LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Retro feeling

A szombati nap a retro érzés jegyében telt. Régóta nem voltunk már olyan meccshangulatban, mint tegnap reggel, és szerintem ezzel többen is így vannak. Mindezt azért éreztük főképp, mert a debreceni szervezett szurkolói csoportok retro partyt hirdettek a DVSC – Újpest találkozóra, és azt mondták: jöjjön ki mindenki a meccsre, akinek valaha is számított a Loki, hozza magával azon mezeit, sáljait, amiben annak idején meccsre járt, és legyen olyan hangulat a lelátón, mint a 2000-es évek elején-közepén. És erre a kilencven percre valóban visszarepültünk az időben 15 évet, és olyan hangulatban éreztük magunkat, mint a klub sikerkorszakának idején. Éppen csak a körítés, az Oláh Gábor utcai stadion légköre hiányzott, de ezt éppenséggel tudtuk nélkülözni tegnap. A pályán látottak azért már közel sem emlékeztettek minket a régmúlt sikereire, de legalább az a küzdőszellem jelen volt a csapatban, ami miatt régebben még akkor is bedaráltuk az ellenfeleinket, ha gyengébb napot fogott ki a csapat. Most is ez történt. És ha már ez a hétvége a retro jegyében telik, akkor úgy gondoltam: miért ne hozhatnánk vissza mi is kicsit a régmúlt hangulatát? Így jelen összefoglalónk a LokiBlog hőskorának formátumát fogja idézni, amikor még mi is csak bontogattuk a szárnyunkat.

uteborito

Ami a kezdőcsapatokat illeti, a régmúltat a legkevésbé sem idézte: csupa olyan játékossal álltunk ki, akik az elmúlt években (vagy hónapokban) érkeztek a klubhoz, a kezdőcsapat őskövületei Ferenczi János és Dusan Brkovics voltak, előbbi hat éve került a DVSC első keretéhez, utóbbi négy éve érkezett a Lokihoz. Igaz, ha a keretünkre pillantunk, nem is nagyon találunk mást, aki régebb óta futballozna a DVSC-nél. Az egyik ilyen kivétel Mészáros Norbert lehetett volna, ám a múlt héten öngólt szerző veterán védőnk ezúttal a keretben sem kapott helyet. Az ő helyét így ismét a fiatal Szatmári Csaba vette át, ezt a cserét leszámítva pedig a megszokott játékosok alkották a hátsó ötös fogatunkat. A középpályán viszont már akadtak változások, hiszen Jovanovics kikerült a kezdőből, így pedig Feltschernek jutott ismét hely a csapatban. Ez a változtatás pedig formációváltással is járt, hiszen így csak két klasszikus középső középpályásunk maradt Filip és Tőzsér személyében, a széleken pedig ezúttal Könyves és Felstcher foglalták el a helyüket, míg a támadósorban Holman és Handzic feladata volt a gólszerzés. Előbbi értelemszerűen sokszor mélyebben visszajött labdákért, de alapvetően ő is csatárt játszott gyakorlatilag.

Az Újpestnél leginkább az volt érdekes, hogy klasszikus támadó nélkül álltak fel, hiszen hol Balázs Benjámin (aki alapvetően középpályás, de idén nem egyszer szélső védőt játszott), hol pedig Andrics volt az előretolt ék, de igazából egyiküknek sem ez az elsődleges posztja. Egyébként a vendégeknél is csupa olyan játékos játszott, akik az elmúlt 2-3 évben érkezetek a csapathoz, ettől függetlenül jóval összeszokottabb együttes látszatát keltették. Náluk egyébként Balogh Balázs számított a kezdőből a legrégebb óta Újpesten futballozónak, ő 2010-ben csatlakozott a lila-fehérekhez.

abNhuMTadE

Hogy milyen hangulat volt a stadionban a kezdés előtti percekben, azt nehéz átadni azoknak, akik nem a helyszínen tekintették meg az összecsapást, de persze nem is LokiBlog lennénk, ha nem próbálnánk meg mégis valahogy. A meccs során többször is élőben jelentkeztünk a Facebookon (erről egy videó lentebb), illetve ezúttal a rádiós közvetítésünk is rendhagyó volt: Csibu nem csak a hangját adta a közvetítéshez, hanem a kilencven perc során élőképet sugárzott a B szektorunkról és ezáltal a szurkolásról. Aki erről lemaradt, az most ide kattintva csemegézhet a tegnapi eseményekből.

