a táblázatból? Nem, nem azt, hogy Kondás Elemér, vagy Leonel Pontes mennyire jó vagy rossz edző volt. Miért? Azért, mert nem hiszem el, hogy van egy edző, aki egyik pillanatban bajnoki címeket nyer, másik pillanatban pedig teljes összeomlást produkál a csapata akár nemzetközi, akár hazai szinten – az ilyen radikális változások soha nem az edző személyéről szólnak! De erről a következő bekezdésben. A vizsgált időszakból 3 sikeresebb és csak 2 sikertelenebb őszt tudott magáénak Kondás Elemér. Hozzá képest Pontes a 13 pontjával valóban elbújhat. Még akkor is, ha jól tudjuk, hogy Kondás Elemér ismerte a csapatot ízig-vérig, míg Pontes az idény közben vette át a csapat irányítását: a 13 pont az csak 13 pont, nincs rajta mit szépíteni!

De mi a táblázat valódi üzenete? Az, hogy nálunk nem csupán az edző számít! Gyakorlatilag egy folyamatos visszaesést produkáltunk évről évre: 2011 és 2015 között gólszámban és pontszámban is jelentős zuhanást láthatunk. Egy ilyen 5-6 éves ciklus ilyen visszaeséssel, kizárt dolog, hogy csupán az edző hibája lenne. 2014 és ’15 között 7 pont a különbség, 2015 és ’16 között 10 pont: szinte ugyanakkora zuhanás, mint Kondás Elemér idejében. A zuhanást növelő 3 pont pedig simán betudható a bajnokság erősödésének és a csapat idény közbeni átvételének.

Hogyan is kezdtük az évet? A La Fiorita ellen itthon tízezer ember előtt csak 2-0-s győzelem, kiesés a Zhodino ellen, döntetlen itthon a Paks ellen és vereség a Vasas otthonában. Elméleti fejtegetés, de vajon Kondás Elemérrel többet értünk volna el a hátralévő időszakban, mint Pontessel? Pont a fenti táblázat világít rá, hogy jöhetne ide bárki, ezt a lejtmenetet megállítani, amit a csapat produkál, edzői szinten szinte lehetetlen.

Egy pillanatra tekintsük csak végig az elmúlt 6 teljes idényt átigazolások tekintetében (erről hamarosan Enderson izgalmas kórképet fog mutatni). Kik azok, akiket ebben az időszakban szereztünk, vagy hoztunk fel és jelenleg is a keretünkhöz tartoznak? 2010/11: senki. 2011/12: Ferenczi. 2012/13: senki. 2013/14: Brkovic. 2014/15: Jovanovic, Nagy, Bereczki. 2015/16: Holman, Szilvási, Takács, Szatmári, Barna és Horváth. Tizenegy. 11! (Csupán 3-4 olyan labdarúgó van közöttük, akikre kezdőként számítottunk az elmúlt időszakban.) Mi következik ebből? A keretünk több mint fele vagy az aktuális szezonban érkezett, tehát friss hús, vagy már 2010 előtt a DVSC labdarúgója volt, azaz „kiöregedőfélben” van.

pontes-cimlap2

Kondás Elemérnek sem volt tehát könnyű dolga a csapat keretét illetően, de Pontesnek még nehezebb helyzettel kellett szembesülnie: mire ideérkezett, megváltunk Bóditól, Vargától, Tiszától és Korhuttól, hogy Kulcsárt, Radosevicet, Mátét, Lázárt, Sidibét, ne említsem, hiszen többnyire csak kiegészítő emberek voltak. Bármennyire is szeretnék egyesek bizonyítani, hogy Pontes nem idevaló, teljes magabiztossággal jelenthetem, hogy ilyen átigazolási politikával és ilyen helyzettel nem csak ő szembesült volna, bárki másnak is nehézséget okozna mindez. Ez nem igazolja, hogy Pontes jó edző, de természetesen azt sem, hogy nem idevaló. Viszont a teljes képhez hozzátartozik.

Térjünk vissza egy kicsit a fenti táblázathoz, a folyamatos visszaeséshez. Nem pont a klub és a tulajdonosok felelőssége megállítani egy ilyen folyamatot, megtalálni és kijavítani a hibákat és a megfelelő irányba terelni „tulajdonukat”? Ennek a visszaterelésnek az egyik állomása volt az, hogy olyan külföldi szakemberekre bízták az akadémiát és a klubot, akik profi mentalitásúak, profi környezetből jönnek, tudják mit beszélnek, értenek ahhoz, amit csinálnak. Ezt nem lehet Pontestől elvenni, az interjú során tökéletesen vázolta elképzeléseit, gondolatait. Ez az út elfogadható és járható, hozzáértése vitathatatlan.

