DVSC-TVP: Szezon elé

Holnap elrajtol a női kézilabda bajnokság élvonalbeli küzdelemsorozata, a nyitányon csapatunk, a DVSC-TVP Győrbe látogat, a bajnoki címvédőhöz. Írásunkban ezúttal a bajnoki mezőny bemutatásával és a várható erőviszonyokkal foglalkozunk.

kezibori

A magyar női bajnokság sokak szemében egy különösebb izgalmak nélküli versengés, mely nagyjából előre borítékolható forgatókönyv szerint zajlik, hiszen a Győr és a Ferencváros gazdasági-szakmai fölénye a mezőnnyel szemben megkérdőjelezhetetlen, mindamellett a két élklub között is egyértelmű, tisztán körvonalazható különbségek vannak. Az ETO a nemzetközi női kézilabdázás egyik, mi több, pillanatnyilag talán a legnagyobb fellegvára, ellenben a Ferencvárossal, mely évek óta hiába vágyakozik arra, hogy megmutassa magát a budapesti FinalFour küzdelmeiben, erőfeszítéseiket idáig nem koronázta siker. Bár tavaly egy határozott lépéssel közelebb kerültek céljuk megvalósításához.

Mindkét együttes rendkívül stabil, a győriek bő évtizede tudatosan építgetik világviszonylatban is egyedülállónak számító klubjukat, és mára fölényükből adódóan ott tartanak, hogy 8-10 igazán éles meccsnél nem kell többet lejátszaniuk a szezonban, mert tíz gólt bármikor, bárki ellen közéraknak. Persze, állományuk inkább nemzetközi, mint magyar, hiszen Görbicz Anitán és Bódi Bernadetten kívül kezdősoruk és alapcsapatuk túlnyomórészt brazil, holland és norvég játékosokat tartalmaz. Idén leigazolták Stine Bredal Oftedalt az Issy Paris-tól, illetve érkezett balátlövő posztjára Anna-Mette Hansen, de győri színekbe öltözött a visszavonulás gondolatát erősen fontolgató, tavalyi BL-finálét a Vardarral épp Győr ellen elbukó Anja Althaus is. Idén minden eddiginél erősebb csapatuk lesz, első számú esélyesei minden hazai sorozatnak, és a Bajnokok Ligájának is.

A Ferencváros kézilabda vonalon évek óta okosan próbálja visszaépíteni a „nemzet csapata” nimbuszát, és a labdarúgásban tapasztalt folyamatokkal teljesen ellentétes megoldásokkal és kommunikációval kívánják megszólítani, megnyerni a szimpatizánsokat. Filozófiájuk, hogy nem igazolnak aránytalanul sok külföldi játékost, hanem igyekeznek a honi mezőnyből, illetve saját utánpótlásukból válogatva erősíteni csapatukat. Viszont a nemzetközi versenyképességhez elengedhetetlen néhány külföldi játékos, ezt pedig ők is képtelenek voltak belátni, bár Nerea Pena már időtlen idők óta a klub kötelékében pattogtatja a labdát. Rajta kívül három légiós található a keretben, amely ugyan honi viszonylatban (is) az egyik legkevesebb, viszont jól jelzi, hogy női kézilabdánk jelen pillanatban nem számlál annyi rendkívüli tehetséget, mint a ’90-es években, vagy akár a 2000-es évek elején, amikor mondjuk a Dunaferr tisztán magyar kerettel tudott aranyérmet szerezni a BL-ben (de említhetjük a DVSC EHF-győztes csapatait is).

Na de szóljunk a többi csapatról is, mert az igazán kusza dolgok itt kezdődnek majd. A Siófok és a tavalyi újonc Kisvárda alaposan bevásárolt, utóbbi kis túlzással mindenkit kiszemelt és meg akart venni, aki a világon kézilabdapályára lépett. Mérlegelés és bármiféle, semmiből felbukkanó kiscsapatoktól elvárt gátlásosság nélkül akarnak kézihatalmat építeni, esélyeiket pedig növeli, hogy a kézilabdában jóval kisebb a verseny, mint a többi labdajátékban, a konkurenciát pedig ebből fakadóan könnyebb túllicitálni is. Várdán folytatta egyébként pályafutását Maria Garbuz és Marincsák Nikolett, akik az elmúlt években a debreceni csapat tagjai voltak. De a tavalyi bajnokság gólkirálya, Triscsuk Krisztina is megnyerőnek találta a projektet, na meg azt a kevéske forintot, amiért hajlandó volt átcuccolni a Balaton-partiaktól. Ahol, mint mondottam némivel fentebb, szintén komoly csapat épül, felkészülési meccsen döntetlent játszottak az ETO-val is. Edzőjük a magyar válogatott regnáló szövetségi kapitányának testvére, Lars Rasmussen, így elmondható, hosszú évek után a keretben és stábban rejlő vélt és valós potenciál végre összhangba került az esztendők óta szajkózott elvárásokkal. Egyébként mindkét gárda kifejezetten korrekt kézilabdát játszott az előszezonban.