Két hete a Haladás ellen nagyon bekezdtünk az elején, most azonban nyoma sem volt az akkor tapasztalt rohamnak, sokkal óvatosabban kezdtünk, ami érthető is valamilyen szinten, hiszen hatalmas volt a tét. Gyakorlatilag csak a győzelem számított jó eredménynek, minden más kimenetellel a saját dolgunkat nehezítettük volna meg, ugyanis a maradék három meccsen nem feltétlenül mi leszünk az esélyesek. Az idegesség a csapaton, és értelemszerűen a játékosokon is látszott. Szatmári például a harmadik percben röviden gurította haza a labdát, amiből kis híján gólt is kaptunk. Aztán sokáig nem nagyon láttunk helyzetet, az Újpest először a 21. percben veszélyeztetett egy távoli Diarra-lövéssel, de nekünk is akadt egy nagy lehetőségünk, amikor egy jobbszélről érkező beadásba éppen annyira ért bele Heris, hogy az ne legyen jó sem Holmannak, sem Handzicnak. Utóbbi játékosunk fél óra elteltével kihagyta a meccs legnagyobb ziccerét, amikor a saját fejese utáni kipattanót az üresen tátongó kapu fölé bombázta… Idén nincs szerencsénk az ajtó-ablak ziccerekkel, bár ezt nem a szerencse számlájára írnám. Az első félidőben több említésre méltó esemény nem is nagyon történt, a 0-0 abszolút reális volt a játék képét látva. Ennél sokkal több kellett ahhoz, hogy győztesen hagyjuk el a pályát.

A második játékrészt is álmosan kezdtük, és ebben a játékrészben is a vendégek veszélyeztettek elsőként, Andric lövése után Danilovicsnak bravúrral kellett szögletre tolnia a labdát. Nem sokkal később mi is villantunk, Holman került ziccerbe, ám elkapkodta a lehetőséget, és Banaiba lőtte a labdát. A 67. percben érkezett a fordulópont: Filip lépett oda keményen Diarrának, ami annak fényében különösen butaság volt, hogy már volt egy sárgája. Ettől függetlenül Iványi első körben csak figyelmeztette a románt, majd látva az újpesti játékos látványos vergődését és szenvedését, felülbírálta saját magát, és jó két perces késéssel felmutatta a sárgát, vele együtt pedig a pirosat. Sokan ekkor joggal gondoltuk azt, hogy elúszott a meccs, elúszott a bent maradásunk. Ráadásul a többi pályán is kedvezőtlenül alakultak az eredmények – ekkor még. A kiállítás előtt beállt Mengolo az ezúttal semmit sem mutató Feltscher helyett, majd a piros után jött az átszervezés, Könyvest Jovanovics váltotta. Ezzel egy 4-4-1-es hadrendre álltunk át, Handzic maradt elöl egyedül (őt nem sokkal később Suk váltotta egyébként), a széleken Mengolo és Holman, középen Jovanovics és Tőzsér. Furcsa mód a kiállítás annyira megnyugtatta a vendégeket, akik vélhetően az egy ponttal bőven kiegyeztek volna, hogy gyakorlatilag nem is látszott, hogy eggyel kevesebben lennénk. Bár egy alkalommal ránk ijesztett Balogh Balázs (lövése az oldalhálót súrolta), nem nagyon tudtak helyzetbe kerülni a lilák. Igaz mi sem, de erre nem is volt szükség, hiszen e nélkül is tudtunk gólt szerezni: a 78. percben Osváth gyenge beadásába tette bele a fejét Heris, a furcsa ívben felpattanó labda pedig behullott Banai kapujába. Elképesztő szerencsés találat, nem is az első az utóbbi hetekben, de ilyenkor azért felsejlik bennünk, hogy visszaad valamit a sors abból, amit az ősszel sokszor elvett.

