LOKIBLOG | A DVSC NEM HIVATALOS SZURKOLÓI OLDALA

Hol a helyünk?

Egy héttel ezelőtt Balmazújvárosba utazva és most, a Puskás Akadémia elleni találkozó előtt és után is ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: hol van a DVSC Magyarország és Európa térképén. Hová tartozunk és reálisan nézve hová pozicionálnánk magunkat. Mit tekinthetünk reális eredménynek az aktuális ellenfelünkkel szemben és mit tekinthetünk reálisnak a bajnokság egészét nézve? A kérdés fontosabb, mint gondolnánk.

kod

Rég jelentkeztem eszmefuttatással, melynek talán pont az az oka, hogy keresem a DVSC helyét a labdarúgás zöld egén. Az eddigi bajnokságban láttunk kiváló játékot és katasztrofálisat, láttunk jó eredményt és katasztrofálisat egyaránt. Saját magunk előzetes megítélése és helyretétele nélkül azonban vagy nem hozhatunk reális értékelést, vagy pedig az önkéntelenül is elcsúszhat olyan irányba, mely nem tükrözi a valóságot. Ha például azt gondoljuk, hogy kiesésre ítéltetett a csapat és mégis néhány győzelme során eléri a felsőházat, akár csodáról, hatalmas tettekről, futballünnepről beszélhetünk. De ha ugyanezt a csapatot eredetileg a dobogóra várjuk, akkor ez a néhány győzelem csak szépségtapasz és nem lehetünk elégedettek. Ugyanez a helyzet egyébként a játékosok megítélésével is, ha egy klasszis játékos csak közepes teljesítményt nyújt, az egyértelműen negatívabb, mintha ugyanazt a teljesítményt egy ifitől, vagy cserétől látjuk.

A kérdés, hogy hová helyezzük el saját magunkat? Mi az a pozíció, mely reális a piros-fehér csapatunknak? A kérdés megválaszolását persze nehezíti, hogy ez nem egy egyéni sportág, ahol függetlenek vagyunk a többi versenyzőtől. Nem egy úszó- vagy futóverseny, ahol egy külső tényező, például az idő ellen harcolunk, hanem egy olyan bajnokság, ahol rajtunk kívül 11 másik csapat is harcban áll. Nem beszélve a másod- és harmadosztályokról, vagy a többi ország bajnokságairól.

Az, hogy hol van a magyar foci helye a térképen, hasonlóan fontos kérdés, de jelen esetben engem csak a DVSC érdekel. Hol van a mi helyünk? Ahhoz, hogy ezt megválaszolhassuk, a többi csapatot is meg kell vizsgálnunk, ahogy azt meg is szoktuk tenni a Power Rankings sorozatunkban. És ezzel eljutottunk odáig, ami cikkem fő gondolata: ha a bajnokságunkban folyamatosan változik a bajnokesélyesek, kiesők, dobogósok személye, akkor hogyan várhatjuk el, hogy elhelyezzük saját magunkat és a többi csapatot egy elvárt skálán? Ez pedig hatalmas gond. Egy másik hétköznapi példával szemléltetve: ha minden évben jelentős módosításon esne át az érettségi feladatlap, akkor a diákok hogyan ítélhetnék meg, mire lehetnek képesek? Ha pedig erre nem lennének képesek, hogyan dönthetnék el, vajon mely felsőoktatási intézményekbe jelentkezzenek reális eséllyel? Ezzel pedig a jövőjük kerülne egy kiszámíthatatlan kerékbe, amiben hol fönn, hol lenn helyezkednének el.

A DVSC és a magyar bajnokság jelenleg egy ilyen kiszámíthatatlan, sötét ló. Egy-két kivétellel eltekintve bárki bárkit megverhet, ami lehet pozitívum, ha izgalmakat keresünk és külső szemlélői vagyunk a mérkőzéseknek. Viszont hosszútávon kiszámíthatatlanná teszi ezt nem csak a külső szemlélők, hanem a benne lévő szereplők számára is, legyenek azok gazdasági vezetői, szurkolói, dolgozói a kluboknak, vagy legyen az maga a labdarúgó szövetség.

Ahogyan elhangzott a 7/3 podcastünkben és a Semleges Térfél aktuális adásában is,  jelenleg DVSC szurkolóként nem tudom hová helyezni csapatomat. El tudok képzelni rendkívül balsorsú és elképesztően csodálatos menetelést, vagy egy átlagos teljesítményű egy helyben toporgást is. Éppen emiatt, egyelőre a bennmaradás minimális elvárásától messzebb nem tudok gondolkozni – és talán nincs is erre szükség. A jelenlegi csapatnak meg kell adni a bizalmat és majd télen végiggondolni, hol is van a helyünk a magyar fociban. A feladatunk most egyértelműen az, hogy kitartsunk a csapat mellett és élvezzük a játékot, örüljünk a győzelmeknek, pontszerzéseknek.

Titkon pedig bízzunk benne, hogy a szövetség érzékeli, mekkora szükség lenne egy mindent átfogó, teljes reformra a magyar labdarúgásban; hogy régi fényében tündököljön válogatott-, utánpótlás- és klubszinten egyaránt.

Csibu