Természetesen az egyik legfontosabb kérdés – ami az interjún is elhangzott -, hogy nem lehetne-e ezzel a kerettel sikeresebb taktikát játszani. Olyan elvárásokat és feladatokat adni a játékosoknak, amivel több pont, több gól szerezhető. De tegye fel a kezét az, aki az őszi keretből képes lett volna többet kihozni. Befejező csatár nélkül, jól játszó szélsők nélkül lehet bármilyen a hátsó alakzatunk, a középpályánk közepe, nem leszünk eredményesek. Lehet itt kérni, hogy játsszunk 4-4-2-ben két csatárral, vagy legyen csak 1 szűrőnk és 4-1-4-1-ben, vagy 4-1-3-2-ben álljunk fel, de mondjatok csak három olyan labdarúgót a keretből, akik képesek egy ilyen támadó középpályán megfelelni. És akkor még a védelemről nem is beszéltünk. Ki az a labdarúgó, aki több lehetőséget kaphatott volna és várhatóan élt is volna a bizalommal? Ki az a labdarúgó, akinek rossz pozíciót, vagy feladatkört adott Leonel Pontes? Őszintén kérdezem. Ismerve a csapat összetételét és a játszott taktikát, éppen az látszódik, hogy Pontes tudja, ki hova való, ki mire képes és hogyan lehet ebből a csapatból is többet kihozni.

Az pedig, hogy játsszunk védekező játékot, két okból problémás: a játékosaink sem a kontrákban nem jók, sem a masszív védekezésben nem járatosak. De még ha mindez össze is állna, talán a jelenleginél is kevesebb gólt szereznénk, így pedig maximum a döntetlenekkel lépegethettünk volna előre – az a pár pluszpont pedig nem nagy dicsőség. Az aktuális keretből a legtöbbet próbálja kihozni. Elfogadom, ha valaki ezzel az állítással nem ért egyet, de csakis akkor, ha sikeresen megcáfolja, amit írtam, illetve leírja, hol és milyen változtatás lenne/lett volna az, ami több pontot ígért volna. Én nem látok ilyet. Ettől függetlenül lehet, hogy van, világítsatok rá bátran! (Eddig hiába kértem rá bárkit, nem tudott olyan taktikát felvázolni, mellyel biztos lett volna a jobb játék, vagy a fokozott eredményesség.)

Összességében: az eredmények nem igazolják Pontest, de az őszi kerettel más sem tudott volna többet elérni, az meg elég meredek lenne, ha 4 hónapnyi játék után egyből elzavarnánk, és már várnánk az új edzőt, aki majd csodát művel.pontes600

De menjünk tovább, és vegyük igénybe kicsit a Pontes-interjút is:

„Természetesen nem vagyok megelégedve az eredményekkel. Nem hinném, hogy akárki más az lenne. Csak egyetlen dologgal vagyok megelégedve: megváltoztattuk a játékstílusunkat, megváltoztattuk a játékosok viselkedését a pályán.” Szerintem örülnünk kellene annak, hogy végre van egy őszinte edzőnk. A játékstílus megváltoztatása viszont már többeknek nem tetszik, pedig Kondás Elemérrel éveken át stílus nélkül fociztunk. Több játékosunk motiválatlanul, alibizve lépett pályára, elég csak visszanézni a meccseink utáni összefoglalókat, értékeléseket, vagy utánajárni, Bódi és Varga teljesítménye hogy romlott odáig, hogy a Vidiben többnyire a kispadra szorulnak.

Mit ért el Pontes? Van egy taktika, amit képesek vagyunk egyre jobban játszani, a játékosok egyre tovább bírják a teljes, 90 perces megterheléseket és akaratosabban, bátrabban fociznak, mint korábban (aki nem látta Feltscher Békéscsaba elleni „őrjöngését” a kihagyott helyzetei után, bánhatja). Ez nyilván még mindig kevés, ha nem társul eredménnyel, de első lépésként számomra megfelelőnek, elfogadható kompromisszumnak tűnik. Csak maradjunk bent! – jön az ukáz. Egyetértek.

A kupakiesést hibájaként rója fel: „Mai fejjel valamit máshogy csinálnék, mert nem ismertem eléggé az ellenfelet… Úgy éreztem, nem tettünk meg mindent a sikerért. Nem hittük el, hogy ők is betalálhatnak ellenünk, de ők nyertek. Hozzáteszem, megérdemelten. Ők ugyanis betaláltak 1 helyzetből, mi pedig 2-3 helyzetből sem. Fájdalmas lecke volt.”

