Hol a helyünk?

Egy héttel ezelőtt Balmazújvárosba utazva és most, a Puskás Akadémia elleni találkozó előtt és után is ugyanaz a kérdés foglalkoztatott: hol van a DVSC Magyarország és Európa térképén. Hová tartozunk és reálisan nézve hová pozicionálnánk magunkat. Mit tekinthetünk reális eredménynek az aktuális ellenfelünkkel szemben és mit tekinthetünk reálisnak a bajnokság egészét nézve? A kérdés fontosabb, mint gondolnánk.

kod

Rég jelentkeztem eszmefuttatással, melynek talán pont az az oka, hogy keresem a DVSC helyét a labdarúgás zöld egén. Az eddigi bajnokságban láttunk kiváló játékot és katasztrofálisat, láttunk jó eredményt és katasztrofálisat egyaránt. Saját magunk előzetes megítélése és helyretétele nélkül azonban vagy nem hozhatunk reális értékelést, vagy pedig az önkéntelenül is elcsúszhat olyan irányba, mely nem tükrözi a valóságot. Ha például azt gondoljuk, hogy kiesésre ítéltetett a csapat és mégis néhány győzelme során eléri a felsőházat, akár csodáról, hatalmas tettekről, futballünnepről beszélhetünk. De ha ugyanezt a csapatot eredetileg a dobogóra várjuk, akkor ez a néhány győzelem csak szépségtapasz és nem lehetünk elégedettek. Ugyanez a helyzet egyébként a játékosok megítélésével is, ha egy klasszis játékos csak közepes teljesítményt nyújt, az egyértelműen negatívabb, mintha ugyanazt a teljesítményt egy ifitől, vagy cserétől látjuk.

A kérdés, hogy hová helyezzük el saját magunkat? Mi az a pozíció, mely reális a piros-fehér csapatunknak? A kérdés megválaszolását persze nehezíti, hogy ez nem egy egyéni sportág, ahol függetlenek vagyunk a többi versenyzőtől. Nem egy úszó- vagy futóverseny, ahol egy külső tényező, például az idő ellen harcolunk, hanem egy olyan bajnokság, ahol rajtunk kívül 11 másik csapat is harcban áll. Nem beszélve a másod- és harmadosztályokról, vagy a többi ország bajnokságairól.

Az, hogy hol van a magyar foci helye a térképen, hasonlóan fontos kérdés, de jelen esetben engem csak a DVSC érdekel. Hol van a mi helyünk? Ahhoz, hogy ezt megválaszolhassuk, a többi csapatot is meg kell vizsgálnunk, ahogy azt meg is szoktuk tenni a Power Rankings sorozatunkban. És ezzel eljutottunk odáig, ami cikkem fő gondolata: ha a bajnokságunkban folyamatosan változik a bajnokesélyesek, kiesők, dobogósok személye, akkor hogyan várhatjuk el, hogy elhelyezzük saját magunkat és a többi csapatot egy elvárt skálán? Ez pedig hatalmas gond. Egy másik hétköznapi példával szemléltetve: ha minden évben jelentős módosításon esne át az érettségi feladatlap, akkor a diákok hogyan ítélhetnék meg, mire lehetnek képesek? Ha pedig erre nem lennének képesek, hogyan dönthetnék el, vajon mely felsőoktatási intézményekbe jelentkezzenek reális eséllyel? Ezzel pedig a jövőjük kerülne egy kiszámíthatatlan kerékbe, amiben hol fönn, hol lenn helyezkednének el.

A DVSC és a magyar bajnokság jelenleg egy ilyen kiszámíthatatlan, sötét ló. Egy-két kivétellel eltekintve bárki bárkit megverhet, ami lehet pozitívum, ha izgalmakat keresünk és külső szemlélői vagyunk a mérkőzéseknek. Viszont hosszútávon kiszámíthatatlanná teszi ezt nem csak a külső szemlélők, hanem a benne lévő szereplők számára is, legyenek azok gazdasági vezetői, szurkolói, dolgozói a kluboknak, vagy legyen az maga a labdarúgó szövetség.