A női vébergyuri, alias Szabó Edina által trenírozott érdiek szintén erősödtek az elmúlt évekhez képest: végre van irányítójuk Tóth Gabriella személyében, emellett minden posztra sikerült minőségi játékosokat igazolniuk. Természetesen külhonból, mivel itt is előbb volt adott a forint, mint a jól felépített utánpótlásmunka, melyre jó esetben minden klubnak alapoznia kellene, illetve alapoznia lehetne.

Azt viszont nem tagadom, a Dunaújvárosi Kohász csapata által képviselt értékrenddel és koncepcióval DVSC-fanatikus létemre sem esik nehezemre azonosulni. Ők is igen kilátástalan helyzetből, a csőd széléről küzdötték vissza magukat évekkel ezelőtt, és az újvárosi kézilabda újfent a női szakág egyik alapvető és fontos pilléréve lépett elő. Kifogástalan utánpótlásmunka folyik az akadémián, korosztályos bajnokságokban csapataiknak rendre bérelt helyük van az élmezőnyben. Felnőtt csapatuk pedig hazai játékosokra épít.

A Vác Basic, Temes, Nascimento távozásával, és Soós visszavonulásával értékeit és kulcsembereit veszítette, helyüket igyekezték fiatalokkal betömni. Szimpatikus vállalkozás, de idén talán nincs reális esélyük az élmezőnybe kerülésre. Ennek ellenére némi meglepetésre behúzták az általuk rendezett Dunakanyar-kupát, ahol a váciak vezére a három meccsen 19 gólt szerző Dijana Jovetic volt, mindemellett remekül teljesítettek korosztályos válogatottjaik (Kácsor, Lakatos, Hámori) is.

A Deli Rita vezette Fehérvár tavaly ugyan bepofátlankodott elénk a végelszámolásnál, de az már sokkal inkább volt a köszönhető a kupabronz miatt enyhülő koncentrációnknak, semmint annak, hogy ténylegesen jobb helyre lennének érdemesek, mint Lányaink. Idén is valami hasonló lehet a tervük, ám tartom, ebben az állományban továbbra sincs annyi, hogy a dobogóért küzdjenek, ettől függetlenül nehéz lesz ellenük, nem csak nekünk, hanem mindenkinek, céloktól és játékerőtől függetlenül.

Az MTK Budapest szintén vágyakozhat a minél előkelőbb helyezés után. Ugyan nem lesz egyszerű dolguk ebben a szezonban sem, de a tavalyi görcsös és nehézkes őszt követően szépen összeállt a csapatuk. Háfra Noémi személyében ugyan alapemberük távozott a Ferencvároshoz, viszont Termány Ritával, és a debreceni kötődésű Karnik Szabinával idén is jó kis csapatuk lehet. Ugyanehhez Budaörsön is adottak a feltételek, a Fradival összekapó Zácsik Szandra szerződtetésével komoly erősítést könyvelhettek el az elmúlt hetekben. Vele pedig aligha lesznek kiesési gondjaik. A menekülésben a két újoncon (Vasas, Kecskemét) felül a Békéscsaba lehet érdekelt. Kulcskérdés esetükben, hogy hány pontot tudnak szerezni a náluk lényegesen jobbnak tűnő középmezőnnyel szemben. Arra viszont, hogy egy Győrt, Fradit, esetleg Siófokot, vagy Érdet megszorítsanak, nem sok esélyük kínálkozik.

És végül, de nagyon nem utolsósorban, jöjjenek az Önök kedvencei, a DVSC-TVP: 6-ossal Varsányi Nóraaa… akarom mondani, természetesen idén is fokozott a várakozás a szezon előtt. Bár a felkészülési időszak meglehetősen vegyes eredményeket hozott, hiszen mindent egybevetve két győzelem, két döntetlen és öt vereség volt a Lányok összmérlege. Ennek ellenére is kijelenthető, jól erősítettünk, hiszen fiatal ígéreteket és elismert, sokat megélt játékosokat egyaránt szerződtettünk, miképp légióst és magyart is. Mindenesetre nehéz, egyben felesgeles is hierarchizálnunk, sorrendbe állítanunk igazolásaink jelentőségét, mert egytől-egyig óriási erősségei lehetnek csapatunknak, mint ahogy azt valamennyien meg is mutatták az előszezonban. Lotte Grigel hatalmas tanár, remekül lát a pályán, iszonyat jó keze van, gyors és jól cselez. A Hódos közönsége 1-2 tétmeccs után garantáltan beleszerelmesedik majd a dán hölgybe, akinek egyetlen hiányossága talán az, hogy igen alacsony, de ezt a fentebbi sorokban részletezett erősségeinek köszönhetően képes lehet hatékonyan ellensúlyozni.

