Citromdíj – 27. rész

A rovat keretén belül besült igazolásokat elevenítünk fel. Azok a korábbi labdarúgóink kapják ezt a díjat, akiknek a leigazolása célszerűnek tűnt, nagy remények fűződtek hozzájuk, ám nem tudták beteljesíteni a küldetésüket, sőt kimondottan leszerepeltek. A 27. rész alanya pedig nem más, mint Völgyi Dániel.

volgyicitrom

A szegedi születésű futballista 1987-ben látta meg a napvilágot, szülővárosában viszont csak ifi karrierje során futballozott. Első profi szerződését a Vasassal írta alá 2005-ben, de innen egy év után tovább is állt Újpestre. A lila-fehéreknél sem tudott alapemberré válni, így 2007-ben a Győri ETO-hoz szerződött. Első győri szezonja rögtön jól sikerült, hiszen 26-szor lépett pályára a zöld-fehér csapatban, és védő létére öt gólt szerzett, a szezon végén pedig bronzérmet ünnepelhetett csapatával. A következő szezonja hasonlóan sikeres volt, egy gólja mellett hat gólpasszt is kiosztott. 2009-ben viszont Pintér Attila lett az ETO vezetőedzője, és a szakember nem különösebben kedvelte Völgyit a stílusa, valamint csapongó életvitele miatt (ha igazak a mítoszok, ő volt az egyetlen focista, akit magázott az öltözőben). Emiatt az ősszel alig játszott a csapatban, tavasszal pedig kölcsönbe Paksra került.

Végül Pinyő és Völgyi viszonya rendeződött, a következő évben visszatért a Rába partra, és újfent alapemberré vált. A 2010-2011-es szezonban részese volt a Győr Európa Liga menetelésének (igaz, csak két meccse lépett pályára), majd az egy évvel későbbi bronzéremnek is. A 2012-2013-as szezonban csapatával bajnoki címet ünnepelhetett, igaz az őszi szezon jelentős részén a kispadot koptatta. Tavaszra viszont húzóemberré vált, négy gólt és négy asszisztot jegyzett a bajnokcsapatban. Egy évvel később szintén csak félszezonnyi játék jutott neki, tavasszal ugyanis sérülés miatt sok mérkőzést hagyott ki. A 2014-2015-ös szezont még győri futballistaként kezdte, ám többször akadtak fegyelmezési problémák vele, így az ősz végére már a keretben sem sokszor szerepelt, nem volt meglepő, hogy tavasszal kölcsönbe küldték őt Pápára. A szezon végén mindkét együttes búcsúzott az élvonaltól, mi több, mindkét csapat több osztálynyit zuhant licensz problémák miatt. Hősünk így hosszú évek után csapatot váltott, és Győr második számú egyletéhez, az NB II-es Gyirmótba szerződött. A története során először NB I-feljutó csapat másodosztályú bajnoki címének tevékeny részese volt, így aztán kissé meglepő volt, hogy Gyirmóton hamar lemondtak róla az NB I-ben. Ezt kihasználván csapott le rá a DVSC 2016 augusztusában, az átigazolási időszak utolsó napján. Feladata nem volt kisebb, mint a külföldre távozó Korhut Mihály pótlása. Sokan már akkor kételkedtek benne, hogy ez sikerülni fog, de nem is első sorban a tudása, sokkal inkább a magatartása, hozzáállása miatt. Az esélyt mindenesetre megkapta.

volgyialair

Más kérdés, hogy élni már nem tudott vele. Nyilatkozatai hangzatosabbak volt, mint amit a pályán láttunk tőle, ő úgy érezte, hogy van olyan jó játékos, mint Korhut. Második tétmeccsén, a Fradi ellen korán megsérült, ezt követően heteket kellett kihagynia. Az őszi szezon utolsó öt fordulójára visszakerült a csapatba, de erőnléte nagyjából a nullát súrolta, gyengélkedő, és fizikálisan szintén gyenge csapatunkból nem tudott kitűnni. A téli alapozást pedig sérülés miatt kihagyta, így egész tavasszal nem számolhatott vele Leonel Pontes. Árulkodó, hogy a sokat szidott Ferenczi Jánosnak is több hasznát vettük a posztján, mintha ő játszott volna. Szurkolóink közül néhányan még naivan hittek benne, hogy a nyáron felépítheti magát, de tudvalevő, hogy gyakori vendége volt a debreceni szórakozóhelyeknek, és nem vetette meg az éjszakai életet sem, így hát túl sok reményt nem fűzhettünk ahhoz, hogy fizikálisan rendbe jön. A felkészülés során a Temesvár ellen beszállt néhány percre, de bár ne tette volna. Számomra akkor vált biztossá, hogy belőle már nem lesz NB I-es futballista. Augusztus végén szerencsére elköszöntünk tőle, ő viszont nem értette, hogy miért küldték el, nagyképűség nélkül állította, hogy tartja olyan jó játékosnak magát, hogy a mai napig beférjen a DVSC kezdőjébe. Talán ez a fajta mentalitás vezetett odáig, hogy 30 éves korára egy kiégett, NB II-es futballista váljon belőle.

Összességében elmondható, hogy beigazolódott sokak félelme vele kapcsolatban, hogy fölösleges pénzkidobás leigazolni egy ilyen játékost. Ismétlem, nem is feltétlen a tudásával volt baj (bár az utolsó győri éve, és a gyirmóti NB I-es időszaka sem volt sikeresnek mondható), sokkal inkább a hozzáállásával, viselkedésével, életvitelével. Ő is gyarapíthatja azon magyar játékosok táborát, akik sokkal többre vihették volna…

  • Jamen

    Én azt a Völgyit örzöm meg emlékezetemben, aki az ETO-ban olyan hatalamas nagy gólokat lőtt.

  • tiberius

    Sajnos nekünk is lőtt egyet!/ ha jól emlékszem/
    Nagy hiba volt leigazolni,érdemes elolvasni a győri drukkerek hozzászólásait .Alkoholistának tartják,de még korábban pláza névvel illeték!