A maradék időben már az eredmény tartása volt a célunk, a vendégek pedig veszett fejsze nyele módjára kezdtek el rohamozni, de már késő volt. Szerintem óriásit hibáztak, hogy megnyugodtak a kiállítás után, és be akarták érni a döntetlennel, ez még később akár sokba is kerülhet nekik. Nekünk pedig jár a dicséret, mert sokadszor bizonyítottuk, hogy nem adjuk fel még emberhátrányban sem (megvan az a statisztika, hogy idén ez már az ötödik piros lapunk volt, és mind az öt meccset megnyertük?!), és ezt ezúttal a jelentős bírói ellenszél sem tudta megakadályozni. Úgyhogy összességében tényleg megvolt a retro feeling: kiváló hangulat a lelátón, a régmúltat idéző küzdelem a pályán, és egy rendkívül fontos győzelem a nagy rivális Újpest ellen. Ezzel lett tökéletes a szombati napunk – meg perszer azzal, hogy az összes riválisunk botlott, és feljöttünk a nyolcadik helyre.

ute2Adj címet a képnek!

Percek, események

3. perc: Szatmári röviden adta haza a labdát, így Danilovicsnak sprintelnie kellett, hogy hamarabb érjen oda, mint az újpesti támadó, végül becsúszó mozdulata után a vendégjátékos lábáról pattant a kapunk mellé a játékszer.

20. perc: Filip visszarántotta Baloghot a középpályán, sárga lap. Ennek később még volt jelentősége…

21. perc: Diarra tette próbára Danilovicsot egy erős lövéssel, kapusunknak nem okozott gondot a hárítás.

33. perc: Handzic a meccs legnagyobb ziccerét hagyta ki: Osváth beadása után a fejesét védte Banai, a kipattantót pedig senkitől sem zavartatva az üres kapi fölé vágta…

58. perc: Andrics lőtt éles szögből, ám erős és jól helyezett labdáját Danilovics tolta szögletre bravúrral.

64. perc: Holman került ziccerbe, de telibe lőtte Banait.

67. perc: Ritkán látható jelenet: Filip lép oda kétség kívül sárgát érően Diarrának, de nem kap lapot a játékvezetőtől. A vendégek játékosa azonban olyan látványosan vergődik a földön, hogy Iványi végül meggondolta magát, és utólag felmutatta a második sárgát Filipnek. A kiállítást követően Diarra meggyógyult…

73. perc: Balogh Balázs ijesztett ránk, ám lövése az oldalhálót súrolta.

78. perc: Osváth ívelte középre a labdát a jobb oldalról, gyenge és lapos labdájába Heris tette bele a fejét, a felperdülő labda pedig a tehetetlen Banai fölött átpattanva hullik a vendégek kapujába, bohózatba illő találat! 1-0

83. perc: Egy szöglet után a kapunkba kerül a labda, a találatot viszont nem adja meg Iványi, mert Windecker kézzel továbbította a játékszert Balázs Benjáminhoz.

ute1Ez bizony behullott

Pontozás

Danilovic: Kapott gól nélkül zárta a találkozót, emellett pedig 2-3 nagy védése is volt, amelyek nélkül nemhogy győzelmet, de még döntetlent sem értünk volna el. Nálam mindenképp a meccs legjobbja volt tegnapi produkciójával. 7

Osváth: Ezúttal végre ismét azt az Osváthot láttuk, aki a tavasz elején gyakorlatilag berobbant a Lokiba. Védőmunkájára ezúttal szerintem nem lehetett panasz, és ha óriási érdemei nem is voltak a győztes találatunkban, azért mégis az ő beívelése kellett, ami után Heris fejéről bepattant a labda. 7

Szatmári: Ha nem lett volna a meccs elején az a hajmeresztő hazaadása (ahol szintén Danilovics javított), és az azt követő 15-20 perces bizonytalankodása, akkor lehet, hogy ő lett volna a mezőny legjobbja. Sok labdaszerzést láthattunk tőle, remek ütemben képes szerelni, és gyorsaságban sem tudták legyűrni őt. 7

Brkovic: Novakovics azt mondta róla nekünk, hogy nagyon fog hiányozni a csapatból ha elmegy, mert szinte három ember helyett melózik minden meccsen. Ezzel egyet tudunk érteni, nehéz lesz hozzá hasonló megbízható védőt találnunk. 7

Ferenczi: Ezúttal nem voltak nagy hibái védekezésben, az előrejátékból pedig hasonlóképp vette ki a részét mint Osváth, de azért összességében a védelmünkből ő volt a kevésbé legjobb. 6

