Tedd már oda magad!

A címben olvasható mondattal lehet összefoglalni a mai Monor – DVSC kupameccs tanulságát a legegyszerűbben. Joggal vártuk azt az előző körös Csongrád elleni 10-1-es siker után, hogy ezúttal sem fog nehézséget okozni sikerrel venni az akadályt, bár kétségtelenül várható volt, hogy az NB III-as, de idei mérlege alapján már az NB II felé kacsintgató Monor közel sem adja majd olyan könnyen a bőrét, mint előző körös ellenfelünk. Nem is lett volna gond, ha a játékosok a megfelelő hozzáállásban lépnek pályára, ám ezúttal ez sajnos elmaradt, így meg kellett szenvednünk a továbbjutásért.

monor1

A kezdőcsapatunk egyáltalán nem okozott meglepetést, várható volt, hogy ugyanazok fognak játszani, mint akik Csongrádon is alkották a kezdőt. Csupán két helyen akadt változás, Csősz Richárd ezúttal a kispadon kapott helyet, a jobb szélen pedig így Nagy Kevin kezdett, elöl pedig a sérülésből éppen csak visszatérő Takács helyén a szintén nemrég felépült Tabakovic játszhatott. Nem volt tehát gyenge a kezdőnk, a rutinos játékosok mellett fiatal tehetségek is szerepet kaptak, az alapcsapat tagjai pedig ezúttal is pihenhettek.

Az első félidőre igazán kár is fecsérelni a szavakat, én írd és mondd egyetlen komoly helyzetünkre sem emlékszem, ellenben a lelkes hazaiak többször is zavarba hozták a védelmünket, egy alkalommal pedig a felső lécet is szétbombázták, nem szólhattunk volna tehát egy szót sem, ha hátrányban vonulunk az öltözőbe. És itt aztán tényleg nem azzal volt gond, hogy 1-2 játékosnak nem ment volna a játék, vagy ennyit tudnánk, szimplán olyan volt a hozzáállásunk, amivel egy NB III-as csapatot sem lehet legyőzni. Engem személy szerint nagyon irritál a “küldjük ki magunk helyett a mezeket” mentalitás, és hányingerem van, amikor másik szeretett csapatom, a Juventus is ilyen lefitymáló mentalitással képes pontot vagy pontokat hullajtani gyengébb csapatok ellen. Nem volt véletlen az a szurkolói reakció sem az első félidő hajrájában, amiből a címben is idéztem. Az egyik, vélhetően már nem szomjas szurkolónk joggal fakadt ki látva a játékosaink mentalitását: “Menjél már, hát nem akarsz bekerülni a kezdőbe?! Arról szól ez a meccs! Tedd már oda magad! Hát mutasd már meg, hogy nem a B-be való vagy! Hogy neked ott a helyed a Paks ellen a kezdőben! Szedd már össze magad! Azért vagy itt, hogy Bandinak megmutasd, hogy mit tudsz!” Persze emellett elhangzottak még nyomdafestéket nem tűrő kifejezések is, de abszolút jogosak voltak ezek a kemény szavak, pláne egy olyan ember szájából, aki hét közben, munkaidőben vállalt be egy 500 km-es túrát.

monorkezdo

Nem tudom, hogy a szurkoló szavai, vagy Herczeg András szünetbeli utasításai rázták-e fel a csapatot, de a második félidőnek már olyan mentalitással vágtunk neki, ahogy az elején kellett volna: belementünk a párharcokba, nem féltünk a fizikai kontakttól és felgyorsult a játékunk is. Ennek eredménye pedig öt percen belül három találat lett. Először a 48. percben Bíró Péter ugratta ki szépen a bal szélen kiugró Nagy Kevint, aki mesterien varázsolta a középen érkező Sekulic fejére a labdát, szerb légiósunk pedig nem is hibázott. Az 51. percben egy jobboldali szöglet után a kifejelt labdát pedig ezúttal Bíró saját maga vágta be kapásból, szép találatával kettőre növelte az előnyünket. Az 53. percben pedig egy bedobást Tisza csúsztatott meg, a labdával pedig Sekulic ugrott ki üresen, el is tolta a labdát a kapus mellett, és bár jócskán kisodródott, valamint egy régi Ikraus csuklós busz vehemenciájával fordult rá az üresen tátongó kapu felé guruló labdára, de így is meg tudta előzni a védőt, és bevágta a játékszert a hálóba, háromgólosra növelve az előnyünket.