LOTTEGRIGEL

A román válogatott Madalina Zamfirescu szintén kitűnő adottságokkal rendelkezik, több poszton is bevethető, és rengeteg kiaknázatlan potenciál van benne. Egy csiszolatlan gyémánt, de aligha kétséges, Tone Tiselj és stábja a legjobbat fogja kihozni a fiatal kiválóságból. A francia Nice csapatától érkező Arna Sif Palsdóttir pályája jelentékeny részét külföldön töltötte (Dániában hét, Franciaországban két szezont húzott le). Aligha lesznek majd beilleszkedési nehézségei, hiszen korábban játszott egy csapatban Grigellel, mindemellett rengeteg tapasztalata és nyitottsága is segítheti. Az izlandi hölgy védekezésben és támadásban egyaránt nagy erősségünk lehet. Az irányító posztján bevethető Román Dorina Debrecenben nevelkedett, majd a NEKA érintésével újra visszatért a cívisvárosba, hogy gyerekkori álmát megvalósítva a DVSC felnőtt-csapatának játékosa lehessen. Dorina ragyogó tehetség, a junior EB-n negyedik helyezett magyar csapatnak is tagja volt, a franciák elleni elődöntőben pedig válogatottunk legjobbjának bizonyult. Hársfalvi Júlia Győrből érkezett, Kelemen Vicával a magyar mezőny egyik legerősebb párosát alkothatják majd a balszélen. Hajdúch Csenge pedig a fehérvári szerelést cserélte le DVSC mezre, a balkezes játékos Ana Punkot tehermentesítheti majd a többfrontos versengésben, mindemellett fontos láncszeme lehet csapatunk védekezésének is.

És végül, de nem utolsósorban Debrecenbe vezetett a brazil Juliana Lima útja is, aki az Oláh Gábor utcai csarnokban rendezett Corona Brasov és FTC elleni edzőmeccseken egyfajta meglepetésként futhatott ki a pályára, addig ugyanis semmiféle jel nem utalt arra, hogy keretünk tovább bővülhet egy újabb játékossal. Róla is elmondható, hogy agilis, harcos hozzállása mellett remek érzéke van a góllövéshez, rendkívül gyors, így óriási értékünk lehet. Mivel ő a balátlövő posztján mozog a legkomfortosabban, kijelenthető, hogy perpillanat minden szerepkörben van legalább két, azonos tudású játékosunk. Hiszen tavalyi legjobbjaink közül sikerült megtartanunk a házi gólkirály Karina Yezhykavát és Ana Punkot is. Kapusposzton és a jobbszélen sem történt változás. Mindemellett saját nevelésű tehetségeink továbbra is ott toporognak az első csapat környékén, mi több, Szabó Panna, és Tóvizi Petra az első keret tagja. De rendre a felnőttekkel készül Bordás Réka, Kenyeres Barbara és harmadik kapusunk, Szabó Dóra is. Viszont Szabó Panna és Bordás Réka kettős játékengedéllyel a – Köstner Vilmos által edzett, nem mellesleg, nyáron Kudor Kittivel is erősödő – Nyíradony csapatában is kézilabdázik ebben az évedban, de ott folytatja Kenyeres Barbara is. Míg a junior-Eb kerettagságról hajszálnyival lemaradó Pénzes Laura Békéscsabán szerepel kölcsönben.

LIMA

Végezetül pedig nézzünk egy szubjektív, részben elfogult, részben reális erősorrendet alig több, mint egy nappal a nyitány előtt:

  1. Győr
  2. FTC
  3. Siófok
  4. Érd
  5. DVSC
  6. Dunaújváros
  7. Kisvárda
  8. Vác
  9. Fehérvár
  10. Budaörs
  11. MTK Budapest
  12. Kecskemét
  13. Békéscsaba
  14. Vasas