Feltscher: Tavasszal nagyon jól kezdett, aztán kikerült a kezdőből, és most meg szinte hasznavehetetlen a játéka. Sajnálom, mert egyébként lenne benne potenciál. 4

Filip: Nem játszott rosszul, ezúttal is agilisen játszott (talán túlságosan is…), csak hát kár azért a kiállításért… Mindezek tudatában őt választom a citromdíjasnak, mert fegyelmezetlensége miatt óriási bajban lehetnénk most, ha nincs az a szerencsés találat. 6-2=4

Tőzsér: Neki kéne lennie a vezéregyéniségnek, ám ezúttal is keveset vállalt. Az ugyanis kevés, hogy elkéregeti a labdákat, aztán pocsék indításokkal próbálja kiugratni a társakat. Csalódás volt a játéka. 4

Könyves Norbert: Az elmúlt hetekben jól játszott, rugdosta a gólokat is, ezúttal azonban gyakorlatilag eltűnt a mezőnyben, alig lehetett őt észre venni. 4

Holman: Sokat volt nála a labda, helyzetbe is került egyszer, de ezúttal nem ő volt a kulcsa a győzelmünknek. Tőle is többet várnánk. 5

Handzic: Sokat birkózott, de ezúttal nem tudott úgy élni, mint két hete a Hali ellen. A mezőnymunkája viszont dicséretes. 5

Mengolo: Rendkívül gyors játékos, lenne benne potenciál, de meglátszik a rengeteg kihagyás… Talán jövőre lehet belőle használható játékos. 5

Jovanovic: A kiállítás után mindenképp kellett valaki, aki stabilitást ad a középpályánknak, és az ő beállásával ezt sikerült is megoldanunk. 5

Suk: Ugyanazt tudom elmondani róla, mint Feltscherről. 0


Összefoglaló

utevegeredmeny


—   A mérkőzés színvonala   –   Csapatunk teljesítménye   –   A bírói ítéletek   —

A mérkőzés színvonalán mindenképp sokat dobott a kiváló hangulat, anélkül egy unalmas, az átlagosnál rosszabb NB I-es bajnoki lett volna. A csapatunk teljesítményét hármasra értékelem, mert bár hősiesen kiharcoltuk a győzelmet emberhátrányban, azért összességében nem játszottunk olyan jól. De ettől függetlenül jár a dicséret. A játékvezető… Kemény szavakat fogok használni: ordas nagy csalás volt, ami Iványi leművelt. Kezdve azzal, hogy csak nekünk osztogatta a sárgákat, folytatva azzal, hogy olyanokat fújt le a vendégeknek, hogy csak lestünk, míg nálunk Könyves egyértelmű lerántás, és Handzic tizenhatoson belül történő lebirkózása után is néma maradt a sípja. A kiállítás pedig bohózatba illő volt: ha egyből felmutatja a második sárgát Filipnek, akkor egy szavunk nem lenne, de olyan nincs, hogy a játékvezető a “sérülést” látva mérlegel, és megváltoztatja a döntését. Emellett az újpestiek sem zárják majd a szívükbe, mert a meg nem adott góljuk is erősen véleményes, elképzelhető, hogy nem kéz, hanem váll volt Windecker részéről az a mozdulat. Az utolsó percekben pedig ismét nevetséges volt, hogy az ámokfutásba kezdő Diarra csak sárgát kapott.

Három forduló van hátra, és bár jelenleg kényelmesnek tűnő helyzetben vagyunk, közel sem dőlhetünk hátra: jövő héten a Ferencváros otthonába látogatunk, majd fogadjuk a továbbra is a bajnoki címért küzdő Honvédot, és bizony benne van, hogy ezeken a meccseken pont nélkül maradunk. Az utolsó fordulóban pedig sanszosan ki-ki meccs vár majd ránk Mezőkövesden a Diósgyőr ellen, a DVTK ugyanis meglepetésre pontokat hullajtott Gyirmóton (ezért írtam hét közben a számolgatós cikkben, hogy hiába vezetek le mindent, ha ilyen meglepetéseredmények borítják a papírformát). Úgyhogy isten ments, hogy játékosok, vezetők és szurkolók megnyugodjanak, még három kemény meccs vár ránk, a tét pedig továbbra is az életben maradás lesz.

(Képek forrása: civishir.hu)