Ekkor azt hihettük – joggal -, hogy már meg van a továbbjutás, de az egy dolog, hogy mi szurkolók lezártnak tekintünk egy meccset, a játékosoknak ettől függetlenül nem lenne szabad annyira leereszteniük, mint tették azt a mieink a nyolcperces offenzíva után. Innentől ugyanis, hasonlóan az első félidőhöz, szinte momentumaink sem voltak. Ismét lazára vettük a figurát, nem ütköztünk, nem léptünk oda az ellenfél játékosának, féltettük a lábunkat, egy szóval tutyimutyi futballt játszottunk. A Monor pedig nem adta fel, hajtottak legalább a becsület gólért, ami meg is született a 74. percben: egy éles szögből elvégzett szabadrúgás furcsán pattant le Novota előtt, a labda pedig utat talált a kapunkba, pedig védhető lövés volt. Ezzel pedig még nem volt vége, a 83. percben egy szép összjáték után a centerezésre érkezett egy hazai játékos a hosszú oldalon, és be is passzolta a kapunkba a labdát ziccerben. A hosszabbítással együtt bő tíz perc volt még hátra, és a lélektani előny ekkor már a hazaiaknál volt. Az utolsó percekben fejvesztve védekeztünk, és bár komoly helyzetig nem jutott a Monor, benne lógott a levegőben, hogy esetleg kiegyenlítenek. A végén tehát megizzadtunk, és méltatlan módon zártuk le a meccset.

monor2

Játékosok értékelése (melyben ezúttal is segítségemre volt Enderson)

Novota az  első félidőben nagyon magabiztos volt, rutint és önbizalmat árasztott magából, a Monor első góljánál viszont nagyot hibázott, abból a szabadrúgásból nem illett volna gólt kapni.

Kutit végig gyengének éreztük, védekezésben sokszor megverték, támadásépítésben pedig nem volt hatékony, belebonyolódott a labdavezetésbe. Ennek ellenére az első félidőben sokat volt játékban és próbált aktív lenni, ez az egy pozitívum. Sem Szilvási, sem pedig Mészáros nem voltak meggyőzőek, sokszor bizonytalankodtak, röviden és rossz helyre vagdosták ki a beadásokat. A hátvédeink közül Barna játéka volt a legjobb, de ennyiből nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni.

Bíró lőtt egy szép gólt, és az első gólnál is elvitathatatlan érdemei voltak, de főleg az első félidőben nagyon súlytalan volt, könnyedén el tudták őt választani többször is a labdától. Sekulic esetében a két gólja magáért beszél látszólag, de szokás szerint így is nagy helyzeteket hagyott ki, de legalább küzdött, és a hibáival együtt is hasznosan játszott, így őt választjuk a mérkőzés legjobbjának. Filip játéka nagyon nem tetszett, a megszerzett labdákat eladta, nem tudott stabilitást biztosítani a középpályán, legfeljebb pár alattomos szabálytalanságot láthattunk tőle, nem hiányzik a csapatból. Nagy Kevin az első 30 percben szinte teljesen láthatatlan volt, nem kapott labdákat, utána viszont fokozatosan feljavult a játéka, és főleg a második félidőben kitűnt az agresszív és harcias játékával a sok kocogó közül.

Az előző kupameccsen öt gólt szerző Tisza ezúttal egyértelműen a meccs citromdíjasa: totál alibi, folyamatosan elrontott megoldásokkal. Látszott, hogy semmi kedve az egészhez, és valószínűleg ő is érzi, hogy rúghat akárhány gólt a kupában, bajnokin úgy sem nagyon fog már játszani. Tabakovic őrlődött fent egyedül, majd viszonylag hamar megsérült. Ezért a meccsért kár volt bevállalni a kockázatot, bár tény, hogy logikus lépés is lehetett volna meccsterhelést adni neki egy alacsonyabb osztályú ellenfél ellen.