A győriek elsősége a napnál is világosabb. A nemzetközi mezőny legzseniálisabb irányító játékosai közül kettő Ambros Martin csapatánál játszik. De ha úgy tetszik, ez a szám háromban is megállapítható, hiszen van egy Görbicz Anitájuk is, továbbá minden poszton világklasszisok gazdagítják keretüket. Gyenge pontjuk talán a széleken lehet, de ott is simán lenyomják a bajnoki átlagot. A baba-projekt elöl visszarángatott, ám egyelőre még vállsérülésből lábadozó Szucsánszki Zitával a Fradi simán megszerezheti az ezüstérmet, bár izzadniuk kell majd érte rendesen. A Siófok jó lehet a bronzra, mondjuk azért a pozícióért óriási tülekedésre kell számítani, így a végső sorrendet a női kézilabdát gyakran hatalmába kerítő esetlegesség alakíthatja majd. Kulcskérdés, melyik csapat tudja állandósítani formáját, kiölve teljesítményéből a szélsőségeket és a formaingadozásokat. Elfogultság nélkül állíthatom, legalább akkora eséllyel szállunk harcba a dobogó számunkra aranyérmet jelentő fokáért, mint a Sió, vagy az Érd, talán ez a két csapat egy árnyalatnyival jobban fest így a bajnokság kezdetén. A Kohász meg mondjuk egy árnyalatnyival gyengébb, de könnyen lehet, hogy végül jóval előrébb zárnak, mint hatodik hely. Kisvárdán Mátéfi Eszternek még össze kell raknia azt a csapatot, így nekik inkább a középmezőnyben kell csatázniuk a Váccal és a Fehérvárral. A Budaörs és az MTK biztos bennmaradónak tűnik, de a két óriáson kívül bárkit elkaphatnak fentebbről. A Kecsó-Csaba-Angyalföld hármas pedig vélhetően alulról mozizza majd végig a bajnokságot. Ez persze nem azt jelenti, hogy feltartott kezekkel futnak ki a játéktérre, sőt! Ellenük sem lehet majd biztosra menni, és egészen biztosan lesznek jó pillanataik, bravúrjaik, de papíron elég vaskos különbségek választják el őket az előkelőbb helyektől. Bennmaradást jelentő helyre talán a kecskeméti gárda futhat be, ha más miatt nem is, a volt debreceniek (Siska Pálma, Karalyos Orsi) miatt mindenképp.

kezikep2

Ahogy pedig már azt fentebb említettem, a Győr ellen nyitjuk a pontvadászatot szombaton, így mindjárt az elején letudjuk a lehetetlennek ígérkező küldetést. Fontos azonban, hogy az esélytelenségtől felszabadulva önbizalommal, félelem nélkül lépjenek pályára játékosaink. Pontszerzési reményeket ugyan nem táplálhatunk, de egy tisztes helytállásra mindenképp jók lehetünk, ha sikerül megfelelően élesíteni a formát a rajtra. Az életbevágó meccsek viszont ezután következnek majd, hiszen egy kecskeméti túra után két hazai rangadó jön, előbb a Siófok, majd a Vác látogat a Hódosba, ott már tényleg eldől, mire is lehetünk képesek idén.

Hajrá, Csajok, mindent bele!

Mindörökké, hajrá Debrecen!

Javier

(képek forrása: dvsckezilabda.hu)

  • Lokiultra

    Szerintem sokan sokat megtudtunk az erőviszonyokról, köszi 🙂

  • LokiFan

    Ismét remek cikk. Jó embereket találtatok a kézi szakosztályra!

  • csibu

    Az ő érdemük! 😉

  • öcsisajt

    Jó? játékosok vannak de taktika,játék az idáig nem nagyon látszik. Össze vissza cserék átlövés szinte nem is volt. Ha valaki próbálkozik azt lebaxák ha nem jön össze. Eddig elég arc nélküli a Loki de mondjuk nem a Győr ellen kell villogni?

  • Sanyi Tóth

    Nem gondolom, hogy arc nélküli a csapat. Nyomokban már érzékelhető, hogy mit akarunk játszani, és az egyéniségeink is megvannak ahhoz, hogy ezt megfelelően és eredményesen érvényre tudjuk juttatni. A felkészülési időszak azonban túl kemény volt ahhoz, hogy sziporkázzunk, nem beszélve az ETO elleni első tétmeccsről. Az a napnál is világosabb, hogy türelem és idő kell ennek a csapatnak, plusz egy felépülő Yezhykava, aki a hírek szerint már teljes értékű munkát végez. Most pedig három olyan bajnoki következik, ahol beárazhatjuk magunkat. Ott bizony el fog dőlni, mit is tud ez a keret jelen pillanatban. Nem mondom, hogy töretlen az optimizmusom, de bízok a Csajokban! Hajrá Loki!