InStat: 6-10. forduló elemzés

Előző elemzésünkben a gyenge szereplés okait kerestük az InStat segítségével, és némiképp választ is kaptunk rá, hiszen minden statisztikai mutatóban alulmúltuk az ellenfeleinket. Ilyen szempontból tökéletes válaszvonalat találtunk, hiszen az azóta eltelt öt mérkőzésünket egyaránt megnyertük, méghozzá szinte kivétel nélkül megérdemelten és jó játékkal. Lássuk, hogy a statisztika választ ad-e arra, hogy miben javultunk az első öt fordulóhoz képest.

instat6-10

Először is nézzük a száraz számadatokat. Kigyűjtöttünk számos általános statisztikai adatot, illetve magukat az InStat pontszámokat, és az eddigi átlagokat. Ezeket tekinthetitek meg alább.

Ugye észrevettétek? Ha nem, akkor segítünk, itt az előző ötös etap elemzése. Bizony, jól látható, hogy nagyjából semmilyen mutatóban nem javultunk az első öt fordulóhoz képest. Ha a labdabirtoklást nézzük, akkor elképesztő dolgot látunk: az eddig eltelt tíz forduló során egyetlen egyszer sem birtokoltuk többet a labdát az ellenfelünknél. Erre most már nincs más épeszű magyarázat, mint hogy ez tudatos eleme a játékunknak. Az ugyanis nem a véletlen műve, hogy úgy állunk a dobogón, hogy közben “alig” van nálunk a labda a meccseken. Így tehát vélhetően tudatosan adjuk át a kezdeményezést ellenfeleinkre, és általában a gyors kontrákra alapozunk. Ez az, amit Leonel Pontes sokáig képtelen volt felmérni, és erőltette a labdabirtoklásra alapuló rövid passzos játékot, amivel láthatóan nem voltunk eredményesek. Egyébként az első öt fordulóban átlagosan 41.2%-ban birtokoltuk a labdát, míg a 6-10. forduló között ez a szám 44.6%, ami bár számtanilag apró növekedést mutat, de tegyük azt hozzá, hogy az első ötösben volt két kirívóan alacsony számunk a két előttünk álló, és sokkal dominánsabb futballt játszó csapat, a Ferencváros és a Videoton ellen.

passzok számában látható eltérés az előző etaphoz képest, csakhogy inkább “visszalépés”. Hiszen míg a sikertelenebb időszakban átlagosan 371-et passzoltunk egy meccsen (ismét kiemelve a Fradi-Vidi páros elleni alacsonyabb számadatokat), addig ez a szám most 340-re csökkent az elmúlt öt mérkőzésen. Nyilván nem kirívó az eltérés, de ha egyenként vizsgáljuk a számokat, akkor jól látható, hogy egyik mérkőzésen sem passzoltunk 400 felett, míg az előző időszakban ez kétszer is sikerült. Sőt, a Vasas és a Honvéd ellen már a 300-at súrolta az átadásaink száma, utóbbi ellen konkrétan 298 átadást jegyeztünk. Ez is csak tovább erősíti azt a következtetést, hogy a játékunk inkább a kontrákra, és az ellenfél hibáinak kihasználására épül. A passzok pontosságát tekintve nincs eltérés, az átlagosan 75.6%-ban jó helyre továbbított átadás magyar szinten elfogadhatónak tekinthető, ez röviden azt jelenti, hogy átlagosan 4 átadásunkból 3 sikeres.

lövések  és a kaput talált lövések száma relatív mutató, lényegesen ellenfélfüggő, önmagában nem mutat rá különösebben semmire. Egyébként átlagosan 12 lövéssel próbálkoztunk meccsenként, melyekből átlagosan 5 talált kaput. Ha azt nézzük, hogy az öt meccsen összesen 27-szer találtuk el a kaput, ezekből pedig 14 találatot szereztünk, akkor azt mondhatjuk, hogy ez meglehetősen jó arány, hiszen nagyjából minden második kaput eltalált lövésünkből gólt szereztünk. Ha emlékszünk, ez volt az a mutató, ami miatt a legjobban szenvedtünk tavaly, szinte minden meccs után kiemelhettük, hogy hiába lőttük körbe az ellenfél kapuját, miközben nem találtunk be.

megnyert párharcok tekintetében sem léptünk előre. Legutóbbi elemzésünkben is megfigyelhető volt, hogy többnyire az ellenfeleink jönnek ki többször győztesen a páraharcokból, csupán a Paks ellen volt fordított a helyzet. Azonban az elmúlt öt találkozón nem találunk ilyen kivételt, csupán a Felcsút ellen voltunk képesek legalább 50%-ra kihozni ezt a mutatót, a többi mérkőzésen átlagosan 48%-ban nyertük a párharcokat. Azt azért hozzátennénk, hogy ez nem olyan vészes mutató, hiszen nüansznyi különbségről beszélünk, így tehát önmagában ez a számadat sem enged következtetni semmire.