A cserék közül Csősz játéka eléggé szürke volt, sokat szabálytalankodott, de sem támadásban, sem védekezésben nem nyújtott ezúttal maradandót. Takács egy nagy nulla volt, hihetetlen, hogy mennyire nem csinált semmit, és még azt is ügyetlenül. Kusnyír ennyi idő alatt nem tudott sokat mutatni, de mozgásra jobbnak tűnt a többi védekező középpályásnál.

monor3

A továbbjutásnak tehát örülhetünk, a mutatott játéknak és a hozzáállásnak már kevésbé. Összességében a játékosok többségén nem láttuk azt a lelkesedést és tüzet, hogy most majd bebizonyítják, ők is bizalmat érdemelnének az NB I-ben, és ezért nagy kár. Sekulic és Nagy legalább mutattak valamit, de a többiek… Nekik el lehet gondolkodni azon, hogy mikor lehetne bizonyítaniuk, ha nem az ilyen meccseken. Folytatás november 29-én a legjobb 32 között. Ott ez a hozzáállás már biztosan kevés lesz.


A teljes mérkőzés visszanézhető

(Képek forrása: dvsc.hu)

  • László Vadnai

    Megtisztelő, hogy végre ennyi idő után az én magvas gondolataim is szerepelnek a Lokiblogon. De továbbra is tartom, azt a kijelentésem hogy ezeken a meccseken kellene megmutatni azt hogy miért ne az állandó kezdővel álljunk fel minden meccsen miért ne legyen pl Bényi helyett Kuti a jobbhátvéd és még sorolhatnám. És ez a semmilyen hozzáállás kurvára felidegesít egy ahogy a cikkben is olvasható szabadságát és idejét nem rest szurkolót bár erre tényleg senki nem kérte hogy így tegyen de azért mégiscsak felbxsxxxz

  • Biró Péter

    Na, hát megint a periférián lévő játékosok (fiatalok,de ők tényleg azok) vannak porondon. Ne biztassátok őket! Minek?! Bíró súlytalan első félidőben? Ha nem értékelitek az első félidő akkor miért utaltok rá a játékosokon keresztül? A 2. félidő volt lényeges és fontos! Dicsértek és utána lehúztok mi ez? Tudnátok olyan szürkék lenni mint Csősz? Dehogy…Vagy tudtok olyanok lenni mint Nagy Kevin a 2. félidőben? Dehogy.Na mindegy ez egy zűrzavaros értékelés volt fiúk!

  • László Vadnai

    Báttya te nézted a meccset vagy csak csípőből tüzelsz? Egy ganaj szar volt a mutatvány

  • Biró Péter

    Báttya, ha nem értékeljük az első félidőt Szumma,akkor ne arra alapozzuk az egész értékelést!!! Te ezt nem értheted… hagyjuk!

  • JuveFan1897

    Már hogyne értékelnénk a játékosokat az első félidő alapján? Gyenge volt az egész csapat, nem volt megfelelő a hozzáállás.

    Nem szeretem az olyan fajta érvelést, hogy csináld jobban. Őket ezért fizetik, engem meg másért.

  • Levente Vertesi

    Szerintem Barnát ki lehetne próbálni Ferenczi helyén…

  • Biró Péter

    Következetesen értékeld akkor a 2. félidőt is légy szíves! Ez ennyi semmi több. Első félidő “0” 2. félidő “0” ? Én ezt kérdezem,mert ezt írod.

  • Biró Péter

    Bocsánat a zavarkeltésért.

  • csibu

    Szerintem nem ezt írta. Leírta, hogy mit látott a meccsen és az mennyire tetszett neki vagy nem tetszett. Nem érzem úgy, hogy valamit felnagyított, vagy kifelejtett volna JuveFan. És maximálisan egyetértek vele, hogy minden játékosnak és az egész csapatnak úgy kell kimennie minden meccsre, hogy szétszabdaljuk az ellenfelet, nem kegyelmezünk, bizonyítunk önmagunknak, a stábnak, a szurkolóknak és a többi csapatnak, esetleges játékosmegfigyelőnek is. De nem ezt láttuk. Ha ezt láttuk volna, ez egy pozitív hangvételű cikk lenne, nagyon sok örömteli dologgal, sok játékos erős dicséretével. Így csak annak az öröme marad, hogy továbbjutottunk, meg hogy láttunk három Loki gólt, de a győzelemnél egy szurkolónak az talán sokkal többet jelent, ha a csapata játékosait küzdeni látja, nem csak 7-10-30-45 percig, hanem a meccs teljes kilencven percében.

