LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Bajnokverésre fel!

Két-három hete még aligha lett volna indokolt a címben foglalt vezérkiáltás (szögezzük le gyorsan, most sem feltétlen az!), ám az azóta eltelt időben történt egy s más a DVSC háza táján. Bár a hangok egyre erősebbek, nagyobb, rendszerszintű változások továbbra sincsenek. Még mindig Szima Gábor a többségi tulajdonos, és jelentősebb erősítések sem történtek, egyetlen személycserét leszámítva: a Pozsonyhoz szerződő Holman Dávidért elmorzsolt oroszlánkönnyek után Bódi Ádám hazatérése deríthette jobb kedvre a cívisvárosi szimpatizánsokat. Hogy mindez elég lenne ahhoz, hogy végleg kilábaljunk a totális kilátástalanságból? Kétlem. Viszont az tény, hogy a csapatunk rátalált a helyes útra, egy hete pedig összeszedett, koncentrált és helyenként kifejezetten ötletes futballal verte magabiztosan a tavalyi szezon bronzérmesét. Így a kilátástalanságot felváltotta némi perspektíva.

lok41

Az angyalföldiek elleni találkozón debütáló Varga Kevin gólt szerzett és végig agilisan, bátran futballozott. De nem lehetett panasz többi középpályásunk játékára sem, Tőzsér Dániel például hosszú idő után nyújtott olyan teljesítményt, amely csapatkapitányhoz, egykori válogatott játékoshoz méltó. Mindez köszönhető volt annak, hogy Holman távozásával kikerült a fék a csapatból, mindenki tette a dolgát, energiáinkból pedig több remek egyéni villanásra is futotta.

A magabiztos győzelem, és az egyre inkább összeálló csapatjáték mintegy determinálja is a „győztes csapaton ne változtass”-elvet a következő bajnoki fordulóra. Herczeg András ennek függvényében aligha fog komolyabban belenyúlni (akár szerkezetileg, akár személyileg) az angyalföldieket megsemmisítő tizenegybe. Nagy Sándor az utóbbi meccseken megbízhatóan, megingások nélkül tette a dolgát. Előtte a védelem is fixnek tűnik, mert bár nem bővelkedünk variációs lehetőségekben, a Kinyik-Szatmári páros nagyon stabilnak tűnik, Bényei pedig meccsről-meccsre meggyőzőbb: jó ütemben lép közbe, jók a megelőző szerelései, a támadásokhoz is igyekszik fellépegetni. Persze nagy kérdés, hogy átmeneti, vagy tartós állapot ez a részükről, jelen pillanatban viszont nem látom esélyét annak, hogy ez a három srác bárhol, bárki ellen szétbetlizze a kilencven percet, és ez mindenképp biztató. Egyetlen hibapont a történetben Ferenczi János, aki továbbra sem életbiztosítás a balbunkó szerepkörében.

Legutóbb a középpályáról (egyben a keretből) kikerült Ioan Filip, nagy kérdés, hogy ő vissza tudja-e játszani magát a csapatba. Tőzsér és Jovanovic Vasas ellen mutatott formája és szűrőmunkája után mi sem egyértelműbb annál, minthogy ők is ott lesznek a kezdőben Kispesten. A meccshiányosan, ám mégis jó formában visszatérő Bódit, a pazarul bemutatkozó Varga Kevint is hiba lenne kihagyni, és minden bizonnyal Könyves is kezdeni fog. Tabakovic is könnyen bekerülhet Mengolo helyére, hiszen idegenben erősen sanszos, hogy egy defenzívebb felfogásból és felállásból kifolyólag égető szükségünk lesz egy faékre elöl, aki támadásszervezésünket könnyítendő megkíséreli majd lekezelni és megjátszani, adott esetben kapuba lőni az idő szűkében előrevágott labdákat.

honvk

Mert a bajnoki címvédő elleni kiruccanás nagyon nem ígérkezik egyszerűnek. A kispestiek két nyerhetőnek tűnő meccsen is ikszeltek ugyan hazai pályán (mindkétszer 2-2, előbb a DVTK, majd a Balmazújváros ellen), ezen felül viszont valamennyi meccsüket megnyerték. Tizennégy pontjukkal veretlenül vezetik a bajnokságot, bár legutóbb jókora szerencsével hozták el a három pontot a Mezőkövesd otthonából. Az Eppel-Lanzafame kettős nagyon érzi a kaput, előbbi 3, míg a talján támadó 5 gólt szerzett, mi több, három olyan meccs is volt már az idei kiírásban, melyen mindketten betaláltak egyszer-egyszer. Visszatért hozzájuk az a Danilo is, aki korábban már eltöltött két szezont Kispesten. A szívünknek oly kedves és emlékezetes 2011/12-es évad közepén távozott a Sionhoz, és bár azóta nem igazán találta a góllövő cipőjét, iszonyatosan gyors és veszélyes támadó. Mezőkövesden már kezdő volt, nem lenne meglepő, ha ismét megkapná a bizalmat holland trénerétől. De a vendéglátót nem kizárólag gólveszélyes csatáraik teszik igazán erőssé. A tavalyi idényben megtestesített egység, fegyelmezettség és stabilitás az idei szezonban is állandó faktorokként vannak jelen a fővárosiaknál, így a honi mezőnyben a Videoton mellett talán ők festenek a legjobban jelen pillanatban. Bár én tartom, amit tudnak, azt az esetek 90%-ában megmutatják a pályán, ám igazán nagy dolgokra nem képesek, így mindenképp lehet keresnivalónk. Persze, ehhez legalább annyi, vagy még több kell, mint múlt héten a Vasas ellen.

Jómagam egy döntetlent jelenlegi állapotunkban egyáltalán nem tartok elérhetetlennek. Persze, rendkívül törékeny az a harmónia, amely uralmába kerítette egy hete a nagyerdei légkört. Egy azonban biztos, végre fellélegezhettünk, hiszen tudunk gólt, gólokat lőni, tudunk küzdeni és győzni, sőt, helyenként még futballozni is. Így hát lekerülhetett a teher a játékosokról, ennek hozadékaként pedig felszabadult, görcs nélküli, de legalább annyira elszánt és határozott futballt várok a srácoktól!

Mindörökké, hajrá Debrecen!

Javier