Ahogyan elhangzott a 7/3 podcastünkben és a Semleges Térfél aktuális adásában is,  jelenleg DVSC szurkolóként nem tudom hová helyezni csapatomat. El tudok képzelni rendkívül balsorsú és elképesztően csodálatos menetelést, vagy egy átlagos teljesítményű egy helyben toporgást is. Éppen emiatt, egyelőre a bennmaradás minimális elvárásától messzebb nem tudok gondolkozni – és talán nincs is erre szükség. A jelenlegi csapatnak meg kell adni a bizalmat és majd télen végiggondolni, hol is van a helyünk a magyar fociban. A feladatunk most egyértelműen az, hogy kitartsunk a csapat mellett és élvezzük a játékot, örüljünk a győzelmeknek, pontszerzéseknek.

Titkon pedig bízzunk benne, hogy a szövetség érzékeli, mekkora szükség lenne egy mindent átfogó, teljes reformra a magyar labdarúgásban; hogy régi fényében tündököljön válogatott-, utánpótlás- és klubszinten egyaránt.

Csibu

  • Isti

    A Fradi-Loki találkozóig minden meccset behúzhatunk reálisan. Még különösebb bravúr sem kell hozzá. Télen simán a dobogón lehetünk. Kéne még 1 vagy 2 Tabakovic szintű csatár. Meg az ifiből hozni fel Varga Kevin szintű játékosokat. Biztos,hogy van ilyen. Messze még a vége,de a középmezőnytől rosszabb helyen nem leszünk a végső elszámolás pillanatában. Amivel a célunkat elérnénk. Szerintem legalábbis.

  • Imre

    Csibu, ezek tényleg nehéz kérdések. Én sem tudok rájuk válaszolni, talán néhány szempontot adhatok. Hozzád hasonlóan merengek. Nézzük előbb a magyar foci helyzetét a világban. Az biztosnak tűnik, hogy a foci ott működik stabilan jól, ahol transzparens módon és üzleti alapon működik. Persze, beleszól a politika is mindenütt, de a politika is respektálja az elsődleges üzleti szempontokat. Az összképbe néha-néha beköszön egy-egy csapat, amelyik nem transzparens üzleti alapon működik, mert az állami direkt és burkolt támogatások, vagy többnyire homályos hátterű “nagyvállalkozók” pénze révén lehet eredményeket elérni, de ezek a sikerek fellobbannak, aztán gyorsan kihunynak…
    Magyarországon nem sikerült a focit transzparens üzleti alapon működtetni. Sok oka volt ennek, szerintem leginkább a tőkehiány. Úgy értem, a transzparens és a befektetési kockázatokat profin felmérő és kezelő tőke hiánya. Én úgy látom, hogy a jó értelemben vetten focibolond miniszterelnökünk koncepciója az, hogy állami támogatásokkal és magánvállalatok adópénzének az elterelésével próbáljuk meg feltőkésíteni a klubokat, amelyek majd üzleti alapon tudnak tovább működni. A koncepció szép, két hibája van: 1., Igazságtalan, mert egyrészt nem lehet minden klubot egyformán feltőkésíteni, azaz nem lehet mindegyiknek megadni az esélyt, másrészt meg részrehajló, és nem teljesítmény alapon dől el az, hogy melyik klub részesedjen a feltőkésítésben. 2., Nagyon kockázatos, hogy a feltőkésítés sikeres lesz-e abban az értelemben, hogy a “piac” majd vevő lesz-e a magyar focicsapatokra.
    A Loki helyzete ebben a képben “köztes”. Nincs a miniszterelnöki kegyeltek között, de nincs a “kegyen” kívüliek között sem. Nem dől hozzánk az állami pénz, de azért mégiscsak kaptunk egy stadiont. Többségi tulajdonosunk nem akar még többet a klubba fektetni (kisebbségi tulajdonosunk se akar, igaz más okok miatt), nagy szponzorok nincsenek a láthatáron, alsó hangon “gyanús” befektetők időnként felbukkannak, aztán eltűnnek. Lehet, hogy jobb is így.
    Mindezt összerakva, mit várhatunk a csapattól? Hát, ezt ami most van. Küzdjenek, harcoljanak, focizzanak, legyenek szerények és szerethetők. Hogy ez mire lesz elég, majd meglátjuk. Azért vagyunk harmadikok, mert gyökeresen megváltozott a hozzáállás. Ennek örüljünk, viszont készüljünk fel arra, hogy harmadiknál rosszabbak is lehetünk, mert legyőz minket a pénz. Akkor így jártunk. Semmi baj nem lesz, ha a hozzáállás ilyen marad, mint most.
    Hosszas merengésem zárszavaként hadd mondjam el, hogy mennyire örülök annak, hogy van itt egy focifórum, ahol ilyen értelmes dolgokról lehet beszélgetni. Hajrá Loki, Hajrá Lokiblog!