    Szurkolunk minden ifinek és idősebb játékosunknak is, hogy bizonyítsa, helye van az első keretben is, főleg, ha saját nevelésről van szó. Minket a mai produkció alapján egyikük sem győzött meg, pedig az ellenfél nem egy NB I-es csapat, hanem a “sehol sem jegyzett” Monor volt.

    Ettől függetlenül elfogadjuk, ha valaki máshogy látta akár a csapat, akár a játékosok teljesítményét, de ugyanezt a másik oldalról is elvárjuk. Hajrá Loki!

  • öcsisajt

    Itt nem szabad kritizálni csak bólogatni és egyetérteni.Könnyen megkapod a kioktatást mint most is. Ne szólj szám nem fáj fejem. Olyan Misis Lipton szindróma,tudod!

  • JuveFan1897

    Nem igazán értelek. Nem emlékszem, hogy bármikor is töröltünk volna kritizáló kommentet. Az, hogy a jogos, vagy jogtalan kritikákra reflektálunk, miért jelenti azt számodra, hogy nem szabad kritizálni? Vagy kritizálni lehessen, de azokra reagálni nem?

  • öcsisajt

    Dehogy is,lehet kritizálni csak nem mindig úgy reagáltok rá ahogy esetleg várjuk. De nincs ezzel gond,hisz mindenki másképpen látja és nem mindenben kell egyetérteni?

  • joel

    A hozzaszolo (velhetoen) apuka nyilvan elfogult, de azzal eloallni, hogy az ujsagirok/blogszerkesztok focizzanak jobban mint az esetleg kritizalt jatekosok, az totalis nonszensz. Mellesleg ott van az egesz meccs videoja, barki megnezheti h mi is tortent, kinel milyen volt a hozzaallas ill. ki mennyire volt sulytalan ill. szurke, stb.

  • JuveFan1897

    Nyilván a szülő elfogult a gyerekével szemben, nem is ezzel van a problémánk. De azért na. Amit írsz, az a lényeg.

  • JuveFan1897

    Miért, hogy reagálunk? Szerintem még soha, senkit nem küldtünk el az anyjába a véleménye miatt, ellenben azért mi néha kapunk hasonló hangvételű kritikát (nem mostanra gondolok).

  • Shorr

    Nem a meccshez, hanem esetleg a következő Ikertornyok témaválasztásához: Filip pont úgy néz ki a cikkben levő képen, mint a “nemzet hírmondója” Lópici Gáspár! Vagy csak én látom így? 🙂

  • öcsisajt

    Semmi gond mint írtam mindenki úgy reagálja le a meccseket ahogy akarja. Ti úgy láttátok van aki másképpen. Az viszont igaz,hogy páran ritka xar teljesítményt nyújtottak.

  • joel

    A ” piocåsember” 😀 (mi mår regota igy hivjuk, ugyanaz a szinesz)

  • bakberci

    Na. Biztosan vannak, akik másképp látják, szerintem az első félidőben Filip volt a leggyengébb, igaz, hogy nem sokkal múlta alul Bírót, de utóbbi pechére pont előttünk volt végig. A megindulásai jók voltak, de többnyire rossz irányba, ha pedig közel volt az ellenfél, akkor megtorpant. A cikkben idézett szurkolótársam “biztatta” az első félidő végén, aminek meg is lett az eredménye. /Herczeg András és lelátói pszichológus meg is egyezett, hogy ezt közös munka eredménye 🙂 / Sajnálatos módon ezt követően Bíró nagyon elfáradt és bár ment volna, de nem bírt. Ha sürgősen nem szed magára némi izmot, nem lesz belőle NB I-es játékos. (mondjuk olyan Nagyzoli, Spitzmüller talán)
    Mivel közel voltam, hallottam Herczeg András instrukcióit. Filip és Bíró látványosan nem vett róla tudomást.