A taktikát 3 kulcspozícióra építi fel: „Csupán három játékosra van szükségünk. Két szélsőre és egy csatárra. Ha megvan ez a 3, amit védekezésben csinálunk, annak elégnek kell lennie. Ha ugyanis adódik előtted 2-3 helyzet, ezekből lősz egy gólt, fellélegzel, valamint jobban fel leszel készülve arra, ami ezután jön, és az önbizalmad is megjön. Ha viszont 3-4 helyzetből sem lősz gólt, előbb-utóbb összezuhansz… Nem akarok tíz új játékost, hanem csak hármat, és egy kiegyensúlyozott csapatot.Kíváncsian várom, a februárban érkező Feltscher-Handzic-Szuk hármassal képes lesz-e megvalósítani a tervét. „Nem szabad, hogy a félelem vezérelje a tetteinket. Ha engedjük elhatalmasodni rajtunk a félelmet, kiesünk. Ez az egyik legfontosabb dolog, amit el kell mondanom. A másik pedig az, hogy hiszek benne, hogy ennyi munka, és e játékosok érkezése után megindulunk majd fölfelé.Magam is úgy vélem, függetlenül attól, hogy nem a felkészülés első napjától vettek részt az edzéseinken, ha velük sem sikerül eredményt elérni, az tényleg az edző hibája lesz. De várjuk ki a végét, 14 meccs sok idő!

„Számolgattam egy kicsit, és 26 pontot akarunk szerezni. Nehéz lesz, és főleg amiatt, hogy éreznem kell, hogy van egy teljes csapat mögöttem.” Nos, mi is számolgattunk, a legpesszimistább, de még bennmaradást érő becslésünk: 18 pont. Ez az a pontérték, ami alá nem mehetünk, mert az egyszerre lenne a játékosok, az edző és a klub, de velük együtt a szurkolók kudarca is. Mivel tényleg kőkemény tavaszunk lesz, készítettünk az oldalsávba egy számlálót, ahol nyomon követhető, az elérhető pontokból mennyit szereztünk meg, hogy állunk a céljaink, a 18 és a 26 pont elérésében.

tavaszipontokpng

Ami sokunk számára szimpatikus lehet egyébként Pontesben, az az előrelátása: „…a játékosaink bizony rosszak. Erősödnünk kell számos poszton. Ami pedig a jövőnket illeti, el kell gondolkoznunk azon, milyen csapatot szeretnénk majd.”

A szurkolókkal kapcsolatban sem volt lekezelő a stílusa, sőt! „A futball a szurkolóké. Hiszek abban, hogy minden drukkernek büszkének kell éreznie magát. „Én Loki-fan vagyok, és amíg itt vagyok, azzal a Lokit segítem.” Bent van a stadionban, ordít, nevet, tesz valamit. Ott van minden meccsen, a jó és a rossz pillanatokban is. Előfordulhat, hogy épp ők lendítik át a csapatot bizonyos holtpontokon. Néha ez dönti el, nyersz vagy kikapsz. Könnyű akkor a csapat mellett állni, amikor a csapat 4:0-ra nyer. Akkor is ott lenni, amikor kikapunk, na az a nehéz! A szurkolóknak büszkének kell lenniük a csapatukra, akár győz, akár veszít. Mert erről szól szurkolónak lenni, „szurkolni”, azaz támogatni a csapatot, miközben büszkének érzik magukat.

Az egyik legkomolyabb kijelentése nem a korábbi „a játékosaink bizony rosszak”, hanem az alábbi gondolat volt: „Nekem az a véleményem, hogy a Debreceni VSC-nek, a nagy Debrecennek uralnia kell a játékot. A Lokinak le kell futballoznia a középpályán az ellenfelet. A Lokinak nyomást kell gyakorolnia. Az ellenfél tizenhatosánál kell harcolnia, nem a saját kapunk előtt nyomorognia. Ez a legfőbb célom. Talán tévedek. Talán a játékosaim nem állnak készen arra, hogy ezt a focit játsszuk. Ha ugyanis komolyan gondoljuk, hogy egy nagy csapat vagyunk, úgy is kell viselkednünk. Ez a küldetésem. Olyan futballistákat kell keresnünk, akiknek van egyéniségük. Olyan futballistákat, akik elég képzettek ahhoz, hogy nagy csapattá tegyük a Debrecent. Ha találunk ilyen játékosokat, nagy csapat is leszünk. Most még nem vagyunk azok. Mi nagy klub vagyunk. Nem ugyanaz.”

| Az interjú első és második része teljes egészében. |

Már ezekért a gondolatokért úgy vélem, jól jártunk Pontes leigazolásával, áldás számunkra a jelenléte. A tavaszi eredmények eldöntik, edzőként is megállja-e a helyét Debrecenben. Szurkoljunk együtt a csapatnak, hiszen mind ugyanarra vágyunk: sikerre, szép játékra, remek gólokra, győzelmekre! A minél több ilyen pillanat talán képes lenne ismét összekovácsolni a debreceni szurkolókat. Akkor talán ismét nagy klubbá válnánk. Ezért szurkolunk játékosoknak, stábtagoknak egyaránt, mert enélkül nem megy.

Hajrá Loki, induljon a Tavaszi hadjárat!

Csibu