  • LebesgueStieltjes .

    Csalóka, mert mindenki azt gondolja, hogy ha a fradival ikszelünk, a Honvédot, Vasast megverjük, akkor a kisebb csapatok ellen már kötelező a győzelem. Ez nagyon nincs így, hiszen láttuk, hogy mennyire megszenvedtünk a Balmaz ellen.
    Általában igaz, hogy a gyengébb, vagy magát alárendeltnek érző csapat átadja a területet és a labdát a másik csapatnak. A Lokinak az utóbbi években meggyűlt a baja az ilyen kiscsapatokkal.
    Vigyázni kell, hogy ha becsúsznak ilyen fiaskók, ne frusztrálják nagyon a játékosokat, hanem tudjanak hosszú távon kiegyensúlyozottan teljesíteni!

  • volt debreceni

    Csak az utolsó bekezdéshez szólok hozzá. Amíg ez a team vezeti a szövetséget, addig itt érdemi változás nem lesz. Ne is reménykedj. Csapat és szurkolóellenesek! Szerintem azt hiszik, hogy őértük vannak a csapatok, a bajnokságok, és a szurkolók csak szükséges rossz. Példának ott az úszószövetség. Végül is sikerült a vezetést most szakmai alapokra helyezni. Ez hiányzik az MLSZ-ben is, nincs ott a szakma, most már évtizedek óta. A vezető miért csak azokra a meccsekre jár, ahol együtt szotyolázhat a másik “vezetővel”? A többi tíz csapat nem érdekes? Majd ha a szakma kerül előtérbe, és a pénzeket az elért eredmények alapján osztják, és érdekük lesz, hogy legyen 1-2-3 olyan csapat, amelyik a nemzetközi kupákban is eredményesen szerepeljen, akkor lesz itt változás, és a magyar foci nemzetközi elismerése. De ehhez az úszókhoz hasonló összefogás, és egységes “lázadó” fellépés kellene.

  • LokiFan16

    Miért szenvedtünk a Balmaz ellen? Egy percig sem volt veszélyben a 3 pont.

  • tiberius

    Valoban nehéz megválaszolni,hisz tavaly majdnem kiestünk az idén meg “hagyományainkhoz” hüen szerepelünk eddig….Az elmult 15 év alapján a dobogó közeli hely a reális,de ezt mint láttuk sok minden befolyásolja.
    Számomra döbbenetes volt amikor több hónappal ezelőtt elhangzott,hogy két csapatot felkell turboztatni,hogy nk szinten legyenek.Sajnos MI nem tartozunk közéjűk!
    Így nagyon nehéz helyzetben vagyunk…..de úgy tünik a saját nevelésű játékosainkkal is lehet hozni egy dobogó közeli helyet!

  • csibu

    És az a felturbóztatás hogy is sikerült? 😀 Sehogy… Ennyit a mesterséges beavatkozásokról.

  • Imre

    A mesterséges (állami) beavatkozásokkal kapcsolatban mondá kedves közösségi gazdaságtant tanító tanár uram: “a szándékok bár meglehet nemesek, az eredmények vegyesek…” 🙂

  • Sanyi Tóth

    Arra a bizonyos, úszóknál tapasztalható “összefogásra” azért kíváncsi lennék…

  • volt debreceni

    Azért igen rövid idő alatt elintézték, hogy az Úszószövetség szakmai irányítás alá kerüljön, minden posztra szakembert választottak, sehol egy pártkatona, vagy egy “gazdag” ember.
    S ezt gyakorlatilag az úszók és edzőik érték el. Persze maradt magnak a régiekből is, de ők már nem rúgnak labdába.

  • Sanyi Tóth

    Azért mindez nem egy szervezett, konstruktív összefogás eredménye volt. Katina asztalra csapott, és ennyi.