Valamiben azért mégis történt előrelépés, ez pedig a kulcspasszok száma. Míg az előző ötös etapban összesen 53 kulcspasszt osztottunk ki, ez a szám most 77. Azért azt gyorsan tegyük hozzá, hogy a Haladás elleni meccsen extrém alacsony számot produkáltunk (2), ami jócskán lerontotta az akkori mutatót. De azért jó látni, hogy ebben a mutatóban mindenképp jól állunk, a DVTK elleni 24 kulcspassz például kimagaslónak számít.

Aztán néhány számadat, amit csak érdekességképp gyűjtöttünk ki ezúttal is, hiszen következtetni nem nagyon lehet belőlük semmire. A szögletek számát tekintve kicsit visszaesett a mutatónk, az utóbbi öt meccsünkön összesen 20-at végezhettünk el, ami átlagosan 4-et jelent meccsenként. A szabálytalanságok számában is kevesebb áll a nevünk mellett, de ez már inkább pozitívumnak mondható, átlagosan 14-szer faultolunk egy meccsen. A nagy “cselgépünk”, Holman Dávid távozott, így a cselek számában is tapasztalhatunk változást. Míg legutóbb nagyjából kiegyenlített volt ez a mutatónk (stabilan 24-25 próbálkozás meccsenként), most láthatunk kirívóan magas és kirívóan alacsony értéket is. A DVTK elleni 54 próbálkozás például kimondottan jónak számít, ráadásul a hatékonyságuk (67%) is jócskán átlagon felülinek mondható. Ha már a cselek sikerességénél tartunk, ez átlagosan 58% meccsenként.

Végezetül lássuk az egyéni teljesítményeket, azaz az InStat pontszámokat. Azon már nem lepődök meg, hogy az átlag pontszámok bőven 200 fölött vannak, hiszen úgy tűnik, hogy az NB I színvonalának növekedésével ez természetesnek tekinthető. A jó formánknak köszönhetően azonban az átlagunk az utóbbi öt meccsünkön már közelítette a 250-et, ami mindenképp dicséretes. Sőt, találkozhattunk kimagaslóan magas értékekkel is. Tőzsér a Vasas ellen 324-et, Jovanovics pedig a Honvéd ellen 317-et kapott. Az elmúlt öt meccs InStat átlagait tekintve egyébként az említett két játékos a top3-ban található, némi meglepetésre egyébként a többnyire észrevehetetlenül és szürkén játszó Jovanovics áll az élen, amiből azért látható, hogy hiába nem látványos, annál inkább hasznosabb a játéka.

Számomra viszont ennél is meglepőbb Kinyik Ákos pontszáma. Idén berobbant védőnk a rendszeresen játszók közül messze a legalacsonyabb InStat átlagpontszámmal rendelkezik, pedig egyáltalán nem mondható el róla, hogy sokat hibázna a meccseken. Én a magam részéről laikusként ezt arra tudom visszavezetni, amire már korábban is felhívtam a figyelmet vele kapcsolatban: sokszor nem fél a legegyszerűbb megoldást választani, nevezetesen kivagdosni a labdákat, ha a helyzet úgy kívánja. A rendszer ezt értelemszerűen elrontott átadásnak fogja érzékelni, ami rontja az átlagát. Az ő teljesítményét nyilván Szatmárival a legbölcsebb összehasonlítani. Védőtársa közel 30-al jobb átlagpontszámmal rendelkezik, ami azért jelentősnek mondható. Ha összehasonlítjuk az egyéni mutatóikat, akkor érthető a differencia: Szacsa az elmúlt öt meccsen 76.2%-os hatékonysággal passzolt, párharcait átlagosan 65.4%-ban megnyerte, és összesen 21 szerelést mutatott be az öt meccsen. Ugyanezek az adatok Kinyiknél 71.4%-os passzhatékonyság, 68%-os győztes párharc arány, és csupán 6 szerelés. Leginkább az utóbbi számadat mutatja a két játékos közötti különbséget: Szatmáritól sokkal több extra védőteljesítményt látunk a meccseken, kvázi elvégzi a piszkos munkát, Kinyik pedig inkább a takarítást végzi. Ez nem jelenti azt, hogy egyik sokkal jobb lenne a másiknál, inkább pontosan arra mutat rá, hogy két különböző stílusú védőről beszélünk.

Érdekességképp egyébként az összes eddigi fordulóra vonatkozóan is átlagoltuk a pontszámokat, ebben a tekintetben pedig már kapusunk, Nagy Sándor áll az élen, de szorosan mögötte ott van Tőzsér és Jovanovics is. A lista végén egyébként itt is Kinyiket találjuk, a rendszeresen játszók közül. Az átlagos pontszám egyébként jól láthatóan beáll 230 körülire, ez jelen pillanatban jónak mondható érték.

  • Csepreghy

    De szeretem az ilyen InStatos cikkeket, köszi Juve, hogy megosztottad ezt velünk, ha már az idióta MLSZ nem volt arra képes, hogy egy fasza oldalt készítsen az idei szezonra! 🙂